Este a városban

Tegnap este denevérröptetés után még sétáltam egyet a városban. Ekkorra már besötétedett.

Az alábbi épület a Frost Bank Tower.

A Congress Avenue, amelynek hídja otthont ad a denevéreknek, egyenesen a Capitol-hoz vezet. Capitol-nak nevezik azt az épületet, ahol a törvényhozás ülésezik; az egyes államoknak ez olyan épület, mint nekünk otthon a Parlament.

Mivel Auston Texas állam fővárosa, az austini Capitol hozza a Texas 696 ezer négyzetkilométeres területére, az itt élő 25.1 millió ember számára a törvényeket. Emlékeztetőül, Magyarország területe 93 ezer négyzetkilométer, tehát Texas kb. hét és félszer nagyobb Magyarországnál, míg a lakossága "csak" két és félszerese.

A Congress Avenue kétszer három sávos, széles főút. Az utcasarkokon a járdaszegély enye lejtéssel belesimul az útba, így a biciklisek, a babakocsit tolók és a kerekesszékesek probléma nélkül tudnak közlekedni. Austinnak van tömegközlekedése, amit leginkább a városi buszok képviselnek. Ezek erősen légkondicionáltak, annyira hogy egy busz háta mögött még 4-5 méterre is lehet érezni a légkondicionáló által kifújt forró levegő örvénylését. De légkondi nélkül nem is szállna fel senki rájuk 40 fokos melegben. A buszok a megállókban enyhén megdöntik magukat, leeresztik a járdaszegély felőli oldalukat, hogy könnyebb legyen le- vagy fellépni rájuk.

Az utcákon nem csak a megszokott közlekedési eszközöket látni. Lehet például kivilágított hintóval is várost nézni.

Nagyon népszerű itt a Segway, amit időnként már otthon is látni; a kétkerekű,magától egyensúlyozó járgány, amire csak fel kell állni. A Segway elektromos, tehát nem szennyezi a környezetet és ideális például városnézésre. Pontosan erre használta az a csoport is, amelyet lefényképeztem.

Városnéző Segway túrákra, idegenvezetéssel, telefonon vagy interneten lehet bejelentkezni. Ezt egyszer majd kipróbálom.

A gyalogos közlekedési lámpák, mint általában az USA-ban, a tilos narancssárga színről fehérre váltanak, amikor szabad az út. Majd amikor már csak 15 másodperc van hátra a szabad jelzésből, nagy számokkal elkezdenek visszafelé számolni nulláig, amikor ismét tilosra váltanak. Ez a széles utak miatt hasznos; aki lassabban tud csak menni, meggondolhatja hogy nekivágjon-e még egy négy- vagy hatsávos úton való átkelésnek.

A zene városa lévén, az utcákon sok helyen gitárszobrokat találni. Plusz ilyen gitárok fogadnak már a repülőtéren is. A szobrokat adakozásból állítják fel. Ha egy család meg akarja örökíteni a nevét a városban, finanszírozza egy ilyen gitárszobor felállítását, cserébe a szobor alján kis bronztáblán ott van az adakozó egyén vagy család neve.

Az állatszobrokat még nem fejtettem meg, az még hátravan.

Este 10 órára, a bárok kivételével, már elcsendesedik a város.

Az austini denevérek

Austin egyik nevezetessége a Congress Avenue híd alatt lakó denevér sereg, Észak-Amerika legnagyobb városban élő denevér kolóniája. Márciustól áprilisig főleg terhes nőstény mexikói denevérek vándorolnak északra, megszülni a kis denevéreket. Itt maradnak Austinban tavasztól őszig. Miután a város 1980-ban újjáépítette a Congress Avenue hidat, a denevéreknek megtetszett a mély, keskeny nyílásokkal rendelkező beton konstrukció, és beköltöztek. Tavasz és ősz között 750 ezer és másfél millió közt változik a denevér populáció száma. Augusztusban és szeptemberben vannak a legtöbben, miután megszülettek a kicsinyeik.

A denevérek minden napnyugtakor kirajzanak táplálkozni a város környékére, ahol becslések szerint 4.5 - 13.5 tonnányi rovart esznek meg. A kirajzásnak minden este nagy közönsége van. Ma este én is kimentem a hídra, amely kb. 800 méter hosszú, és jó kilátás nyílik róla, elsősorban az alatta átevezőkre.

A környék 19 órától kezdett benépesülni a denevérekre várókkal, a hídon, a híd lábánál a füves dombokon, és persze a vízen, ahol külön denevérnéző hajótúrák indulnak naponta.

A bérelhető vízialkalmatosságok között van pl. kenu, aztán egyfajta szörfdeszka is, amin állva kell evezni. Népszerűek a legkülönbözőbb alakú vízibiciklik, pl. a hattyú formájú.

Ahogy gyülekeztünk, helyiek és turisták, egyes emberek és nagy családok, baráti társaságok, a lassan lemenő nap rávetítette az árnyékunkat a híd melletti fákra.

A híd lába melletti dombon nyugágyakkal, takarókkal és piknik kosarakkal telepedtek le az emberek, és rögtön feltűntek a fagylalt és üdítő árusok is.

Fél nyolcra már a híd is tele lett. A környéken érezni lehetett a denevérek átható szagát. Ekkorra mr a csipogásukat is hallani lehetett, de a nap még túl világos volt számukra.

Nyolc óra után 20 perccel eléggé bealkonyult ahhoz, hogy egyszerre csak elkezdjenek kiömleni a híd alól a denevérek. Először csak néhány felderítő, aztán pár tucat. Majd százával kanyarodtak fel a híd pillérei közül a fák fölé.

Hamarosan élő folyót alkottak. Teljesen hangtalanul repültek, sem (hallható) hangot nem adtak ki, sem szárnycsapkodás vagy a több ezer repülő test susogása nem hallatszot.

A denevérek nem szakadtak el egymástól, és pár perc múlva már több kilométeres távolságban tűnt fel az élő folyam eleje.

A szárazság komoly csapás ezeknek a bőregereknek, mert sokkal kevesebb rovart találnak, nincs elég élelmük. Amikor másfél millióan repülnek ki a híd alól, az 45 percig is eltart. Most 15 perc után az utolsó csapongó denevér is eltűnt a fák felett. A távolban látni lehetett még a távolodó sötét felhőjüket, de a tömeg lassan oszlani kezdett, és 20 perc múlva ismét üresen állt a híd.

Az eddigi legrövidebb

Mióta elkezdtem ezt a blogot, mindennap írtam; de a mai nap tényleg hosszúra sikerült, így most csak pár olyan gondolatot és hírt osztok meg, ami az utóbbi időben "rám ragadt":

Statisztikák szerint az Apple cég már gyorsabban ad el alkalmazásokat a számítógépeire, iPhone telefonjaira és iPad-jeire, mint ahogy a McDonalds hamburgereket. Valamint az Apple készpénz tartalékai már nagyobbak, mint az USA kormányának működési készpénzkészlete (Apple: 76.3 milliárd dollár, USA kormánya: 73.8 milliárd dollár). Néhány ember szerint a kormánynak is el kellene kezedenie iPhone-okat árusítani.

Egy gondolat az USA-ban folyó politikai harcról, az adósság-plafon emeléséről, nyers fordításomban:
"A világon Amrika az egyetlen ország, amely megengedheti magának azt a luxust, hogy gazdasági válságot kreáljon akkor is, ha egyébként nincs." ("America is the only country in the world that that has the luxury of creating an economic crisis when there isn’t one,") Elvin Lim, akitől az idézet származik, a Wesleyan University-n tanít és korábban publikált egy könyvet "Anti-intellektuális elnökség" címmel. Ebben 40 amerikai "elnöki beszédírót" interjúvolt meg, majd azt a következtetést vonta le, hogy az az amerikai elnökök 200 év alatt fokozatosan elvesztették a képességüket arra, hogy logikus és meggyőző nyilvános beszédeket tartsanak.


Az előző témához hasonló intenzitással kezdték el feszegetni, hogy lehet, hogy a narancslé olyan sokáig eláll és a narancs termési időszakától függetlenül állandóan kapható. A cikkek szerint a tartósságot úgy érik el, hogy a kifacsart narancsléből fokozatosan kivonják az oxigént. Csakhogy eközben a narancslé az ízét is elveszíti, tehát mesterséges ízesítőt adnak hozzá. Az enyhe ízkülönbség a különböző cégek narancslevei közt a hozzáadott adalékoktól függ, mivel a gyártók megpróbálnak csak rájuk jellemző narancslé-ívlágot teremteni. Ettől még ráírhatják a dobozra, hogy 100% narancslé és nincs benne tartósítószer.Nincs is, csak ízesítő. Ezek után miben bízzon az ember?

Hangok

Kezdek kifogyni a témákból. A munka utáni és hétvégi apartman ügyintézés, kocsi vadászat és hasonlók eddig nem adtak időt, hogy elmenjek körülnézni Austin belvárosában és más érdekes helyeken.

Eddig egyszer voltam a belvárosban, ahol a sűrűn sorkozó bárokból áradt a zene. Austin "Az Élő Zene Fővárosa" címmel büszkélkedik, bár ezt az USA-n kívül nem biztos, hogy sokan tudják. Sok együttes játszik a helyi bárokban, és nem egy a mostanra világhírt szerzett, modern zenét játszó zenészek közül Austonból indult. Ennek majd még utána járok. Mindenesetre a városban ez az éjszaka hangja. A belvároson kívül mély csend van éjjel.

A házakban általában nem szobánként van légkondicionáló, hanem lakásonként egy. Ez időnként beindul, nem túl hangos, de azért jól hallható zúgással, 6-10 perc alatt lehűti a lakást, majd leáll kb egy órára. Az első napokban még zavart, de hamar megszoktam, hogy ez hozzátartozik az éjszakához.

A nappal más. Az utcákon csendesen rohannak az autók. Motorjaik általában nagyobbak az otthon megszokottaknál, ami részben a csendes működést is eredményzi. Ha bent ülsz egy autóban, általában a leghangosabb a motor beszűrődő hangja, ahogy az automata sebességváltó megpróbálja kitalálni, melyik sebességbe is kapcsoljon. Az automata sebváltó igyekszik sima utazást, sima váltást biztosítani. Ezzel éles ellentétben állhat az a szándékod, hogy hirtelen gyorsíts, például előzéshez. Az automata váltó ilyenkor - egy olyan pici autóban mint amit most használok - méltatlankodva, egészen kellemetlenül magas hangon erőlködő hangtartományba kergetheti a motort, mielőtt megkönnyebülten átvált a következő fokozatba.

