A hétvégén megcsapott a Halloween előszele, amikor a városban jelmezbe öltöztetett kiskutyákat sétáltattak. Aztán este a TV-ben összesítették a statisztikákat: az amerikaiak idén 300 millió dollárt költöttek háziállataik Halloween jelmezeire.
Ma amikor bementem az irodába, negyven négyzetméternyi irodaterületet műpókháló borított a plafonig, ami alatt alig fért át a csúcsos boszorkánysüvegbe öltözött pénzügyes hölgy. Volt aki zombinak öltözött, ízlésesen elhelyezett vérfoltokkal (a zombijelmez idén népszerűbb volt mint a Batman jelmez), volt akinek a mellkasából egy konyhakés állt ki, volt aki rendőrnek és volt aki futballistának öltözött.
Az étkező összes asztala megtelt a délelőtt folyamán az otthonról hozott, saját készítésű éelekkel és édességekkel. A boltokban vásároltaknak már nem is jutott hely. Délben egy boszorkány (civilben asszisztens) végigkiabálta az irodát, hogy kezdődik az ebéd! Az irdatlan mennyiségű ételnek látható sokéves rutinnal esett neki a társaság. Én egy mexikói, babbal és speciális szósszal ízesített sült darált húst ettem, meg majonézes krumplit texasi fűszerekkel ízesítve és grill kolbászkákkal. Csak enyhén zavart, hogy a szemközt ülő lány valamilyen rovar jelmezt viselt nagy, dülledten bámuló rovarszemekkel, és lassan csócsálta a sajtszószos brokkolit.
Utána előhozták a tortákat, fánkokat.
Munka után, hazafelé menet az autópálya melletti hirdetőtáblák átváltozását lehetett megcsodálni. Mindegyik Halloween díszítést kapott, vigyorgó sütőtökökkel és boszorkányokkal. Az üzletben, ahová betértem vásárolni, szuper-kedvezményes áron lehetett lámpásnak való tököket vásárolni, és szinte a vásárlók kosarába öntötték a csokoládékat és cukorkákat. Nem tudom, az egész napi kajálás után hogy lesz ereje a társaságnak ébren maradni.
2011. október 31., hétfő
2011. október 30., vasárnap
Kirándulás: McKinney Falls
A McKinney Falls State Park közel van az austini repülőtérhez. Mivel ma nagyon szép kirándulóidő volt, nekem meg kellett egy kis mozgás, oda mentem el egy kb. 3 órás kirándulásra.
Idáig ez volt a legszebb kirándulóhely. A víz mély gödröket és árkokat vájt a sziklába, és kialakított két nagyobb (pár méteres) vízesést is, az alsó- és a felső McKinney vízeséseket.
Persze az egész nyáron tartó szárazság miatt most alig volt víz. A parkőr azt tanácsolta, jöjjek vissza decemberben, akkor igazán zubogni fog a vízesés. Azért a kis tavacskában most is volt annyi víz, hogy nhányan fürödjenek benne.
Az alsó vízesések körül kellemes kétórás túrára való ösvény vezet a fák közt.
Több min 200 madárfaj él itt, az ágas-bogas száraz erdő megvédi őket, a tó pedig vízet ad. Itt él többek közt Észak-Amerika egyetlen teljesen piros színű madara is, a "chic-bree". Nem sikerült lefényképeznem, de többször átsuhant a fák közt.
A fáknak a szárazság miatt gyér a lombkoronája, alig ad árnyékot. Az erős napsütést csak az apró virágú növények viselik el.
A kevés virágot gondosan kihasználják a pillangók és az apróbb rovarok. Van belőlük annyi, hogy a vízparton tanyázó szitakötők és bőven megélnek belőlük.
A nyári szárazság miatt kiégett levelek a fák dereka körül összetorlódott, megakadt ágakon lógnak. Olyan mintha a fák csak félig vetették volna le a ruhájukat.
A felső McKinney vízezés környéke élénkebb, több a zöld. Itt a sziklákon még horgászok is tanyáznak, a vízesés alatti tóban élő halakat próbálják türelmesen elkapni.
Ez a kis park igazán szép, különösen a naplemente előtti lágy fényekben látványos. Jó hely a kikapcsolódásra.
Idáig ez volt a legszebb kirándulóhely. A víz mély gödröket és árkokat vájt a sziklába, és kialakított két nagyobb (pár méteres) vízesést is, az alsó- és a felső McKinney vízeséseket.
2011. október 26., szerda
Bankolás
Az USA bankokban az ügyfél általában egy checking és egy savings számla megnyitásával indít. A checking account a magyarországi folyószámlának felel meg. Erre lehet fizetést utaltatni, erről lehet készpénzt felvenni, víz, gáz, villanyszámlát fizetni, vagy éppen a lakás vagy a kocsi részleteit törleszteni. A savings account egy minimális kamatot biztosító parkolópálya, arra az időre, amikor összegyűlt már egy kis pénzed, de még nem fektetted be semmi komolyabb megtakarításba. A checking és a savings között bármikor azonnal mozgatható a pénz.
Az USA-n belül a számládat két szám azonosítja: az ABA és a számlaszám. Az ABA, vagy más néven routing number, a bankodat azonosítja, a számlaszám pedig a bankon belül egyértelműsíti hogy melyik számláról van szó; például hogy a te checking számládról. A helyzet azonban azért nem ennyire egyszerű. Nagyobb bankoknak több routing száma is van, például földrajzi elhelyezkedés szerint. Mondjuk, külön ABA száma lehet minden államban. Attól is függhet az ABA, hogy milyen helyzetben akarod használni. Például a dél-kaliforniai Bank of America-nak külön ABA számai vannak papír csekkek kezelésére, elektronikus pénmozgatásra és banki átutalásra. Ezeket neked mint ügyfélnek kell tudni. Tehát ha az apartmanod havi bérét papír csekken fizeted, akkor az ahhoz való ABA számot kell használnod (ezt azért előre rányomtatja a bank a csekkeidre), míg ha valakitől banki átutalást vársz, az illetőnek a banki transzferhez használatos ABA számodat kell megadni a számlaszámod mellett.
