A statisztikák szerint az eddig produkált 49 bejegyzésemet 1342 alkalommal olvasták. Örülök, hogyha érdekel/ tetszik/ szórakoztat, további jó olvasást!
Ma hajnalban esett az eső. Enyhén párolgott a föld amikor kiléptem az ajtón reggel. Ez igazán kellemes változatosság volt az elmúlt időszak száraz forróságához képest. Azért mindenhol kibújtak a földből a besüllyesztett öntözőfejek és szorgalmasan permetezték a környezetüket. Minden apartmantelepen, az irodaházakat körülvevő gyepsávban, a parkokban előre a földbe beásott öntözővezetékek, időzítésre automatikusan előbújó öntözők vannak. A legnagyobb forróság, szárazság idején ezeket nem működtették, mert a levegőben és a kiszikkadt föld felszínén úgyis elpárolgott volna a víz. De most, hogy normalizálódott az időjárás, rendszeresen öntözni kezdtek. A "normalizálódott" azt jelenti, hogy csak 32-36 fok van napközben. De ez igazán kellemes időjárás itt, főként ha van napközben egy kis szellő is. A kis öntözőfejek aztán reggel fél kilenc körül szépen visszabújtak a földbe.
Délután viszont elkezdett csipogni az iPad-em - időjárás riasztás érkezett rá, azzal, hogy estig Austin felett vihar alakul ki. 7 óra körül jöttem ki az irodából, addigra az egész város fölött sötét viharfelhők ültek, erős szél söpörte az utcákat, aztán nagy cseppekben elkezdett esni az eső. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Az előrejelzés szerint péntekig vihar és felhőszakadás várható. Ilyet még úgysem láttam itt.
Tegnap pénzt vettem fel egy bankautomatából, a mellett a bankfiók mellett, ahol az ügyeimet intézni szoktam. Ez csak azért érdekes, mert nem a szokásos, falba süllyesztett ATM masina volt. A banképület sarkát úgy alakították ki, hogy az útról az autók több beállósávra kanyarodhatnak be félig az épület alá. Midegyik sávban egy-egy nagydarab, masszív 2 méter magas ATM pénzautomata várja az ügyfeleket. Az ember az utcáról begurul a kocsival az egyik sávba az automatához, és a letekert ablakon át nyomogatja a gombokat és veszi el a pénzt, majd kikanyarodik az utcára.
Egy külön sáv szolgál pénz betételére. Odagörgülsz a kocsiddal, leengeded az ablakod, kihúzol egy borítékot az automatából, a kocsid intim belsejében beleteszed a készpénzt, ráírod a borítékra hogy milyen névre és bankszámlaszámra akarod a pénzt betenni, aztán a borítékot bedobod a gép gyomrába egy masszív acél csapóajtón és elhajtasz a tetthelyről.
Gyalogosokra tervezett, falba süllyesztett ATM nincs is, mert hiszen ki jönne gyalog a bankjához?
2011. szeptember 27., kedd
2011. szeptember 26., hétfő
Mobilitás
A hét végén egy kollégám által rendezett partin voltam. Német származású és egy kis Oktoberfest ünnepséget tartott. Kollégák, szomszédok, simerősök, kb 50 ember jött össze, családok, gyerekekkel. A házigazda és a felesége kolbászokat és húsokat sütöttek, a vendégek meg rendesen kiettek magukért, hogy a kikészített salátákkal együtt mindent elpusztítsanak. Mivel a vendégek vegyesen amerikaiak és nem-amerikaiak voltak, a beszélgetés természetesen a mindennapi élet különbségeire terelődtek, például hogy mennyire gyakran vált egy amerikai otthont.
Az egyikük csak egyszer költözött életében, Seattle-ből Austinba. Seattle esős, borongós időjárású, és egyszerűen egy naposabb, vidámabb helyre akartak költözni. Mivel a költözésükkor már megindult lefele az amerikai inatlanpiac, de szépen karbantarott házuk volt, csak húszezer dollárt vesztettek a ház vételi árához képest Seattle-ben, amikor eladták. Mások nem voltak ilyen "szerencsések" és akár több százezer dollárt is vesztettek.
Egy másik amerikai vendég 30 év alatt 6 házat vett, 4 különböző városban, ahogy mindig költözött, a munkájának vagy a családi szükségleteknek megfelelően.
Egy szépen kiépített családi ház, semmi különös luxussal, 300-400 ezer dollárba kerül. Általában legalább az ár egyharmadát készpénzben le kell rakni az asztalra, a maradékot meg mondjuk 30 éves részletfizetéssel törleszteni.
Megint egy másik vendég elmesélte, hogy a családja dél-Austin környékén lakik, a több generáció óta birtokolt családi házban. De van egy kisebb házuk északon is, márpedig a cégek többsége és a családfő munkahelye északon van. Vagy naponta kétszer két órát ül autóban, vagy az északon lévő házukban marad hétközben. Ez utóbbbit választotta, többek közt azért is, mert fél tőle hogy elveszti a mostani állását, és akor szinte biztos hogy északon kell új munkahelyet keresnie.
Sokan járnak át Austinba dolgozni. Autóval Houstonból, repülővel Chicago-ból, ami két óra negyven perc repülőútra van. Hét közben Austinban laknak, apartmanban, hét végére hazaautóznak vagy repülnek a családhoz. Jelenleg Texasban több munkalehetőség van mint északon, ezért vállalják a heti repülő ingázást, a 300 dolláros oda-vissza repülőjeggyel. Az egyik vendég egyik kollégája egy egészen bonyolult szisztémát dolgozott ki, hogyan tud hosszú távon legolcsóbban rendszeres oda-vissza repülőjegyhez jutni.
A munanélküli segély csak rövid időre működik, és csak kb. 200 dollár hetente. Egy ember élelmiszerre szüskéges igénye, ha összehúzza magát, legalább 70-80 dollár hetente, nem beszélve lakbérről, vagy saját lakás / ház esetén rezsiről (100 dollár felett havonta), törlesztendő kölcsönökről (kocsi, lakás), biztosításról (csaka a kocsié 100 dollár felett havonta). A heti 200 dollár így inkább kisegítő összeg hogy a családi bankszámla ne olyan gyorsan fogyjon. Tehát mindenki a lehető leghamarabb igyekszik munkát találni, még ha ehhez úgy is kell utaznia, hogy sok idejébe és pénzébe kerül.
Az egyik vendég indiai kollégái Houstonban laknak a családjukkal. Egy éve négyen Austinban kaptak munkát. Hetente átjönnek Austinba négyen két kocsival, azt a két kocsit osztják meg egymás közt hét közben. Egy két hálószobás lakást bérelnek négyen, megosztva ketten - ketten egy-egy hálószobát.
A vendégek közt is volt munkanélküli, aki két-három címet is összeszedett a partin olyanoktól, akik megígérték hogy utánanéznek, van-e valami lehetőség a cégüknél.
Az egyikük csak egyszer költözött életében, Seattle-ből Austinba. Seattle esős, borongós időjárású, és egyszerűen egy naposabb, vidámabb helyre akartak költözni. Mivel a költözésükkor már megindult lefele az amerikai inatlanpiac, de szépen karbantarott házuk volt, csak húszezer dollárt vesztettek a ház vételi árához képest Seattle-ben, amikor eladták. Mások nem voltak ilyen "szerencsések" és akár több százezer dollárt is vesztettek.
Egy másik amerikai vendég 30 év alatt 6 házat vett, 4 különböző városban, ahogy mindig költözött, a munkájának vagy a családi szükségleteknek megfelelően.
Egy szépen kiépített családi ház, semmi különös luxussal, 300-400 ezer dollárba kerül. Általában legalább az ár egyharmadát készpénzben le kell rakni az asztalra, a maradékot meg mondjuk 30 éves részletfizetéssel törleszteni.
Megint egy másik vendég elmesélte, hogy a családja dél-Austin környékén lakik, a több generáció óta birtokolt családi házban. De van egy kisebb házuk északon is, márpedig a cégek többsége és a családfő munkahelye északon van. Vagy naponta kétszer két órát ül autóban, vagy az északon lévő házukban marad hétközben. Ez utóbbbit választotta, többek közt azért is, mert fél tőle hogy elveszti a mostani állását, és akor szinte biztos hogy északon kell új munkahelyet keresnie.
Sokan járnak át Austinba dolgozni. Autóval Houstonból, repülővel Chicago-ból, ami két óra negyven perc repülőútra van. Hét közben Austinban laknak, apartmanban, hét végére hazaautóznak vagy repülnek a családhoz. Jelenleg Texasban több munkalehetőség van mint északon, ezért vállalják a heti repülő ingázást, a 300 dolláros oda-vissza repülőjeggyel. Az egyik vendég egyik kollégája egy egészen bonyolult szisztémát dolgozott ki, hogyan tud hosszú távon legolcsóbban rendszeres oda-vissza repülőjegyhez jutni.
A munanélküli segély csak rövid időre működik, és csak kb. 200 dollár hetente. Egy ember élelmiszerre szüskéges igénye, ha összehúzza magát, legalább 70-80 dollár hetente, nem beszélve lakbérről, vagy saját lakás / ház esetén rezsiről (100 dollár felett havonta), törlesztendő kölcsönökről (kocsi, lakás), biztosításról (csaka a kocsié 100 dollár felett havonta). A heti 200 dollár így inkább kisegítő összeg hogy a családi bankszámla ne olyan gyorsan fogyjon. Tehát mindenki a lehető leghamarabb igyekszik munkát találni, még ha ehhez úgy is kell utaznia, hogy sok idejébe és pénzébe kerül.
Az egyik vendég indiai kollégái Houstonban laknak a családjukkal. Egy éve négyen Austinban kaptak munkát. Hetente átjönnek Austinba négyen két kocsival, azt a két kocsit osztják meg egymás közt hét közben. Egy két hálószobás lakást bérelnek négyen, megosztva ketten - ketten egy-egy hálószobát.
A vendégek közt is volt munkanélküli, aki két-három címet is összeszedett a partin olyanoktól, akik megígérték hogy utánanéznek, van-e valami lehetőség a cégüknél.
2011. szeptember 22., csütörtök
Átkelés
Ma nem sok minden történt a szokásos munkanapi eseményeken kívül. El is bambultam kissé, amikor munka után bevásárolni mentem, és csak a parkolóból az áruházba vezető gyalogátkelő közepén baktatva kaptam fel a fejem.
