Nyári vásár a Kínai Negyedben

Július 21-én volt a "35th Annual Chinatown Summer Fair", azaz a Kínai Negyed harmincötödik nyári vására, Chicago-ban.

A Cermak Avenue - Wentworth  kereszteződést lezárták az idei kínai vásár miatt. A Wentworth sugárutat sétálóutcává alakították, amelynek mindkét oldalán kisebb-nagyobb éttermek várták az éhes (és bátor) vendégeket. A vásár területén utcai grillek és egy McDonalds teherautó is volt, biztos, ami biztos. Ami meglepett bennünket: sátoros, gyorsított eljárású szerencsejáték nyitotta a sort jobb és bal oldalon is (ezért a kígyózó sor az alábbi fotón). A forróság és a várakozás nem volt akadály. Övtáskát, termoszt lehetett nyerni és ez láthatólag felizgatta a sorban állókat.

A déli hőség elől bemenekültünk ebédelni az Emperor's Choice (A Császár Válsztása) nevű étterembe. A kellemes hűvösben jót ettünk. Közben a tömeg egyre sűrűbb lett, fél egy körül voltak a legtöbben. Nagyon sokan kicsi, de szúrós napernyővel sétáltak. A napszemüveg így nem divat, hanem önvédelem kérdése volt. Az utcai árusok nagyon komoly árukészletet halmoztak fel. Papír és műanyag napernyők, papucs, hálóing, kúp alakú, nádból font kalap, szent szobrok és porcelán csecsebecsék, szerencse-macska, mosogató szivacs. Csak a legszükségesebbek!

A "Sunny Electronic, Inc." boltja előtt szivárvány szinű szélforgók pörögtek. Az árusítás déligyümölcsös újrahasznosított dobozokból történt. Elképesztő mennyiségű hasznavehetetlen apróságot láttunk pár óra leforgása alatt!

Az egyik stand előtt egy teljes harci díszbe öltözött (nem "igazi") indián öregúr nézelődött. A két elárúsító hölgy legalább annyira meglepődött a látványtól, mint mi.

Voltak spirituális sátrak is. Nagyon kedves hölgyek vártak meggyújtott füstölővel a bejáratnál és bátorítottak, hogy vegyek el egyet, kívánjak valamit és szúrjam bele a Buddha előtti arany üstbe. Megtettem.

Ez volt a kertész-sátor. Bonsait, évelőket, balkonládába ültethető növényeket lehetett vásárolni. A környéken nagyon kevés volt a hely az épületek között - kb. egy tűzoltó autónyi, vagy még annyi sem. A szerencsésebbek a házuk előtti területen ki tudtak alakítani egy kiskertet. Vásárlót tegnap nem láttunk.

Ugyan a fesztivál csak a jövő hét végén lesz, ma is volt műsor. A gravitációt meghazudtoló trambulinos akrobaták ugráltak a központi pódium előtt. Kb. két másodperc szünettel követték egymást, az előző ugró feje (haja) meg látszik a kép bal alsó sarkában.

Egy óra körül dobszó, cintányér hangja és kántálás töltötte be az utcát. Két egészen kis méretű "sárkány" vonult fel a tömeg kellős közepén. Láttunk hasonlót hollywoodi filmekben, de azokat a sárkányokat nem két hanem 6-8 ember vitte. Itt most a legtöbb látogató alig figyelt oda. Mi egy picit csalódtunk.

Ahogy a déli forróság alábbhagyott, visszatértünk a pódiumhoz. A zene a két méter magas hangszóró toronyból szólt, hangosan, de nem zavaróan. Három táncos fellépést néztünk végig.

Elsőként két hölgy táncolt vízzel teli edényekkel a fejükön. Nem tudjuk pontosan, melyik ázsiai országot képviselték, de ügyesek voltak.  

 

A következő táncot indiai kislányok adták elő. Figyelemre méltó, hogy már gyerekként is kecsesen és nőiesen tudnak mozogni, még egy idegen terepen is, figyelmetlen tömeg előtt, negyven fokos hőségben. Bátor dolog!

