Közlekedés

Austin, sok más USA városhoz hasonlóan csak egy relatíve kis belvárossal rendelkezik, ahol igazán magas épületek vannak. A város nagyobbik része szélesen terül szét, kelet felé síkságon, a nyugati / északnyugati részén dombokkal. Pont mint Budapest. Itt is van a várost középen átszelő folyó, csak itt nem északról délre, hanem nyugatról keletre folyik; a texasi Colorado folyó. Nem összetévesztendő a sokkal nagyobb, nyugatabbra lévő  Colorado folyóval, ami Colorado államban ered és a Kaliforniai öbölbe ömlik.

Az épületek nagy része a belváros kivételével földszintes, vagy csak pár emeletes. A kisebb irodák, boltok (amiből rengeteg van), mosodák, éttermek stb. általában lapos földszintes épületek. A nagyobb, modernebb irodaházak 3-4 emeletes elnyúló épületek, fekete hővisszaverő üveges ablaksorokkal. Az épületek közt rengeteg hely van a széles utaknak, ahol sem a betonnal, sem az utakat elválasztó fűsáv szélességével nem takarékoskodnak.

A város fő közlekedési ütőerei az autópályák. Eljutni egyik helyről a másikra a városban gyakorlatilag azt jelenti hogy felhajtasz a legközelebbi autópályára, néhány autópályaváltással eljutsz a célod közelébe, lehajtasz az autópályáról és néhány utcát kanyarogsz a célig. Ezzel a közlekedési módszerrel szinte minden 15-20 perces távolságon belül van; az összes szolgáltatás, bank, mosoda, benzinkút, bútorbolt; bármi amire szükséged lehet. Nekem speciel a munkahelyem is; de itt ez a normális. Az emberek általában félórányi autózáson belül vannak a munkahelyüktől.

Az autópályák tipikusan kétszer 3 sávosak,bár gyakran bővülnek kétszer 4 sávra, a nagyobb forgalmú fel és lehajtóhelyek közelében. Na most az utcából, ahol laksz, nyilván nem lehet csak úgy felkanyarodni egy hatsávos autópályára. Ezt úgy oldják meg, hogy az autópályával párhuzamosan, annak mindkét oldalán még egy-egy háromsávos "szervizút" halad. Az utcák ezekbe a "szervizutakba" torkolnak, amelyeknek minden 3-4 kilométeren van egy le- és felhajtó csatlakozása az autópályára. Tehát elindulsz otthonról és 30 - 35 mph (mérföld per óra) sebességgel elcirkálsz a legközelebbi autópálya felé (1 mérföld kb. 1.6 kilométer, tehát a városi utcákon 50-56 km/óra a megengedett). Rákanyarodsz a szervizútra, a forgalmasabb órákban ügyelve a balról 3 sávban zúduló autókra. Felveszed a tempót, felgyorsítasz 55 mph-ra, és elkezdesz bal felé sávokat váltani, majd 3-4 kilométeren belül a szervizútról egy finoman balra tartó kapcsolódó úton rárobogsz az autópálya 3 egyirányú sávja közül a legszélsőre, felvéve annak a 65-77 mph sebességét.Mivel a következő, 3-4 kilométerre levő kapcsolódásnál majd lesznek kifelé húzó emberek, akik a külső sávba húzódva lassítanak, ezért jobb ha te tovább váltod a sávot vagy sávokat befelé, és belesodródsz a "hosszú távban gondolkodók" két legbelső sávjába.

A közlekedési építészet kétségkívül leglátványosabb alkotásai az autópálya kereszteződések. Távol áll tőlem hogy lekicsinylő összehasonlításokat tegyek, de emlékszem amikor a Nyugati téren két oldalról épített felüljáró középen nem stimmelt össze... Itt meg egy autópálya kereszteződésnél gigantikus betonoszlopok olyan keresztgerendát tartanak, amelyek mindegyike összesen 6 sávnyi autópályát emel több más, alacsonyabb szinteken haladó autópálya felett a magasba.

Illusztrációnak hadd tegyem ide az 1-es és 183-as autópálya kereszteződését, amit naponta használok munkába járáskor. Itt 4 szinten keresztezik egymást az utak.

Az autópálya-orgiához azért valószínűleg a nagyrészt fagymentes éghajlat is hozzájárul. Egy kollégám megrendülten mesélte, hogy 3 évvel ezelőtt esett a hó Austinban, és volt fagy is. Tekintve hogy Austinban nem csak hogy a téli gumi fogalmát nem ismerik, de nincs még csak egy sószóró kocsijuk sem, a fagyra való tekintettel bezárt a város. A diákoknak nem kellett megjelenniük az iskolában, az üzletek bezárvaálltak és rengetegen maradtak otthon. És a fagy, ez a szörnyű természeti csapás, több napon át tartott!