A checking és a savings account-ok megnyitása után általában hitelkártyát kérsz a banktól. Ehhez egy újabb számlát (account-ot) nyitnak. Ezen jegyzik a hitelkártya költéseidet. Ha eljön az ideje hogy kiegyenlítsd a költéseket, ezt megtehed azonnal például az ugyannál a banknál lévő checking account-odról (azaz folyószámládról) a megfelelő összeg átmozgatásával a hitelkártya számládra.
Az ABA számmal csak az USA-n belül azonosítják egymást a bankok. Ha például Magyarországról akarsz egy USA-beli bankszámára pénzt utalni, akkor meg kell tudnod az USA bank SWIFT kódját és az utaláskor célnak a SWIFT kódot kell megadni a bankon belüli számlaszámmal. Itt az bonyolítja a helyzetet, hogy nem biztos, hogy a küldő (mondjuk magyarországi) és a fogadó USA-beli bank közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha megvan a közvetlen kapcsolat, akkor direktben átmegy a pénz a két bank közt, de költsége van a küldő bank oldalán is, meg a fogadó USA bank oldalán is. A Citibanknál például 10 dollárt számítanak fel minden átutalás fogadásáért.
Ha forintszámláról utalsz, akkor még az utalás indításakor a magyar bank elvégzi az átváltást foritnról dollárra, majd a dollárt mozgatja tovább a cél bankig.
Ha a küldő és fogadó bank nincs direkt kapcsolatban, akkor egy olyan "közvetítő" bankot használnak, amellyel mindeketten kapcsolatban állnak. A közvetítő természetesen nem rest közvetítési díjat felszámolni, amit előre nem is biztos hogy tudsz. Tehát az egyszerű szabály, hogy USA és más ország közti átutaláskor minden, a pénz átmozgatásában hősiesen részt vevő banknak fizetned kell.
Az USA-n belül a számládat két szám azonosítja: az ABA és a számlaszám. Az ABA, vagy más néven routing number, a bankodat azonosítja, a számlaszám pedig a bankon belül egyértelműsíti hogy melyik számláról van szó; például hogy a te checking számládról. A helyzet azonban azért nem ennyire egyszerű. Nagyobb bankoknak több routing száma is van, például földrajzi elhelyezkedés szerint. Mondjuk, külön ABA száma lehet minden államban. Attól is függhet az ABA, hogy milyen helyzetben akarod használni. Például a dél-kaliforniai Bank of America-nak külön ABA számai vannak papír csekkek kezelésére, elektronikus pénmozgatásra és banki átutalásra. Ezeket neked mint ügyfélnek kell tudni. Tehát ha az apartmanod havi bérét papír csekken fizeted, akkor az ahhoz való ABA számot kell használnod (ezt azért előre rányomtatja a bank a csekkeidre), míg ha valakitől banki átutalást vársz, az illetőnek a banki transzferhez használatos ABA számodat kell megadni a számlaszámod mellett.
A checking és a savings account-ok megnyitása után általában hitelkártyát kérsz a banktól. Ehhez egy újabb számlát (account-ot) nyitnak. Ezen jegyzik a hitelkártya költéseidet. Ha eljön az ideje hogy kiegyenlítsd a költéseket, ezt megtehed azonnal például az ugyannál a banknál lévő checking account-odról (azaz folyószámládról) a megfelelő összeg átmozgatásával a hitelkártya számládra.
Az ABA számmal csak az USA-n belül azonosítják egymást a bankok. Ha például Magyarországról akarsz egy USA-beli bankszámára pénzt utalni, akkor meg kell tudnod az USA bank SWIFT kódját és az utaláskor célnak a SWIFT kódot kell megadni a bankon belüli számlaszámmal. Itt az bonyolítja a helyzetet, hogy nem biztos, hogy a küldő (mondjuk magyarországi) és a fogadó USA-beli bank közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha megvan a közvetlen kapcsolat, akkor direktben átmegy a pénz a két bank közt, de költsége van a küldő bank oldalán is, meg a fogadó USA bank oldalán is. A Citibanknál például 10 dollárt számítanak fel minden átutalás fogadásáért.
Ha forintszámláról utalsz, akkor még az utalás indításakor a magyar bank elvégzi az átváltást foritnról dollárra, majd a dollárt mozgatja tovább a cél bankig.
Ha a küldő és fogadó bank nincs direkt kapcsolatban, akkor egy olyan "közvetítő" bankot használnak, amellyel mindeketten kapcsolatban állnak. A közvetítő természetesen nem rest közvetítési díjat felszámolni, amit előre nem is biztos hogy tudsz. Tehát az egyszerű szabály, hogy USA és más ország közti átutaláskor minden, a pénz átmozgatásában hősiesen részt vevő banknak fizetned kell.
2011. október 25., kedd
Édes
Michael Moore az amerikai társadalom elhízásáért a high fructose corn syrup-ot (HFCS) hibáztatja. Ez igen olcsó, kukoricából kinyert édesítőszer. A farmerek támogatást kapnak az amerikai kormánytól a termesztésért, az élelmiszeripar meg a világ legolcsóbb édesítőjét kapja, amit szinte minden ételbe belekevernek,hogy az édessége több vevőt csábítson. Az meg csendben hizlal, ha megeszed. Moore állítását érdekes módon az amerikai kukoricatermesztők szövetsége cáfolja.
