Nyelv

Immár kéthónapos ittartózkodásom alatt ismét bebizonyosodott, hogy nyelvtanulás szempontjából semmi sem olyan hatékony, mint benne élni az idegen nyelvű világban, hallgatni és beszélni.

Nem állítom hogy egy nagyságrenddel jobb lett az angoltudásom, mióta Austinban élek, de határozottan jobban értem az ittenieket mint az első napokban. Akkor azon volt a hangsúly, megértés szempontjából, hogy mennyire  a brit angolhoz hasonló angolt beszél az, aki hozzám szól. Minél közelebb volt a brithez a kiejtése, annál jobban értettem és minél déliesen texasiabb, annál jobban kellett koncentrálnom a megértéshez. Nem számítottam rá, de az első időszakban a "legérthetetlenebb beszédű ember" díját nálam a beutazásomkor a dallasi repülőtéri útlevélellenőrzést végző hivatalnok vitte el. A beszédhez alig nyitotta ki a száját és egészen fura tájszólásban beszélt. Minden mondatát háromszor kellett kérnem hogy ismételje meg.

Mostanra a fülem hozzászokott a kisebb különbségekhez, de még két dolog késztet nyelvi meghátrálásra: a gyors beszéd, illetve az alaptól nagyon durván eltérő tájszólás.

Az utóbbival főleg a szolgáltatásoknál találkozom: például amikor az ágymatracomat kihozták, udvariasan felhívott a sofőr hogy már úton van és 10 perc múlva megérkezik.Az első ötven alkalommal, amikor újra és újra megkértem hogy ismételje el amit mondott, nem sikerült megértenem. Amikor megérkezett a teherautóval, kiderült hogy fiatal fekete srác volt, a kiejtése elég erősen hasonlított az amerikai filmekben az utcán élő srácok által használt zárt, elnyújtott tájszóláshoz. Mindehhez a telefonhíváskor társult a telefon torzítása és a közlekedés háttérzaja. Élőben sokkal érthetőbb volt.

Sok szerelő, karbantaró mexikói, vagy legalábbis spanyolt beszél. Sokan közülük éppen csak minimális szinten beszélnek angolul, spanyol szavakat kevernek a mondataikba, vagy spanyol kiejtéssel mondják az angol szavakat. Őket sem könnyű megérteni.

Azt hogy a gyors beszéd megértésében hol tartok, leginkább a televíziós sorozatokon tudom lemérni. Amikor egy sorozatban a szereplők a munkájukról vagy egy adott helyzetről társalognak, akkor "normális" érthető sebsséggel beszélnek. Ha viszont elkezdenek egymással viccelődni, élcelődni, akkor gyorsabb beszédre váltanak - na ez az, amit még nem tudok mindig követni. Aztán vannak a kifejezetten komikus TV sorozatok, ahol a komikum része a gyors beszél, a másik mondandójára való azonnali reagálás, lecsapás a poénokkal. Egyik példája a Frasier című sorozat. Ebből általában még többet nem értek, mint amennyit igen. Persze a szituációt és a mondanivalót megértem, de a célom hogy szó szerint minden kifejezést, szót pontosan felismerjek, értsek és ez még odébb van. Ugyanez a sebesség probléma van a hírműsoroknál is. A normális híreket értem, sőt a drámai híreknél még le i lassítanak és kihangsúlyozzák a mondanivalót. Pompás.  A sporthíreket a sebesség miatt érteném, csak nem mindig van meg a sportos szókincsem hozzá. De aztán jön a meteorológiai jelentés, ahol a meteorológus 10 másodperc alatt eldarája az egész világ időjárási helyzetét, a trendet, meg egy-két viccet hogy feldobja egy kicsit a hangulatot. Na ezeket követni néha fejfájást okoz egészen rövid idő alatt.

Azért ez ne ijesszen el senkit az USA-tól, az emberek 99 %-ával gond nélkül meg tudod értetni magad. Ráadásul a multikulturális keverék miatt senki sem sértődik meg, ha megkérik hogy ismételje meg újra, amit mondott. És még egyszer mert ismét nem értettem. Most már csak még egyszer, mert már csak a mondanivalója három kulcsszavát nem értem. Aha, hogy tilos itt parkolni...

A szókincs bővítéshez jó eszköz az elektronikus könyv. Az ember letölt könyveket a számítógépére, az iPad-jére vagy más ketyeréjére és már rögtön szótárazhatja is az ismeretlen szavakat, hiszen a szótárprogram is rögtön ott van a gépen. Én általában az Amazontól vásárolok elektronikus könyvet, annak a Kindle olvasó programja elég fejlett és jól működik az iPad-en. Ráadásul elég az ujjad rajta tartani egy ismeretlen szón, és máris mutatja hozzá a szótári bejegyzést. Ilyenkor az iPad-en általában készítek egy bejegyzést a szóhoz, beírva az angol eredetijét és a magyar fordítást. Ezen a módon, mire végzek egy könyvvel, tele van elektronikus jegyzetekkel az ismeretlen szavakról, ezeket újra és újra végigolvasom.

A probléma csak annyi, hogy az angol nyelv rettenesetesn élő, változékony. Ha egy író nem akarja, hogy ódivatúnak tartsák, folyamatosan újszerű kifejezéseket használ az írásában. Nem egyszer olyan szó helyett, amire hat-hét szinonimát gond nélkül tud mondani mindenki aki tanult angolul, a kortárs író olyan kifejezést szúr be, aminek még a szótár szerinti negyvenkettedik jelentése sem stimmel össze azzal ahogy az író használta. Egy kis szleng - amit valaki kitalál és ami nyom nélkül eltűnne egy-két hónap alatt - ha bekerül egy népszerű író könyvébe aki "fűszerezésként" használja, pillanatok alatt hónapokig divatos kifejezésként él. aztán eltűnik. Vagy átalakul megint egy másik jelentéssé. Egy amerikainak ez csak szójáték - de egy idegen nyelvűnek, mint én, sokszor hosszú keresgélést jelent a szótárban, aztán némi csendes értetlenkedést, hogy ez mit akar itt jelenteni... vagy hogy hogy a bánatos életbe jutott eszébe pont ezt a szót használni itt, amikor egyetlen szótár sem említi ennek a szónak még a közelítő használatát sem ilyen helyzetben. De hát "a jó pap holtig tanul". Na ezt szótárazza ki egy amerikai...