Az itteni tavasz tulajdonképpen egy magyarországi nyárnak felel meg. Tiszta égbolt, 28 fok. A városi tavacskákban élő teknősök kimásznak a partra napozni, és amíg a bámészkodók nem mennek túl közel, süttetik magukat.
A mókusok lejönnek a fákról és közelről megnézik az elhaladókat, van-e olyan akitől érdemes élelmet kunyerálni.
Ahogy az idő felmelegedett, visszatértek Mexikóból a denevérek és ismét elfoglalták a Congress Bridge alatti lakóhelyüket. Naplementekor a szokásos módon kirajzanak, úgyhogy minden este összegyűlik egy kisebb embertömeg a hídon, illetve elektromos kishajókon a híd alatt, hogy tanúja legyen a denevérek röptének. Ahogy a nap annyira lemegy, hogy már nem világítja meg direktben a hidat a sugaraival, elkezdődik a siporászás, mocorgás a híd alatt, aztán megindul a nesztelen denevérözön.
Egyetlen nagy sugárban ömlenek ki a híd alól. Még nincsenek annyian mint később, a nyár folyamán, amikor egymilliónál többen is együtt laknak, de biztos hogy már most is több ezres a kolónia. 15 percen keresztül több hullámnyi fekete felhőben indulnak az esti portyájukra.
Az első fekete denevérfelhő már a távoli házak körül örvénylett, amikor még midig robbantak ki a híd alól újabb és újabb denevérrajok, nesztelenül.
Ahogy az utolsó raj is kirepült, szépen feloszlott a hídon bámészkodó tömeg is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése