Légi parádé, Chicago, augusztus 18-19

A hétvégén volt az évente megrendezésre kerülő vízi- és légiparádé Chicago-ban a tó partján. Ez leginkább légiparádé, mivel a vízen igazából semmi nem történik. A tavalyiról akkor írtam. Az ideiből hiányoztak a Blue Angels és még néhány katonai repülő csoport, mivel a kormány költségvetési problémái miatt lemondták a szereplést.

Helyettük néhány új "fellépő" jelent meg az égen. Voltak egyéni akrobatikus műrepülők, csoportok akik az alakzatban repülés magasiskoláját és különféle csoportos figurákat mutattak be, és volt néhány katonai vadászgép, amely bemutatta a képességeit. végül alacsonyan és lassan végigrepülve a strand mentén fotóalkalmat nyújtott mindenkinek.

Szombaton és vasárnap is ugyanaz a program került bemutatásra. Összesen 2 millió ember ment ki a 2 nap alatt megnézni Amerika legnagyobb ingyenes repülő show-ját. A műsor reggel 10-kor kezdődött, de ha a tótól számított első két nyugágy sorban akartál helyet találni, minimum egy órával korábban kellett a parton lenni.

A bemutatót hangosbemondón kommentálták, közben a parton csilingelve húzták a kocsijukat a fagylaltárusok, kiabáltak a vízbe berohanó gyerekek, a magasból pedig a meredek fordulókba csavarodó gépek erősödő-halkuló zúgása vagy a sugárhajtású vadászgépek mennydörgése terítette be a partot.

A legtöbb gép vastag fehér csíkot húzva tette látványosabbá a bemutatót.

Az intenzívebb bemutatók után várni kellett néhány percet, amíg ez a vastag fehér füst eloszlik a levegőből,hogy egyáltalán látni lehessen a repülőgépeket.

Ezek a csoportok tavaly is szerepelt, akkor is igen látványos, mozgalmas bemutatójuk volt.

 

Az idei egyik sztár a haditengerészet helyből felszálló Harrier vadászgépe volt, amely sugárhajtóművén lebegve megállt a víz felett a stranddal szemben, és a pilóta "meghajolt" a gépével a közönségnek.

A parti őrség a vízből mentés technikáját mutatta be egy bábun.

 
Ez a kis kétfedelű gép fantasztikus csavarokat mutatott be és egészen közel merészkedett a vízfelszínhez is.

Idén újdonság volt a Geico biztosító által szponzorált repülő csapat is. A nevük, SkyTyper ("Égre író") arra utalt hogy ez a csoport kis füstpamacsokból formált tökéletes betűkkel ír az égre üzeneteket. Leginkább persze a Geico biztosító és az esemény többi szponzorának a reklámait.

A Lima Lima repülőcsoport is egyike az visszatérő előadóknak ezen a műsoron.

Chuck Aaron azon pár pilóta közé tartozik a világon akik helikopterrel mutatnak be műrepülős figurákat, átfordítva a gépet, fejjel lefelé és csavarokban repülve.

 Egy vadászgép a vietnami háború időszakából, az A-4 Skyhawk

A bemutató elején és végén ejtőernyősök húztak színes füstcsíkokat az égre és a parton a közönség között szabaddá tett kis területen landoltak.

Az 5 órás műsort szerencsére az időjárás is támogatta, a tiszta napsütést csak a tó felett húzódó páraréteg és a repülők által húzott, lassan szétoszló fehér csíkok tompították.

Hindu templom

Félórás autóútra a házunktól van egy hindu templom, azaz "Mandir", amelyet a helyi közösség 16 hónap alatt, 1700 önkéntes összefogásával épített. Teljes neve "BAPS Shri Swaminarayan Mandir" és Bartlett városa mellett található. Elmentünk megnézni, körbesétáltunk.

A kapu fehér kövei szép harmóniában vannak a növényzet dús zöldjével, a virágok színeivel és a kék vizű tóval illetve szökőkúttal - és itt a kék szó szerint értendő, a víz kék színnel meg van festve.

A tágas, szép kertben különféle szobrok állnak, például ilyen:

de ilyen is:

Maga a templomépület márványból és hófehér kőből épült, a kert közepén.

Díszítései szemet gyönyörködtetőek.

