Kellemes kirándulóidő volt ma; nem túl meleg, de egy póló teljesen elegendő felsőruházat volt. A nap szépen, ragyogóan sütött - emlékeznem kell rá hogy vegyek naptejet, mert ugyan csak pár órát voltam napon, de elég szépen megpirította az arcomat.
A vízesések megduzzadtak, a korábbi kristálytiszta, éppen csak folydogáló víz helyett a partokról belemosott agyagtól enyhén sáros, hömpölygő folyó rohant az alsó tavacska felé.
A fék még nem tértek magukhoz a tavalyi szárazság után, törékenyek, merevek, szárazak, így a közelmúlt viharai sok ágat letörtek. Az esők után zöldellő fű éles ellentétben áll a kopasz, száraz, halott faágakkal.
A vízesésnél zúgva dübörög a megduzzadt folyó, át a sziklaakadályokon.
A horgászok még ilyenkor is türelmesen próbálkoznak. Most is állt egy a vízesés tövénél, és a tavacska melleti fa ágán karácsonyfadíszek módjára függtek az úszók, amelyek fennakadtak az ágakon, a horgászbotok egy egy erősebb meglendítése után.
A vízesés mögötti erdőben mindenütt zöldell a fű. A felállított padok mellett kis grillezőhelyek vannak: egyszerű, vaslemezekből összerakott tűzhelyek, grillráccsal.
Egy kilométerrel beljebb táborhelyek vannak; ezeket a park bejáratánál lévő irodában lehet lefoglalni. Ezek praktikusak és szépen elő vannak készítve: minden helyhez tartozik egy háromszor három méteres, vízszintes, előkészített sátorhely, egy tűzrakó hely grill ráccsal, egy pad és egy nagy kampó, amire a csomagokat fel lehet akasztani.
Egy közeli területen a fák száraz ágait teljesen ellepték az élősködő mohafélék.
Az álllatok pedig részben megszokták a turistákat, részben megrészegültek a kellemes időtől és a víz bőségtől. A legkülönbözőbb madarak suhantak az ágak közt, rovarok, pillangók, gyíkok tűntek fel a bokrok és fatörzsek mellett.