Biztos jele az amerikanizálódásomnak az, hogy mielőtt erre a sávra léptem volna (ami nem is igazán gyalogátkelő, nikább egy harántvonalakkal sűrűn felfestett nagy terület az áruház parkoja és főfala közt) nem néztem körül és erre csak az átkelő felénél jöttem rá. Ez a sáv ugyanis az egyik olyan hely, ahol a szabályokat minden autós kivétel nélkül betartja. Egészen lelassítanak, mielőtt a sáv közelébe érnek és ha csak megjelenik egy gyalogos a sáv szélének a közelében, azonnal megállnak még mielőtt a sávra rágördülne a kocsi. Ez annyira biztonságos terület, bár a parkoló útjának része, hogy egészen elengedte magát a tudatalattim és nem figyelmezetetett, hogy végül is kocsiúton megyek át. Itt még a kisgyerekeket is el szokták engedni a bevásárlókocsit toló szülők, mert nincs az az autós aki ne állna rögtön meg, ha gyalogost lát.
Az áruházakban most a fagyasztott pizzák és egyéb készételek árleszállítási szezonja van. Miután elkezdődött az iskola, a főiskolások és egyetemisták albérleteket kerestek, majd berendezték ezeket olcsó bútorokkal. Akkor a bútorok ára volt leszállítva. Most az internetszolgáltatók és az áruházak élelmiszerosztályai próbálják meggyőzni a főiskolásokat, hogy nem élet az élet 50 Mbps sávszélességű internet és pizzával megfelelően feltöltött fagyasztóláda nélkül. Nem is sikertelenül. És persze ha MOST váltasz kábeltévé szolgáltatót (mielőtt a nagy őszi TV sorozatok úgy igazán bele nem lendülnek és TV elé nem ültetik esténként a várost), akkor hihetetlen kedvezményeket, ajándékokat kapsz. És egy/ két/ három hónapig ingyen/ féláron/ nagy kedvezménnyel tévézhetsz, internetezhetsz, kapsz mellé ingyen telefont és 10 dolláros áron vihetsz el bármilyen nagy pizzát a Pizza Hut-tól.
Biztos jele az amerikanizálódásomnak az, hogy mielőtt erre a sávra léptem volna (ami nem is igazán gyalogátkelő, nikább egy harántvonalakkal sűrűn felfestett nagy terület az áruház parkoja és főfala közt) nem néztem körül és erre csak az átkelő felénél jöttem rá. Ez a sáv ugyanis az egyik olyan hely, ahol a szabályokat minden autós kivétel nélkül betartja. Egészen lelassítanak, mielőtt a sáv közelébe érnek és ha csak megjelenik egy gyalogos a sáv szélének a közelében, azonnal megállnak még mielőtt a sávra rágördülne a kocsi. Ez annyira biztonságos terület, bár a parkoló útjának része, hogy egészen elengedte magát a tudatalattim és nem figyelmezetetett, hogy végül is kocsiúton megyek át. Itt még a kisgyerekeket is el szokták engedni a bevásárlókocsit toló szülők, mert nincs az az autós aki ne állna rögtön meg, ha gyalogost lát.
Az áruházakban most a fagyasztott pizzák és egyéb készételek árleszállítási szezonja van. Miután elkezdődött az iskola, a főiskolások és egyetemisták albérleteket kerestek, majd berendezték ezeket olcsó bútorokkal. Akkor a bútorok ára volt leszállítva. Most az internetszolgáltatók és az áruházak élelmiszerosztályai próbálják meggyőzni a főiskolásokat, hogy nem élet az élet 50 Mbps sávszélességű internet és pizzával megfelelően feltöltött fagyasztóláda nélkül. Nem is sikertelenül. És persze ha MOST váltasz kábeltévé szolgáltatót (mielőtt a nagy őszi TV sorozatok úgy igazán bele nem lendülnek és TV elé nem ültetik esténként a várost), akkor hihetetlen kedvezményeket, ajándékokat kapsz. És egy/ két/ három hónapig ingyen/ féláron/ nagy kedvezménnyel tévézhetsz, internetezhetsz, kapsz mellé ingyen telefont és 10 dolláros áron vihetsz el bármilyen nagy pizzát a Pizza Hut-tól.
2011. szeptember 21., szerda
Műholdas rádió
Egy érdekes tény hogy az USA túl nagy a hagyományos rádióadók számára. Amíg Európában egy-egy nagy rádióadó átjátszó adókkal lefedi a legnagyobb országok (pl. Németország) területét, adig erre az USA-ban egyszerűen nincs lehetőség, tele kellene szórni az egész országot átjátszóadókkal.
Egyik oldalról ez nem olyan nagy gond. Végül is minden rádióadó a helyi hírekről beszél elsősorban, a helyi időjárás előrejelzést adja. Nem sok értelme van olyan rádióadót hallgatni, ami több száz kilométerre lévő helyi hírekről beszél. Másik oldalról viszont az USA-ban ott volt az igény, hogy ha valaki több ezer kilométert autózik az ország egyik részéből a másikba, akkor ne kelljen minden pár tucat vagy száz kilométernél újra és újra keresgélni a rádióján egy új kedvenc csatornát.
2001-ben volt az első adása a műholdas rádiónak. Ez, mint a neve is mutatja, műholdról sugároz adást, óriási területeket lefedve. Persze speciális készülék szükséges a vételéhez, amit mostanra már szinte minden új autótípusba beépítenek.Például az én autómba is. Az ilyen rádiózás nem ingyenes, előfizetéses alapon működik. Előfizetsz egy hónapra vagy egy, esetleg több évre, és amíg az előfizetés tart, az autórádiód tudja vennia műholdas rádióadást.2004-től elkezdtek helyi adótornyokat is hozzáadni a rendszerhez, ami egyrészt lehetővé tette hogy parkológarázsokban és egyéb olyan helyen is hallgatni lehessen a rádiót, ahová a műholdas adás em ér el, másrészt olyan helyi szolgáltatást tett lehetővé, mint pl. a közlekedési helyzet, dugók közvetítése az autó pozíciója alapján.
Ennek a bejegyzésnek az apropóját az adja, hogy emlékeztető levelet kaptam a műholdas rádió társaságtól, hogy az autóvásárlásommal kezdődött 3 hónapos ingyen próba periódus hamarosan véget ér, és kezdjek el gondolkodni azon, hogy előfizetek a szolgáltatásra, ha tovább akarom használni.
A műholdas rádió érdekessége, hogy az adás mellett egy csomó plusz információt is sugároznak, amit az autó vevője feldolgozhat. Például a kb. 80 csatorna, ami közülválasztani lehet, kategóriákba van sorolva. Először a rádión kiválaszthatod, hogy híreket, komédiát, sportot, politikát, vallást, stb. akarsz hallgatni, majd ezen belül kiválasztani a konkrét állomást. Például a híreken belül a CNN-t. Emellett a rádió a kijelzőjén azt is mutatja, milyen torlódások, terelések, közlekedési balesetek vannak azon az útvonalon, amelyen megyek, vagy amelyekhez közel vagyok. Austinban ennek nincs olyan nagy jelentősége, mint egy zsúfoltabb nagyvárosban. Ahhoz sem ragaszkodnék, hogy Bostontól San Franciscóig ugyanazt a rádióállomást hallgassam, ha ilyen útra egyáltalán sor kerülne. Az egyetlen, ami miatt meggondolom a dolgot, a tartalom nagy választéka. Austinban igazából eléggé korlátozott számú rádióállomás működik, nem túl gazdag tartalommal.
Egyik oldalról ez nem olyan nagy gond. Végül is minden rádióadó a helyi hírekről beszél elsősorban, a helyi időjárás előrejelzést adja. Nem sok értelme van olyan rádióadót hallgatni, ami több száz kilométerre lévő helyi hírekről beszél. Másik oldalról viszont az USA-ban ott volt az igény, hogy ha valaki több ezer kilométert autózik az ország egyik részéből a másikba, akkor ne kelljen minden pár tucat vagy száz kilométernél újra és újra keresgélni a rádióján egy új kedvenc csatornát.
2001-ben volt az első adása a műholdas rádiónak. Ez, mint a neve is mutatja, műholdról sugároz adást, óriási területeket lefedve. Persze speciális készülék szükséges a vételéhez, amit mostanra már szinte minden új autótípusba beépítenek.Például az én autómba is. Az ilyen rádiózás nem ingyenes, előfizetéses alapon működik. Előfizetsz egy hónapra vagy egy, esetleg több évre, és amíg az előfizetés tart, az autórádiód tudja vennia műholdas rádióadást.2004-től elkezdtek helyi adótornyokat is hozzáadni a rendszerhez, ami egyrészt lehetővé tette hogy parkológarázsokban és egyéb olyan helyen is hallgatni lehessen a rádiót, ahová a műholdas adás em ér el, másrészt olyan helyi szolgáltatást tett lehetővé, mint pl. a közlekedési helyzet, dugók közvetítése az autó pozíciója alapján.
Ennek a bejegyzésnek az apropóját az adja, hogy emlékeztető levelet kaptam a műholdas rádió társaságtól, hogy az autóvásárlásommal kezdődött 3 hónapos ingyen próba periódus hamarosan véget ér, és kezdjek el gondolkodni azon, hogy előfizetek a szolgáltatásra, ha tovább akarom használni.
A műholdas rádió érdekessége, hogy az adás mellett egy csomó plusz információt is sugároznak, amit az autó vevője feldolgozhat. Például a kb. 80 csatorna, ami közülválasztani lehet, kategóriákba van sorolva. Először a rádión kiválaszthatod, hogy híreket, komédiát, sportot, politikát, vallást, stb. akarsz hallgatni, majd ezen belül kiválasztani a konkrét állomást. Például a híreken belül a CNN-t. Emellett a rádió a kijelzőjén azt is mutatja, milyen torlódások, terelések, közlekedési balesetek vannak azon az útvonalon, amelyen megyek, vagy amelyekhez közel vagyok. Austinban ennek nincs olyan nagy jelentősége, mint egy zsúfoltabb nagyvárosban. Ahhoz sem ragaszkodnék, hogy Bostontól San Franciscóig ugyanazt a rádióállomást hallgassam, ha ilyen útra egyáltalán sor kerülne. Az egyetlen, ami miatt meggondolom a dolgot, a tartalom nagy választéka. Austinban igazából eléggé korlátozott számú rádióállomás működik, nem túl gazdag tartalommal.
