Buddha születésnapja

Buddha születésnapja csendesen telt Vasárnap.

Amikor odaértem a templomhoz, délelőtt 11 körül, a szikrázó, 29 fokos napsütésben a templom fala mellett sorakoztak azok az autók, amelyek a kis belső parkolóban már nem fértek el. Az ünnepség a belső teremben zajlott, így fényképeket nem tudtam készíteni.

A terem tele volt. A padlón egyenletes sorokban tömött hosszúkás párnák feküdtek, amelyek alapvetően ülőalkalmatosságként szolgáltak, de ezekre térdepeltek le imádság közben is. NEm csak ezek a párnasorok voltak tele, de családok ültek a fal mellett végighúzódó padokon is. Főleg kínaiak, de jópár amerikai is, köztük a kung-fu tanfolyam diákjai. A beléptemkor éppen egy tizenéves kínai srác szórakoztatta a tömeget zsonglőrködéssel, háttérzene mellett. Néhányszor elvétette, leestek a labdák, de látszott rajta hogy sokat gyakorolt és nagyon igyekezett hogy a nézők tetszését elnyerje. A hangulat könnyed, családias volt a templomban, láthatólag nem ez volt az első mutatvány és mindenki jól szórakozott.

A műsor végeztével elcsendesett a terem, lassú ütemű dobszó mellett bevontultak a papok és elfoglalták a helyüket elől. Csengettyűszóra mindenki imádságra emelkedett, majd közös kínai nyelvű éneklés töltötte be a termet. Hangtalanul néhány segítő suhant körbe a teremben és minden nem kínainak adtak angol nyelvű papírlapot, amelyen nyomon lehetett követni a szent éneket. Kis kínmai írásjelekkel telerótt könyveket is adtak néhány kínainak - ezekről korábban megtudtam hogy már az USA-ban születtek és csak igen alapfokon beszéltek és olvastak kínaiul. Az ő számukra a kis könyvek egyfajta kínai nyelvtanulási segédletül szolgáltak.

Az ének közben időnként az egész gyülekezet térdre ereszkedett a zsámolyokon majd leborult néhány percre, majd számomra láthatatlan jelre felemelkedett. A dob és csengettyűszó csak időnként adott hááteret az elnyújtottan énekelt kínai szavaknak.

Egy órát töltöttem a templombana gyülekezettel, már nem volt időm megvárni Buddha "megmosdatását" és az ünnepséget követő kis lakomát.

Buddha születésnapja mellett a Föld napja is volt tegnap, másutt ezt ünnepelték, bár sokal prózaibb módon. Például a helyi HEB élelmiszer lánc minden öt visszavitt HEB-es nejlonzacskóért egy újrafelhasználható bevásárlószatyrot adott ajándékba. Másutt a takarékos vízfelhasználásra hívták fel a figyelmet, ami igen aktuálisnak látszott, mert délutánra igazi forró nyári meleg lett, perzselő nappal. 4 óra körül kiültem a teraszra és egy igazi békés vasárnap délutánt élvezhettem.

Xiang Yun templom

Holnap lesz Buddha születésnapja. Meghívtak a buliba és azt hiszem be is nézek egy kis időre.

Autóval 10 percre az apartmanomtól van a Xiang Yun buddhista templom, a Capital of Texas Highway nevű autópálya mentén. Egy párszor láttam a templom épületét az autópályáról amikor elmentem előtte. Ma szép, napos szombat volt, 28 fok, felhőtlen ég, gondoltam benézek a templomba.

A bejáratnál nagy, barátságos Buddha szobor üdvözli az érkezőket.

A templomot szép nagy, gondozott kert veszi körül, gondosan nyírt bokrokkal. A kapu tárva-nyitva. A templomhoz egy kis lépcsősor vezet fel, ami a kapun át a buddhista templomoknál hagyományos négyszögletes udvarra nyílik.

Az udvar túloldalán ásít az épület bejárata.

 

Ahogy beléptem az árnyékos belső térbe, a bent beszélgető  négy kínainő közül rögtön felállt az egyik, üdvözölt és körbevezetett. Tört angolsággal elmondta hogy ez a templom a Fo Guang Shan Templom Buddhista rendjéhez tartozik és közösségi központ szerepét is betölti, elsősorban a kínaiak, de más rendszeres látogatók számára is. Adott egy programfüzetet amelyből kiderült mikor tartanak imádságokat, meditációt, de oktatnak Tai-Chit és Kung Fu-t is, valamint kínai gyógyászatot.

Bent a templomben nem volt szabad fényképezni, de a félhomályos belsőben nem is lett volna egyszerű. Egyetlen teremből állt a belső rész, amelynek a végében három nagy megvilágított Buddha szobor trónolt. A falakat körben Buddha megtestesüléseit ábrázoló festmények és szent szövegek aranyozott kínai írásjelei borították. A vezetőm egy trópusi virágokkal borított oltárhoz vitt, amelyen egy kis medence közepén egy gyermek Buddha szobra állt. Angol és kínai szavakat keverve elmesélte hogy holnap lesz Buddha születésnapja, egész napos ünnepséggel a templomban. A szertartás fő pontja a gyermek Buddha "megmosdatása", ami a megtisztulást, a rossz gondolatoktól való megszabadulást, a tiszta és jó gondolkodás kezdetét ünnepli.

A kínai közösség anyira összetartó és a templom annyira erős központjuk, hogy sokan közülük csak pár szót tanulnak meg angolul. A buddhizmust azért gyakorolják mert jónak és tisztának tarják. Minden betérőt szívesen fogadnak és senkit sm akarnak "megtéríteni", de bárkit szívesen tanítanak a buddhista tanokra, ha érdeklődik. Mindenkinek "magánügye" hogy mennyire merül bele a buddhizmusba, milyen szintig akar eljutni benne.