Az utóbbi időben egyre több élelmiszerre írják rá, hogy HFCS mentes, így döbbennek rá az emberek - már aki észreveszi - hogy mi mindenben van / volt benne. Az üdítőitaloktól kezdve a konzerveken át a hot dogig nagyon sok ételben megtalálható, akár olcsó cukorhelyettesítőként, akár mint extra édesítőszer. A minap egy kis C vitamin forrásként vettem egy doboz káposztasalátát, de már az első falatnál éreztem, hogy a várt savanyú íz helyett enyhén édes. Megnéztem a doboz oldalát. A gyártó biztosra ment, a káposztasalátában cukor és HFCS is volt.
Az eredetileg egészséges ételnek indult müzlik nagy része, mióta a gyerekek standard reggelijévé váltak, egyre-másra kapják az álcázott vagy kevésbé álcázott cukor vagy édesítőszer adalékokat. Úgyhogy a "HFCS mentes" hirdetés a müzlisdobozok oldalán is elkezdett feltűnni. Átlagosan egy fajtán tizenötből.
Különben is, sosem lehet biztos az ember, egészséges ételt választ-e. 15 éve elkezdtek egyes húsokat zsírmentesként hirdetni. Ezt viszot úgy érték el, hogy a feldolgozás során a zsírsejteket sórészecskékkel "szorították ki" a húsból. Amikor cikkek jelentek meg arról, hogy ez is egészségtelen, elkezdték a só és zsírmentes húsokat hirdetni. Amit úgy "gyártottak" hogy a só helyett vizet használtak zsírtalanításra. Ez még most is működik - amikor megveszed a húst, nem feltétlenül látod a műanyag zacskón át, hogy csöpögősen vizes. Az utóbbi időben, talán mondanom sem kell, elkezdték hirdetni az extra víz nélkül készített, mégis zsírmentes húsokat. Hogy ezt hogyan érték el, nem tudom, de egy-két év múlva biztosan megjelenik az újságokban és akkor el fogom olvasni, hogy ebben mi az egészségtelen.
Amivel biztosra lehet menni, azok az organikus zöldségek. Nem a készételek, mert azokat már feldolgozták, hanem a nyers zöldség, ami "organikus" címkét kap a bio termesztésért. Szép lassan növekszik a terület, amit ezek elfoglalnak az áruházakban.
Az utóbbi időben egyre több élelmiszerre írják rá, hogy HFCS mentes, így döbbennek rá az emberek - már aki észreveszi - hogy mi mindenben van / volt benne. Az üdítőitaloktól kezdve a konzerveken át a hot dogig nagyon sok ételben megtalálható, akár olcsó cukorhelyettesítőként, akár mint extra édesítőszer. A minap egy kis C vitamin forrásként vettem egy doboz káposztasalátát, de már az első falatnál éreztem, hogy a várt savanyú íz helyett enyhén édes. Megnéztem a doboz oldalát. A gyártó biztosra ment, a káposztasalátában cukor és HFCS is volt.
Az eredetileg egészséges ételnek indult müzlik nagy része, mióta a gyerekek standard reggelijévé váltak, egyre-másra kapják az álcázott vagy kevésbé álcázott cukor vagy édesítőszer adalékokat. Úgyhogy a "HFCS mentes" hirdetés a müzlisdobozok oldalán is elkezdett feltűnni. Átlagosan egy fajtán tizenötből.
Különben is, sosem lehet biztos az ember, egészséges ételt választ-e. 15 éve elkezdtek egyes húsokat zsírmentesként hirdetni. Ezt viszot úgy érték el, hogy a feldolgozás során a zsírsejteket sórészecskékkel "szorították ki" a húsból. Amikor cikkek jelentek meg arról, hogy ez is egészségtelen, elkezdték a só és zsírmentes húsokat hirdetni. Amit úgy "gyártottak" hogy a só helyett vizet használtak zsírtalanításra. Ez még most is működik - amikor megveszed a húst, nem feltétlenül látod a műanyag zacskón át, hogy csöpögősen vizes. Az utóbbi időben, talán mondanom sem kell, elkezdték hirdetni az extra víz nélkül készített, mégis zsírmentes húsokat. Hogy ezt hogyan érték el, nem tudom, de egy-két év múlva biztosan megjelenik az újságokban és akkor el fogom olvasni, hogy ebben mi az egészségtelen.
Amivel biztosra lehet menni, azok az organikus zöldségek. Nem a készételek, mert azokat már feldolgozták, hanem a nyers zöldség, ami "organikus" címkét kap a bio termesztésért. Szép lassan növekszik a terület, amit ezek elfoglalnak az áruházakban.
2011. október 20., csütörtök
Repülőjegyek
Beköszöntött a hideg idő. Chicago-ban hideg van, esik az eső és fúj a szél. Austinban ez azt jelenti, hogy reggel fél nyolc táján hűvös van a rövidujjú inghez. Azért napközben még mindig nagyon klassz, napsütéses, tiszta idő van, hétvégéken kiváló a kirándulásra.
Október 31 Halloween lesz, ami, ahogy már említettem, nem olyan jelentős hogy munkaszüneti nap legyen. Viszont november 24 csütörtök, Hálaadás, illetve az azt rögtön követő péntek az egyetlen kétnapos ünnep az USA-ban. Kényelmes módon csütrötök-péntek, így rögtön egybefolyik az azt követő hétvégével.
