A Milwaukee-i Párducok stadionjában rendezték a 3 napos ünnepet, amelynek mi a második napjába néztünk bele.
A táncosok a stadion széksorai közt öltöztek és készültek fel.
Amíg a táncosok készültek, az arénában körben ülő dobos csoportok versenyeztek. A ceremónioa mester egymás után szólította a csoportokat, hogy előadják néhány perces, ütemes dobolással kísért dalaikat.
A gyerekek már ezektől is lázba jöttek, kiperdültek a stadion közepére táncolni.
A táncosok közben beöltöztek és felsorakoztak a bevonuláshoz.
1 órakor megkezdődött az ünnepélyes bevonulás. Először a háborúkban (Irak, Afganisztán) szolgált, katonaviselt indiánok képviselői vonultak fel a zászlóikkal. Őket nagy tisztelettel köszöntötték.
Utána elkezdődött az összes táncos bevonulásának leírhatatlan kavalkádja. Elől a férfiak, utána a nők, végül a gyerekek - a táncversenyek kategóriái szerint. Ez a tízperces video megpróbálja érzékeltetni az egész hangulatát. A teljes bevonulás kb. fél óráig tartott.
Ahogy a stadion lassan megtelt a táncosokkal, az alább jobbra a pódiumon helyet foglaló zsüri és az egyik törzs öregje beszédekkel buzdították őket.
És csak vonultak, amíg a gyerekek is sorra kerültek.
A bevonulás után, a köszöntő és a megnyitó hangzott el a ceremónia mestertől, belefoglalva a törzs szellemeit és hogy most nincsenek ellenségek. Majd újra a dobos csoportok versenyeztek egymással.
A gyerekek nagyon komolyan vették az egész ünneplést.
A bemutatott tánc után a csoport tagjai felsorakoztak a pódium előtt, hogy a bírák megnézhessék az öltözéküket.
Majd kivonultak, hogy helyet adjanak az első női csoportnak.
A nők tánca betöltötte a teret, egyszerű lépésekkel pörögtek, forogtak, átrendeződtek a dobok és ének ütemére.
Majd ők is felsorakoztak a bírák előtt.
A verseny és a táncok így folytatódtak estig. Mi még körül akartunk nézni a folyóparton, így elhagytuk a stadiont.