Majdnem egy órát beszélgettünk, búcsúzóul meghívtak Buddha születésnapi ünnepségére. Kifelé menet még egyszer megnéztem az udvart, ahonnan szépen belátni az utat és a kertet.

Tavaszi denevérnézés

Az itteni tavasz tulajdonképpen egy magyarországi nyárnak felel meg. Tiszta égbolt, 28 fok. A városi tavacskákban élő teknősök kimásznak a partra napozni, és amíg a bámészkodók nem mennek túl közel, süttetik magukat.

A mókusok lejönnek a fákról és közelről megnézik az elhaladókat, van-e olyan akitől érdemes élelmet kunyerálni.

Ahogy az idő felmelegedett, visszatértek Mexikóból a denevérek és ismét elfoglalták a Congress Bridge alatti lakóhelyüket. Naplementekor a szokásos módon kirajzanak, úgyhogy minden este összegyűlik egy kisebb embertömeg a hídon, illetve elektromos kishajókon a híd alatt, hogy tanúja legyen a denevérek röptének.  Ahogy a nap annyira lemegy, hogy már nem világítja meg direktben a hidat a sugaraival, elkezdődik a siporászás, mocorgás a híd alatt, aztán megindul a nesztelen denevérözön.

Egyetlen nagy sugárban ömlenek ki a híd alól. Még nincsenek annyian mint később, a nyár folyamán, amikor egymilliónál többen is együtt laknak, de biztos hogy már most is több ezres a kolónia. 15 percen keresztül több hullámnyi fekete felhőben indulnak az esti portyájukra.

Az első fekete denevérfelhő már a távoli házak körül örvénylett, amikor még midig robbantak ki a híd alól újabb és újabb denevérrajok, nesztelenül.

Ahogy az utolsó raj is kirepült, szépen feloszlott a hídon bámészkodó tömeg is.

Virágtakaró

Texas mindig is híres volt a vadvirágjairól. Itt nincsenek nagy kanyonok (bár északnyugaton van egy szép nemzeti park, a Big Bend), fehérhomokos tengerpart (bár van tengerpart strandokkal a Mexikói öböl partján), viszont hihetetlen bőségben vannak virágok a széles texasi mezőkön, főleg ilyentájt, amikor eső is esik, nap is süt és még nincs perzselő forróság.

Benéztünk a McKinney Falls parkba, ahol az esőknek köszönhetően még mindig bőséggel zubog le a víz a kis vízeséseken.

A parkban virágtakaró van mindenütt ahol a fák nem árnyékolnak.

A különböző virágfajták kis eltéréssel nyílnak, így mindig van egy éppen domináns a sárga, lila, kék, piros virágmezőkön.

Talán nem véletlenül, ilyenkor lepkéből is rengeteg van, narancssárga felhőkben kergetőznek a fák által nyújtott árnyék, a finoman melegítő napos területek és a virágmezők találkozásánál.

Még az elhanyagolt mezők sem látszanak gazosnak ilyenkor, amikor virág fedi őket.

A kaktuszfélék is kiveszik a részüket a meleg ünnepléséből. Egyesek a virágaikat készítik elő, mások már piros bogyókat érlelnek.

Segway túra Austinban

Elmentünk egy kellemes városnézésre, kétkerekű elektromos Segway-el. Több társaság is an Austinban, amelyik az idegenvezetésnek ezt a formáját kínálja, mert az embereket érdekli ez az újdonság és a Segway-el kis fáradsággal elég nagy területet be lehet járni.

Csak ketten voltunk a túrán, meg persze a túravezető, aki először is megmutatta és begyakoroltatta, hogyan kell használni a Segway-t; elindulni, megállni, kanyarodni. Csak annyi furcsaság van a használatában, hogy néha úgy tűnik, a jármű magától akar egyensúlyozni és menni. De gyorsan hozzá lehet szokni.

A városi tó északi partjától indultunk, főleg az autóút szélén haladva, aztán a belvárosban a járdán. Néhány percenként megálltunkés a túravezető beszélt a város történetéről, az épületekről. Ilyenkor nem kell leszállni a Segway-ről, az szépen apró előre-hátra mozdulatokkal egyensúlyozza magát, ha egyenesen állsz rajta.
 A tótól számítva észak felé haladtunk, ahogy az utca számozások is haladnak (2-dik, 3-dik stb. utca, ahogyan a tótól távolodva növekvő számokat kapnak).

Amíg a piros lámpánál várakoztunk, többen megszólították a túravezetőt, kérdezgették hogy hol lehet a túrára jelentkezni, nehéz-e a Segway-t irányítani; szóval voltak érdeklődők.

A túra legtávolabbi pontja természetesen a Capitol volt, a márvány épület amelyben Texas kormányzósága működik. Itt aztán leszálltunk a jerművünkről és bebarangoltuk az épületet, ami nyitva áll a nézelődőknek, csak egy komoly biztonsági kapun és átvilágításon kell átjutni.

Mindenki aki az épületet meglátogatja, lefényképezi a kupolát belülről.

És természetesen az üléstermet is:

Jó szórakozás volt a Segway túra, összességében olyan két és fél órásra sikeredett. Közben egészen belejöttünk. A túravezető azt mondta, a Segway akkumulárota sík terepen akár hat órán keresztül is hajtja a járművet. Az egyenes utakon tisztességgel fel lehetett gyorsítani, de kb. 25 km/h felett a Segway automatikusan bekorlátozza a saját sebességét, hogy ne szabadulj el vele. A városi dombok emelkedőin is erőlködés nélkül gurult felfelé, úgyhogy igazán ügyes jószág. Igzán jó program volt és akkora területet jártunk be vele, ami egyébként 6-7 órányi séta lett volna.