2011. szeptember 20., kedd
Nyelv
Immár kéthónapos ittartózkodásom alatt ismét bebizonyosodott, hogy nyelvtanulás szempontjából semmi sem olyan hatékony, mint benne élni az idegen nyelvű világban, hallgatni és beszélni.
Nem állítom hogy egy nagyságrenddel jobb lett az angoltudásom, mióta Austinban élek, de határozottan jobban értem az ittenieket mint az első napokban. Akkor azon volt a hangsúly, megértés szempontjából, hogy mennyire a brit angolhoz hasonló angolt beszél az, aki hozzám szól. Minél közelebb volt a brithez a kiejtése, annál jobban értettem és minél déliesen texasiabb, annál jobban kellett koncentrálnom a megértéshez. Nem számítottam rá, de az első időszakban a "legérthetetlenebb beszédű ember" díját nálam a beutazásomkor a dallasi repülőtéri útlevélellenőrzést végző hivatalnok vitte el. A beszédhez alig nyitotta ki a száját és egészen fura tájszólásban beszélt. Minden mondatát háromszor kellett kérnem hogy ismételje meg.
Mostanra a fülem hozzászokott a kisebb különbségekhez, de még két dolog késztet nyelvi meghátrálásra: a gyors beszéd, illetve az alaptól nagyon durván eltérő tájszólás.
Az utóbbival főleg a szolgáltatásoknál találkozom: például amikor az ágymatracomat kihozták, udvariasan felhívott a sofőr hogy már úton van és 10 perc múlva megérkezik.Az első ötven alkalommal, amikor újra és újra megkértem hogy ismételje el amit mondott, nem sikerült megértenem. Amikor megérkezett a teherautóval, kiderült hogy fiatal fekete srác volt, a kiejtése elég erősen hasonlított az amerikai filmekben az utcán élő srácok által használt zárt, elnyújtott tájszóláshoz. Mindehhez a telefonhíváskor társult a telefon torzítása és a közlekedés háttérzaja. Élőben sokkal érthetőbb volt.
Sok szerelő, karbantaró mexikói, vagy legalábbis spanyolt beszél. Sokan közülük éppen csak minimális szinten beszélnek angolul, spanyol szavakat kevernek a mondataikba, vagy spanyol kiejtéssel mondják az angol szavakat. Őket sem könnyű megérteni.
Azt hogy a gyors beszéd megértésében hol tartok, leginkább a televíziós sorozatokon tudom lemérni. Amikor egy sorozatban a szereplők a munkájukról vagy egy adott helyzetről társalognak, akkor "normális" érthető sebsséggel beszélnek. Ha viszont elkezdenek egymással viccelődni, élcelődni, akkor gyorsabb beszédre váltanak - na ez az, amit még nem tudok mindig követni. Aztán vannak a kifejezetten komikus TV sorozatok, ahol a komikum része a gyors beszél, a másik mondandójára való azonnali reagálás, lecsapás a poénokkal. Egyik példája a Frasier című sorozat. Ebből általában még többet nem értek, mint amennyit igen. Persze a szituációt és a mondanivalót megértem, de a célom hogy szó szerint minden kifejezést, szót pontosan felismerjek, értsek és ez még odébb van. Ugyanez a sebesség probléma van a hírműsoroknál is. A normális híreket értem, sőt a drámai híreknél még le i lassítanak és kihangsúlyozzák a mondanivalót. Pompás. A sporthíreket a sebesség miatt érteném, csak nem mindig van meg a sportos szókincsem hozzá. De aztán jön a meteorológiai jelentés, ahol a meteorológus 10 másodperc alatt eldarája az egész világ időjárási helyzetét, a trendet, meg egy-két viccet hogy feldobja egy kicsit a hangulatot. Na ezeket követni néha fejfájást okoz egészen rövid idő alatt.
Azért ez ne ijesszen el senkit az USA-tól, az emberek 99 %-ával gond nélkül meg tudod értetni magad. Ráadásul a multikulturális keverék miatt senki sem sértődik meg, ha megkérik hogy ismételje meg újra, amit mondott. És még egyszer mert ismét nem értettem. Most már csak még egyszer, mert már csak a mondanivalója három kulcsszavát nem értem. Aha, hogy tilos itt parkolni...
A szókincs bővítéshez jó eszköz az elektronikus könyv. Az ember letölt könyveket a számítógépére, az iPad-jére vagy más ketyeréjére és már rögtön szótárazhatja is az ismeretlen szavakat, hiszen a szótárprogram is rögtön ott van a gépen. Én általában az Amazontól vásárolok elektronikus könyvet, annak a Kindle olvasó programja elég fejlett és jól működik az iPad-en. Ráadásul elég az ujjad rajta tartani egy ismeretlen szón, és máris mutatja hozzá a szótári bejegyzést. Ilyenkor az iPad-en általában készítek egy bejegyzést a szóhoz, beírva az angol eredetijét és a magyar fordítást. Ezen a módon, mire végzek egy könyvvel, tele van elektronikus jegyzetekkel az ismeretlen szavakról, ezeket újra és újra végigolvasom.
A probléma csak annyi, hogy az angol nyelv rettenesetesn élő, változékony. Ha egy író nem akarja, hogy ódivatúnak tartsák, folyamatosan újszerű kifejezéseket használ az írásában. Nem egyszer olyan szó helyett, amire hat-hét szinonimát gond nélkül tud mondani mindenki aki tanult angolul, a kortárs író olyan kifejezést szúr be, aminek még a szótár szerinti negyvenkettedik jelentése sem stimmel össze azzal ahogy az író használta. Egy kis szleng - amit valaki kitalál és ami nyom nélkül eltűnne egy-két hónap alatt - ha bekerül egy népszerű író könyvébe aki "fűszerezésként" használja, pillanatok alatt hónapokig divatos kifejezésként él. aztán eltűnik. Vagy átalakul megint egy másik jelentéssé. Egy amerikainak ez csak szójáték - de egy idegen nyelvűnek, mint én, sokszor hosszú keresgélést jelent a szótárban, aztán némi csendes értetlenkedést, hogy ez mit akar itt jelenteni... vagy hogy hogy a bánatos életbe jutott eszébe pont ezt a szót használni itt, amikor egyetlen szótár sem említi ennek a szónak még a közelítő használatát sem ilyen helyzetben. De hát "a jó pap holtig tanul". Na ezt szótárazza ki egy amerikai...
Nem állítom hogy egy nagyságrenddel jobb lett az angoltudásom, mióta Austinban élek, de határozottan jobban értem az ittenieket mint az első napokban. Akkor azon volt a hangsúly, megértés szempontjából, hogy mennyire a brit angolhoz hasonló angolt beszél az, aki hozzám szól. Minél közelebb volt a brithez a kiejtése, annál jobban értettem és minél déliesen texasiabb, annál jobban kellett koncentrálnom a megértéshez. Nem számítottam rá, de az első időszakban a "legérthetetlenebb beszédű ember" díját nálam a beutazásomkor a dallasi repülőtéri útlevélellenőrzést végző hivatalnok vitte el. A beszédhez alig nyitotta ki a száját és egészen fura tájszólásban beszélt. Minden mondatát háromszor kellett kérnem hogy ismételje meg.
Mostanra a fülem hozzászokott a kisebb különbségekhez, de még két dolog késztet nyelvi meghátrálásra: a gyors beszéd, illetve az alaptól nagyon durván eltérő tájszólás.
Az utóbbival főleg a szolgáltatásoknál találkozom: például amikor az ágymatracomat kihozták, udvariasan felhívott a sofőr hogy már úton van és 10 perc múlva megérkezik.Az első ötven alkalommal, amikor újra és újra megkértem hogy ismételje el amit mondott, nem sikerült megértenem. Amikor megérkezett a teherautóval, kiderült hogy fiatal fekete srác volt, a kiejtése elég erősen hasonlított az amerikai filmekben az utcán élő srácok által használt zárt, elnyújtott tájszóláshoz. Mindehhez a telefonhíváskor társult a telefon torzítása és a közlekedés háttérzaja. Élőben sokkal érthetőbb volt.
Sok szerelő, karbantaró mexikói, vagy legalábbis spanyolt beszél. Sokan közülük éppen csak minimális szinten beszélnek angolul, spanyol szavakat kevernek a mondataikba, vagy spanyol kiejtéssel mondják az angol szavakat. Őket sem könnyű megérteni.
Azt hogy a gyors beszéd megértésében hol tartok, leginkább a televíziós sorozatokon tudom lemérni. Amikor egy sorozatban a szereplők a munkájukról vagy egy adott helyzetről társalognak, akkor "normális" érthető sebsséggel beszélnek. Ha viszont elkezdenek egymással viccelődni, élcelődni, akkor gyorsabb beszédre váltanak - na ez az, amit még nem tudok mindig követni. Aztán vannak a kifejezetten komikus TV sorozatok, ahol a komikum része a gyors beszél, a másik mondandójára való azonnali reagálás, lecsapás a poénokkal. Egyik példája a Frasier című sorozat. Ebből általában még többet nem értek, mint amennyit igen. Persze a szituációt és a mondanivalót megértem, de a célom hogy szó szerint minden kifejezést, szót pontosan felismerjek, értsek és ez még odébb van. Ugyanez a sebesség probléma van a hírműsoroknál is. A normális híreket értem, sőt a drámai híreknél még le i lassítanak és kihangsúlyozzák a mondanivalót. Pompás. A sporthíreket a sebesség miatt érteném, csak nem mindig van meg a sportos szókincsem hozzá. De aztán jön a meteorológiai jelentés, ahol a meteorológus 10 másodperc alatt eldarája az egész világ időjárási helyzetét, a trendet, meg egy-két viccet hogy feldobja egy kicsit a hangulatot. Na ezeket követni néha fejfájást okoz egészen rövid idő alatt.
Azért ez ne ijesszen el senkit az USA-tól, az emberek 99 %-ával gond nélkül meg tudod értetni magad. Ráadásul a multikulturális keverék miatt senki sem sértődik meg, ha megkérik hogy ismételje meg újra, amit mondott. És még egyszer mert ismét nem értettem. Most már csak még egyszer, mert már csak a mondanivalója három kulcsszavát nem értem. Aha, hogy tilos itt parkolni...