A Hálaadás utáni pénteket Fekete Pénteknek nevezik. Ez az év legjelentősebb bevásárlónapja, egyben a karácsonyi (!) bevásárlószezon első napja, amikor kora hajnalban kinyit az összes bolt, irdatlan árleszállításokkal, hömpölygő, eszelős igyekezettel vásárló tömeggel. A neve is onnan ered, hogy a hatalmas gyalogos és autóforgalom ezen a bevásárlónapon szinte megbénítja a közlekedést.
Amit ez alkalommal tanultam hogy milyen hihetetlen módon befolyásolja a közelgő kétnapos ünnep például a repülőjegy árakat. Még több mint egy hónap Hálaadásig, de az árak elindultak felfelé megállíthatatlanul.
Vegyük példának az Austin és Chicago közti utat. Az itteniek mesélik, hogy működött itt Austinban egy kis repülőcég, családi vállalkozás, ami mindössze 80 dollárért buszként szállította az embereket oda-vissza a két város közt. Reggel 6-kor indult az első járat, begyűjtötték az utasokat Austinban, mindenkitől beszedtek 80 dollárt és elrepültek velük Chicagoba. Ott vártak fél órát a reptéren, összeszedték az Austinba kívánkozókat, visszarepültek Austinba, majd megint vissza Chichago-ba és így tovább egész nap.
Aztán az egyik nagyobb repülőtársaság úgy gondolta, hogy ez így nem jó. Beindítottak 60 dollárért utakat Austin és Chicago közt, de csak addig, amíg ezzel sikerült a kis repülős céget csődbe vinni. Utána rögtön felemelték az árakat 250 dollárra és a különböző repülőtársaságok nagyjából megállapodtak ezen az árszinten. Kivéve ünnepek környékén.
Mostanra, még több mint egy hónappal Hálaadás előtt már több mint 1000 dollárba kerül egy Austin - Chicago közvetlen oda-vissza repülőút. 400 - 700 dollárért még lehet találni utakat ha nem közvetln járatot választasz, hanem átszállással egy másik városon keresztül. Ez persze a két és fél órás repülőutat sokkal hosszabbá, akár 7-8 órássá is változtatja. És ha hajnalndó is lennél 1000 dollárt kifizetni a jegyért, messze nem biztos hogy van még hely. A mulatság kedvéért megnéztem, hétfőről keddre 1 nap alatt 3 különböző Austin - Chicago repülőjárat vált teljesen foglalttá.
A tanulság, hogy az USA-ban az ünnepek környékére lehetőleg 4-5 hónapra előre meg kell venni a repülőjegyeket.
2011. október 14., péntek
Választási előkészületek
Szinte hihetetlen, hogy bár mé több mint egy év van az elnökválasztásig, a híreknek már több mint a felét a választási előkészületek foglalják el. Sokan hisznek Obamában, legfeljebb azt kifogásolják, hogy a mostani erélyességét már sokkal korábban demonstraálnia kellett volna. Úgyhogy a demokraták oldaláról nincs kihívó, egyelőre Obama mögött sorakoznak fel - még ha ő időnként több támogatást is várt a saját pártjától.
A republikánusoknál viszont áll a bál - a jelöltjeik mindent bevetve küzdenek egymás ellen azért, hogy a lehető legtöbb republkánus támogatót maguk mögé állítsák. Szerintem a helyzet fura és a demokraták egyelőre nyugodtan hátradőlve nézhetik, hogyan mészárolják le egymást a TV és rádió műsorokban a republikánus vezérek. A texasi kormáynzó, Rick Perry, erősen kezdett, de az utóbbi hónapokban veszít a népszerűségéből. A saját pártjának más jelöltjei rasszistának bélyegezték és az egyik TV vitában nem olyan hevesen állt ki az igazáért mint ahogy várta tőle a közönség. Pillanatok alatt kérdésessé vált a vezető szerepe.
New Jersey kormányzója, Chris Christie, kedélyes, testes ember, nagyon hirtelen lett népszerű. Heteken keresztül kérdéses volt, hogy indulni fog-e az elnökválasztáson. A hívei elkezdtek pénzt gyűjteni, mert anélkül itt semmi nem megy, márpedig egy elnökjelölt rögtön az elején több tízmillió dollárt költ el a gyűlésekre. Aztán Christie végül bejelentette, hogy korainak tartja még az elnökjelöltséget és visszalépett.
A fekete Herman Cain népszerűsége is nő, Rick Perry ellenében, mert egyszerű tervvel és meggyőző indoklással állt elő. Fekete létére a saját pártján belüli ellenfeleitől rögtön megkapta, hogy rasszista, mert túl sokat engedne a fehéreknek Amerika kormányzásában.
Csak abban az egyben értenek egyet, hogy Obama "tönkretette Amerikát". Arról egyikük sem ejt egy szót sem, hogy Obama már a gazdasági válság küszöbén álló országot örökölte meg rögtön induláskor.
A CNN felállított egy külön hírcsatornát, folyamatosan 24 órában követik az eseményeket. Az isten szerelmére, még több mint egy év van hátra! Hihetetlen energiával gyilkolják egymást a republikánus jelöltek, nyilatkoznak, megcáfolják a másikat, megelőző nyilatkozatokat tesznek a múltbeli hibáikról, nehogy valamelyik ellenfelük később egy vitában felhozza és a szemükbe vágja hogy elhallgatták... Elképesztő.
Én megkaptam a végleges jogosítványom, így az egyszerű átmeneti papírjogosítvány érdemei elismerése mellett nyugdíjba vonult a zsebemből.