Austin, sok más amerikai városhoz hasonlóan, laposan terül el, széles utakkal, sok hellyel a házak közt. Ezért sok a fa. A fák tövében vagy a fákon pedig kabócák. Az otthoni tücskök szoktak "levegőt venni", időnként mgszakítják a ciripelésüket. Az itteni kabócák nem. Olyan egyenletes, folyamatosan cirregő hangot adnak, hogy először azt hittem, valami légkondicionáló berreg, azért nem hagyja abba. Miután már hetek óta 40 fok fölé emelkedik a hőmérséklet nappal, most már kevésbé lelkesek és kevesebb a cirregés. A forró kőfalakon néhol hangtalanul végigrohan egy-egy gyík. A madarak - nem ismerem ezt a fajtát, sötéten csillogó tollú, hosszú vékony csőrű - nem nagyon pazarolják az energiájukat kiabálásra. A fák árnyékában böngészik a füvet, félrebillentett fejjel, valamilyen lédús falatért.

A belvároson kívüli utcákon, a reggeli és az esti csúcs kivételével, nincs túl nagy forgalom. Ahogy közeledsz az autópályákhoz, egyenletes mély zúgást lehet hallani, ahogy az autók százai húznak el melletted vagy feletted. Reggel ehhez még hozzájön a nyitott ablakú kocsikból áradó reggeli rádióműsorok hangja. Sipítozó, hangoskodó reklámok, country és rock zene, mély hangú bemondók jópofán vicceskedő műsorai a reggeli menü. Este, a hazafelé menő forgalomban egymás mellé kerülő autókból csak zene hallatszik. Motorosok az autók számához képest kevesebben vannak, mint otthon. Az autósorok közt csak ritkán húz el egy-egy nagy hangon dübörgő motor. Szirénával száguldó mentő- vagy rendőrautó nagyon ritka. Ha a rendőr le akar állítani valakit, beáll mögé az autójával és elkezdi villogtatni a filmkből olyan jól ismert karácsonyfaszerű fényeit. Ez elég ahhoz, hogy az illető leálljon az út szélén, szirénára nincs szükség. Határozottan kevesebb a közlekedési zaj és szirénázás itt, mint mondjuk Budapesten. Mondjuk itt egyáltalán nincs meg (direkt nem írtam, hogy "hiányzik") a villamosok jellegzetes hangja.

A legtöbb autó riasztója itt úgy van beállítva, hogy az autó bezárásakor egy rövidet dudáljon. Ez páldául a reggel jellegzetes hangja, ahogy az iroda parkolójába érkezők egymás után zárják az autóikat.

Az irodában a sok nyitott tér miatt napközben gyakran hallani a hangosan telefonkonferenciázó kollégákat 6 aszalnyi távolságból. Időnként behallani nevetést a konyhából, vagy ahogy a találkozókra sietők az irodán keresztül átkibálnak egymásnak, melyik termben lesz a megbeszélés.  Vannak, akik zenét hallgatnak a rádióban, például a pénzügyön és a HR-en, de ezt olyan halkra állítva teszik, hogy csak mellettük állva hallod egyáltalán. Az asztalok nagy részét a nyitott irodarészben is másfél, egyes irodarészeken két méter magas paraván választja el egymástól, úgyhogy nincs nagy hangzavar.

Közlekedés, megint

Most hogy autót keresek magamnak, jobban fülelek az olyan beszélgetésekre, amik kocsikról és persze a közlekedésről szólnak.

Azt nap mint nap tapasztalom, hogy az egész közlekedés békésebb és türelmesebb mint otthon. Ettől persze itt még ugyanúgy vannak nyomulósok, sávok közt cikázók. De ha pl.sávot kell váltanod, maximum néhány autónyit kell várnod, míg valaki beenged maga elé, nem sorakoznak fel a kocsik hogy elzárják előled a besorolás lehetőségét is. Azt hiszem ennek az udvariasságnak több oka van. Az egyik, hogy sok ember jár nagy, nehéz kocsival vagy teherautóval. Ilyen, elég gyakori kocsik itt pl.a Ford F-150 és a Chrysler 300-as:

Ezekkel nem tanácsos a sávok közt ugrálni nagy belegyorsításokkal, ha nem akarsz egy vagyont fizeni az üzemanyagért, és nem akarod esténként az  autógumidra feltekeredett kisebb autókat levakargatni.

Egy másik ok lehet, hogy itt a legtöbb autónak automata a sebességváltója, ami nem nagyon támogatja, hogy "kilőj" a piros lámpától.

Egy harmadik, hogy a folyamatos, egyenletes autópálya forgalom miatt az emberek már 1 mérföldre előre besorolnak a megfelelő sávokba, általában nincs szükség nagy ugrálásra.

De azért a technikai okok miatt biztos van benne egyszerűen egy olyan közlekedési szokás is, hogy nem akarják megölni a másikat.

A rendőrség, ahogy általában az USA-ban mindenütt, sokkal komolyabban veszi a dolgát és büntet, mint Magyarországon. Itt is kicsivel általában a megengedett sebesség felett mennek az autók (5-10 mérfölddel, azaz 8-16 km/h-val). Ennél nagyobb mértékben általában csak a tudottan elhagyatott, hosszú vidéki utakon lépik túl a sebességet. Ugyanis a forgalmas autópályák mellett, a szélén, vagy éppen a sávokat elválasztó füves területen, nem ritka a kényelmesen parkoló rendőrautó, ami szorgalmasan figyeli a forgalmat.

Amint feltűnik egy rendőrautó fekete-fehér alakja, rögtön mindenki nagyon szabályos lesz. Egyik kollégámat 5 mph (8 km/h) sebesség túllépésért büntette a rendőr, amikor az autópályán megengedett 65 mph helyett tartósan 70-el ment. Egy másik kollégámat azért büntették meg, mert (szintén az autópályán) kétszer is úgy váltott sávot, hogy nem indexelt. Az áruházak parkolóit ugyanúgy ellenőrzik, mint a közutakat: itt, ha valaki a feljogosító cédula nélkül beáll egy mozgássérült helyére a parkolóban, számíthat rá hogy rendes rendőrségi büntetőcédulát kap. Nem is láttam még itt ilyet. Azt hiszem, Magyarországon ezek a rendőrök viszonylag hamar beszednék az USA teljes adóssághátralékát.

A kocsik - és a finanszírozásuk - általában itt olcsóbb mint Európában. Az egyik felsővezetőnk, akivel gyakran együtt dolgozok, olyan Audival jár amit, azt mondja, nem engedhetne meg magának Németországban, ugyanis ott, a becslése szerint kb. 30%-kal drágábban kapná csak meg ezt a kocsit, mint az USA-ban. Az egyszerűbb autók felé haladva az árak közelebb kerülnek a hazaiakhoz.

Új autók árára példaként a Ford-ot véve, egy új Fiesta 13,500 dollár (kb.2.5m Ft) körül kezdődik, egy Focus 16,500 dollár (3m Ft), egy Fusion 20,000 dollár (3.7m Ft), egy Mustang 22.500 dollár (4.1m Ft) és az itt még létező Taurus 26,000 dollár (4.8m Ft). Persze ezek csak a legalapabb verzók kezdőárai, mindegyikből van legalább 4 variáció egyre nagyobb motorokkal és egyre több kiegészítővel. Pillanatok alatt több ezer dollár rakódhat rá a csábító kezdő árra, és akkor még nem számoltuk az állami adót meg a biztosítás díját. E két utábbi tétel akár 2,000 dollárt is hozzáadhat az árhoz. Nem csoda, hogy a népszerűbb autós forgalmazó és értékelő oldalak (pl az Edmunds, http://www.edmunds.com) elkezdtek bcsléeket pubikálni az egyes típusok becsült 5 éves teljes költségéről. Ebbe beleszámolják 5 év alatt az adott típus értékcsökkenését, az átlagos becsült biztosítási díjat, adót, karbantartást, üzemanyag költséget, a részletek törlesztését, stb.). Nem tartozik bele a vételi ár. Az előbbi példáknál maradva, egy 2011-es Ford Focus 5 éves teljes költsége 30,915 dollár, azaz kb. 5.7 millió Ft. A számítás érdekes, aki kíváncsi rá, megtalálja itt.

A nagyobb luxus- vagy sportautók ára a 40,000 dolláros alaptól indul és lazán belenyúlik a több százezer dolláros sávba. 60,000 dollárért (11m Ft körül) már kapsz egy Audi Q7 luxus terepjárót, ülésenként külön szabályozható klímával, motoros csomagtartóval, nagy LCD képernyős navigációs rendszerrel, Bluetooth-os mobil telefon kihangosítóval, stb.

A szokásos vételi módszer hogy az ember kifizeti az autó árának 10-20 százalékát, aztán 3 - 5 év alatt törleszti a maradékot, 0-4% kamattal. Már régen létezik de az utóbbi 2-3 évben vált ugazán népszerűvé a lízing, amikor előre megállapodsz az eladó céggel (példánkban a Ford), hogy új autót lízingelsz tőlük, mondjuk 3 éves szerződéssel (a legröveidebb 2 év, a leghosszabb azt hiszem 5). A Ford kiszámolja, hogy szerintük az autó 3 év múlva, a szerződés végénél mennyit fog érni. Az új ár és a majdani érték közti különbséget fizeted egyenlő havi részletekben 3 évig. A 3 év végén csináltok egy értékbecslést, hogy a kocsi kevesebbet ér (mert mondjuk közben karambolozott) vagy többet, mint az előre kalkulált érték (mondjuk azért többet, mert kevesebbet hajtottad, mint ahogy előre kalkuláltátok). Ennél a pontnál 2 dolgot tehetsz: a megállapított értéknek megfelelő összegért megveszed magadnak a kocsit és a tulajdonoddá válik, vagy "becseréled": visszaadod a cégnek, választasz egy új autót új lízingelésre, és a leadott autó értékét beszámítják az új lízing inulóértékeként. Azért a dolog nem ilyen egyszerű, mert pl. a biztosítási költség és az adól is mások lízing esetén, mint ha autót vásárolsz,.Összességében, ez a lízing egyre népszerűbb, mert kisebb a költsége (egy teljes autó értékének csak 3 évre számított részét fizeted lízing részletekben, nem az autó teljes értékét, mint vásárláskor), és ezért új autót használhatsz a legszebb garanciális éveiben, ugyanolyan (alacsony) havi részletfizetéssel, amit egy 4-5 éves kocsi vételekor kellene fizetned. A lízingcégek azért szeretik ezt a konstrukciót, mert relatíve kicsi a kockázatuk: a lízing gyakorlatilag a kocsi első, garanciális évei alatt fut, így ha nem törik össze a kocsit, elég nagy a valószínűsége, hogy a 3 éves lízing végén egy jól karbantartott, nagyobb hiba nélküli használt autóval kell törődniük, ezt pedig, ha a lízingelő nem veszi meg az autót, reményük szerint valamivel a piaci ár felett tudják értékesítetni. Plusz, a garanciális szervizt csak a hivatalos márkaszervizek végzik, ez is egyfajta garancia a kocsi állapotára a lízing időszak végére.