Az egyik gyakran visszatérő motívum természetesen az elefánt.

Persze a faragásokon a hindu mitológia összes fontos szereplője ott volt, például Hanumán, a majomkirály. Nekem ez a szobor tetszett legjobban. Kevésbé stilizált, inkább élő volt.

Vitorlás hajók

Ezen a hétvégén volt Chicago-ban, a Michigan tó partján a nagy vitorlás hajók fesztiválja.A Windy-ről már írtam, kétszer is voltunk vele kint a tavon. Rajta kívül még 13 nagy vitorlás csábította a nézőket a tó partjára. Sikeresen. mert a tömeg óriási volt.

Szombaton délelőtt 11 óra tájt álltunk be a Navy Pier mólójához közeli parkoló garázsba, ami a szokásosnál jobban tele volt. Ez volt az első figyelmeztető jel. A második az volt hogy ahogy kiléptünk az utcára, belekerültünk a móló felé tartó tömeg forgatagába.

A fesztivál relative kisebb, egy-és kétárbocos résztvevői napi kettő - négy kétórás túrát tettek ki a tóra, zsúfolásig tömve emberekkel. Ezekre a túrákra előre kellett jegyet váltani amelyek gyakorlatilag teljesen elkeltek a hétvégére. Mi lemaradtunk - későn próbáltam meg jegyet foglalni. Majd jövőre. Gyorsan felszálltunk egy motoros hajóra, hogy a tavon láthassuk a vitorlásokat.

Az alábbi képen épp a "Friends Good Will" fut ki a kikötőből.

Chicago a háttérben, a parthoz közeli szökőkúttal.

A Red Witch (Vörös Boszorkány) - csak az árbocon nem lógnak emberek.

Régi helyi barátunk, a Windy, teljes kapacitással futotta a tavon a túráit.

Az igazán nagy hajók nem futottak ki a tóra, a mólóhoz kötve fogadták a fedélzetükön a hódolókat. A többször körbetekeredő sorokat végigállva 40-50 percbe tellett egy hajó fedélzetére jutni. Az egyik legnépszerűbb - amelyre mi is felmentünk - a norvég építésű Sorlandet volt, a legnagyobb hajó a résztvevők közt. Jelenleg Kanada "használja" a hajót.

Egy kis ebéddel erőt gyűjtöttünk, majd a tűző napon sorbanállva felküzdöttük magunkat a fedélzetre. A sor a hajóról visszanézve:

A többi nagy hajó is hasonlóan népszerű volt.

A Sorlandet különböző kontinenseken 23 kikötőben fordult meg az elmúlt két évben. Oktató hajó, el lehet tölteni rajta egy vagy több teljes iskola évet miközben megtanulod a vitorlázást is. Az oktatást a Kanadai Oktatási Minisztérium akkreditálta, az egyik kanadai egyetemmel együttműködésben történik. Persze nem olcsó mulatság.

Lenyűgöző volt látni a hajón a kötélzet, csigák és vitorlázat bonyolult harmóniáját.

A kb. két méter magas kormánykerék és a kormánymű háza; valamint a hajóharang.

Végül pillantás a konyhába:

A következő hajó, a Peacemaker is lenyűgöző volt. Csónakját az orrsudár alatt függesztették fel, elég mókás látványt nyújtott.

A sétában kifáradva kiültünk a kikötő szájánál lévő bár teraszára, amely mellett minden hajó elhalad, és csak élveztük a látványt.

Közben a móló végénél kisebb vitorlások versenye zajlott.

Nagyon kellemes nap volt, zárásul még elmentünk a Sanghaji Cirkusz egy órás előadására, amely a Navy Pier-en, az alábbi képen látható hatalmas fehér cirkuszsátor alatt zajlott.

Itt persze nem lehetett fényképezni, de az akrobaták fantasztikusan ügyesek voltak, a közönség pedig szerintem igazán hálás; ovációval ünnepeltek minden bemutatott hajmeresztő mutatványt. Sokkal jobban beleélte magát a közönség a műsorba, mint ahogy Magyarországon. A cirkuszsátor mellett azért még találtunk jó fotótémát: egy szerintem igen aranyos Pepsi Colás kisteherautót. Most ezzel zárom a nap történetét.