A szókincs bővítéshez jó eszköz az elektronikus könyv. Az ember letölt könyveket a számítógépére, az iPad-jére vagy más ketyeréjére és már rögtön szótárazhatja is az ismeretlen szavakat, hiszen a szótárprogram is rögtön ott van a gépen. Én általában az Amazontól vásárolok elektronikus könyvet, annak a Kindle olvasó programja elég fejlett és jól működik az iPad-en. Ráadásul elég az ujjad rajta tartani egy ismeretlen szón, és máris mutatja hozzá a szótári bejegyzést. Ilyenkor az iPad-en általában készítek egy bejegyzést a szóhoz, beírva az angol eredetijét és a magyar fordítást. Ezen a módon, mire végzek egy könyvvel, tele van elektronikus jegyzetekkel az ismeretlen szavakról, ezeket újra és újra végigolvasom.
A probléma csak annyi, hogy az angol nyelv rettenesetesn élő, változékony. Ha egy író nem akarja, hogy ódivatúnak tartsák, folyamatosan újszerű kifejezéseket használ az írásában. Nem egyszer olyan szó helyett, amire hat-hét szinonimát gond nélkül tud mondani mindenki aki tanult angolul, a kortárs író olyan kifejezést szúr be, aminek még a szótár szerinti negyvenkettedik jelentése sem stimmel össze azzal ahogy az író használta. Egy kis szleng - amit valaki kitalál és ami nyom nélkül eltűnne egy-két hónap alatt - ha bekerül egy népszerű író könyvébe aki "fűszerezésként" használja, pillanatok alatt hónapokig divatos kifejezésként él. aztán eltűnik. Vagy átalakul megint egy másik jelentéssé. Egy amerikainak ez csak szójáték - de egy idegen nyelvűnek, mint én, sokszor hosszú keresgélést jelent a szótárban, aztán némi csendes értetlenkedést, hogy ez mit akar itt jelenteni... vagy hogy hogy a bánatos életbe jutott eszébe pont ezt a szót használni itt, amikor egyetlen szótár sem említi ennek a szónak még a közelítő használatát sem ilyen helyzetben. De hát "a jó pap holtig tanul". Na ezt szótárazza ki egy amerikai...
2011. szeptember 19., hétfő
Ünnepek
Szabadságokból nincs sok. Egy tipikus amerikai cégnél évi 10 vagy 15 nap szabadsággal kezd az ember. Aztán ez 5 évente néhány nappal megnövekszik. Tulajdonképpen nem szabadságos napokat kap az ember, hanem órákat, általában fizetési periódusonként. A fizetés nem feltétlenül havonta történik, hanem elég tipikus például a fél havi. Nézzünk egy példát. ha a fizetést fél havonta kapod, és pl. fizetési periódusoknként kapsz 5 óra fizetett távollétet (PTO = Paid Time Off), akkor az év folyamán 24 fizetési periódusod van, és összegyűjtesz 24 x 5 = 120 óra fizetett távollétet (azaz szabadságot). Ha kevesebb mint 5 éve vagy a cégnél, ennél többet nem gyűjthesz össze. A 120 órát úgy válthatod be szabadságos napokra, hogy 8 óra felel meg egy munkanap megváltásának. Tehát az év folyamán 120 / 8 = 15 napra mehetsz fizetett szabadságra.
A magyar rendszertől ez még két dologban különbözik. Egyrészt a 120 órát nem feltétlenül munkanapokban, hanem akár 2 óránként is felhasználhatod. Másrészt ha betegen fekszel otthon, az ebből a 120 órából ketyeg. Nem csoda, ha mindenki egészséges próbál maradni.
A fizetett órák számának nincs köze ahhoz, hány éves valaki - ha nyugdíj előtt pár évvel megy át valaki egy új céghez, ott elölről kezdi évi max. 10-15 nap szabadsággal.
Az ünnepnapkból sincs túl sok - már az olyanokból, ami nem munkanap. Először is, van egy csomó hivatalos ünnepnap, de ezek listája minden államban kissé eltér egymástól. Ugyanazt a napot az egyik állam ünnepnek fogadja el, más államok nem. Például október második hétfője Columbus nap, Amerika felfedezésének tiszteletére. Texasban munkanap. Hawaii viszont nem ezt ünnepli, hanem azt a napot amikor a polinéz őslakosok elérték a Hawaii szigeteket. Hawaiin kívül még egy állam van, Dél-Dakota, amelyik nem ünnepli a Columbus napot. Hogy miért, foglalmam sincs. Aztán ezek az ünnepnapok általában munkanapok. Az ünnep jellegétől függően lehet, hogy csak egy vallási megemlékezés történik aznap, más ünnepeken egyes kormányhivatalok korábban bezárnak vagy ki sem nyitnak. A kormányhivatalok közül is, a szövetségiek (az államok felett álló, az egész Egyesült Államokat összefogó) lehet hogy zárva tartanak, az államiak (amelyek Texas kormányzatához tartoznak) pedig dolgoznak, vagy csak korábban mennek haza. Az iskolák egyeseken rendesen működnek, másokon tanítási szünetet tartanak. Szóval elég nagy a kavarodás.
Az USA-ban tulajdonképpen nincsenek szövetségi szinten meghatározottt ünnepek. Csak az államok szintjén. És amelyeket minden állam egyformán elismer, mint például a Függetlenség napja július 4-dikén, vagy a Hálaadás, azok a nemzeti ünnepek.
2011-ben Texasban 45 hivatalosan elismert ünnepnap van, ezek között olyanok mint például a Zászló napja, aztán a Texasi Zászló napja, a zsidó Új Év, az iszlám Új Év, a Nagyszülők napja, a Fegyeveres erők napja, stb. Egy jó kis lista található itt. A 45-ből csak 8 munkaszüneti nap. Úgyhogy gazdálkodni kell.
A magyar rendszertől ez még két dologban különbözik. Egyrészt a 120 órát nem feltétlenül munkanapokban, hanem akár 2 óránként is felhasználhatod. Másrészt ha betegen fekszel otthon, az ebből a 120 órából ketyeg. Nem csoda, ha mindenki egészséges próbál maradni.
A fizetett órák számának nincs köze ahhoz, hány éves valaki - ha nyugdíj előtt pár évvel megy át valaki egy új céghez, ott elölről kezdi évi max. 10-15 nap szabadsággal.
Az ünnepnapkból sincs túl sok - már az olyanokból, ami nem munkanap. Először is, van egy csomó hivatalos ünnepnap, de ezek listája minden államban kissé eltér egymástól. Ugyanazt a napot az egyik állam ünnepnek fogadja el, más államok nem. Például október második hétfője Columbus nap, Amerika felfedezésének tiszteletére. Texasban munkanap. Hawaii viszont nem ezt ünnepli, hanem azt a napot amikor a polinéz őslakosok elérték a Hawaii szigeteket. Hawaiin kívül még egy állam van, Dél-Dakota, amelyik nem ünnepli a Columbus napot. Hogy miért, foglalmam sincs. Aztán ezek az ünnepnapok általában munkanapok. Az ünnep jellegétől függően lehet, hogy csak egy vallási megemlékezés történik aznap, más ünnepeken egyes kormányhivatalok korábban bezárnak vagy ki sem nyitnak. A kormányhivatalok közül is, a szövetségiek (az államok felett álló, az egész Egyesült Államokat összefogó) lehet hogy zárva tartanak, az államiak (amelyek Texas kormányzatához tartoznak) pedig dolgoznak, vagy csak korábban mennek haza. Az iskolák egyeseken rendesen működnek, másokon tanítási szünetet tartanak. Szóval elég nagy a kavarodás.
Az USA-ban tulajdonképpen nincsenek szövetségi szinten meghatározottt ünnepek. Csak az államok szintjén. És amelyeket minden állam egyformán elismer, mint például a Függetlenség napja július 4-dikén, vagy a Hálaadás, azok a nemzeti ünnepek.
2011-ben Texasban 45 hivatalosan elismert ünnepnap van, ezek között olyanok mint például a Zászló napja, aztán a Texasi Zászló napja, a zsidó Új Év, az iszlám Új Év, a Nagyszülők napja, a Fegyeveres erők napja, stb. Egy jó kis lista található itt. A 45-ből csak 8 munkaszüneti nap. Úgyhogy gazdálkodni kell.
2011. szeptember 17., szombat
Kirándulás
Már régen voltam egy jó kis kiránduláson, a lábam el is felejtette, milyen az. Úgyhogy ma elmentem egy kis sétára. A célpontot egy kis túrakönyvből néztem ki, amit egy közeli Barnes an Noble könyváruházban vettem.
Mindössze 10 percre a lakásomtól van egy szép kis természetvédelmi terület, a neve Wild Basin Wilderness Preserve. Miután eldöntöttem hogy megnézem, átöltöztem kiránduláshoz, elővettem a fényképezőgépet, kiléptem az ajtón - és a legnagyobb meglepetésemre esett az eső! Csendesen, de sűrűn, kitartóan, rendes eső! 83 napja vagyok Austinban és ez az első alkalom, hogy esik! És pont akkor amikor kirándulni indulnék... Visszabújtam a lakásba, de a csendes eső szerencsére nem tartott sokáig. Egy óra múlva újra kiléptem az ajtón és elindultam friss levegőt szívni.
Egy ilyen természetvédelmi területre eléggé vigyáznak, több szabályt is be kell tartani. Nem lehet az ösvényekről letérni, tilos állatot (még pórázon is) bevinni és általában, ahogy mondják, "csak a lábnyomodat hagyhatod hátra". A park bejáratánál egy dobozból húztam egy ismertetőt a park növányvilágáról, egy kis térképpel együtt. Ezért és a belépésért "becsületkassza" van kitéve: mindenki annyit dob bele, amennyit akar. Azért van rajta egy felirat, ami elmondja hogy ha az emberek legalább 3 dollárt dobnak be, az lehetővé teszi a park önfenntartását. Az ösvények mellett 60 kis tábla jelöli az érdekesebb helyeket, növnyeket, mindegyikről kis leírás a füzetkében. Emellett egyes növények mellett külön kis címke mutatja a nevüket. A kisebb ösvényeket időnként lezárják, áthelyezik, hogy a növényzetnek természetes módon legyen lehetősége regenerálódni. Szóval az egész terület szépen rendben van tartva és vigyáznak rá.
A terület mészköves, kicsit olyan volt mintha Budán a Hármashatár hegyen sétáltam volna. Főleg a növényzet emlékeztetett a különbségekre.
A terület közvetlenül az autópálya, a "Capital of Texas Highway" mellett fekszik, amelyre az emelkedőkről rá is látni.
A szárazság miatt a patakmedernek éppen csak az alján csillog egy kis víz.
A kiszáradó, inas fák belseje száraz, kemény. Évekbe telik, míg egy-egy fatörzs lebomlik ilyen kis maradékra.