Elég érdekes - és határozottan szimpatikus - szolgáltatás a Carfax nevű szolgáltatás (és még hozzá hasonló további 1-2 szolgáltatás). A lényege, hogy minden autóról, valahányszor vizsgáztatásra, eladásra, szervizbe kerül, vagy biztosítékként használják, bejegyzés készül az ingyenes Carfax adatbázisba, a kocsi kilométer (azaz inkább mérföld-) órájának állásával együtt. Ezt, a kocsi egyedi azonosítója alapján, bárki ingyen megnézheti. Tehát ha kinézel magadnak egy kocsit, az eladótól kérheted (és a Carfax reklámja szerint követeld is mindig) hogy: "mutasd a Carfax-ot!". A Carfax az interneten elérhető és egy perc alatt a kocsi teljes történetét láthatod. Külön jelölik, ha az autó még az első tulajdonosánál van. Példának vegyünk egy konkrét egy 2006-os Ford Mustang-ot.

A Carfax jelentését megtalálod itt (amíg el nem adják ezt a kocsit, akkor lekerülnek az adatai az eladó oldaláról). Ebből a példából az látszik, hogy a kocsit 2005 szeptemberében gyártották le és adták át az autókereskedőnek, 2005 október 6-dikán eladták, az eladáskor 11 mérföld volt az órájában. 2006 április 20-dikán szervizelték, amikor 14,001 mérföldet mutatott az órája, aztán pl. 2007 december 31-dikén 2 gumit cseréltek és balanszíroztak rajta, az óra 51,081-es állásánál, nem volt balesete... és így tovább. A Carfax tartalmazza, ha a kocsit taxiként használták, vagy bemutató darabként. Arra is ad egy becslést a Carfax adatbázis, hogy az adatok alapján a kocsi így többet vagy kevesebbet ér-e, mint a hasonló korú kocsik átlag ára. A példabeli Mustang a makulátlan történetével 60 dollárral ér többet az átlagnál. Azért csak ennyivel mert elég idős és már 119,042 mérföldet ment. Ügyes, nem?

Egy másik hasznos dolog a Kelly Blue Book. Ez megint csak egy órisái internetes adatbázis, az összes, Amerikában forgalmazott kocsi adataival, az eladásko regisztrációival. Meg kell adnod, hogy új vagy használt kocsi adatait keresed-e, melyik modell, melyik típus, ezen belül ilyen felszereltségű, melyik évjárat. Majd meg kell adnod hogy melyik irányítószám körzetben élsz, ugyanis az árak persze eltérőek az USA különböző területein. Ezek után az adatbázis megmutatja, hogy ezért a kocsiért mi a fair ár. Mivel a Kelly Blue Book egyfajta kocsikereskedési bibliának számít, meg lehet kérdezni az eladót hogy miért is adja drágábban vagy éppen olcsóbban a kocsiját a Blue Book-ban szereplő értéknél.

Politika és szemét

Tegnap amikor hazaértem és bekapcsoltam a TV-t, meglepetésemre Obama elnök volt a képernyőn. Az adást megszakítva közvetítették élőben a beszédét a Fehér Házból. Nagyon direkt beszédben mondta el, hogy az USA nem engedheti meg magának, hogy jövő hétre ne legyen megegyezés a demokraták és a republikánusok közt az adósságok rendezéséről. Azt mondta, ő nem megy bele olyan átmeneti megoldásokba, amelyek csak pár hónapig odázzák el a problémát. A republikánsuk, ahogy állította, pusztán politikai meggondolásból megpróbálják megakadályozni, hogy a helyzetet az ő elképzelése szerint, normálisan rendezni lehessen. A végén felhívott rá minden amerikait, hogy keressék meg és álljanak a kongresszusi képviselőjük mellé abban, hogy az általa javasolt megoldás végre elfogadásra kerüljön. Az egésznek nagyon világosan az volt az üzenete, hogy "nem hagyják hogy rendberakjam a dolgokat, álljatok már mellém!".

Utána folytatódtak a TV sorozatok a műsorterv szerint.

Persze a republikánusok rögtön nyilatkoztak: az nem lehet hogy az elnök egyoldalúan megpróbálja befolyásolni az országot, nekik is szót kell adni. Úgyhogy kiállíłtottak egy szónokot, aki gyakorlatilag azt mondta, hogy Obama hibája a gazdasági helyzet és most hozzá nem értőként egy rossz megoldást akar kierőszakolni.

Most már tényleg kíváncsi vagyok, hogy elmennek-e egymás hajának  húzásában addig, hogy az egész USA gazdasági gödörbe bukjon jövő héten.

Más.

Austinban általánosságban nincs még szelektív szemétgyűjés. A környzetbarát kezdeményezések eddig elsősorban a cégektől jöttek, nem a városi tanácstól. A cégeknél, legalábbis a nagyobbaknál, az épületeken belül működik a szeméát szétválasztása, elkülönítve az irodai papírt az étkezdék hulladéktól, a műanyag italospalackokat a csokoládé és más rágcsálnivalók műanyag zacskóitól.

Ahhoz képest, hogy, amint már említettem Austinban komolyan veszik a környezetbarát hozzáállást, sokan csodálkoznak, hogy még mindig nejlon bevásárlószatyrokba kerül a vásárolt áru. Austin városában évente 263 millió nejlonzacskót használnak fel a vásárlók. Ami azt illeti, Austin már próbálkozott a kérdés megoldásával 1 évvel ezelőtt. Akkor az áruházak, boltok, áruházláncok képviselői átvették a kezdeményezést, és nagy hangon kihirdették, hogy nincs szükség a városi kormányzat beavatkozására, minden áruház magától át fog állni környezetbarát csomagolásra.

Nos, a dolog nem működött. Mint kiderült, egy évvel a kezdeményezés beindítása után még mindig csak az áruházak 20%-a hagyta el a nejlonzacskót és állt át természetes úton lebomló zacskókra. Látva a minimális eredményt, most a város megelégelte a dolgot, és kihirdették, hogy Austinban hamarosan be lesz tiltva a nejlonzacskók használata. Hogy pontosan mikorra adják a határidőt, azt még később bejelenti a városi tanács.

TV

A TV műsorokban nincs nagy meglepetés az otthoniakhoz képest. A TV sorozatok (NCIS, CSI, Dr. House, stb.) ugyanazok, csak előrébb tartanak a történeteikben. Az otthoninál viszont sokkal több mozifilm van műsoron; gyakorlatilag egész nap, bármikor lehet találni 4-5 csatornát amelyek éppen mozifilmeket játszanak. Estére ez besűrűsödik, és egy hétköznap este 10-12 film közül választhatsz.

Austin nagy részét csak pár nagy kábel TV társaság fedi le, amelyek közt szabályos területszerző háború folyik. Az AT&T és a Time Warner cégek, egymást folyamatosan túllicitáló hirdetésháborút folyatnak TV hirdetésekben, plakátokon, mindkettő a másiktól reméli átcsábítani a nézőket. Mindkét cég szélessávú internetet is biztosít a kábelen keresztül, ha már egyszer be van kötve. Mivel a názők nagy része ezeket a társaságokat használja, egy adott műsort mindenki, aki pl. a Time Warner előfizetője, ugyanazon a számú csatornán lát. Ezért működik az, amit az amerikai filmekben gyakran látni, hogy az egyik ember izgatottan felhívja a másikat azzal hogy "kapcsolj a 72-es csatornára, nézd, mi megy ott!".

Friss játékosként jelent megy nemrég a pályán a DirecTV nevű társaság, amelyik műholdas antennát ad az előfizetőknek, így kerülve meg a kábelháborút. Mindhárom cég kedvezmények garmadáját ígéri, ha őt válassztod. A DirecTV, amelynek új fiúként a legkeményebben kell megdolgozni a vevőkért, három hónapos ingyen HBO és más mozicsatorna hozzáférést, 200 dollár értékű Best Buy vásárlási utalványt kínál. Drágább programcsomag választásnál olyan sportcsomagot adnak, amelyen az összes amerikai futball NFL meccset kiemelten közvetítik. Egyszerre 8 meccset nézhetsz egy képernyőn, nehogy elmulassz egy gólt, és részletes extra elemzést kapsz a játékosokról, a stratégiáról, stb. Emellett a DiercTV folyamatos TV hirdetésekben, egy mókust simogató pasassal reklámozza, hogy ők mennyire környezetbarátok: mivel műholdas közvetítést használnak, nem kell kivágni a fákat a kábelek lefektetése miatt.

A programcsomagok 60-117 dollár között vannak havonta. TV-t kb. 60 ezer és 600 ezer Ft közti áron vehetsz, de az utóbbiért már akkorát, hogy lefektetve családi ebédlőasztalnak is megfelelne.

A programszolgáltatók versenyéhez csatlakozott nemrég a Netflix, amely internetes szolgáltatásként kínálja havi mindössze 8 dollárért mozifilmeket, TV sorozatokat. Ugyan nem a legfrissebbeket, kissé várni kell, amíg egy új film hozzáférhetővé válik. Viszont cserébe nem kell TV előfizetés, csak egy számítógép vagy iPad, és azt a filmet nézed amelyiket akarod. Erre a DirecTV azzal vágott vissza, hogy náluk közel egy hónappal korábban megnézheted az új filmeket, mint ahogy a Netflixen megjelenik.

A versenyt csak tovább élezi, hogy az utóbbi időben megjelent tablet-ekre, pl. az iPad-ra, vásárolhatsz letölthető mozifilmeket. Tehát a TV veszít a versenyképességéből. Az iPad egy gyakorlati hasznosításának nemrég voltam szemtanúja: amíg a szülők a Sears-ben vásároltak, a kis gyereket, hogy ne barangoljon el vagy sírjon unalmában, beültették a bevásárlókocsiba egy iPad-del, amin a Toy Story című gyerek mozi ment.  Másfél órára a gyerek le volt kötve. Meg még ki tudja, hány mozi volt "betárazva" az iPad-re.

Egy-egy csatorna gyakran tart tematikus napokat, hogy vonzzák a nézőket. Pl. a múltkor az egyik csatorna folyamatosan a Batman mozifilmek folytatásait játszotta egymás után 24 órán át, újra és újra elölről kezdve. Egy másik csatorna "szuperhős hétvégét" tartott és szombat-vasárnap semmi más nem ment, mint a Pókember összes része, a Vasember 1. és 2. része, Hulk, és hasonló filmek megállás nélkül, egymás után.

A TV műsorok figyelmeztetés nélkül váltanak át reklámra. Az éppen felrobbanó házból lassított felvételben kiugró akcióhős minden átmenet nélkül vált egy autóbiztosítást sipítozva reklámozó, viccesnek szánt, virágmintás ruhás nőbe. A reklámoknak egyébként a bevételen kívül fontos szerepe van: "feltöltik" a TV műsorok idejét, hogy azok mindig pont fél óra vagy egész óra többszöröséig tartsanak. A TV műsort így egyszerű követni. Minden műsor vagy pontosan órakor, vagy óra harminckor kezdődik.  A reklám így elég sok, de már otthon is annyi reklám volt a filmekben, hogy nem érzem drasztikusan többnek az itteni helyzetet.