A republikánusoknál viszont áll a bál - a jelöltjeik mindent bevetve küzdenek egymás ellen azért, hogy a lehető legtöbb republkánus támogatót maguk mögé állítsák. Szerintem a helyzet fura és a demokraták egyelőre nyugodtan hátradőlve nézhetik, hogyan mészárolják le egymást a TV és rádió műsorokban a republikánus vezérek. A texasi kormáynzó, Rick Perry, erősen kezdett, de az utóbbi hónapokban veszít a népszerűségéből. A saját pártjának más jelöltjei rasszistának bélyegezték és az egyik TV vitában nem olyan hevesen állt ki az igazáért mint ahogy várta tőle a közönség. Pillanatok alatt kérdésessé vált a vezető szerepe.
New Jersey kormányzója, Chris Christie, kedélyes, testes ember, nagyon hirtelen lett népszerű. Heteken keresztül kérdéses volt, hogy indulni fog-e az elnökválasztáson. A hívei elkezdtek pénzt gyűjteni, mert anélkül itt semmi nem megy, márpedig egy elnökjelölt rögtön az elején több tízmillió dollárt költ el a gyűlésekre. Aztán Christie végül bejelentette, hogy korainak tartja még az elnökjelöltséget és visszalépett.
A fekete Herman Cain népszerűsége is nő, Rick Perry ellenében, mert egyszerű tervvel és meggyőző indoklással állt elő. Fekete létére a saját pártján belüli ellenfeleitől rögtön megkapta, hogy rasszista, mert túl sokat engedne a fehéreknek Amerika kormányzásában.
Csak abban az egyben értenek egyet, hogy Obama "tönkretette Amerikát". Arról egyikük sem ejt egy szót sem, hogy Obama már a gazdasági válság küszöbén álló országot örökölte meg rögtön induláskor.
A CNN felállított egy külön hírcsatornát, folyamatosan 24 órában követik az eseményeket. Az isten szerelmére, még több mint egy év van hátra! Hihetetlen energiával gyilkolják egymást a republikánus jelöltek, nyilatkoznak, megcáfolják a másikat, megelőző nyilatkozatokat tesznek a múltbeli hibáikról, nehogy valamelyik ellenfelük később egy vitában felhozza és a szemükbe vágja hogy elhallgatták... Elképesztő.
Én megkaptam a végleges jogosítványom, így az egyszerű átmeneti papírjogosítvány érdemei elismerése mellett nyugdíjba vonult a zsebemből.
2011. október 6., csütörtök
Steve
Tegnap elhunyt Steve Jobs, az Apple társ alapítója, és ezt most két okból említem meg.
Az egyik, hogy az összes TV és rádió csatorna ma ezzel volt tele, az egykori munkatársaitól kezdve az Apple vetélytárs cégeinek elnökein keresztül Barack Obamáig mindenkit idéztek, meginterjúvoltak ezzel kapcsolatban. Kanadától Hongkongig az emeberek virágcsokrokat, emléklapokat és almákat (Apple) visznek az Apple boltokhoz, hogy megemlékezzenek Steve Jobs zsenialitásáról. Képernyőkön mutatták a Twitter oldalakat, ahol az emberek az interneten kommentálták a hírt: az új bejegyzések a világ minden tájáról olyan gyorsan követték egymást, hogy egy pillanatig nem állt meg, nem lehetett olvasni, folyamatosan pörögtek az új és új hozzászólások.
A másik, hogy nekem is van egy iPad-em, ami a mostani formájában gyakorlatilag az ő szüleménye. A piac már készült rá, érett a helyzet valami ilyen eszközre ami félúton van a laptop és a telefon között, de a versenytársak előtt messze legkorábban ő hozta ki az első igazi tabletet, az iPad-et és ezzel irányt szabott az egész új területnek.
Korábban egy teljes feljegyzést arról írtam, hányféleképpen használom ki az iPad-et és mennyire hasznosnak találom. Én nem ezt akartam eredetileg venni. A Samsung Galaxy Tab 10.1-re vártam, Android 2.3-as operációs rendszerrel. Az Apple-t nem szeretem. A termékei szépek, de a cég különcködése a mesterségesen magas áraival, az állandó pereskedéseivel és agresszivitásával elveszik a kedvemet. Csakhogy a Samsungra hiába vártam. Szükségem volt az új eszközre mielőtt kijövök az USA-ba és több okból is már nem akartam laptopot vásárolni. Amikor elkezdett szorítani az idő, megvettem az egyetlen akkor piacon lévő tabletet, az iPad-et. Nem bántam meg. Az Apple céget nem szeretem jobban, de az iPad nagyon el van találva. Bár ma már van Samsung Galaxy Tab 10.1 a piacon, hogyha most vásárolnék, erősen haboznék hogy melyiket válasszam.
Az egyik cég vezetője azt mondta a CNN-nek, semmi sem bizonyítja jobban Steve Jobs hatását a mindennapokra, mint hogy a halálának a hírét ez a cégvezető az iPad-ján olvasta (én is). A CNN pedig kamera helyett egy iPad videóját használta az interjúk közvetítésére. Elmondták, hogy egy ideje már Irakból is így közvetítenek - közvetítőkocsik és kamerák helyett a riporter egy iPad-del megy ki a terepre és direktben az iPad által vett videoképet közvetítik.
Az Apple cég lecserélta az internetes nyitó oldalát - egy fekete-fehér fotó van ott, Steve Jobs, 1955-2011.