Az egyik cserje mellett befordulva legnagyobb meglepetésemre majdnem beleütköztem egy mókusba, ami egy fatörzsön fejmagasságban kapaszkodott. Egy dermedt pillanatig 60 centiről farkasszemet néztünk. Tudtuk hogy a következő pillanat eldönti kettőnk közt, ki győz. Ő egy tizedmásodperccel gyorsabban mozdult. Mire a fényképezőgépet felemeltem, átpördült a fa túlsó oldalára, majd lecsúszott a földre és átrohant a következő fához.
Az USA-ban az összes állat közül messze a mókusnak van a legnagyobb esélye, hogy összetalálkozol vele, hiszen mindenütt ott élnek, még a nagyvárosok közepén is (pl. New Yorkban a Battery Parkban). Itt is inkább a találkozás váratlansága okozta a meglepetést mindekettőnknek. Zaj nélküli, lassú mozdulatokkal mutattam neki hogy nem kell tartania tőlem, úgyhogy pár percig tisztes távolságból barátkoztunk.
Utána még jó másfél órát barangoltam a parkban.
Mindössze 10 percre a lakásomtól van egy szép kis természetvédelmi terület, a neve Wild Basin Wilderness Preserve. Miután eldöntöttem hogy megnézem, átöltöztem kiránduláshoz, elővettem a fényképezőgépet, kiléptem az ajtón - és a legnagyobb meglepetésemre esett az eső! Csendesen, de sűrűn, kitartóan, rendes eső! 83 napja vagyok Austinban és ez az első alkalom, hogy esik! És pont akkor amikor kirándulni indulnék... Visszabújtam a lakásba, de a csendes eső szerencsére nem tartott sokáig. Egy óra múlva újra kiléptem az ajtón és elindultam friss levegőt szívni.
Egy ilyen természetvédelmi területre eléggé vigyáznak, több szabályt is be kell tartani. Nem lehet az ösvényekről letérni, tilos állatot (még pórázon is) bevinni és általában, ahogy mondják, "csak a lábnyomodat hagyhatod hátra". A park bejáratánál egy dobozból húztam egy ismertetőt a park növányvilágáról, egy kis térképpel együtt. Ezért és a belépésért "becsületkassza" van kitéve: mindenki annyit dob bele, amennyit akar. Azért van rajta egy felirat, ami elmondja hogy ha az emberek legalább 3 dollárt dobnak be, az lehetővé teszi a park önfenntartását. Az ösvények mellett 60 kis tábla jelöli az érdekesebb helyeket, növnyeket, mindegyikről kis leírás a füzetkében. Emellett egyes növények mellett külön kis címke mutatja a nevüket. A kisebb ösvényeket időnként lezárják, áthelyezik, hogy a növényzetnek természetes módon legyen lehetősége regenerálódni. Szóval az egész terület szépen rendben van tartva és vigyáznak rá.
Az egyik cserje mellett befordulva legnagyobb meglepetésemre majdnem beleütköztem egy mókusba, ami egy fatörzsön fejmagasságban kapaszkodott. Egy dermedt pillanatig 60 centiről farkasszemet néztünk. Tudtuk hogy a következő pillanat eldönti kettőnk közt, ki győz. Ő egy tizedmásodperccel gyorsabban mozdult. Mire a fényképezőgépet felemeltem, átpördült a fa túlsó oldalára, majd lecsúszott a földre és átrohant a következő fához.
Az USA-ban az összes állat közül messze a mókusnak van a legnagyobb esélye, hogy összetalálkozol vele, hiszen mindenütt ott élnek, még a nagyvárosok közepén is (pl. New Yorkban a Battery Parkban). Itt is inkább a találkozás váratlansága okozta a meglepetést mindekettőnknek. Zaj nélküli, lassú mozdulatokkal mutattam neki hogy nem kell tartania tőlem, úgyhogy pár percig tisztes távolságból barátkoztunk.
Utána még jó másfél órát barangoltam a parkban.
2011. szeptember 16., péntek
Ősz
Ma reggel a munkába menetelkor nem ragyogott a nap. Egyenletesen szürke felhőréteg volt egész Austin felett. Az egyik kolléga bent elkezdte mesélni, hogy náluk reggel 20 perces könnyű eső esett. Pillanatok alatt köré gyűltek a többiek és kifaggatták az eső részleteiről, illetve hogy pontosan hol is lakik ő? Amikor kiderült hogy 50 perc autóútra az irodától, többen legyintettek és továbbmentek. Mindenki abban reménykedett, hogy - némi képzavarral élve - az őszi eső végre beteszi a lábát a városba.
A hosszú hőség okozta sokk után az állatok is visszatérnek a normális viselkedéshez. Amíg 40 fok felett volt a hőmérséklet, nem lehetett madarat hallani. Most midenütt ott vannak, csacsognak, dalolnak, füttyögnek, a fajtájuktól függően. A széles utcák, a házak között hagyott nagy füves terület mind lehetőséget ad a fáknak, bokroknak a terjeszkedésre, így a belváros kivételével midenhol megtalálni a madarakat is.
Macskákat nem nagyon láttam az utcákon, bár az ablakok mögött néhány lakásban csendben figyelnek.A kutyák jólnevelten sétálnak a gazdájuk mellett a füves területeken és csak ritkán hallani a hangjukat. Austinban komolyan veszik, hogy nem szabad mások magánéletét zavarni és egyetlen kutyatartó sem kívánja, hogy valaki bepanaszolja a kutyáját hangos ugatás miatt.
A csendesség azonban nem jelenti, hogy kevés állat lenne, sőt azt hiszem, itt többen tartanak kutyát mint Magyarországon. Erre utal az áruházakban felhalmozott irdatlan mennyiségű állateledel, játékok, kutyaházak is.
A kutyasétáltatók mellett a forróság elmúltával megjelentek az utcákon a reggeli futók, shortban és pólóban, törülközővel a nyakuk körül. Egy közeli, eddig kihalt kosárlabdapályán feltűnt egy - egyelőre magányos - labdapattogtató. Az emberek ki akarják élvezni, hogy nem főnek meg az utcán. Ma, péntek délután 5 óra körül varázsütésre kiürült minden iroda, midenki nagyon el akarta kezdeni a hétvégét. Gyorsan belevetették magukat a délutáni, hazavezető dugóba, ami talán még sosem ment le ilyen gyorsan, mióta itt vagyok
A hosszú hőség okozta sokk után az állatok is visszatérnek a normális viselkedéshez. Amíg 40 fok felett volt a hőmérséklet, nem lehetett madarat hallani. Most midenütt ott vannak, csacsognak, dalolnak, füttyögnek, a fajtájuktól függően. A széles utcák, a házak között hagyott nagy füves terület mind lehetőséget ad a fáknak, bokroknak a terjeszkedésre, így a belváros kivételével midenhol megtalálni a madarakat is.
Macskákat nem nagyon láttam az utcákon, bár az ablakok mögött néhány lakásban csendben figyelnek.A kutyák jólnevelten sétálnak a gazdájuk mellett a füves területeken és csak ritkán hallani a hangjukat. Austinban komolyan veszik, hogy nem szabad mások magánéletét zavarni és egyetlen kutyatartó sem kívánja, hogy valaki bepanaszolja a kutyáját hangos ugatás miatt.
A csendesség azonban nem jelenti, hogy kevés állat lenne, sőt azt hiszem, itt többen tartanak kutyát mint Magyarországon. Erre utal az áruházakban felhalmozott irdatlan mennyiségű állateledel, játékok, kutyaházak is.
A kutyasétáltatók mellett a forróság elmúltával megjelentek az utcákon a reggeli futók, shortban és pólóban, törülközővel a nyakuk körül. Egy közeli, eddig kihalt kosárlabdapályán feltűnt egy - egyelőre magányos - labdapattogtató. Az emberek ki akarják élvezni, hogy nem főnek meg az utcán. Ma, péntek délután 5 óra körül varázsütésre kiürült minden iroda, midenki nagyon el akarta kezdeni a hétvégét. Gyorsan belevetették magukat a délutáni, hazavezető dugóba, ami talán még sosem ment le ilyen gyorsan, mióta itt vagyok
2011. szeptember 15., csütörtök
Szeptemberi dugók
Az iskolaszezon elkezdődött, a szabadságok véget értek, mindenki kocsiba ült és ugyanúgy közlekedési dugók vannak, mint otthon. Különösen 8 óra előtt és 17-19 óra közt lassulnak le az utak. Most a gyakorlatban élem végig naponta, amit az amerikai filmekben gyakran látni: 4 sávos autópálya dugig tele, sok kilométer hosszan. Az autópályák után az autópályák mellett párhuzamosan futó többsávos szervizutak telnek meg lassan, de teljesen nem áll meg a forgalom, csak ha baleset is történik.
Azért itt Austinban ez még mindig sokkal elfogadhatóbb szinten van, mint a nagyvárosokban, például Houstonban vagy különösen Los Angeles környékén.Igazából Austin a legnagyobb olyan város az USA-ban, amin csak egy nagy (interstate) autópálya halad át, az I-35-ös. A többi csak "helyi" texasi autópálya.
Ahogy a kaliforniából ideköltözöttek mondják, itt nem tudnak vezetni az emberek, mert ahelyett hogy a sávok összefutásánál egyenletesen engednék egymást, mindenki megpróbál a másik elé kerülni, így minden leágazásnál még külön kis torlódások alakulnak ki.
A szeptemberi munka csúccsal visszatértek a szabadságokról a helyz TV csatornák emberei is, és most minden reggel friss hírek tucatjait adják a csatornák. Texasban most az első számú hír még mmindig a tomboló tüzek állapota. Már 1500 lakás pusztult el. Ma a cégnél nagy dobozokat tettek ki és elkezdődött a tartós élelmiszer és egyéb adományok gyűjtése a tüzek által megkárosított családoknak. Egy 55 éves ember a TV-ben azt nyilatkozta, miután készült a családjával egy családi fotó, hogy ez lesz az új életük első fotóalbumának első képe, mert mindenük és minden korábbi emlékük is odaveszett a leégett házukban.