A reklámok tartalma azért más, mint otthon. Mosószert itt pl. alig reklámoznak, viszont szinte kiborul  a képernyőből a sok autó hirdetés (most vegyél Ford teherautót, Nissan terepjárót), a biztosítók hirdetései ("a Geico-nál 15 perc alatt 15%-ot takaríthatsz meg az autóbiztosításodon, ezen kívül a lakásod, a hajód és a hójáródat is tudod náluk biztosítani", az Allstate látszólag balesetet szenvedett sofőrje pedig azon kesereg, hogy miért is váltott egy másik biztosítóra 15 perc alatt, amikor az Allstate olyan megbízható volt) és az ételhirdetések. Elképzelhetetlen mennyiségben reklámozzák a pizzériákat, éttermeket a gőzölgő hússzeleteken finoman olvadó és lassan lecsorgó sajtos mártások felnagyított közelképeivel; vagy a gyorséttermeket a hamburgerekből kitüremkedő hússzeletekkel és ropogósan friss zöldségekkel, lassított felvételeken végtelen mennyiségben zuhanó paradicsom- és salátamixszel, a hőségben is párásan hideg üdítőspoharakkal. Nem csoda, hogy sok az elhízott ember az USA-ban - bár ez Texasban tulajdonképpen nem is olyan feltűnő, sokkal rosszabb a helyzet északon, Cleveland, Chicago környékén. A rengeteg ételreklám mind megpróbálja elhitetni veled, hogy tulajdonképpen éhes vagy és pont arra a ráksalátára, olasz tészta hegyre vagy átsült steak-re vágysz, amit ők kínálnak, nem pedig amit az előtte vagy utána sugárzott ételreklámban látsz.

Nyelvek

Az egész USA déli sávja, a mexikói határ felett, kétnyelvű. Los Angeles-ben, Las Vegas-ban és Austinban is minden hivatalos feliratot az angol mellett spanyolul is feltüntetnek, egészen a buszokon található "kapaszkodj a kanyarokban" feliratig. A városoknak vannak olyan kerületei, ahol egyáltalán nem lehet angol beszédet hallani, csak spanyolt. A nagyobb üzletekben (Best Buy, Target) mindenütt van spanyolul is beszélő személyzet, hiszen a vevők kisebb vagy nagyobb része csak vagy csak spanyolt beszél, vagy spanyolul jobban megérteti magát, mint angolul.

A TV csatornák kb. egyharmada spanyol nyelvű (Kaliforniában ez az arány még nagyobb). Nagyrészt ugyanazok a filmek, hasonló műsorok mennek, mint az angol nyelvű csatornákon, csak kifejezetten a spanyol lakosságnak. A műsorok egy része a spanyol nyelvű "kisebbség" problémáit célozza. Ha a rádiót hallgatod, egynlő esélyed van rá hogy a következő állomás a keresőn angol vagy spanyol nyelvű. A rengeteg étterem, gyorsétkezde, steakhouse, grillbár jó része mexikói, kétnyelvű étlapokkal.

Itt is van egy valódi Ikea áruház. Igaz, nem a szoros értelemben vett Austinban, hanem a külvárosának számító, vele északon szomszédos Round Rock-ban. Cserében viszont óriási alapterületen terül el. Megtalálható benne a szokásos svéd étterem, csak itt az áruház mérete miatt nem az Ikea-túraútvonal végén, hanem a közepén, mert mire bejárják az áruház felét, az amerikai családok már éhesek és fáradtak. A bútorok itt is ugyanazok a jellegzetes Ikea stílusúak, csak itt  nagyobb a választék az itt kulcsfontosságúnak számító bútorokból, amilyen pl. a kanapé. Az Ikea jó példája az itteni soknyelvűségnek. A bútorokon látszólag hanyagul odavetett könyvek címlapja svéd, úgyanúgy, ahogy az otthon megszokott módon a bútorok fantázianeve is. Csakhogy minden bútoron két árcímke lóg, az egyik angolul írja le a bútor tulajdonságait, a másik ugyanannak a szövegnek a spanyol párja. Elég furán néz ki.

Az előző bejegyzésemben említettem az ágymatracokra vonatkozó garanciát: az Ikea is él ezzel, ha túl keménynek vagy puhának találod a vásárolt matracot, 100 napig visszaveszi az áruház és kicseréli olyanra amilyet szeretnél.

Most vasárnap nagy tömeg volt, a parkoló tele, az áruház ugynúgy tömött mint Magyarországon. Csak itt hüvelykben méricskélik a bútorokat az emberek. Az itteni többi áruházhoz képest néhány dologban az Ikea valóban olcsó, ezért imádják. Például egy tányért már 4 dollárért (~ 740 Ft) vehetsz. De egy teljes18 darabos készletet ugyanabból a tányértípusból 6 nagytányérral, 6 kistányérral és 6 levesestányérral megkapsz már 20 dollárért (~ 3700 Ft), tehát 5 tányér áráért.

Minden itteni áruházban ahol növényeket is árulnak, így az Ikeában is, előtérbe rakják és külön táblával jelölik a szárazságtűrő növényeket. Ezek egyre népszerűbbek, mert a tartós forróságban kezdenek kiégni az iskolák és parkok zöld gyepszőnyegei. Az erdők a város körül még tartják magukat, a fák zöldellnek és virágoznak.

A pénztáraknál sorakozók bevásárlókocsijai tele voltak kiegészítőkkel, lakásdíszekkel, tartozékokkal. A gazdasági válság miatt a házukból apartmanokba kényszerülő családok felvirágoztatták egyrészt a lakásbérlési üzletágat, másrészt mindent ami ehhez kapcsolódik. A bútoráruházak forgalma mellett jó bizonyíték erre, hogy a részvénypiac egyik vezető cége egy ágymatracokat gyártó cég; hiszen minden apartmanba költözőnek szüksége van ágyra.

Opciók

Az apartmanok nagy többsége bútorozatlan, tehát körbenéztem, mik a lehetőségek a legszükégesebbek beszerzésére.

Az apartmanokban van konyhafelszerelés (tűzhely, hűtőszekrény, mosogatógép, mikrosütő). Ahogy már az apartmanoknál említettem, mosógép és szárító (amelyek mindig párban járnak) az nincs, de előkészített helyük van,. és vagy veszel darabonként 600 dolláros ártól a csillagos égig. Pl. a Sears-ben van metál meggybordó másfél méter magas mosógép olyan programozási lehetőségekkel amelyeket még csak nem is értek, 1400 dollárért, színben hozzá passzoló szárítógép párja ugyanannyiért. De bérelhetsz is egyszerűeket havi 30 dollárért. Ebben benne van hogy kihozzák a mosó- és szárítógépet, beüzemelik, és ha elromlik, kicserélik.

Ami egyéb berendezést illeti, rögtön az elején az egyik lehetőség a lakás teljes berendezésének az egy csomagban bérlése.Mivel sokan laknak apartmanokban, vannak olyan cégek, akik komplett lakásberendezés bérletét kínálják, havi 300-700 dollárért egy kb, 70 négyetméteres lakáshoz. Ebben van ebédlőasztal székekkel, hálószobabútor, kanapé és bútor a nappaliba, vázával amit az asztalra tehetsz, fürdőszobafüggöny, törölközőkészlet, éjjeliszekrény.

Bérelhetsz bútorokat egyenként is. Nézzük példának okáért az ágyat - bérelhetsz egyet kb. 60 dollárért havonta. Ha megveszed, akkor az ágy méretétől és minőségétől függően pár száz dollártól akár 5000 dollárig mehet fel az ágy ára. Az utóbbi olyan, amit kifejezetten a vevő testéről méreteket véve szó szerint testre szabnak. Vásárláskor választhatsz részletfizetést is, mint minden drágább áru esetében. 4 féle standard ágyméret van:
Twin:     97 cm × 191 cm
Full:     137 cm × 191 cm
Queen: 152 cm × 203 cm
King:    193 cm × 203 cm

Ez azért fontos, mert az ágykeretektől, ágytakaróktól a lepedőkön át a paplanokig és az egységcsomagokban árult ágyfelszerelésig mindent ebben a négy méretben árulnak az egész USA-ban.

Ha egy új matracot veszel, arra akár 15 év garanciát adnak pl. a MattressFirm nevű cégnél. Még a vásárlás napján kiviszik, és ingyen összerakják a hálószobában, ha van raktáron. Azért mondom hogy összerakják, mert az ágymatraccal alapban jár egy kb. 40 cm magas matrac alapzat, kb 150-200 dollár értékben, hogy legyen mire rátenned a matracot. Ha már van otthon ágykereted, persze megveheted rá csak a matracot. De ha még nincs, megveheted a matracot az alapzatával együtt, és ilyenkor már csak egy ágyfejet kell az egyik végéhez, egy ágyvéget a másikhoz állítani, egy "normálisan kinéző" ágyhoz.

Ha nincs a raktáron a kinézett matrac, akkor szégyenszemre akár 6 napig is várnod kell rá. Természetesen hét végén is szállítják, ha azt kívánod, mint ahogy a boltjaik is nyitva vannak vasárnap is.A matrac vásárlásától számítva 100 napig még meggondolhatod magad, ha túl kemény vagy túl puha matracot választottál. Ilyenkor a szállítás költségéért (kb 70 dollár) ingyen visszaveszik és kicserélik olyanra, amit választasz - persze az árkülönbséget ki kell fizetned, vagy visszafizetik neked. A 100 napon belül visszavett matracokat, ha a külsejük nem sérült meg, egy mélytisztításnak és teljes sterilizációnak vetik alá, majd ismét légmentes fóliába csomagolják és kiárúsító ("clearance") boltokban féláron megveheted. Ilyenkor már nem jár hozzá garancia.

Teljes lakásfelszerelést lehet vásárolni a Sears és Target áruházakban, de van Austinban egy szép nagy Ikea is.

Tanulok

Átszámolok. Nem nagy ügy. Csak hozzá kell szokni, hogy gyakorlatilag egyetlen európai mértékegység sincs, amit itt használnának.
Súly mérésre ott az uncia (1 ounce = kb. 28.3 gramm), kilogram helyett a font (1 pound = 0.45 kg), de olyan is létezik itt hogy "rövid tonna" (1 short ton = 907 kg).
Hosszúság? Centiméter helyett hüvelyk (1 inch = 2.54 cm), deciméter helyett ott a láb (1 feet = kb. 30 cm), esetleg a yard (kb. 0.9 m). Kilométer helyett a mérföld (1 mile = 1.6 km). "Szükség lesz egy 10 láb hosszú kötélre", "Joe 7 láb 5 hüvelyk magas", "a szakadék széle már csak 3/4 mérföld". Ilyenek azok a mondatok, amelyeket hallva vagy olvasva eszeveszett fejszámolásba kezd az ember, hogy már túlszaladt a szakadék peremén vagy csak jó előre hall egy figyelmeztetést? Különösen irritáló, amikor több mértékegységet kell egyszerre kezelni; pl. a jogosítvány kérelmező papírnál vagy más kérvényekben gyakran meg kell adni az ember magasságát és súlyát - az előbbit lábban és hüvelykben, az utóbbit fontban.