Az egyik, hogy az összes TV és rádió csatorna ma ezzel volt tele, az egykori munkatársaitól kezdve az Apple vetélytárs cégeinek elnökein keresztül Barack Obamáig mindenkit idéztek, meginterjúvoltak ezzel kapcsolatban. Kanadától Hongkongig az emeberek virágcsokrokat, emléklapokat és almákat (Apple) visznek az Apple boltokhoz, hogy megemlékezzenek Steve Jobs zsenialitásáról. Képernyőkön mutatták a Twitter oldalakat, ahol az emberek az interneten kommentálták a hírt: az új bejegyzések a világ minden tájáról olyan gyorsan követték egymást, hogy egy pillanatig nem állt meg, nem lehetett olvasni, folyamatosan pörögtek az új és új hozzászólások.
A másik, hogy nekem is van egy iPad-em, ami a mostani formájában gyakorlatilag az ő szüleménye. A piac már készült rá, érett a helyzet valami ilyen eszközre ami félúton van a laptop és a telefon között, de a versenytársak előtt messze legkorábban ő hozta ki az első igazi tabletet, az iPad-et és ezzel irányt szabott az egész új területnek.
Korábban egy teljes feljegyzést arról írtam, hányféleképpen használom ki az iPad-et és mennyire hasznosnak találom. Én nem ezt akartam eredetileg venni. A Samsung Galaxy Tab 10.1-re vártam, Android 2.3-as operációs rendszerrel. Az Apple-t nem szeretem. A termékei szépek, de a cég különcködése a mesterségesen magas áraival, az állandó pereskedéseivel és agresszivitásával elveszik a kedvemet. Csakhogy a Samsungra hiába vártam. Szükségem volt az új eszközre mielőtt kijövök az USA-ba és több okból is már nem akartam laptopot vásárolni. Amikor elkezdett szorítani az idő, megvettem az egyetlen akkor piacon lévő tabletet, az iPad-et. Nem bántam meg. Az Apple céget nem szeretem jobban, de az iPad nagyon el van találva. Bár ma már van Samsung Galaxy Tab 10.1 a piacon, hogyha most vásárolnék, erősen haboznék hogy melyiket válasszam.
Az egyik cég vezetője azt mondta a CNN-nek, semmi sem bizonyítja jobban Steve Jobs hatását a mindennapokra, mint hogy a halálának a hírét ez a cégvezető az iPad-ján olvasta (én is). A CNN pedig kamera helyett egy iPad videóját használta az interjúk közvetítésére. Elmondták, hogy egy ideje már Irakból is így közvetítenek - közvetítőkocsik és kamerák helyett a riporter egy iPad-del megy ki a terepre és direktben az iPad által vett videoképet közvetítik.
Az Apple cég lecserélta az internetes nyitó oldalát - egy fekete-fehér fotó van ott, Steve Jobs, 1955-2011.
2011. október 4., kedd
Jogosítványjátékok
Amikor augusztusban átköltöztem a mostani apartmanba, elmentem a jogosítványomon a címváltozást átvezetni, ahogy azt akkor megírtam. Azóta az ideiglenes jogosítványt használtam szépen türelmesen várva, hogy megjöjjön az igazi kis plasztik kártya.
Aztán kezdtem türelmetlen lenni, mert csak nem akart megérkezni, az ideglenes papír pedig a lejárati idejéhez közeledett. Felhívtam a Department of Public Safety irodáját, ahol azokat a végtelennek tetsző órákat vártam, de egy automata közölte, hogy csak általános ügyekben adnak felvilágosítást, például hogy mikor vannak nyitva. Ha konkrét problémád van, például elvették a jogosítványod mert engedély nélkül fegyvert tartottál a kocsidban, akkor bizony a Központi Ügyfélszolgálatot kell hívni, az egyes irodák, kirendeltségek nem tudnak segíteni.
Elkezdtem tehát hívogatni a Központi Ügyfélszolgálatot. Ez egy türelemjáték, mert először ott is automata fogadja a hívásod, csak néhány "nyomja meg az X gombot hogyha azt akarja hogy" üzenet után jutsz el oda hogy kiderüljön, minden vonaluk foglalt és próbáld meg később. Nem hívhatod őket 24 órában, csak reggel 7:30-tól 18 óráig. Kipróbáltam: 18:01-kor már nem megy át a hívás. Ezek után rákerestem az interneten, másoknak ez hogy ment, hátha valaki leírt egy trükköt, hogyan lehet hatékonyan eljutni egy ügyfélszolgálatosig. Meglepő mennyiségű frusztrált írást láttam arról, vajon hogyan engedheti meg magának Texas a 21. században hogy állandóan foglalt legyen a vonal, nem lehet senkit elérni, stb. stb. Úgyhogy trükköt nem találtam.
Találtam viszont egy web oldalt, ahol arra biztatott a Department of Public Safety, hogy csak írjam be a jogosítvány azonosítóját meg a születési dátumomat, és azonnal kiírják hogy mi van a jogosítványommal. Bepötyögtem a kért információt, és a rendszer azonnal kiírta, hogy a megadott adatok alapján fogalma sincs, mi van a jogosítványommal, hívjam a Központi Ügyfélszolgálatot.
Ezek után bevetettem a legegyszerűbb dolgot ami itt az USA-ban az adminisztrációs területeken működni látszik: rögtön "nyitásra menni". Mivel 7:30-tól lehet hívni az ügyfélszolgálatot, én 7:31-kor csörögtem. És sikerült! X gomb megfelelő választása után egy valódi élő ügyfélszolgálatoshoz jutottam el. Elmondtam neki hogy augusztus közepe óta nem jött meg a jogsi. Utánanézett a rendszerben, azt mondta, hogy kiküldték még augusztusban. Biztos nem jött meg? Egyeztettük a postázási címet, rendben volt. Hát, akkor bizony elveszett. Nem gond, mondta, elindít egy új igénylést, és két-három héten belül valószínűleg megkapom a kis végleges plasztik kártyát. Ez rendben van, vetettem közbe, de addigra régen lejár az ideiglenes papírom.