Felnőtt produkció következett. Egy indiai táncosnő Bollywood-i produkciót adott elő. Nagyon érdekes volt, nem láttunk még ilyet. Indiai dallam, egy kis popzenével és rap-pel keverve. A dinamikusabb részeknél énekelte is az angol dalszöveget. 

Mindezt képzeljétek el a Chicago-ban, a Kinai Negyedben, Kövér Lee Éttermétől egy sarokra, a sárkány, az akrobaták és a sátoros szerencsejáték között. Nem kulturális olvasztótégely, hanem kulturális betonkeverő!

A gyerekek, mint mindig, megtalálták a módját a hatékony szórakozásnak. A tűzcsapokat egy egész picit megengedték és a vékony vízsugárban játszva teljesen átáztatták a ruhájukat. A mamák, papák ugrásra készen álltak a házak tövében, de beavatkozásra csak akkor később volt szükség, amikor a kisebb gyerek megbotlott a saját lábában.

A Pui Tak Center (alább) először 1928-ban nyitott ki, a kínai bevándorlókat segítő hivatalként. Nemhivatalosan ez volt a Chinatown-i városháza. 1988-ban úgy adódott, hogy az FBI lerohanta és le is foglalta az épületet egy szervezett bűnözés elleni nyomozás kapcsán. A 90-es évek elején egy kínai egyházi szervezet visszavásárolta az Egyesült Államoktól, restaurálták. A nyitás óta csak vallási, jótékonysági csoportok dolgoznak itt és nevelési, oktatási tevékenységet folytatnak (pl. ESL órák).

A restaurálás az utcai világításra is kiterjedt, a kandelláberek tetejét sárkányokkal díszítették.

A Chinatown kapujával szemben találtuk meg a Kilenc Sárkány falat. Az eredeti mű sokkal hosszabb és Pekingben, a Tiltott Városban található. Ez egyike a három külföldön lévő másolatnak.

Egy igazi sárkány közelről:

Nagyon meleg volt (különösen dél körül), sokan voltak, nagy volt a nyüzsgés, mindenütt számunkra idegen illatok keveredtek, de érdekes volt, tanultunk belőle.

Gulyásfesztivál, Csikágó

Most került megrendezésre az éves gulyás fesztivál Chicago-ban. A fesztivál honlapja ide kattintva látogatható meg.

Napfényes, tiszta idő ragyogott a fesztiválra.

Mire mi odaértünk, már régen rotyogtak a bográcsok, sőt, tulajdonképpen a zsüri eredményhirdetése kezdődött. A színpadon olyan legendás szakácsok értékeltek mint Vendégh Gábor, Horváth Béla (az alábbi kép jobb oldalán együtt).

Ahogy hallottam, a résztvevők kb. 85%-a lehetett magyar, a többiek amerikaiak, horvátok, lengyelek és más közép-európai nemzetek képviselői lehettek. Nyelvtől függetlenül mindenki lelkesen esett neki a bográcsok tartalmának.

 

Mindenki jól érezte magát és teltek a bendők.

A gulyáskészítők nem pihentek, szorgalmasan szolgálták ki a folyamatos vendégsort.

A gulyás mellett volt lángos (fokhagymás-tejfölös-sajtos!), kürtős kalács és palacsinta is. Az érdekesség kedvéért: a lángos angol neve Elephant Ear azaz elefántfül, a kürtős kalácsé Chimney Cake azaz kémény-süti.

Következett a tombola! A nyeremények közt volt Unikum, tokaji bor, erős paprika...

Közben a hangulatos magyar nótákról a Heveder zenekar gondoskodott. Szinte pihenés nélkül végig szólt a zene és mindig voltak körülöttük, akik lelkesen énekelték vagy dúdolták a dalokat.

Még kinn a parkolóban is nyilvánvaló volt, hogy ez magyar fesztivál.

Egészségbiztosítás az USA-ban

Ebben a kategóriában jött hideg is, meleg is az elmúlt két évben. 
A három leggyakrabban előfordulő jogviszony: egeszség karbantartó szervezet biztosítottja, (Health Maintenance Org.), preferált szolgáltatók szervezetének biztosítottja, (Preferred Provider Organizations, azaz PPOs), vagy biztosítás nélküli (self-payer).