A második számú hír pedig hogy hogyan manűverezik a politikai életben Rick Perry, Texas állam kormányzója, aki jelenleg a republikánusok legesélyesebb jelöltjének tűnik a jövő évi elnökválasztáson Obamával szemben. Tegnap nagy republikánus gyűlés volt, ahol a lehetséges republikánus jelöltek "megvívtak" egymással a pártuk kegyeiért. Rick Perry is kapott rendesen a többiektől, nem haboztak befeketíteni egymást. Rick annak idején elrendelte Texasban hogy egy bizonyos, szexuális betegségeket megelőző gyógyszert minden tizenéves lánynak kötelező szednie Texasban. Egyrészt a polgárok nagy része ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyta, másrészt Rick Perry most másfél órán keresztül kapta a bajtársaitól, hogy a gyógyszergyár biztosan lefizette hogy ezt a nem humánus rendeletét meghozza. Azért még mindig ő tűnik a republikánusok legesélyesebb jelöltjének. Tekintettel arra hogy még egy éve van az elnökválasztásig, nekem ez az egész fűtött hangulat korainak tűnik, de az egész republikánus párt lázasan belelovallta magát már az elnökválasztásiasdiba. Hát ennyit a politikáról.
Azért itt Austinban ez még mindig sokkal elfogadhatóbb szinten van, mint a nagyvárosokban, például Houstonban vagy különösen Los Angeles környékén.Igazából Austin a legnagyobb olyan város az USA-ban, amin csak egy nagy (interstate) autópálya halad át, az I-35-ös. A többi csak "helyi" texasi autópálya.
Ahogy a kaliforniából ideköltözöttek mondják, itt nem tudnak vezetni az emberek, mert ahelyett hogy a sávok összefutásánál egyenletesen engednék egymást, mindenki megpróbál a másik elé kerülni, így minden leágazásnál még külön kis torlódások alakulnak ki.
A szeptemberi munka csúccsal visszatértek a szabadságokról a helyz TV csatornák emberei is, és most minden reggel friss hírek tucatjait adják a csatornák. Texasban most az első számú hír még mmindig a tomboló tüzek állapota. Már 1500 lakás pusztult el. Ma a cégnél nagy dobozokat tettek ki és elkezdődött a tartós élelmiszer és egyéb adományok gyűjtése a tüzek által megkárosított családoknak. Egy 55 éves ember a TV-ben azt nyilatkozta, miután készült a családjával egy családi fotó, hogy ez lesz az új életük első fotóalbumának első képe, mert mindenük és minden korábbi emlékük is odaveszett a leégett házukban.
A második számú hír pedig hogy hogyan manűverezik a politikai életben Rick Perry, Texas állam kormányzója, aki jelenleg a republikánusok legesélyesebb jelöltjének tűnik a jövő évi elnökválasztáson Obamával szemben. Tegnap nagy republikánus gyűlés volt, ahol a lehetséges republikánus jelöltek "megvívtak" egymással a pártuk kegyeiért. Rick Perry is kapott rendesen a többiektől, nem haboztak befeketíteni egymást. Rick annak idején elrendelte Texasban hogy egy bizonyos, szexuális betegségeket megelőző gyógyszert minden tizenéves lánynak kötelező szednie Texasban. Egyrészt a polgárok nagy része ezt egyszerűen figyelmen kívül hagyta, másrészt Rick Perry most másfél órán keresztül kapta a bajtársaitól, hogy a gyógyszergyár biztosan lefizette hogy ezt a nem humánus rendeletét meghozza. Azért még mindig ő tűnik a republikánusok legesélyesebb jelöltjének. Tekintettel arra hogy még egy éve van az elnökválasztásig, nekem ez az egész fűtött hangulat korainak tűnik, de az egész republikánus párt lázasan belelovallta magát már az elnökválasztásiasdiba. Hát ennyit a politikáról.
2011. szeptember 14., szerda
Még ACL
Az Austin City Limits (ACL) zenei fesztivál, miről tegnap írtam, csak egy hétvégi epizódja a teljes Austin City Limits rendezvénysorozatnak, ami egészen november 19-ig tart. A hétvégi fesztivál még csak a tizedik évfordulóját ünnepli, de a rendezvénysorozat 1976 óta létezik, most lép a harminchetedik évadjába. A műsort a PBS televíziós csatorna közvetíti az egész USA-ban.és a felvett műsorok ingyen megnézhetők a PBS web oldalán (http://video.pbs.org/video/). Akit még további részletek érdekelnek, az eseménysorozat web oldalán rengeteg információt talál (http://austincitylimits.org/).
Az ACL ilyen módon a Halloween időszakot is lefedi, amelyre az áruházak jó előre elkezdtek felkészülni. Ma voltam bevásárolni némi élelmiszert és láttam a Target áruházban hogy már több polcot teleraktak Halloween jelmezekkel, Pókember álarcokkal, boszorkányfigurákkal és nagyra tátott szájú, fogatlan vigyorú műanyag sütőtök fejekkel.
Ahogy otthon, az áruházak után a következő fázist majd a rádió és TV reklámok képviselik, amikor a közelgő eseménnyel kapcsolatos szolgáltatásokat, ételeket, programokat kezdik reklámozni. De ez még a Halloweennel együtt odébb van.
A Targetben alig néhány polcsoron van friss zöldség - ami viszont van, az nagyon szép friss. Ellenben nagy területet foglal a fagyasztott élelmiszereket tároló üvegezett hűtők sora. Otthon Magyarországon az ilyen hűtőket lámpák helyett már LED sorokkal világítják meg, ami jóval kevesebb energiába kerül. Itt még egy lépéssel továbbmentek: a LED sorokat mozgásérzékelők kapcsolják fel. Ahogy sétálsz a polcsorok közt, látod hogy a 20-25 méterre lévő fagyasztók még sötétek. De amerre mész vagy fordulsz, arra bekapcsol a fagyasztószekrények világítása, mögötted pedig kialszanak a fények. Hétköznap este alig vannak a Targetben, az áruház közepesen erős világításánál jól látszik, ha fénysorok villannak fel a fagyasztószekrények közt az ott sétálók miatt.
Az ACL ilyen módon a Halloween időszakot is lefedi, amelyre az áruházak jó előre elkezdtek felkészülni. Ma voltam bevásárolni némi élelmiszert és láttam a Target áruházban hogy már több polcot teleraktak Halloween jelmezekkel, Pókember álarcokkal, boszorkányfigurákkal és nagyra tátott szájú, fogatlan vigyorú műanyag sütőtök fejekkel.
Ahogy otthon, az áruházak után a következő fázist majd a rádió és TV reklámok képviselik, amikor a közelgő eseménnyel kapcsolatos szolgáltatásokat, ételeket, programokat kezdik reklámozni. De ez még a Halloweennel együtt odébb van.
A Targetben alig néhány polcsoron van friss zöldség - ami viszont van, az nagyon szép friss. Ellenben nagy területet foglal a fagyasztott élelmiszereket tároló üvegezett hűtők sora. Otthon Magyarországon az ilyen hűtőket lámpák helyett már LED sorokkal világítják meg, ami jóval kevesebb energiába kerül. Itt még egy lépéssel továbbmentek: a LED sorokat mozgásérzékelők kapcsolják fel. Ahogy sétálsz a polcsorok közt, látod hogy a 20-25 méterre lévő fagyasztók még sötétek. De amerre mész vagy fordulsz, arra bekapcsol a fagyasztószekrények világítása, mögötted pedig kialszanak a fények. Hétköznap este alig vannak a Targetben, az áruház közepesen erős világításánál jól látszik, ha fénysorok villannak fel a fagyasztószekrények közt az ott sétálók miatt.
2011. szeptember 13., kedd
Austin City Limits
Most hétvégén rendezik meg tizedszer az éves Austin City Limits (magyarul "Austin városhatár", röviden ACL) zenei fesztivált. Austin azzal büszkélkedik, hogy az Élő Zene Fővárosa és az ACL a legnagyobb zenei esemény minden évben. Meglehetősen hasonlít az otthoni Sziget rendezvényre. 3 napos, péntektől vasárnapig tart. 8 színpadon 130 olyan együttes, énekes és zenekar lép fel, amelyek nagy részéről még sosem hallottam. Jegyet már nem nagyon lehet kapni rá, de úgy tudom, a helyi rádiók élő közvetítést adnak több színpadtól is, egész hétvégén.
A helyszín a Colorado folyó partján a Zilker park lesz, amelyről már korábban írtam. Több tízezren jönnek a 3 napra. Az ACL internetes oldalán (http://www.aclfestival.com/) a program ismeretében összeállítatod maganak, mely programokon akarsz részt venni; az oldal pedig összesíti a bejegyzéseket. Innen lehet tudni, hogy a "Kormánykeréknél alva" együttes pénteki háromnegyed órás koncentrjére pénteken 2808 ember jegyezte elő magát, de a Coldplay esti másfél órás főműsoridős koncentjére már több mint 16500 és újabb több mint 14000 az ezzel párhuzamosan folyó Kanye West műsorra. A 130 együttes minden zenei ízlést igyekszik lefedni, szombaton este pl. kétórás Stevie Wonder koncert lesz (16700 bejegyzett érdeklődővel).
A program szerint lesznek kísérőként más művészati ágak is, például a National Geographic egyik díjnyertes fotósa, Greg Davis is kiállítja a képeit, de lesz bőrdíszműves is aki művészi cowboynyergeket készít, kalapos, ékszerkészítő és még sokféle más. Az étel-ital biztosítására pedig több tucat pizzás, fagylaltos cég települ ki a Zilker parkba.
A helyszín a Colorado folyó partján a Zilker park lesz, amelyről már korábban írtam. Több tízezren jönnek a 3 napra. Az ACL internetes oldalán (http://www.aclfestival.com/) a program ismeretében összeállítatod maganak, mely programokon akarsz részt venni; az oldal pedig összesíti a bejegyzéseket. Innen lehet tudni, hogy a "Kormánykeréknél alva" együttes pénteki háromnegyed órás koncentrjére pénteken 2808 ember jegyezte elő magát, de a Coldplay esti másfél órás főműsoridős koncentjére már több mint 16500 és újabb több mint 14000 az ezzel párhuzamosan folyó Kanye West műsorra. A 130 együttes minden zenei ízlést igyekszik lefedni, szombaton este pl. kétórás Stevie Wonder koncert lesz (16700 bejegyzett érdeklődővel).
A program szerint lesznek kísérőként más művészati ágak is, például a National Geographic egyik díjnyertes fotósa, Greg Davis is kiállítja a képeit, de lesz bőrdíszműves is aki művészi cowboynyergeket készít, kalapos, ékszerkészítő és még sokféle más. Az étel-ital biztosítására pedig több tucat pizzás, fagylaltos cég települ ki a Zilker parkba.
