Szeptember 11 előestéjén

Csütörtök este a CNN-en élőben néztem Obama beszédét, hogyan akar munkahelyeket teremteni. A beszéd és a terv is logikus, elszánt, jól kidolgozott volt. Obama biztosította a kongresszust, hogy nincs luk a tervben, minden részlete mögött ott van kidolgozva, hogyan és milyen forrásokból fogják fedezni. A beszéd alatt 2-3 percenként a kongresszus felállva tapsolta meg Obamát, aki tényleg alapjaiban akarja átalakítani az adó- és társadalombiztosítási rendszert. Meg akarja szüntetni a Tényleg Nagyon Gazdagok és a nagy multinacionális cégek adókedvezményeit. Ezzel kapcsolatban Warren Buffet milliárdost idézte, aki saját állítása szerint kevesebb adót fizet, mint a titkárnője. Újabb álláslehetőségeket akar teremteni, adókedvezményt adni azoknak a cégeknek, amelyek 6 hónapnál hosszabb ideje munka nélkül lévőket vesznek fel és még legalább fél tucat olyan alapvető változtatást csinálni, amit nem csak a republikánus kemény mag, de néhányan a demokraták közül is kételkedve fogadnak. De úgy látszik, Obamának elege van abból, hogy a politikai harcok miatt nem tudnak előrehaladni a megoldásokkal. A beszédében világossá tette, hogy ha megint politikai csatározásokba fullad a terv, az amerikai néphez fordul, akiknek érdeke, hogy a washingtoni érdekellentétek ne állítsák meg a megoldás keresést. Pénteken nekiindult az országnak, hogy az egyes államokban személyesen ismertesse részletesen a tervét.

Ahogy a hétvége közeledett, úgy lett egyre több a 10 évvel ezelőtti szeptember 11-re emlékezéssel kapcsolatos hír, program, műsor. Új, eddig még publikálatlan hang- és videofelvételeket játszanak a televízióban. Majdnem minden TV csatorna felkereste az egykori áldozatok rokonait, ismerőseit és több örás emlékműsort raknak össze belőle. Ma, szombaton, az emlékhelyek előszítésésén dolgoztak és holnap reggel 6-kor kezdődik a megemlékezések sorozata. Közben óránként jönnek a hírek arról, mennyire valószínű hogy újabb merényletet követnek el a tizedik évfordulón. Leginkább, úgy gondolják, Washington és New York van kitéve a veszélynek és kimondatlanul ugyan, de azt sugallják az ott élőknek, jobban teszik ha otthon maradnak. Mostanra már ott tart a dolog, hogy gyanítják, egy három fős terrorista társaságból már legalább ketten az USA-ban vannak és valamilyen merényletre készülnek. Minden csatornán, újságban és az interneten is szeptember 11 a téma.

Ma autót mosattam.

Austinban sok a kézi autómosó - benyomásom szerint több, mint az automata. Miután pont egy hónap telt, mióta megvettem a kocsit és még a tiszta austini levegőben is lassanként leült rá a por, ma elvittem a kocsit a legközebbibe. Egy élmény volt.

Első lépés hogy beállsz a több sávos várkozó helyre, ahol tankolhatsz is, ha akarsz.
Utána kiválasztod hogy melyik mosóprogramot akarod. Mivel nekem belül az autókárpit még szinte érintetlen és a komplettebb mosóprogramok főleg a belső tisztításban jeleskednek, így csak a második legegyszerűbb mosást, kértem. Ez 25 dollár volt (egy 3 perces automata mosás 8 dollár). Kérdezték hogy kérek-e kocsi illatosítást, mondtam hogy nem. Kaptam egy cédulát a kiválasztott programról, előregördültem a porszívózó állomáshoz, ahol átvették a kocsit és rögtön két ember hosszú porszívócsövekkel birtokba vette. Bementem az épületbe ahol a cédula alapján fizettem és kaptam egy igazoló cédulát, a kocsi átvételére.

Ezek után bemehettem a váróba. Ez egy légkondicionált terem több televízióval, ahol az emberek a kocsijukra várnak. Inkább meg akartam nézni, mi történik, így kimentem a váró melletti teraszra. Itt masszív fa hintaszékek álltak több sorban, ahol az autó tulajdonosok a végső simításokat figyelemmel kísérhetik némi napozás mellett.

A terasz melleti térségen mintegy húsz ember szorgoskodott. A mosóból kikerülő autókat tisztították, a megfizetett mosóprogram szerint. Mindegyiküknél puha törlőruha, 5 méterenként gördülő kiskocsi tisztítószerekkelm, a közelben 3 nagy sátorponyva, ami alatt a legdrágább tisztítást kérők kocsijait külön kezelték.

A kocsik a háttérben lévő mosóból 10-15 másodpercenként gördültek ki erre a térségre, ahol rögtön két-három ember kezdte suvickolni őket. Amikor egy kocsi elkészült, az egyik tisztítóember megnyomta a dudáját és meglengette a kocsi feletta tisztítókendőt. Erre remélhetőleg odaballagott a tulajdonos és átvette a kocsit. Ha nem, valaki bement a váróba és hangosan beolvasta a rendszámot, hogy a tulaj előkerülj9n.
10 perc várakozás után megjelent a Juke-om, frissen csillogva még a víztől és beállt a sorba. Három ember nekiesett, az egyik kívülről tisztította az ablakokat, a másik belülről, a harmadik felnyitotta a csomagtartót és a belső hajlatokat kezdte tisztítani.

Az egész olyan volt mint egy megkoreografált balett. Az egyes emberek különböző színű pólóikban áttáncoltak egyik kocsitól a másikig; az egyik srác kb 15 méterről a kocsik felett áthajított egy kulcsot a másiknak, aki rögtön beült egy csillogó fekete terepjáróba és kikanyargott a sorból; egy ember behozta az épületbe az elhasznált tisztítókendőket és új kupacot vitt ki, egy másik tisztítószerekkel megrakott kis kocsit tolt a sorok közt; közben új, rikító piros sportkocsi érkezett a mosóból. A nézők - az autótulajdonosok - a hintaszékeken hintázva követték az eseményeket.

Öt perc múlva meglengették a tisztítókendőt a kocsim felett; odasétáltam, átadtam a fizetést igazoló cédulát, beültem és elhajtottam. A kocsi úgy csillog, mint amikor újonnan átvettem.