2014. augusztus 24., vasárnap

Macska sziget

Egy ideje nem írtam már, de sok tennivalónk volt és utol kell érnem magam. Most visszaugrok júniusra, a nyaralásunk idejére.

Amikor a Bahamákról beszélünk általában a Bahamák fővárosa, Nassau jut az emberek eszébe; ültetett pálmafák, szállodák, szórakoztató központok, vízicsúszdák. Nassau-ba direkt repülőjárat megy az USA nagyobb városaiból, de a világ sok más tájáról is, például Londonból. Miami-ból rendszeres hajójáratok érkeznek ide. De a Bahamák 700 szigetből áll, amelyek többsége jóval szegényebb, mint Nassau.

Egy ilyen szigetre mentünk vakációzni, amely hasonló, de mégis más volt mint tavaly.

A Cat Island (Macska sziget) 48 mérföld hosszú és csak 1-4 mérföld széles. 1600 lakosa van. Egyetlen hosszú, töredezett aszfalt út húzódik végig rajta amelyen folyamatosan kerülgetni kell a lyukakat. 1997-ben vezették be a villanyt, amikor megépült a sziget saját kis erőműve. Két repülőtérrel is büszkélkedik. Ezeknek a szigeteknek az életében létfontosságúak a napi repülőjáratok és a komp összeköttetés Nassau-val, mivel gyakorlatilag semmit nem állítanak elő helyben. Nincsenek gyárak, csak egy kevés növénytermesztés (főleg dinnye) és persze halászat, ami a sziget gazdaságát adja. Mindent Nassau-ból vagy Miami-ból kell behozni - edényeket, építőanyagot, autót, ruhát, evőeszközt, benzint (amelynek a 7 dollár / gallon ára közel duplája az USA-beli benzin árnak), egyszóval mindent. A napi étel hal és kagyló, ezt az óceán adja.

A szegénység ellenére minden vidám színekkel van kifestve, a lakosok sokat mosolyognak és nevetnek.

 Még a legszegényebb földdarabon is van épület, ha romos is; vagy legalább egy megkezdett alapozás, ugyanis a kormány adókedvezményt ad azokra a földekre ahol valamilyen építménye van a tulajnak.


A korall alapzatok, a sekély, meleg víz, a kristálytiszta óceán paradicsomi környezetet varázsol e szigetek köré. Meg kell békélni hajnalban és este a szúnyogokkal és a nagyon apró homoki legyekkel (sand fly) ami olyan pici hogy könnyedén átfér a szúnyogháló lyukain és a csípése hetekig viszket. Meg kell békélni a szegényes választékkal a kis boltokban és hogy a boltok, benzinkutak, strandok mérföldekre vannak szétszórva a szigeten; és akkor teljesen át tudod magad adni a csodálatos természet élvezetének.


Augusztusban és főleg szeptemberben előfordulnak nagyobb viharok, pár évente hurrikánok. Az utolsó a Sandy hurrikán volt 2 éve, ami megtépte a szigeten a növényzetet, levelekkel és ágakkal szórta meg a házakat de szerencsére nagyobb kárt nem okozott. Ha hurrikán közeledik, a helyi rendőrség házról házra végigjárja a szigetet és mindenkit biztonságosabb helyekre próbál terelni.

Mi láttunk néhány festőien szép vihart és zivatart a távolban, de egyikük sem érte el a szigetet.

A vékony, hosszú szigetnek több öble és szép fehérhomokos tengerpartja van, ahol alig látni embert. A kristálytiszta, világítóan zöld sekély tengervízben szépen látszanak a sziklák, a sziklák tövében sürgölődő halak.


A helyi boltok többségét a kézzel festett cégérek és a lakással egyben lévő bolthelyiség jellemzi.

Az alábbi képen Tito tengeri finomságokat áruló boltja van ahol mi is vettünk egy szép és friss halat. Tito egy nagyon barna bőrű halász, aki a közelben a hajóját festette éppen, amikor beállítottunk azzal hogy egy szép halat szeretnénk.

Tito elővarázsolt a hűtőládájából egy disznó nagyságú fagyasztott hal darabot. Mi köszöntük szépen de megalkudtunk egy töredék nagyságú kisebb szeletért amiből aztán pompás grillezett vacsora lett.

A szállásunk a Pigeon Cay nevű helyen volt, ahol festői, szépen berendezett kis házikót béreltünk ki. Már az útbaigazító táblák is csinosak voltak.


Eltartott két-három napig amíg hozzászoktunk hogy ilyen festői helyen vagyunk. Szinte hihetetlen volt, a fehér homok, kék ég és zöld óceán ragyogó színeiben élni. Kész felüdülés volt még egy reggeli is.

A bungalók mellett volt itt egy ebédlőterasz és bár is:

Este a bungalók közt kis lámpák világították meg a kikövezett utat.

Folytatása következik.