Nem probléma, mondta virgoncan. Azonnal kiállít egy hosszabbítást az ideglenes jogsimhoz és ha megfelel nekem, elküldi e-mail-ben. Azt hittem rosszul hallok, de már megtanultam fapofával reagálni az ilyen helyzetekre. Jó, küldje e-mail-en. És egy óra múlva ott volt a mail-jeim közt a jogosítvány hosszabbítás. Kitöltött egy ugyanolyan szimpla egyoldalas papírívet, mint amilyet ideiglenes jogsiként kaptam, csak lejárati dátumnak megadta december 31-et (hátha még egyszer eltéved a posta), hitelesítésképpen tollal ráírta a nevét, majd beszkennelte a papírlapot és elküldte a mail címemre. Annyit kellett tennem hogy kinyomtattam a cég lézernyomtatóján (eléggé szemcsésre sikerült, mert a szkenneléskor nem valami finom beállítást használt), aláírtam, majd zsebre tettem. Van érvényes jogosítványom. Úgy gondolom, ezt a módszert Magyarországon a következő 500 éven belül nem veszik át.
Aztán kezdtem türelmetlen lenni, mert csak nem akart megérkezni, az ideglenes papír pedig a lejárati idejéhez közeledett. Felhívtam a Department of Public Safety irodáját, ahol azokat a végtelennek tetsző órákat vártam, de egy automata közölte, hogy csak általános ügyekben adnak felvilágosítást, például hogy mikor vannak nyitva. Ha konkrét problémád van, például elvették a jogosítványod mert engedély nélkül fegyvert tartottál a kocsidban, akkor bizony a Központi Ügyfélszolgálatot kell hívni, az egyes irodák, kirendeltségek nem tudnak segíteni.
Elkezdtem tehát hívogatni a Központi Ügyfélszolgálatot. Ez egy türelemjáték, mert először ott is automata fogadja a hívásod, csak néhány "nyomja meg az X gombot hogyha azt akarja hogy" üzenet után jutsz el oda hogy kiderüljön, minden vonaluk foglalt és próbáld meg később. Nem hívhatod őket 24 órában, csak reggel 7:30-tól 18 óráig. Kipróbáltam: 18:01-kor már nem megy át a hívás. Ezek után rákerestem az interneten, másoknak ez hogy ment, hátha valaki leírt egy trükköt, hogyan lehet hatékonyan eljutni egy ügyfélszolgálatosig. Meglepő mennyiségű frusztrált írást láttam arról, vajon hogyan engedheti meg magának Texas a 21. században hogy állandóan foglalt legyen a vonal, nem lehet senkit elérni, stb. stb. Úgyhogy trükköt nem találtam.
Találtam viszont egy web oldalt, ahol arra biztatott a Department of Public Safety, hogy csak írjam be a jogosítvány azonosítóját meg a születési dátumomat, és azonnal kiírják hogy mi van a jogosítványommal. Bepötyögtem a kért információt, és a rendszer azonnal kiírta, hogy a megadott adatok alapján fogalma sincs, mi van a jogosítványommal, hívjam a Központi Ügyfélszolgálatot.
Ezek után bevetettem a legegyszerűbb dolgot ami itt az USA-ban az adminisztrációs területeken működni látszik: rögtön "nyitásra menni". Mivel 7:30-tól lehet hívni az ügyfélszolgálatot, én 7:31-kor csörögtem. És sikerült! X gomb megfelelő választása után egy valódi élő ügyfélszolgálatoshoz jutottam el. Elmondtam neki hogy augusztus közepe óta nem jött meg a jogsi. Utánanézett a rendszerben, azt mondta, hogy kiküldték még augusztusban. Biztos nem jött meg? Egyeztettük a postázási címet, rendben volt. Hát, akkor bizony elveszett. Nem gond, mondta, elindít egy új igénylést, és két-három héten belül valószínűleg megkapom a kis végleges plasztik kártyát. Ez rendben van, vetettem közbe, de addigra régen lejár az ideiglenes papírom.
Nem probléma, mondta virgoncan. Azonnal kiállít egy hosszabbítást az ideglenes jogsimhoz és ha megfelel nekem, elküldi e-mail-ben. Azt hittem rosszul hallok, de már megtanultam fapofával reagálni az ilyen helyzetekre. Jó, küldje e-mail-en. És egy óra múlva ott volt a mail-jeim közt a jogosítvány hosszabbítás. Kitöltött egy ugyanolyan szimpla egyoldalas papírívet, mint amilyet ideiglenes jogsiként kaptam, csak lejárati dátumnak megadta december 31-et (hátha még egyszer eltéved a posta), hitelesítésképpen tollal ráírta a nevét, majd beszkennelte a papírlapot és elküldte a mail címemre. Annyit kellett tennem hogy kinyomtattam a cég lézernyomtatóján (eléggé szemcsésre sikerült, mert a szkenneléskor nem valami finom beállítást használt), aláírtam, majd zsebre tettem. Van érvényes jogosítványom. Úgy gondolom, ezt a módszert Magyarországon a következő 500 éven belül nem veszik át.
2011. október 2., vasárnap
Kirándulás: St. Edwards park
Csütörtökön megint Dallasban volt találkozóm. Reggel 5:30-kor találkoztunk a kollégákkal, 9:30-ra átszeltük a két várost elválasztó síkságot, átverekedtük magunkat a reggeli dallasi csúcsforgalmon (határozottan rosszabb mint Austinban) és mivel még volt egy kis időnk a találkozóig, beültünk egy Sonic-ba.