A HMO-nál szolgáltató csoportot kell választani, és az azon belül operáló orvosokat lehet igénybe venni, minimális vizit díj mellett. Csoportot, biztosítón belül, hónap végén lehet változtatni. Próbáltam, egy telefon beszélgetés volt a HMO ügyfélszolgálatával, alig több mint 5 perc a telefonos menü végétől. Helyismeret nélkül nehéz elsőre olyan csoportot találni, ahol a háziorvos, a szemorvos és a nőgyógyász is szuper. El kellett döntsük, mi a prioritás, a többin meg kompromisszumot kötöttünk. Szakorvost felkereshetünk a hálózaton kívül is, de csak saját költségünkre. Tisztelet a kivételnek, fizetni helyben kell, készpénzzel vagy kártyával. A csekket nem szeretik. Jó nagy ország, 301 millió lakos, a bizalom kockázatos. A havi biztosítási díj elég magas és a dolgozó költsége, a munkáltatók általában hozzájárulnak. Családtagot évfordulón lehet hozzáadni, év közben csak újszülöttel működik a dolog.

A PPO egy fokkal lazább. A havi biztosítási díj lényegesen alacsonyabb, mint a HMO esetében. Szakorvost hálózattól függetlenül fel lehet keresni, de a vizit díj is (co-pay), a receptre felírt gyógyszerek önrésze is lényegesen magasabb, mint HMO-val. Szakorvosi beutalóra nincs szükség.

A háziorvos (Primary Care Physician) a PPO-nál jó ha van, a HMO-nál kulcsfigura. Csak az ő beutalójával mehetünk másik orvoshoz, laborba, röntgenre (még akkor is, ha egyszerű szűrővizsgálatról van szó). Ami tetszett: visszatérő tünettel vissza lehet menni a szakorvoshoz közvetlenül, többször is. Az elszámolásunkat a biztosítóval is, a többi orvossal és a munkáltatókkal is a háziorvos koordinálja. Nem egyszer hallottam, hogy a táppénzről visszatérő dolgozóról érdeklődött a munkáltató orvosa, mielőtt a dolgozót engedték volna felvenni a munkát. Mivel az alap évi szabadság 15 munkanap, sok a visszaélés. (Itt jegyzem meg, hogy a munkaszerződésbe bekerülő fizetett szabadsag megállapodás kérdése, nem törvényszerű a 15 nap!)
Április végén voltam éves általános vizsgálaton. Időpontra mentem, mégis vártam egy órát, mire a doktornő bebotorkált a vizsgáló szobába. Minden voltam, csak elégedett nem, ezért habozás nélkül váltottam szolgáltatót egy szakorvos miatt, aki máshol rendelt. (Megérte.)

Kaptam beutalót labor vizsgalatra. Érdekes volt! Egy falra szerelt mini képernyőhöz és billentyűzethez kellett járulnom, ahol szépen bepötyögtem a saját adataimat, csak ez után szólítottak. Ez az egyszerű lépés rengeteg időt megtakarít a laboránsnak egy nemzetközi környezetben! Meg sem próbálják lebetűztetni a sok hosszú, érthetelen idegen nevet. Lelassítaná a munkát. Sok beteg nem is beszél angolul. Ami meglepett: a kórház alagsorában a laboráns egy indiai doktor volt. Nem tudom, mennyit tanult, mennyi tandíjat áldozott a diplomájára, de egy technikus munkáját végezte, méghozzá mosolyogva. 