Itt Austinban általában nyáron 90 Fahrenheit körüli a hőmérséklet, a forróbb napokon 100 F felett van. 50-ben számíts rá, hogy hűvös lesz. Mivel a Fahrenheit átszámítása különösen trükkös, ez már nem annyira megy fejben. De ha sokat hallod, előbb-utóbb megtanulod, hogy a magyar nyári 32 Celsiusának kb 92 F felel meg, a 100 F tényleg meleg mert 38 Celsius, és Austinban a tél közeledtével lesz csak 50 F alatt, ami 10 Celsius. Az agyad elkezdi "elhelyezgetni" ezen a tapasztalati a skálán a hallott értékeket, és megtanulja, mikor kell hőgutától tartanod.

A tejet, vizet és más folyadékot gallonos kannákban árulják (1 gallon = kb. 3.9 liter). Ha ételrecepteket akarsz értelmezni, jobb ha felkészülsz a quart (1 qt = 0.94 liter) kezelésére, meg arra, hogy itt pontosan meghatározott hivatalos mértékegységnek számít a csésze (1 cup = 2.37 deciliter), az evőkanál (1 tablespoon = 0.015 liter), és a teáskanál (1 teaspoon = 0.005 liter).

Ha még nem tanultál bele, hogy tipikusan mi mennyibe kerül, vagy a drágább áruknál, természetesen elkezded gondolatban átszámolni a dollárt forintra. Ha apartmant nézel magadnak, minden lakásméretet négyzetlábban látsz a hirdetésekben (1 square feet = 9.29 négyzetméter). És ha már itt tartunk, amikor az autód gumijában megméred a levegő nyomását, a barátságos öreg Bar vagy Pascal helyett a font/négyzethüvelyk érték bámul rád barátságtalanul (1 pound per square inch, azaz psi = 6.89 Pascal). Fújni vagy nem fújni? Ez itt a kérdés. Mindig meg kell néznem az autó ajtókeretére szerelt táblát, ahol a helyes értékek állnak. Mennyivel szabad menned az autópályán? Itt Austinban általában 65 mérfölddel óránként (1 mph = 1.6 km/h), autópálya melletti "szervizúton" 55-tel; városban pedig 45, 40 vagy 35 mph a tipikus sebességhatár.

Az elektromos eszközök 110 V feszültséggel működnek az otthoni 220 Volttal szemben. És természetesen a fali dugóknak teljesen más az alakja is.

Kocsit kell nézzek magamnak. Az például fontos, hogy mennyit fogyaszt - amit itt mérföld per gallonban (mpg) mérnek. Azaz hány mérföldet tud menni a kocsid 1 gallon üzemanyaggal (mivel a benzinkútnál gallonban veszed a benzint). Az európai "liter / 100 km" mérésű fogyasztás esetében annál jobb, annál takarékosabb a kocsid, minél kisebb a szám. Mivel a mérföld per gallonnál fordított a gondolkodás, itt annál takaréskosabb a kocsi, minél nagyobb a szám. Városban egy sokat zabáló autó 15 mpg-t fogyaszt. Autópályán egy terepjáró 17-27 mpg közt. Egy normál amerikai kocsi 24-32 mpg közt. Egy kifejezetten új, takarékos kocsi 35 mpg-t és mondjuk egy hibrid autó 40 mpg felett.

A ruhaméret számozás teljesen eltérő, és amíg Magyarországon 42-es cipőt kerestem magamnak, itt 8 és feleset nézek. Amíg otthon az épületeknél az első emelet illendően a földszint felett helyezkedik el, itt a földszintet hívják első emeletnek. Tehát ha azt mondod a liftesnek, "vigyen fel a harmadikra", az USA-ban egy szinttel lejjebb végzed, mint otthon. A papír nem A4-es méretű hanem úgynevezett "letter": egy kicsit rövidebb, egy kicsit szélesebb, épp csak annyival, hogy ne tudd A4-es papír számára készült dossziéban gyűrődés nélkül tárolni

Töménynek hat? Nekem is az volt, de most már lassan - és ezt úgy értem hogy laaassssssaaaannn - beleszokok..Talán az egyetlen ismerős mértékegység, amit bennsőséges meghatottsággal üdvözlök, valahányszor találkozom vele, a lóerő (csak itt horsepower a neve).

Az átszámolás mellett számtalan olyan dolog, eszköz van amit itt másként kell csinálni, aminek a használatát meg kell tanulni. Korábban említettem, hogy az irodában szellemek főzik a kávét, mert mindig van tele kávéskanna. Hát, a szellemek ma egyéb elfoglaltságuk miatt valahol máshol tartózkodhattak, mert elfogyott a kávé a kancsókból! Vészhelyzet állt elő és kénytelen voltam megkérni az egyik kollégát, tanítson meg hogyan kell használni azt a tiszteletet parancsoló szerkezetet, ami 80 embert lát el az irodában kávéval. Mint sok más dolog esetében is, nagyon egyszerűnek bizonyult, miután már tudtam, hogy kell. Csak ki kell húzni a szerkezet gyomrából egy sínen egy kisebb levesestál méretű fémedényt, beleilleszteni egy hozzáillően tekintélyes szűrőpapírt. Utána felvágni az egyik fiókból előhúzott kávészacskót, ami standard méretű, tehát egy az egyben bele lehet zúdítani a tartalmát a szűrőpapírba. Fémedényt vissza a szerezet gyomrába, főzést bekapcsolni, és a kijelzőn máris megjelenik egy visszaszámláló óra, ami azt mutatja, mikor lesz kész a kávé. Akit esetleg izgat ez a kérdés: 4 és fél perc alatt főz egy jó nagy kancsóval. Utána át lehet tenni a kancsót a szerkezet egyik melegen tartó talpazatára, ami gondoskodik róla, hogy órákig megfelelő forróságú maradjon a kávé.

Egy másik példa: gumit akartam ellenőrizni a kocsin. Odáig eljutottam, hogy a benzinkútnál megtaláltam egy szemetesláda méretű automatát, ami 1 dollár bedobása ellenében a levegőmérés és -fújás ígéretét hordozza. Ki lehetett belőle húzni egy gumicsövet, végén a szeleppel. Idáig rendben, mondtam magamnak, de ezen semmilyen mérőóra nincs, honnan fogom látni a gumiban a nyomást? Elmélyült tanulmányozás és néhány próba kellett hogy rájöjjek: a gumicsövön a szelep melletti, fémcsavarnak látszó dolog igazából egy rovátkolt fémpálca, ami a guminyomás mértékében nyomódik ki, és a rajta lévő rovátkák mutatják hogy hány psi (ne mondd, hogy nem tudod mi az, fentebb magyaráztam el) a levegő nyomása.  Az ilyen esetek után mindig ott a sikerélmény: megtanultam gumit fújni / vizet engedni a csapból (ne gondold hogy egyértelmű!) / beállítani a mikrosütőn a főzési időt, stb!

Emlékszem, amikor legelőször jártam az USA-ban, komoly fejtörést okozott hogy az olvasólámpát hol kell bekapcsolni, ha egyszer se a zsinórján, se a lámpatesten nincs egy árva kapcsoló sem. Elárulom a megoldást azoknak, akik még nem jártak itt: be kell nyúlnod a lámpaernyő alá, közvetlenül a körte foglalatához és ott találsz egy kis csavart. Ezt nem kapcsolni, hanem elcsavarni kell, az óramutató járásának az irányába (a másik irányba forgatva nem csinál semmit) és ha kattan, lőn világosság. Gyerekjáték.

Az űrsikló korszak vége

Ma az újságok, a TV szinte csak az utolsó útjáról visszatérő Atlantisz űrsiklóval foglalkoztak. Lezárult az USA űrsikló repüléseinek 30 éves története. A TV csatornák közvetítették a leszállást, a kapitány beszédét, a legénység távozását, a NASA embereinek gyűlését. Mivel nincs hivatalos kormányprogram, ami a következő űrprojekttel foglalkozna, azt harangozzák az újások hogy mostantól kommercializálódik az űrkutatás - már nem az USA mint ország, hanem a privát cégek veszik át a kezdeményezést az űrrepülésben. Ezért vannak akik úgy érzik, nem csak az űrsikló korszak zárul le, hanem az az időszak, amit Kennedy elnök híres beszéde indított el, kitűzve a holdraszállást mint célt, és ami "felturbózta" az amerikai kormány által felkarolt űrkutatást. A privát vállalatok boldogan veszik át a pályát. A hírek szerint már 2012-től lesz 2 cég, amelyek utasonként kb. 20 millió dollárért vállalnak "űrutaztatást".

Az Atlantis utolsó útjának lezártával megindul a NASA ezzel foglalkozó szakembereinek az elbocsátása is. Van köztük aki egész élletében csak ezen dolgozott, hiszen 30 éve megy a program. De hát ezt a zárást előre lehetett tudni, az emberek felkészültek, nincs is sírás miatta. Már eddig is, ahogy a program a végéhez közeledett, az USA-ban öszesen 9500 alvállalkozótól váltak meg. A most következő hétvégén kb 1500 ember kapja meg a "rózsaszín cédulát" (pink slip) ami az USA-ban a elbocsátási dokumentum. Azután ahogy az űrsiklókat véglegesen elhelyezik múzeumokban és más nem lesz tennivaló, megválnak az utolsó 2000 embertől is; mérnököktől, technikusoktól, karbantartóktól és takarítóktól. A hangulatot jól jellemzi az egyik mérnök nyilatkozata: büszke rá hogy részt vehetett ebben a történelmi projektben, éveken át többet volt a NASA-ban, aminek nincs párja a világon, mint otthon - most hazamegy a családjához,  és füvet fog nyírni egy ideig. Az Atlantis leszállása után, amíg az űrsikló kint parkolt a hangárja előtt, a NASA emberei kisereglettek köré és tartottak egy utolsó nagy ünnepséget.

Austinban ma ismét szemerkélt az eső. A munkából hazafelé menet élvezte a város a forró esőcseppeket, amelyek már a hőségtől felmelegedve landoltak a forró kövön, talajon, aszfalton, autókon és azonnal vékony párában kezdtek felemelkedni. Az előrejelzés szerint folytatódik a forróság az USA egész középső és keleti területén, és az amerikaiak kezdik egyre kevésbé viccesnek találni a dolgot. Megy a tanácsadás a TV-ben, rádióban olyan tudományos megközelítésben, hogy igyunk eleget, legyünk árnyékban, hány ember kapott hőgutát államoként és összesen, százalékos összehasonlításban stb. Mind többen függesztenek madáritatókat a fákra, a kisállaok beljebb merészkednek a városokba ivóhelyeket keresve, és az autópályák melleti nagy elektronikus hirdetőtáblákon villog a felirat: "Rendkívüli a szárazság, takarékoskodj a vízzel".

A tegnapi bejegyzésemhez ma kaptam egy érdekes adalékot. Az egyik kollégámmal beszélgettünk Austinról annak az apropóján, hogy megkérdezte, találtam-e már apartmant. Elmondta hogy ő Chicago-ból költözött ide, és megfigyelte Austinnak azt a sajátosságát, hogy pályakezdőknek mennyire nehéz itt elhelyezkedni. Ugyanis a város egyetemén tanuló 50,000 diák között sokan vannak, akik az itt töltött évek alatt annyira megszeretik Austint, hogy úgy döntenek, itt telepednek le, még ha eredetileg az Államok teljesen más részéből jöttek is. Ez azt eredményezi, hogy többdiplomások, doktorátussal vagy MBA-val rendelkezők is kezdő állásokban helyezkednek el, ezzel nagyon megnehezítve azoknak a munkakeresést, akik csak "szimpla" egyetemi diplomával rendelkeznek.