2011. szeptember 11., vasárnap
Egyszerű hétvége
Ma egész nap a megemlékezéseket közvetítette gyakorlatilag az öszes TV csatorna, a 10 évvel ezelőtti eseményekről. Újra bejátszották az akkori TV és rádió adásokat, élőben adták az összes nagyobb helyszín fontosabb eseményeit, és mindenkit megszólaltattak, gyerekektől kezdve családtagokon és csendes kisvárosok helyi lakosain át a politikusokig és a más országokban (Anglia, Kanada) tartott megemlékezések résztvevőin át ír és francia tűzoltókig.
A nap másik híre hogy továbbra is tombolnak a tüzek Texasban. Bár az utóbbi napokban a veszélyeztetett terület és a tüzek nagy részét már körülhatárolták és elszigetelték, új tüzek még mindig lobbannak, főleg a határokon belül olyan növényzetben, amelyet eddig véletlenül elkerült a tűz. Obama elnök katasztrófasújtotta területnek nyilvánította Texast, ahol 1895 óta nem volt ekkora szárazság.
Ma kidobtam (ismét) egy nagy csomag reklámújságot. Néhány dolog még mindig furcsa számomra, például a sportboltok fegyverhirdetései. A reklámújságban egymás mellett van a gyerekeknek való kiránduló sportcipők választéka, sátor és pisztolyok, hálózsákok és vadászpuskák, valamint infravörös kamerák éjszakai vadászathoz. 1000 dollárból már komoly fegyvertárral szerelheti fel magát bárki.
Hétvégére a közeli pékségben vettem helyi sütésű kenyeret; Great Smokey Mountains néven árusítják.Többféle magot sütnek bele, jó fajsúlyos, nehéz. Azért két dologban látszik hogy amerikai kenyér; egyrészt mézzel készítették, hogy legalább egy kis édes íz legyen benne, másrészt előre felszeletelve, légmentes zacskóban adják át, hogy ne kelljen a kenyérszeletelés kellemetlenül nehéz gondjával bajlódni. Nem nagyon tud mást tenni a helyi sütöde, ha a 200 méterre lévő áruház csak előre szeletelt kenyeret árul. Hogy garantálják a visszatérésemet, kaptam egy cédulát, amin a vásárlásaimat jegyzik; 12 kenyér után a 13-adikat ingyen kapom.
A nap másik híre hogy továbbra is tombolnak a tüzek Texasban. Bár az utóbbi napokban a veszélyeztetett terület és a tüzek nagy részét már körülhatárolták és elszigetelték, új tüzek még mindig lobbannak, főleg a határokon belül olyan növényzetben, amelyet eddig véletlenül elkerült a tűz. Obama elnök katasztrófasújtotta területnek nyilvánította Texast, ahol 1895 óta nem volt ekkora szárazság.
Ma kidobtam (ismét) egy nagy csomag reklámújságot. Néhány dolog még mindig furcsa számomra, például a sportboltok fegyverhirdetései. A reklámújságban egymás mellett van a gyerekeknek való kiránduló sportcipők választéka, sátor és pisztolyok, hálózsákok és vadászpuskák, valamint infravörös kamerák éjszakai vadászathoz. 1000 dollárból már komoly fegyvertárral szerelheti fel magát bárki.
Hétvégére a közeli pékségben vettem helyi sütésű kenyeret; Great Smokey Mountains néven árusítják.Többféle magot sütnek bele, jó fajsúlyos, nehéz. Azért két dologban látszik hogy amerikai kenyér; egyrészt mézzel készítették, hogy legalább egy kis édes íz legyen benne, másrészt előre felszeletelve, légmentes zacskóban adják át, hogy ne kelljen a kenyérszeletelés kellemetlenül nehéz gondjával bajlódni. Nem nagyon tud mást tenni a helyi sütöde, ha a 200 méterre lévő áruház csak előre szeletelt kenyeret árul. Hogy garantálják a visszatérésemet, kaptam egy cédulát, amin a vásárlásaimat jegyzik; 12 kenyér után a 13-adikat ingyen kapom.
2011. szeptember 10., szombat
Szeptember 11 előestéjén
Csütörtök este a CNN-en élőben néztem Obama beszédét, hogyan akar munkahelyeket teremteni. A beszéd és a terv is logikus, elszánt, jól kidolgozott volt. Obama biztosította a kongresszust, hogy nincs luk a tervben, minden részlete mögött ott van kidolgozva, hogyan és milyen forrásokból fogják fedezni. A beszéd alatt 2-3 percenként a kongresszus felállva tapsolta meg Obamát, aki tényleg alapjaiban akarja átalakítani az adó- és társadalombiztosítási rendszert. Meg akarja szüntetni a Tényleg Nagyon Gazdagok és a nagy multinacionális cégek adókedvezményeit. Ezzel kapcsolatban Warren Buffet milliárdost idézte, aki saját állítása szerint kevesebb adót fizet, mint a titkárnője. Újabb álláslehetőségeket akar teremteni, adókedvezményt adni azoknak a cégeknek, amelyek 6 hónapnál hosszabb ideje munka nélkül lévőket vesznek fel és még legalább fél tucat olyan alapvető változtatást csinálni, amit nem csak a republikánus kemény mag, de néhányan a demokraták közül is kételkedve fogadnak. De úgy látszik, Obamának elege van abból, hogy a politikai harcok miatt nem tudnak előrehaladni a megoldásokkal. A beszédében világossá tette, hogy ha megint politikai csatározásokba fullad a terv, az amerikai néphez fordul, akiknek érdeke, hogy a washingtoni érdekellentétek ne állítsák meg a megoldás keresést. Pénteken nekiindult az országnak, hogy az egyes államokban személyesen ismertesse részletesen a tervét.
Ahogy a hétvége közeledett, úgy lett egyre több a 10 évvel ezelőtti szeptember 11-re emlékezéssel kapcsolatos hír, program, műsor. Új, eddig még publikálatlan hang- és videofelvételeket játszanak a televízióban. Majdnem minden TV csatorna felkereste az egykori áldozatok rokonait, ismerőseit és több örás emlékműsort raknak össze belőle. Ma, szombaton, az emlékhelyek előszítésésén dolgoztak és holnap reggel 6-kor kezdődik a megemlékezések sorozata. Közben óránként jönnek a hírek arról, mennyire valószínű hogy újabb merényletet követnek el a tizedik évfordulón. Leginkább, úgy gondolják, Washington és New York van kitéve a veszélynek és kimondatlanul ugyan, de azt sugallják az ott élőknek, jobban teszik ha otthon maradnak. Mostanra már ott tart a dolog, hogy gyanítják, egy három fős terrorista társaságból már legalább ketten az USA-ban vannak és valamilyen merényletre készülnek. Minden csatornán, újságban és az interneten is szeptember 11 a téma.
Ma autót mosattam.
Austinban sok a kézi autómosó - benyomásom szerint több, mint az automata. Miután pont egy hónap telt, mióta megvettem a kocsit és még a tiszta austini levegőben is lassanként leült rá a por, ma elvittem a kocsit a legközebbibe. Egy élmény volt.
Első lépés hogy beállsz a több sávos várkozó helyre, ahol tankolhatsz is, ha akarsz.
Utána kiválasztod hogy melyik mosóprogramot akarod. Mivel nekem belül az autókárpit még szinte érintetlen és a komplettebb mosóprogramok főleg a belső tisztításban jeleskednek, így csak a második legegyszerűbb mosást, kértem. Ez 25 dollár volt (egy 3 perces automata mosás 8 dollár). Kérdezték hogy kérek-e kocsi illatosítást, mondtam hogy nem. Kaptam egy cédulát a kiválasztott programról, előregördültem a porszívózó állomáshoz, ahol átvették a kocsit és rögtön két ember hosszú porszívócsövekkel birtokba vette. Bementem az épületbe ahol a cédula alapján fizettem és kaptam egy igazoló cédulát, a kocsi átvételére.
Ezek után bemehettem a váróba. Ez egy légkondicionált terem több televízióval, ahol az emberek a kocsijukra várnak. Inkább meg akartam nézni, mi történik, így kimentem a váró melletti teraszra. Itt masszív fa hintaszékek álltak több sorban, ahol az autó tulajdonosok a végső simításokat figyelemmel kísérhetik némi napozás mellett.
A terasz melleti térségen mintegy húsz ember szorgoskodott. A mosóból kikerülő autókat tisztították, a megfizetett mosóprogram szerint. Mindegyiküknél puha törlőruha, 5 méterenként gördülő kiskocsi tisztítószerekkelm, a közelben 3 nagy sátorponyva, ami alatt a legdrágább tisztítást kérők kocsijait külön kezelték.
A kocsik a háttérben lévő mosóból 10-15 másodpercenként gördültek ki erre a térségre, ahol rögtön két-három ember kezdte suvickolni őket. Amikor egy kocsi elkészült, az egyik tisztítóember megnyomta a dudáját és meglengette a kocsi feletta tisztítókendőt. Erre remélhetőleg odaballagott a tulajdonos és átvette a kocsit. Ha nem, valaki bement a váróba és hangosan beolvasta a rendszámot, hogy a tulaj előkerülj9n.
10 perc várakozás után megjelent a Juke-om, frissen csillogva még a víztől és beállt a sorba. Három ember nekiesett, az egyik kívülről tisztította az ablakokat, a másik belülről, a harmadik felnyitotta a csomagtartót és a belső hajlatokat kezdte tisztítani.
Az egész olyan volt mint egy megkoreografált balett. Az egyes emberek különböző színű pólóikban áttáncoltak egyik kocsitól a másikig; az egyik srác kb 15 méterről a kocsik felett áthajított egy kulcsot a másiknak, aki rögtön beült egy csillogó fekete terepjáróba és kikanyargott a sorból; egy ember behozta az épületbe az elhasznált tisztítókendőket és új kupacot vitt ki, egy másik tisztítószerekkel megrakott kis kocsit tolt a sorok közt; közben új, rikító piros sportkocsi érkezett a mosóból. A nézők - az autótulajdonosok - a hintaszékeken hintázva követték az eseményeket.
Öt perc múlva meglengették a tisztítókendőt a kocsim felett; odasétáltam, átadtam a fizetést igazoló cédulát, beültem és elhajtottam. A kocsi úgy csillog, mint amikor újonnan átvettem.
