Mobilitás

A hét végén egy kollégám által rendezett partin voltam. Német származású és egy kis Oktoberfest ünnepséget tartott. Kollégák, szomszédok, simerősök, kb 50 ember jött össze, családok, gyerekekkel. A házigazda és a felesége kolbászokat és húsokat sütöttek, a vendégek meg rendesen kiettek magukért, hogy a kikészített salátákkal együtt mindent elpusztítsanak. Mivel a vendégek vegyesen amerikaiak és nem-amerikaiak voltak, a beszélgetés természetesen a mindennapi élet különbségeire terelődtek, például hogy mennyire gyakran vált egy amerikai otthont.

Az egyikük csak egyszer költözött életében, Seattle-ből Austinba. Seattle esős, borongós időjárású, és egyszerűen egy naposabb, vidámabb helyre akartak költözni. Mivel a költözésükkor már megindult lefele az amerikai inatlanpiac, de szépen karbantarott házuk volt, csak húszezer dollárt vesztettek a ház vételi árához képest Seattle-ben, amikor eladták. Mások nem voltak ilyen "szerencsések" és akár több százezer dollárt is vesztettek.

Egy másik amerikai vendég 30 év alatt 6 házat vett, 4 különböző városban, ahogy mindig költözött, a munkájának vagy a családi szükségleteknek megfelelően.

Egy szépen kiépített családi ház, semmi különös luxussal, 300-400 ezer dollárba kerül. Általában legalább az ár egyharmadát készpénzben le kell rakni az asztalra, a maradékot meg mondjuk 30 éves részletfizetéssel törleszteni.

Megint egy másik vendég elmesélte, hogy a családja dél-Austin környékén lakik, a több generáció óta birtokolt családi házban. De van egy kisebb házuk északon is, márpedig a cégek többsége és a családfő munkahelye északon van. Vagy naponta kétszer két órát ül autóban, vagy az északon lévő házukban marad hétközben. Ez utóbbbit választotta, többek közt azért is, mert fél tőle hogy elveszti a mostani állását, és akor szinte biztos hogy északon kell új munkahelyet keresnie.

Sokan járnak át Austinba dolgozni. Autóval Houstonból, repülővel Chicago-ból, ami két óra negyven perc repülőútra van. Hét közben Austinban laknak, apartmanban, hét végére hazaautóznak vagy repülnek a családhoz. Jelenleg Texasban több munkalehetőség van mint északon, ezért vállalják a heti repülő ingázást, a 300 dolláros oda-vissza repülőjeggyel. Az egyik vendég egyik kollégája egy egészen bonyolult szisztémát dolgozott ki, hogyan tud hosszú távon legolcsóbban rendszeres oda-vissza repülőjegyhez jutni.

A munanélküli segély csak rövid időre működik, és csak kb. 200 dollár hetente. Egy ember élelmiszerre szüskéges igénye, ha összehúzza magát, legalább 70-80 dollár  hetente, nem beszélve lakbérről, vagy saját lakás / ház esetén rezsiről (100 dollár felett havonta), törlesztendő kölcsönökről (kocsi, lakás), biztosításról (csaka a kocsié 100 dollár felett havonta). A heti 200 dollár így inkább kisegítő összeg hogy a családi bankszámla ne olyan gyorsan fogyjon. Tehát mindenki a lehető leghamarabb igyekszik munkát találni, még ha ehhez úgy is kell utaznia, hogy sok idejébe és pénzébe kerül.

Az egyik vendég indiai kollégái Houstonban laknak a családjukkal. Egy éve négyen Austinban kaptak munkát. Hetente átjönnek Austinba négyen két kocsival, azt a két kocsit osztják meg egymás közt hét közben. Egy két hálószobás lakást bérelnek négyen, megosztva ketten - ketten egy-egy hálószobát.

A vendégek közt is volt munkanélküli, aki két-három címet is összeszedett a partin olyanoktól, akik megígérték hogy utánanéznek, van-e valami lehetőség a cégüknél.