Miért Austin?

Mióta csak Austinba érkeztem, beszélgetek emberekkel arról, jó-e és miért Austinban élni. Először csak spontán témaként jött fel a taxissal, amikor a repülőtérről a városba hozott. Aztán rájöttem, hogy ez egy érdekes téma és rászoktam, hogy kérdezgetem erről azokat, akikkel megismerkedem.

Miután kielégítem természetes kíváncsiságukat, hogy ez a jóvágású, intelligens idegen honnan és miért jött ide, megkérdezem őket, mindig itt éltek-e és mi a véleményük Austinról. Az elsöprő többség valahonnan máshonnan jött a városba, az elmúlt kb. 15 évben, és nem akarnak máshová továbbmenni.

Taxis: "Detroitból jöttem le ide, ott nőttem fel. Ember, mindig azt hittem, az a természetes, hogy a bankokban golyóálló üveg választ el a bank alkalmazottól, és ugyanúgy a taxiban az utast a sofőrtől. Meg aztán a város nagy részén nem volt okos dolog éjszaka sétálgatni. Nem cicóztak, érted, ember, ha rossz helyen voltál, előbb lőttek aztán vették el a pénzed. Aztán ide jöttem és láttam hogy nincsen golyóálló üveg, mindenki szabadon sétál, megérintheted a másik embert; ez új volt, érted, ember? Könnyen jó munkát találtam de azt hittem, ez csak ideiglenes, aztán 1-2 év után megyek vissza a gyerekeimhez Detroitba. Hát inkább aztán lehoztam ide őket, nem is akarunk innen menni sehova. Jól élünk, minden OK, minek mennénk."

Apartman gondnok: "Majd meglátod, ez a legjobb város egész Texasban. Én 12 éve élek itt. Más városban ha útbaigazítást kérsz, akkor sem nagyon akarnak veled beszélni az utcán, mindenki csak megy a maga dolgára. Itt meg megszólíthatsz embereket, beszélgethetsz velük. Ez egy barátságos város. Lakásbetörés? A 12 itt töltött évem alatt 1 volt a környéken. A hőséget nem mindenki viseli el, de ezzel együtt lehet élni."

A cégem egyik felsővezetője: "Austin jó hely a központunkak, nagyon gyorsan fejlődik. Sok technológiai cég költözik át Palo Alto-ból és Kalifornia más részeiről és megvan rá az okuk. Itt van az austini egyetem a maga 50,000 diákjával, folyamatosan termeli a jól képzett végzősöket. Az éghajlat ugyanaz, de Texasban sokkal olcsóbb az élet mint Kaliforniában és sokkal alacsonyabb az adó."

Másik taxis: "Chicago-ból költöztünk le 8 éve. Először csak kíváncsiságból jöttem le ide, aztán itt ragadtam. 3 év után visszaköltöztem Chicago-ba, a terveim szerint véglegesen - de aztán rájöttem hogy itt jobb volt. Hiányzott Austin, meg már nem is bírtam az itteni élet után a chicago-i telet. Úgyhogy visszajöttem. Egy csomó barátom így van vele - aki egyszer itt élt és elmegy, az mindig vissza akar ide jönni."

Az egyik menedzser kolléga: "Dél-Kaliforniából költöztünk át olyan 15 éve. Én ott születtem. Minden héten sorolták a rendőrségi hírekben a rablásokat. Itt meg nyugis; ez egy békés, jó város. Nincs probléma, az álláskínálat meg jó. A forróság nem zavar, Kalifornia ugyanilyen."

A céges autókat szervizelő Firestone szerviz ügyintézője: "4 éve jöttünk át Kalforniából a családdal. Itt jobban szeretek élni. Ott az apartmanunk havi 2500-ba került. Átjöttünk ide, aztán amikor itt megnéztem egy nagyobb méretű apartmant a családnak, mondták hogy 1200 havonta. Mondom, maga viccel. Azt válaszolják, nem vicc, tényleg ez az ára. Hát itt sokkal jobban kijövök a pénzemből. Csak Texasban nem tanulnak meg vezetni! A sok csiga ballag a belső sávban, és a külső sávban mennek gyorsan. Nem bírom a hülye sofőröket!" (Megjegyzés: a texasi kresz szerint elfogadható, bár nem preferált, jobbról előzni. Sosem tudhatod előre hogy az autópályán vagy az autóúton melyik sáv lesz a leggyorsabb. Általában azért a legbelső.)

Idáig az egyetlen ember akivel beszéltem és itt is született, a fodrász volt: "Én mindig itt éltem. Láttam amikor a 183-as autópálya még szerény 2 sávos autóút volt. Óriási a terjeszkedés. Nem tudom, másutt milyen, én szeretek itt."

Amerikában mindent pontoznak, rangsorolnak, kategorizálnak, aztán összehasonlításokba gyömöszölnek, hogy pontosan megtudd, mi a véleménye a világ legnagyobb bankjának, a New York Times-nak, vagy éppen Kovács János egyéni vállalkozónak a dolgokról: mi a jobb, mi kevésbé jó. A slágerlisták is így születtek. Austin város természetesen nyomon követi, mi jelenik meg róla és hova sorolják.Néhány, az utóbbi időben megjelent besorolás:

"A Forbes szerint Austin az USA leggyorsabban fejlődő városa" (a cikk megnézéséhez kattints itt)

"A Milken Insitute szerint Austin az USA második legerősebb munkaerő piaca, a szintén texasi Killeen után" (Killeen? Sose hallottam róla. Megnéztem a térképen, 2 óra autóút Austinból, tehát helyi viszonylatban szomszéd város. A cikkhez kattints itt.)

"Az USA Munkaerőpiaci Statisztikai Hivatala szerint Austin az USA harmadik számú új munkahelyeket teremtő városa" (a texasi Houston és Dallas után. Texas úgy látszik, a legerősebb munkahelyteremtő állam az USA-ban. A cikkhez kattints itt.)

"A Kiplinger's personal Finance pénzügyi cég szerint Austin az első számú város, ahol legjobb élni a következő 10 évben" (A cikkhez kattints itt.)

"Két intézet is a legjobb 10 város közé sorolta Austint, ahol a legegészségesebb élni" (mind a mindennapi életet, mind az egészségügyi intézményeket figyelembe véve. A cikkhez kattints itt.)

És a lista folytatódik: a Forbes szerint itt csökken leggyorsabban a gazdasági válság hatása, a CNN Money szerint Austin ellenáll a recessziónak; egyéb források szerint a harmadik legjobb hely az USA-ban ahová költözhetsz és az egyik legtisztább levegőjű város. A rangsor gyűjtemény, amit Austin város szorgalmasan nyomon követ magáról, megtekinthető itt.

Persze én nem ezek miatt jöttem Austinba, hanem mert itt kaptam jó állásajánlatot. De ha már egyszer itt vagyok, szórakoztató ezeket olvasni, és látni hogyan versengenek egymással a városok, üzletek, óvodák és iskolák, intézmények, hogy miben, ki szerint a legjobbak, vagy hányadik helyezést érnek el valamilyen listán.

Még annyit: Austin város hivatalos mottója nyers fordításban: "Tartsd meg Austint furának" ("Keep Austin weird"). Ezzel a felirattal árusítanak pólókat, bögréket, ez van kint üzletek kirakatában.

Apartman vadászat vége

Azt hiszem, sikerült megtalálnom a megfelelő apartmant. Austin északnyugati részén, ahol a városszéli dombok kezdődnek, találtam egy kellemes apartman telepet. A neve 'Tramor at the Arboretum' azaz Tramor (a cég neve) az arborétumnál. Nem mintha lenne ott ténylegesen egy arborétum, csak azt a környéket így nevezik. Itt az USA-ban szeretnek hangzatos neveket adni a helyeknek, ezzel is csábítva az embereket (Suhanó Szellő Völgye, Musztáng Fennsík, vagy hasonlókat). A környék központja egy Arboretum nevű bevásárló és szórakoztató negyed. Amiért tetszik az apartman, hogy csendes, dombos környéken van, mégis nagyon közel két fontosabb útvonalhoz is; így az autópályán csak kb. 13 percre leszek a munkahelyemtől.

Szóval ma munka után elmentem oda, még egyszer megnéztem hogy melyik apartmant választom azok közül, amelyek augusztus elején szabaddá válnak és megírtam a jelentkezési nyomtatványt. Ha minden OK, akkor augusztus 9-dikén költözök át az új helyre. Tényleg nagy a kereslet és nem sokáig állnak szabadon apartmanok. Amint az apartman iroda jóváhagyja a jelentkezésemet (a kitöltött adatlap alapján komolyan pontozzák a jelentkezőket és ellenőrzik, hogy büntetlenek-e, ugyanis pl. büntetett előéletűnek általában nem engedik hogy apartmant béreljen), elkezdem intézni hogy majd legyen villany (szerződnöm kell az austini Elektromos Művekkel), internet (szerződnöm kell a Time Warner céggel), biztosítás (szerződnöm kell egy biztosítóval, talán a Geico nevűvel), és bevásárolni néhány alapvető dolgot. Az apartman telep 1980 körül épült, tehát nem éppen modern, de az interneten nagyon jó értékelést kapott, nyugodt környék és jó a közlekedése.

Örülök, hogy ennek sikerült a végére járnom a nap végén. A nap főleg telefonkonferenciákkal telt. Még meg kell szoknom, hogy az USA-ban a körzetszámok előtt 1-et kell tárcsázni (ez felel meg otthon a 06-nak), a nemzetközi hívások indításához pedig 011-et (ez otthon a 00).

Ma rendkívüli nap volt Austinban. A hosszú forróság után felhők terültek a város fölé és délután elkezdett esni az eső, meleg, sűrű csppekben. Az emberek szó szerint kisétáltak az irodákból az utcákra, nézték és élvezték az esőt a perzselő napok után. Még két óra után is, a munkaidő végén, párolgott az aszfalt. Az USA 40 államában van jelenleg hőségriadó, a középső és keleti államokban, a déli határtól fel Kanadáig. Még északon, a kanadai határ mentén is 30 fok közelében vagy felett van a hőmérséklet. Úgyhogy a mai eső nagyon népszerű esemény volt itt. Nekem ez volt az első alkalom hogy egyáltalán beborult eget láttam itt.