2011. szeptember 8., csütörtök
Rendszám
Értesítettek, hogy megérkezett az autómhoz a végleges rendszám. Eddig, az átvétele óta, egy ideiglenes papír rendszám volt a hátulján, egy átlátszó műanyag fedőlap alatt, amit a rendszámtábla kerete szorított le. Ma munka után begurultam a Nissan kereskedésbe, a nevem alapján kikeresték a várkozó rendszámtáblák közül az enyémet és 5 perc alatt feltették a kocsira. Úgyhogy most már a kocsi is a végleges, texasi rendszámmal közlekedik, amelyen Texas mottója, "Lone star state" (a magányos csillag állama) díszeleg. Ez a mottó arra emlékeztet, hogy Texas, miután 1836-ban elszakadt Mexikótól, önálló köztársaság volt 1845-ig, amikor is csatlakozott az USA-hoz annak 28-dik államaként. Mexikó nem örült ennek a fordulatnak és volt is egy USA - Mexikó háború emiatt 1846-ban. Azóta Texas büszke rá hogy az USA államai közül egyedüliként valaha köztársaság volt és büszke a Mexikótól való elszakadással járó nehéz harcokra is, ezért lett a "Lone star state" Texas második neve.
Ismét növekszik az USA-ban az eladott új autók száma, így gyakran látok az utakon ideiglenes papír rendszámmal közlekedő kocsikat, amelyek a végleges rendszámra várnak.
Üdítő változatosságként élvezem, hogy Austinban végre nem perzselő forróság a jellemző, hanem egyszerű, barátságos nyári meleg, időnként enyhe szellővel. Ez így nagyon kellemes. Láthatólag a madarak is élvezik, mert már nem a fák árnyékában gubbasztanak, mint az elmúlt két hónapban, hanem a házakat körülvevő bokrok alját ugrálják körül élelmet keresve és időnként összeverekedve.
Még tudnak meglepetéssel szolgálni az élelmiszerboltok. Tegnap bevásárlás közben a közeli HEB áruház egyik polcán főtt keménytojást találtam. Hogy ne kelljen ezzel is külön bajlódni - megfőzni a tojást és utána kellemetlen kézi munkával megszabadulni a héjától - kész, keményre főtt tojásokat árulnak héj nélkül, kettesével légmentes műanyag fóliába csomagolva. Ha tojást nem is, de salátamixet vettem. Az áruházbeli konyhán a friss zöldségek, saláta, hagyma, paradicsom, némi grillezett csirkemell és szeletelt főtt tojás segítségével helyben készítenek salátástálakat elvitelre. Kb. 5 dollár egy ilyen tál, és könnyedén kijön belőle két napi vacsora.
Ismét növekszik az USA-ban az eladott új autók száma, így gyakran látok az utakon ideiglenes papír rendszámmal közlekedő kocsikat, amelyek a végleges rendszámra várnak.
Üdítő változatosságként élvezem, hogy Austinban végre nem perzselő forróság a jellemző, hanem egyszerű, barátságos nyári meleg, időnként enyhe szellővel. Ez így nagyon kellemes. Láthatólag a madarak is élvezik, mert már nem a fák árnyékában gubbasztanak, mint az elmúlt két hónapban, hanem a házakat körülvevő bokrok alját ugrálják körül élelmet keresve és időnként összeverekedve.
Még tudnak meglepetéssel szolgálni az élelmiszerboltok. Tegnap bevásárlás közben a közeli HEB áruház egyik polcán főtt keménytojást találtam. Hogy ne kelljen ezzel is külön bajlódni - megfőzni a tojást és utána kellemetlen kézi munkával megszabadulni a héjától - kész, keményre főtt tojásokat árulnak héj nélkül, kettesével légmentes műanyag fóliába csomagolva. Ha tojást nem is, de salátamixet vettem. Az áruházbeli konyhán a friss zöldségek, saláta, hagyma, paradicsom, némi grillezett csirkemell és szeletelt főtt tojás segítségével helyben készítenek salátástálakat elvitelre. Kb. 5 dollár egy ilyen tál, és könnyedén kijön belőle két napi vacsora.
2011. szeptember 7., szerda
Ismét Austinban
Tegnap este 9 után visszaérkeztem Austinba. Ez alkalommal 45 perc helyett két és fél, három órákat vártam a repülőtereken (Rómában és Chicago-ban) a járatok indulására, így az össz utazási idő 18 és fél óra helyett kb. 21 óra lett. Ez persze azzal a kényelemmel járt, hogy nem kellett rohannom egyik repülőgéptől a másikhoz. Ez különösen Chicago-ban volt jó, ahol, mint az út első amerikai állomásán, át kellett mennem az első bejegyzésemben leírt teljes útlevél és vámvizsgálaton.
Ami az időeltolódást illeti, azt hiszem, az emberek többsége számára könnyebb kelet felé utazni, mint nyugat felé. Számomra biztosan. Amikor kelet felé repülök, a szervezetemnek csak ahhoz kell hozzászoknia, hogy az eredeti időhöz képest később fekszem le és később kelek fel. Nyugat felé utazva, az óra szerint előbb kell lefeküdnöm (majd várni az ágyban hogy elaludjak) és már kora hajnalban felébredek, ami sokkal kellemetlenebb. Ha beutazod a világot, kelet felé utazva tedd - nem fog állandóan leragadni a szemed az álmosságtól. Valahol azt a tanácsot is olvastam, hogy a szervezetet az evés ritmusával lehet a legkönnyebben beállítani. Az utazás alatt a lehető legkevesebbet kell enni, majd a megérkezéskor az új idő szerinti ritmusban a lehető leghamarabb ebédelni vagy vacsorázni. Ez segít a szervezetet beállítani, hány óra is van. Nekem bevált, tényleg segített egy kicsit.
Austin csak annyiban változott, hogy a szeptember 11-i terrortámadásra emlékezve, amerikai zászlókkal elkerített emlékterületet állítottak fel a reptéren. Örülök hogy nem 11-dikén repültem; nem mintha a terrortámadás ismétlődésétől tartanék (különösen nem Austinban, ami mégiscsak egy kisváros az USA-ban), hanem mert láthatólag az egész USA egyre zaklatottabb, ahogy az évforduló közeledik. Könyvek és emlékiratok jelennek meg, fénykép- és videofelvételek újrafeldolgozott gyűjteményei és 11-dikén várhatóan az egész USA ideges és feszült lesz.
A hurrikánok és viharok hatása nem ér el Austinig. Houston egy kis részében volt áramszünet, de csak mert a Lee hurrikán megzavart egy távoli kapcsolóközpontot, ami Houstont is érintette. De Houston 230 km-re van Austintól. Viszont a Texas középső részén tomboló tüzek nincsenek túl távol Austintól. Persze magára Austin városára és Travis megyére, ahol Austin van, nem jelentenek közvetlen veszélyt, de Bastrop megye környékén és egyes Austintól távolabbi, "vidéki helyeken" veszélyeztetheti a házakat, lakásokat a terjedő tűz. Eddig a jelentések szerint kb. 1000 lakás, ház égett le. A tüzet igazából a Lee hurrikán által keltett légmozgás, a közép Texasban fúvó szél élesztette fel igazán a hét végén és kergeti előre. A tűzoltók sorra járják a városon kívüli, veszélyzónában lévő házakat és mindenütt tanácsokat adnak: ne legyen eltakarítatlan avar vagy felhalmozott gyúlékony anyag a ház közelében, legyen előkészítve víz, stb.
Austinban ugyancsak a fenti légmozgás miatt, véget ért a forróság és kellemes nyári melegbe ment át az időjárás, 26-28 fok környékén. Állítólag még eső is lesz.
Ami az időeltolódást illeti, azt hiszem, az emberek többsége számára könnyebb kelet felé utazni, mint nyugat felé. Számomra biztosan. Amikor kelet felé repülök, a szervezetemnek csak ahhoz kell hozzászoknia, hogy az eredeti időhöz képest később fekszem le és később kelek fel. Nyugat felé utazva, az óra szerint előbb kell lefeküdnöm (majd várni az ágyban hogy elaludjak) és már kora hajnalban felébredek, ami sokkal kellemetlenebb. Ha beutazod a világot, kelet felé utazva tedd - nem fog állandóan leragadni a szemed az álmosságtól. Valahol azt a tanácsot is olvastam, hogy a szervezetet az evés ritmusával lehet a legkönnyebben beállítani. Az utazás alatt a lehető legkevesebbet kell enni, majd a megérkezéskor az új idő szerinti ritmusban a lehető leghamarabb ebédelni vagy vacsorázni. Ez segít a szervezetet beállítani, hány óra is van. Nekem bevált, tényleg segített egy kicsit.
Austin csak annyiban változott, hogy a szeptember 11-i terrortámadásra emlékezve, amerikai zászlókkal elkerített emlékterületet állítottak fel a reptéren. Örülök hogy nem 11-dikén repültem; nem mintha a terrortámadás ismétlődésétől tartanék (különösen nem Austinban, ami mégiscsak egy kisváros az USA-ban), hanem mert láthatólag az egész USA egyre zaklatottabb, ahogy az évforduló közeledik. Könyvek és emlékiratok jelennek meg, fénykép- és videofelvételek újrafeldolgozott gyűjteményei és 11-dikén várhatóan az egész USA ideges és feszült lesz.
A hurrikánok és viharok hatása nem ér el Austinig. Houston egy kis részében volt áramszünet, de csak mert a Lee hurrikán megzavart egy távoli kapcsolóközpontot, ami Houstont is érintette. De Houston 230 km-re van Austintól. Viszont a Texas középső részén tomboló tüzek nincsenek túl távol Austintól. Persze magára Austin városára és Travis megyére, ahol Austin van, nem jelentenek közvetlen veszélyt, de Bastrop megye környékén és egyes Austintól távolabbi, "vidéki helyeken" veszélyeztetheti a házakat, lakásokat a terjedő tűz. Eddig a jelentések szerint kb. 1000 lakás, ház égett le. A tüzet igazából a Lee hurrikán által keltett légmozgás, a közép Texasban fúvó szél élesztette fel igazán a hét végén és kergeti előre. A tűzoltók sorra járják a városon kívüli, veszélyzónában lévő házakat és mindenütt tanácsokat adnak: ne legyen eltakarítatlan avar vagy felhalmozott gyúlékony anyag a ház közelében, legyen előkészítve víz, stb.
Austinban ugyancsak a fenti légmozgás miatt, véget ért a forróság és kellemes nyári melegbe ment át az időjárás, 26-28 fok környékén. Állítólag még eső is lesz.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)