Tavaszváró

Ma körbesétáltuk a közeli parkban terpeszkedő tavat és elneveztük első tavaszi sétánknak. A hőmérséklet továbbra is ugrál, a tél nem akarja elengedni Chicago környékét. 3 napja 16 Celsiusra ugrott fel a hőmérséklet, ma fagypont körül volt, keddre -7 fok és havazás várható. A tavak, tavacskák amelyek nagyon gyakoriak a környéken, szinte mind be vannak még fagyva.

A part közelében már egész vékony a jég, de beljebb még tisztes vastagságban tartja magát.

A maradék hó olvad és újra fagy, olvad és újra fagy, úgyhogy azokon az árnyékos részeken ahol nagyobb foltokban maradt meg, összetömörödött jéggé változott. A tavak szélén csak ahol mozog a víz, ott engedett fel a fagy.

Már mindenki nagyon várja a tavaszt. A városban megjelentek a "nyári autók": egyelőre még felhajtott tetejű cabrio Audik, Covette-ek, könnyű kis sport BMW-k. A naperville-i libák már nem csendesek; eddig némán költöztek át nagy csapatokban egyik rétről a másikra, attól függően hol találtak a hó alól előbújó friss hajtásokat. Ma már bátran gágogva szelték a városka felett a levegőt. A mókusok nem csak enni bújnak elő, időnként játszanak egy jót a gyenge napsütésben. És hát a boltokban beszedték a téli holmit; tavaszi-nyári ruhák kerültek a kirakatokba. Mindenki nagyon akarja hogy legyen már vége a télnek. Azért, ha az előrejelzés nem változik, kedden-szerdán havazni fog.

Vissza a télbe

Az elmúlt pár héten nem sok minden történt. Nyűttük a munkás hétköznapokat és hétvégén is leginkább itthon voltunk. Az idő hóesés nélküli fagyos -10 és -20 Celsius közt változott, néha napsütéssel, néha anélkül. Ettől a hó csillogó tükrösre fagyott a házakon, a földön és sziporkázva verte vissza a napfényt.

Az utakat tisztára takarította a város, de azért ebben a hidegben kissé alábbhagy az ember kiránduló kedve. Úgyhogy leginkább otthon maradtunk és már a tavaszban reménykedtünk, ahogy az előző bejegyzésemben is írtam. Az egész Naperville csendes életet élt. Aztán megjött az előrejelzés hogy ma havazni fog. És holnapután is. Meg jövő hét vége felé. A hosszabb távú előrejelzés szerint egész március még a télnek lesz szentelve. Tegnap éjjel hullott 2 centi hó és megint betakarta a kocsibeállónkat. A fagyban sorra törnek le  faágak, és beépülnek a jéggé változó hóba.

Kedves színfolt hogy a hidegben a legtöbb városi szobor kapott sálat, még tavaly december elején, hogy meg ne fázzanak meg. Nézzünk meg egy párat.

Naperville fő utcája mellett áll ez a szoborcsoport: 5 második világháborús veteránról mintázták az alakokat, akik Naperville-i lakosok voltak: egy bombázó pilóta, egy szakaszparancsnok, egy harckocsi parancsnok, egy tengerész és egy vadászpilóta. Szép piros sálakat kaptak télire.

A történetüket, ha valaki kíváncsi a részletekre, az alábbi bronztábla örökíti meg.

Nem egészen egy kilométerre egy helyi rendőr szobra áll. George Pradel 1978-ban vált híressé azzal hogy az éjszakai beosztásának végigdolgozása után nappal gyerekeket oktatott biztonságra, önkéntes alapon, bármilyen fizetség nélkül.  A helyi parádékon a "gyerekei" együtt vonultak fel vele. Ő is sálat kapott a gondos helyiektől.

Ha már itt vagyunk, sétáljunk még egy kicsit a Washington street-en, amit én Naperville főutcájának tartok. Közben elkezdett havazni, amint az látszani is fog a következő képeken. A városnak 150,000 lakosa van, a városközpont mégis olyan mint egy kisvárosé. A központban egy óriási Barnes & Noble könyvesbolt áll. A bejáratánál egy helyi újságírót és történészt, Genevieve Towsley-t örökít meg egy szobor.

Szemközt van Jimmy Grill étterme, amelyet eredetileg motorosoknak alapítottak és manapság is sok Harley Davidson-os látogatja a nyári motoros szezonban. Olyankor a bejárat melletti parkoló tele van csillogó fekete és króm motorokkal. Nagyon népszerű hely, tavasztól őszig tele van a terasz is vendégekkel.

A kereszteződés túloldalán boltok és (főleg) éttermek sorakoznak.

Jobbról balra haladva a fenti képen: a kereszteződésnél a piros dekorációjáról messziről felismerhető Rosebud olasz étterem. Mellette a Chipotle mexikói étteremlánc egy tagja. Tovább balra a Five Guys ("öt fickó") hamburger étterem lánc étkezdéje. Aztán egy Jamba Juice amelynek fő specialitása a fagyasztott, jégkásás gyümölcs italok. Következik egy elmaradhatatlan Starbucks kávézó, mellette pedig egy szivarbolt. Ami már nincs a képen, balra a sarkon van egy popcorn bolt ahol több tucat ízben lehet pattogatott kukoricát vásárolni a karamellás - vajas alapok mellett.

Jimmy Grill étterme mellett van a Tango, argentin steak étterem - nagyon finom a steak-jük. Mellette egy pub, majd egy Williams-Sonoma kínál elegáns és drága konyhafelszerelést, egy Pottery Barn bolt pedig főleg antikolt (most ez a nagy divat) bútorokat.

Tovább a Washington street-en van egy igen népszerű hely: a Le Chocolat csoki-étterem. Nehéz lenne más szót találni rá. Mint a "Csokoládé" című filmben, itt is az egész bolt a csokoládék különféle fajtáit és variációit árulja mindenféle formában. Forró csokoládé italok, csoki desszertek, csoki torta s amit még el lehet képzelni. Angolul tudók, kattintsatok itt a menüjük átlapozásához - érdemes!
Én egy forró "Venezuelai Voodoo"-t ittam itt, a legfinomabb sötét venezuelai csokiból készült italt egy kis kakaószórattal a tetején. Isteni volt! Nem is megyünk vissza. Túlságosan csábító dolgok vannak bent.

Van még a Washington street-en sok minden, a fodrásztól, szemüveg specialistától a lábmasszázson át a fogorvosig és ruhaboltokig. A General Store például az egyik legforgalmasabb sarkon, kitűnő helyen van, de alig van bent vevő. Olyan bolt ahol csupa haszontalan holmit lehet kapni.

A Naperville-i Nőegylet épülete elég figyelemfelkeltő, mert gyakorlatilag egy templom épület rikító lila kapuval. Az épület előtti lila címer az egylet mottóját hirdeti: "Művészet, Szolgálat, Közösség, Oktatás".

Közben esik a hó, -6 fok van, a főutcán nagy az élet így szombat délután, de a mellékutcák üresek.

Kezd fázni a kezem, lassan visszasétálok a nagy ingyenes parkolóházhoz a Barnes & Noble könyvesbolt mellett, a városközpontban. Mára ennyit Naperville-ről.