A munka

Hogy mi is a munkám? A Wincor Nixdorf cégnél dolgozom. A cég német központú, összesen 100 országban van jelen, ebből 41 országban van leányvállalata, a többiben szerződéses partnerei révén van jelen. Összességében 9,000 alkalmazottja van világszerte. Két nagy ágazata a bankoknak illetve a kiskereskedelmi láncoknak szállít eszközöket és megoldásokat. Európában az első számú elektronikus pénztárgép szállító a kiskereskedőknek, világszinten a második.A banki területen mind Európában, mind a világon a második legnagyobb pénzautomata (ATM) gyártó. A Szolgáltatások üzletág (Services) amelyben én dolgozom, azzal foglalkozik hogy mind a bankok, mind a kiskereskedők számára a megvásárolt eszközöket telepítse, üzemeltesse, a hibákat elhárítsa.

A hivatalos titulusom "Service Account Manager"; ez a pozíció egy vagy több kliens cég ellátásának a menedzselésére szolgál. Az én ügyfelem a Fossil nevű cég. A Fossil multinacionális gyártó és kereskedő cég. a legtöbben a divat óráiról ismerik, amelyeket minden repülőtéren és sok országban Fossil boltokban lehet megvásárolni. De a Fossil forgalmaz táskákat, kiegészítőket, ruhákat, stb. A web oldaluk http://www.fossil.com. A cég a Wincor Nixdorf pénztárgépeit használja az egész világon, Ausztráliától Európán át a Kanadáig, USÁig. Elég izgalmas munka összehangolni a Wincor támogatását a Fossil számára az egész világon.

A Wincor amerikai központja Austin-ban van. Az egész USA 50 államában kb. 800 ember dolgozik, nagyon sokan technikusok, akik az ATM-eket és a pénztárgépeket szerelik és szervizelik. Az austini központ kellemes hely (kattints a képen a nagyításhoz):

A munkatársak nagyon segítőkészek, sok energiával dolgoznak. Sok a megbeszélés irodán belül, folyamatosan növekvő mail forgalmat bonyolítok a németekkel, franciákkal, újabban az ausztrálokkal. A sok egyeztetés miatt a kollégákkal kifejezetten hasznos hogy nyílt térben (open space) ülök, így mindent azonnal meg tudunk osztani egymással. Ez a helyem:

A konyhában szellemek főzik folyamatosan a kávét. 2 hét alatt még nem láttam, ki indítja el a kávéfőzőt, de valahányszor belépek a közös nagy konyhába, mindig van egy kávés kancsó forrón tartva és egy másik, amelyikbe éppen folyik ki a friss kávé.

Általában a kereskedő cégeket intéző munkatársakkal beszélek, mert ez az én területem, de lassan-lassan ismerkedem a "bankosokkal" is, akik olyan bankokat kezelnek a Wincor Nixdorf ügyfeleként mint pl. JPMorgan Chase & Co., vagy a Wells Fargo. Azért jelenleg még messze vagyok attól, hogy teljesen átlássam a globális Wincor szervezetet, vagy akár az amerikait, de a jó hír az, hogy semmi akadálya hogy ezt idővel megtanuljam. Az információ rendelkezésre áll a Wincor-on belül, csak idő kell hogy áttanulmányozzam. Ez jó hír, mert egyes korábbi munkahelyeimen nagyon kemény munka volt a vállalat "felsőbb régióira" rálátást nyerni. Szóval szorgoskodom, a munkahely pedig kellemes és segítőkész.

A legnagyobb ellenség az időeltérés: itt Austinban reggel 8-kor kezdünk, az már délután 15 óra Európa nagyobbik részén. Tehát akármit is akarok mondjuk a német Wincor központtól (telefonhívások, mail-ek), azt le kel bonyolítanom itteni idő szerint reggel 8 és 10 (maximum 11 óra) közt, mert a 11 óra már este 18 óra Európában, tehát hazamennek az emberek. Legközelebb az én időm szerint másnap 8-kor tudok megint kapcsolatba lépni velük. Ausztráliával még vadabb az eltérés, itteni idő szerint este 20 órakor kezdjüka  telefonkonferenciát, amikor ott már másnap reggel van.

Travis tó, Zilker park, Domain

Pár szó Austin három teljesen különböző, jellegzetes helyéről:

A Travis tó (Lake Travis) Austin város peremén, a központtól északnyugatra található. A városon átkanyargó Colorado folyó táplálja. A partja szinte végig magánterület (magántelkek sorozata), de azért jópár helyen található publikus csónakrámpa - körülöttük étteremmel, vízicsúszdával - ahol bárki beleeresztheti a motorcsónakját a tóba. Az idei nyár forrósága alaposan leapasztotta a tó szintjét.

A környéken mindenkinek van motorcsónakja. Ezek vontatására itt a városon kívül a legtöbbeknek már nem normál autója, hanem igazán nagy, 4 kerék meghajtású terepjárója van. Gyakorlatilag bárki bérelhet motorcsónakot a tóra, csak egy közönséges jogosítvány felmutatása kell hozzá.

Egy másik jellegzetes hely a város központjához közel eső Zilker park. Ez egy nagy zöld terület, ahová a hétvégi piknikenezésen kívül biciklizni, kajakozni járnak a családok. Illetve itt található a Zilker Botanikus Kert, ami a legnagyobb ilyen kert a városban (http://www.zilkergarden.org/). A park szélén fut át az 1-es autópálya, a hídja alól ilyen a városközpont felé a látkép:

A város népszerű új negyede a Domain. Lényegében egy modern bevásárlónegyed, ahol az üzletek közt apartmanházak is meghúzódnak.Munkaidő után, este 6 - 8 óra körül sokan csak kisétálnak ide, egy kávéra a Starbucks-ban; megnézni az Apple boltjában, milyen újdonságok vannak; vagy beülni vacsorázni a környékbeli számos étterem egyikébe.

Esténként zenészek is megjelennek, és country dalokat éneklelnek az arra sétálóknak. Nappal sokan ülnek le a hőségben a fák árnyékába vagy a pár kisebb vízeséshez.

Apartman vadászat

Mivel jelenleg egy olyan apartmenban lakom, amit csak ideiglenesen tudok használni, maximum augusztus végéig, ezért ma apartman vadászatra mentem. Austinban rengeteg apartmen található, általában cégek által épített csoportokban, amik közül egyeseket bátran lehet kisebb falvaknak nevezni. Rengeteg ember él bérelt apartmanban, és a gazdasági válság ezt csak erősítette, amikor sok család nem tudta tovább fizetnie a családi háza törlesztő részleteit, el kellett adniuk a házat (ami lenyomta az ingatlanpiaci árakat) és apartmanba költözniük (ami viszont emelte az apartmanok árát). Plusz, ez egy igen népszerű város; egy statisztika szerint hetente kb. 1000 ember költözik Austinba, ez is növeli a keresletet.

A kis apartmanfalvak bejáratánál található általában az iroda, ahol mindig van valaki, aki az érdeklődőnek megmondja, melyik apartman szabad éppen, milyen áron, milyen egyéb díjak vannak és kérésre meg is mutatja a keresett méretű apartmant. Általában fenntartanak egy szépen bebútorozott minta apartmant mindegyik méretből, amit mindig meg tudnak mutatni. Az apartman méretet a hálószobák és fürdőszobák száma határozza meg. Egyedülállók vagy fiatal párok 1/1-es apartmant keresnek (1 hálószoba, 1 fürdőszoba), gyerekes családok inkább a 2/2-eseket részesítik előnyben, vagy a 3/2-est (egy 3 hálószobás és 2 fürdőszobás apartmanhoz sokszor már egy 2 beálló helyes garázs is tartozik). Sokszor a fürdőszoba közvetlenül a hálóból nyílik gzakorlatilag a hálószobához tatrozékaként, így annyi fürdőszoba van, ahány hálószoba. Austinban 1/1-es apartmanok 50-80 négyzetméter közt havi 600 - 1200 dollárért, 2/2-esek 1100 - 1800 dollárért találhatók. Egy apartman bérbevételekor általában legalább 6 hónapra kötik a szerződést, ennél rövidebb idejű bérleményt külön kell keresni. De sokak évekig élnek apartmanban. Például egyetemisták - az austini egyetemen 50,000 diák tanul, ők 2-6 évig ugyanabban a lakásban laknak. Igazából Austinban az "apartmanfalvak" a magyarországi lakótelepek szerepét töltik be. Akinek nincs pénze saját lakásra, házra (ami igazán drága és 30 évre elkötelezed magad egy elég magas részletfizetésre), vagy csak pár évig tervez egy helyen élni, apartmanba megy.

Az apartman havi díjától külön kell fizetni a víz, gáz, villany, TV és internet díjat és szerződést is kötni az ezeket biztosító cégekkel. Ez viszonylag egyszerű, hamar meg is történik, de külön papírmunka. Sok helyen már egyáltalán nem használnak gázt, a vízmelegítés, a tűzhely és fűtés is elektromos. A villanyszámlában Austinban a legnagyobb tétel természetesen a légkondicionálás. Még az is számít a költégben, hányadik emeleten lakik az ember - a földszinti lakások fizetik a kisebb villanyszámlát, az emeletiek erősebben átmelegednek nappal a 40 fokban és jobban kell hűteni őket. Említettem már, hogy a város nagy részén csak pár emeletes házak vannak. Az "apartmanfalvakban" a házak tipikusan 2 emeletesek (földszint plusz két szint), lift nincs. Természetesen a földszinti apartmanok a legnépszerűbbek és ezért drágábbak is. Pl. egy tipikus apartmanházban 890 dollár a földszint, 845 az első emeleti és 800 a második emeleti apartman bérleti díja.Tavaly még állítólg 100-150 dollárral olcsóbb volt, de hát a kereslet... Egy elég tipikus apartmanfalu egy részlete ígynéz ki (a Google map-ről átemelve):

Egy nagyobb csoport házhoz mindig tartozik medence. Enélkül Austinban nem lehetne kiadni az apartmanokat, mert az emberek - főleg a családosoknál a gyerekek - napközben megsülnének a 40 fokon. A központi iroda mellett mindig van konditerem is - ez hajnalban és este megtelik, napközben üresen áll. Mosó- és szárítógépnek a legtöbb apartmanban elő van készítve a helye és a csatlakozója, de külön kell bérelned. 30-35 dollár havonta; ingyen kihozzák, üzembe helyezik és ha szükséges, szervizelik. Emellett a nagyobb apartmanfalvakban van egy-egy házcsoportra külön "ruhakezelő" épület is, itt pénzbedobós mosó- és szárítógépek találhatók. Egy mosás 1 dollár, egy szárítás szintén 1 dollár. Ilyen önkiszolgáló mosodák egyébként a városban is vannak elszórva. Meg persze úgy is dönthesz, hogy tisztítóba viszed a ruhát, amiből szintén szép számban van.

A beköltözéskor kell "felelősségbiztosítással" is rendelkezned. Ez egy havi 10 - 30 dollár közti biztosítás, arra az esetre, ha valamilyen kárt tennél az apartmanban. Emellett azt is kikötik néhány helyen, hogy a havi kereseted mondjuk legalább az apartman bérleti díjának kétszerese, vagy van ahol háromszorosa kell legyen. Ezt bizonyítanod is kell, legalább két havi fizetési papírod bemutatásával.