A számlák átfutási ideje hihetetlen hosszú! Az április 25.-i laborom számláját június 26-án állítottak ki, nekem. 334 dollár volt, extrák nélkül. Első körben a háziorvosnak küldték, akit leváltottam. Normális esetben ő fizet, aztán megtérítteti a biztosítóval - most (természetesen) elutasította. A labort nem érdekelte van-e biztosításom mikor ott jártam, mert számítottak a háziorvosra. Nekem jutott a feladat beszélni a biztosítóval. Azonosítás után egy helyi, hibátlan angolsággal beszélő ügyintézőt kaptam, aki pillanatok alatt megtalálta a számlámat, egyik szolgáltatótól a másikra átvezette és kedvesen, világosan elmagyarázta, soha semmilyen számlát ne fizessek ki, amig velük nem beszéltem. Derűs, vidám, kompetens. Egy élmény volt.   
Magát az orvosi vizgálatot a mai napig nem számlázták ki. Azért átnézem meg egyszer a bontatlan postát :)

Biztosítás nélkül csak az életmentő beavatkozásokat fizeti a Medicare. Nagyon kockázatos. Egy MRI 5000 dollár, szülés 7000 körul, intézete válogatja. Műtétekről nincs információm. Egy út a mentővel a kórházig 900-1500 dollár között van és nem megúszható. Ha valaki rosszul lesz, a 911-et hívják és menten felvonul a rendőrség, a mentő ás egy csillogó-villogó tűzoltó autó. Mindenki fél a perektől, ezért maximális biztonságra törekszenek és hacsak lehet, bevisznek a legközelebbi kórházba.


Jő hétvégét! 
Dóri

Vissza a bordákhoz

Mielőtt bezárt volna a négynapos bordasütő fesztivál (Rib-fest), még egyszer kimentünk hogy alapos kóstolás révén több versenyzőt ismerjünk meg.

A mi személyes győztesünk a Howling Coyote ("Vonyító Prérifarkas") nevű társaság lett. Omlós, puha, finom fűszerezésű bordákat tálaltak, kiváló barbeque szósszal nyakon öntve.

Ezeknek a bordasütő csapatoknak nincs étterme. Általában családi vállalkozások; folyamatosan járják az USA-t, rendezvényről rendezvényre, igyekezvén minél több díjat begyűjteni, hogy a következő versenyen több látogatót vonzzanak. Mindegyik csapat saját egyedi barbeque szószt dolgoz ki, amelyet aztán üvegekben árulnak a sátraknál, illetve interneten is megrendelheted, ha ízlett.

 Az Armadillo's húsai is finomak voltak, de nem értek a Prérifarkas nyomába.

Kipróbáltuk még a sült kukoricát is (ez a magyar főtt kukorica némi olajjal "utánsütött" rokona) és a rántott hagymakarikát is. Ez a kukoricás bódé.

A hagymakarikákat árusító sátor láthatóan művészi szintre vitte a sült hagyma készítést. Sült zöldséggel, különféle sajtokkal és szószokkal tálalt hagymakarika fészkeik igazán étvágygerjesztőek és népszerűek voltak.

A büszke segéd sem maradhatott ki a fényképezésből.

Tudtuk hogy ezek az ételek nem az Egészséges Életért versenyen indultak, de azért amikor a kukorica és a hagymakarika is elfogyott, meglepő mennyiségű olaj maradt utánuk.

A rendezvényen nagyon vigyáztak hogy berúgott vendégek ne rontsák a hangulatot. Először is, tilos volt bármiféle ételt vagy italt bevinni. A rendezvényen csak a Miller sátrainál lehetett sört kapni, de azt sem egyszerűen. A bordakóstoló után végigjártam a kálváriát hogy sörhöz jussunk. Először is egy sátornál karszalagot kellett kérni, amit csak az életkor alapján lehetett megkapni.

Ha ez megvolt, át kellett menni egy másik sátorhoz sörjegyet vásárolni. Ugyanis a sátorban ahol a sört adják, talán biztonsági okból, de nem tartanak pénzt vagy kasszát. Egy Miller Light 5 jegy, egy Miller Shandy citromos sör 6 jegy, ennél erősebb nincs is. A sörsátor negyed órával a rendezvény zárása előtt mindig bezár.

Azért a Miller sátor népszerű volt, várni kellett egy kicsit amíg így kitisztult a terep körülötte.

A vidámpark rész a gyerekek nagy örömére teljes gőzzel üzemelt.

Az egyik legnépszerűbb játék a csúszda volt, ahol egy zsákdarabon lehetett lecsúszni.