Az erős kereslet miatt az apartmanok kínálati ára nem fix, sőt akár naponta változik. Amint az iroda megtudja, hogy valaki ki fog költözni, betervezik a felszabaduló apartman rendbehozatalát, majd rögtön el is kezdik hirdetni, egy becsült piaci áron. Ha sok érdeklődő van, elkezdik emelni az apartman meghirdetett árát; ezt akár napról napra megtehetik. Csak onnantól fix az ár, ha szerződést kötsz rá. Ha egy apartman megtetszik és le akarod foglalni, be kell fizetni a különböző tételekből álló 150-300 dolláros adminisztratív díjat és a kb. még egyszer ennyi letétet (ez utóbbit kiköltözéskor visszakapod). A parkolóhely a legtöbb helyen ingyen van (ahogy az egyik ingatlanos fogalmazott, "Texasban vagyunk, van hely bőven"), de vannak pl. árnyékolóval fedett parkolóhelyek, ezekért egyes helyeken külön díj fizetendő. Sokaknak megéri, hogy a kocsi belseje ne legyen 90 fokos amikor napközben be akarnak szállni. Aztán persze vannak külön bérelhető garázsok is az apartmanházakban.

Az apatrmanokat az interneten értékelik az ott lakók, ajánlva azt másoknak vagy éppen figyelmeztetve embereket, hogy ne menjenek oda, mert pl. sokára javítják meg a vízvezetéket vagy udvariatlan a menedzsment. A bent lakók és az apartmanok tulajdonosai közt láthatóan a legtöbb összetűzés forrása a háziállat. Megszámlálhatatlan mini háborúhoz vezet amikor egy kutya gazdája az apartmanházak közti fűről nem takarítja el a kutyája potyadékát, vagy egy kutya megharap valakit, esetleg mert nem volt rajta póráz (Austinban a törvény szerint mindig kell hogy legyen póráz a kutyán, akkor is éppen ha labdát dobálsz neki 40 méterre).

Az "apartmanfalvakat" igazgató irodák ezeknek a kis közösségeknek a központjai. Ott tudod bejelenteni (személyesen vagy telefonon) a nap 24 órájában, ha elromlik valami; az iroda közelében mindig van medence (általában az "apartmanfalu" legnagyobb medencéje) és konditerem; ezenkívül általában egy kis iroda, ha valakinek sürgős intéznivaója akad, számítógéppel, fax-szal és nyomtatóval; ingyen kávé; esetleg biliárdasztal. Szoktak szervezni kis közösségi eseményeket is: közös reggeli az iroda termében az apartmanfalu menedzsereivel, barbecue parti a medence partján stb.

Bevásárlás

Ha az ember új helyen van az USA-ban, nem ismeri még a környéket és élelmiszerre vagy más alapvető dolgokra van szüksége, elmegy az első Walmart-ba. A Walmart itt az, ami a Tesco otthon. Ugyanúgy a legnagyobb, mindehol meg lehet találni; nagy, egységes kinézetű üzletei vannak. A áruválaszték is körülbelül azt fedi le, mint egy otthoni nagyobb Tesco. A kerti grillezőtől (ami Texasban háztartási alapfelszerelés) a konyhafelszereélsen át a kozmetikai termékekig van minden, plusz persze az élelmiszer.

Itt az USA-ban sokkal nagyobb szerepet játszanak a fagyasztott készételek, mint otthon. Óriási a választék, hosszú sorokban állnak a fagyasztószekrények az üzletekben, és fel vannak címkézve szekciónként: reggeli (igen, előkészített fagyasztott reggeli, fagyasztott pirítóssal), előételek, leves, főétel, desszert, snack (pizzarudacskák, tavaszi tekercs és más rágcsálnivalók), vacsorák, és persze az elmaradhatatlan pizzák. A leves, főétel, vacsora, snack és egyéb szekcióban tobzódnak a világ különböző helyeiről származó, kopogós fagyosan tárolt készételek: olasz (minestrone és más levesek, pizzavariációk, lasagne és más tészták), thai, kínai ételek, francia bagett és annak módosított és fagyasztott salátákban és szendvicsekben materializálódott variációi; és persze a Texasban elmaradhatatlan beefsteak, fagyasztva  körettel, különféle variációkban (csípős, vadas, fűszeres szószokkal, krumpli vagy zöldség vagyegyéb körettel). Ez a fagyasztott készétel dömping nem csak a Walmart-ot jellemzi, minden nagyobb boltban megtalálható és elég népszerű is.

A kenyerek nagy többsége előre felszeletelve, légmentes csomagolásban kapható. Az otthonihoz némileg hasonlító egész kenyér csak akkor része a kínálatnak, ha a boltnak van helyben saját péksége. Tej általában gallonos (1 gallon kb. 4 liter) műanyag flakonokban kapható, ahogy az ásványvíz is. Tejből van teljes (nem csökkentett zsírtartalmú), 2%-os, 1%-os és zsírmentes. Ami pl. most hűsöl a hűtőszekrényemben, az egy "Oak Frams" 2%-os, garantáltan olyan tehenekből amelyeket nem tápláltak mestergséges növekedésserkentő hormonokkal, tervezett és szabályozott diétán élnek; ezenkívül a cég garantálja hogy nincs a tejben antibiotikum (ami, ahogyan az pár éve nyilvánosságot kapott, a betegségek megelőzésére a teheneknek ételébe kevert antibiotikumbból kerülhet a tejbe), garantálja az állandó minőségellenérzést, és hogy a tej lehűtve órák alatt kerül a feldolgozó üzemből a boltokba. Mindez a címkén áll az egyéb infomációk mellett; pl. hogy ez a tej több mint 2 hétig jó. Általában a tej hosszú ideig, több hétig, esetleg egy hónapig garantáltan friss marad, még felbontás után is.

Sörből, borból óriási a választék, de relatíve kis helyre van összezsúfolva a boltokban, eldugva valahol. Részben hogy ne befolyásolja rossz irányban az ifjúságot, részben mert "nem divat" alkoholizálni, csak mértékletesen. Az itteni kresz ugyan megenged némi alkoholt, amivel még lehet vezetni, de ezt általában nem használják ki az emberek. Divatosabb ásványvizet, hűtött teafajtákat inni (nagy a választék), itt nem látszanak kimagaslóan népszerűnek a cukros üdítők (pl. kólák).

Texasban lévén, a hűtőpultokban óriási marhahús és egyéb hússzeletek állnak, vákumcsomagokban. Láthatóan a lehető legkönnyebbé akarják tenni, hogy egy, a főzéshez egyébként nem értő férj grillpartit tudjon adni a kollégáinak és még a szakács szerepében is tetszeleghessen. A hússzeletek akkorák, hogy úgy is családi adag lesz belőle, ha sütés közben a felét szénné égetik.

Visszatérve a bolt fajtákra, még nem próbáltam ki sokat, és úgy látszik, hosszú ideig fog tartani, míg tényleg megismerem az összes nagyobb típust. De szimpatikus pl. a több államban megtalálható Wallgreen, ami egy otthoni DM, egy gyógyszertár és egy kis élelmiszerbolt összeolvasztásából áll. Népszerű és nekem is tetszik a HEB áruházlánc, ami itt Texasban fejlődött ki, és még mindig helyinek számít, mivel csak Texasban és Maxikóban vannak boltjai (ez 329 áruházat jelent 76,000 alkalmazottal). A HEB-ben gyönyörű a gyümölcs és a zöldség; friss, ropogós. Gyümölcsben minden megtalálható, ami a több idő- és éghajlati zónában megteremÉ "hagyományos" almától a dinnyén át a mediterrán terményekig: nagy, aranysárgára érett papaya, mangó, stb. A HEB egyik megoldása, ami kifejezetten tetszik, hogy a hidegen tartott zöldségre (spárga, zöldhagyma, brokkoli, saláták) egy, az áruházi polcokba épített permetező rendszeres időközökben enyhén fagyos vízpárát fúj, így tartva frissen a zöldséget. Mondjuk az igyekezetre szükség is van, tekintve hogy a szabadban 32-40 fok van a nap nagy részében. Persze az áruházak, ugyanúgy mind minden épület, erősen légkondicionáltak, és nagyon kellemes 20 -22 fok körüli hőmérséklet van bent. A légkondicionálás diszkrét és gyakorlatilag nem hallható - nem akarják a vevőket zihálva búgó klímaberendezésekkel elriasztani.

A Walmart rengeteg önkiszolgáló kasszát használ, ugyanazt az NCR típust, amit otthon a Tesco. Sok boltban a pénztáros mellett van pakoló ember is, aki a vásárolt cuccokat nejlonzacskóba (igen, szennyezik a környezetet) pakolja a vevő számára. Ahol nem volt pakoló ember, ott - tévesen - arra a következtetésre jutottam, hogy jól trénelt magyar vásárló módjára majd bepakolom magamnak a zacskókba, amit vásároltam. A pénztáros megütközve nézett és azt hitte, ezt kritikának szánom az ő gyorsaságát illetőleg. Ugyanis mint kiderült, amint végez a termékek szkennelésével, a pénztáros pakolja be a hegybe halmozott árukat szatyorba a vásárló számára. Az is működő gyakorlat, hogy az interneten előre megrendelsz árukat, majd a munkából hazafelé megállsz az áruház bejárata mellett kijelölt helyen, és egy emberke kihozza és a kocsidba pakolja a megrendelt termékeket. Bár úgy láttam, hogy ez a szolgáltatás még eléggé új és nem is sokan használják.

Végül, ami a csomagolást illeti, most hirdeti magát egy, majd ősszel nyíló bolt. A neve In.Gredients, itt Austinban nyílik kb. 15 percre onnan, ahol most lakom, és az első olyan szuper-környezetbarát bolt lesz ahol nem használnak csomagolást és nem képződik szemét. Angolul értők számra, a web oldaluk itt található: in.gredients.com. A dolog része, hog a vevők magukkal hoznak otthonról üres befőttesüveget, edényt; ezt a boltban vásárlás előtt mérlegen lemérik, aztán "teleszedve" is, és a súly után kell fizetni. Ha inni akarsz majd a boltban, kapsz japán recept alapján rizslisztből készült poharat, amit szépen meg tudsz enni, miután ittál belőle. A hulladékot teljes mértékben újrahasznosítják. A bolt filozófiája, hogy segít visszatérni a zöldség alapú étkezéshez, aminek arányát az étkezésben lerontották a mesterséges ételek, a hús, a tejtermékek.

Ez a bolt nem különc ötlet errefelé, inkább egy tendencia része: ahogy az interneten láttam, a Google cég udvarán permetezés nélkül zöldségeket és gyümölcsöt nevelnek, amit a dolgozók jártukban-keltükben ingyen leszakíthanak és megehetnek. A zöldéságyásokon nagy "Kóstolj meg!" táblák virítanak.

Dallas

Ma "üzleti ügyben" találkozón voltam Dallasban, ami 3.5 óra kocsiútra van Ausintól. Reggel 8-kor indultunk és most este 11-kor értem haza, úgyhogy a szokásos szószátyár bejegyzéseim helyett álljon itt mindössze pár kép Dallasról.