A Sonic hálózat Texasból indult, és több államon át egyenesen észak felé terjeszkedett, s mostanra már 3500 helyen vannak. Olyanok mint a Frédi és Béni rajzfilmek elején a gyorsétkezde. Egy rikító sárga épület, körbevéve parkolóval. Az épületbe nem mehetsz be, mert bent nincs vendégeknek hely (ezért aztán sokkal kiseeb biztsoítási díjat kell fizetniük, mintha a vendégek be tudnának ülni). Kint a parkolóban beállsz egy helyre, elolvasod a minden parkolóhely melletti rikító tábláról hogy mit akarsz rendelni (hamburgerek, hot dogok mindenféle ízesítésben, üdítők, jégkásás italok stb.), megnyomsz egy gombot a táblán, bmondod a rendelésed, beteszed a bankkártyád a tábla alatti dobozba és ott fizetsz. Néhány perc múlva megjelenik egy "felszolgáló" a parkolóhelyednél egy tálcával, amiről beadogatja neked a kocsiba a rendelt tételeket. Aztán vagy helyben megeszed, vagy elhajtasz vele. Néhány pad is ki van téve azon ritka vendégeknek, akik nem a kocsijukban akarják befalni a hot dogjukat. Aki látni akarja, hogy néz ki egy ilyen, kattintson itt.
Az egész napos találkozó után este 10 körül értünk haza.
Lazításképpen ma elmentem egy közeli természetvédelmi területre egy kis kirándulásra. Újabb olyan hely, amit a nemrég vásárolt kis könyvből néztem ki. A talaj mészkőszikla, rajta a szárazsággal háborút viselő inas, száraz, kemény törzsű növények.
A parkot átszelő folyómederben csak helyenként maradt meg a víz, ide a szarvasok járnak inni, ha nincs a közelben turista.
Kicsit feljebb, egy gátacska mögött, még áll a víz, amiből az esőzések után folyó kellene hogy alakuljon.
Az állatok beássák magukat nappalra, vagy pedig az árnyékban pihennek, mint ez az óriási szitakötő. Ekkorát még nem láttam, legalább 12 cm a szárnya egyik végétől a másikig. Ellazulva pihent, nem bánta hogy fotózom.
Itt a kaktusz természetes tartozéka az aljnövényzetnek.
Jó kis séta volt, érdemes lesz ide visszatérni esőzések után. A parkhoz vezető úton 5 helyen volt áradásümérce felállítva. Mivel az út völgyben vezet, esőzésekkor a feltorlódó víz, amely nem tud leszivárogni a kiszáradt talajba, a föld felszínén alkot rohanó áradásokat. Az út mentén felállított mércéken az áradások szintjét lehet nyomon köevtni, egészen 5 m-es magasságig.
A Sonic hálózat Texasból indult, és több államon át egyenesen észak felé terjeszkedett, s mostanra már 3500 helyen vannak. Olyanok mint a Frédi és Béni rajzfilmek elején a gyorsétkezde. Egy rikító sárga épület, körbevéve parkolóval. Az épületbe nem mehetsz be, mert bent nincs vendégeknek hely (ezért aztán sokkal kiseeb biztsoítási díjat kell fizetniük, mintha a vendégek be tudnának ülni). Kint a parkolóban beállsz egy helyre, elolvasod a minden parkolóhely melletti rikító tábláról hogy mit akarsz rendelni (hamburgerek, hot dogok mindenféle ízesítésben, üdítők, jégkásás italok stb.), megnyomsz egy gombot a táblán, bmondod a rendelésed, beteszed a bankkártyád a tábla alatti dobozba és ott fizetsz. Néhány perc múlva megjelenik egy "felszolgáló" a parkolóhelyednél egy tálcával, amiről beadogatja neked a kocsiba a rendelt tételeket. Aztán vagy helyben megeszed, vagy elhajtasz vele. Néhány pad is ki van téve azon ritka vendégeknek, akik nem a kocsijukban akarják befalni a hot dogjukat. Aki látni akarja, hogy néz ki egy ilyen, kattintson itt.
Az egész napos találkozó után este 10 körül értünk haza.
Lazításképpen ma elmentem egy közeli természetvédelmi területre egy kis kirándulásra. Újabb olyan hely, amit a nemrég vásárolt kis könyvből néztem ki. A talaj mészkőszikla, rajta a szárazsággal háborút viselő inas, száraz, kemény törzsű növények.
A parkot átszelő folyómederben csak helyenként maradt meg a víz, ide a szarvasok járnak inni, ha nincs a közelben turista.
Kicsit feljebb, egy gátacska mögött, még áll a víz, amiből az esőzések után folyó kellene hogy alakuljon.
Az állatok beássák magukat nappalra, vagy pedig az árnyékban pihennek, mint ez az óriási szitakötő. Ekkorát még nem láttam, legalább 12 cm a szárnya egyik végétől a másikig. Ellazulva pihent, nem bánta hogy fotózom.
Itt a kaktusz természetes tartozéka az aljnövényzetnek.
Jó kis séta volt, érdemes lesz ide visszatérni esőzések után. A parkhoz vezető úton 5 helyen volt áradásümérce felállítva. Mivel az út völgyben vezet, esőzésekkor a feltorlódó víz, amely nem tud leszivárogni a kiszáradt talajba, a föld felszínén alkot rohanó áradásokat. Az út mentén felállított mércéken az áradások szintjét lehet nyomon köevtni, egészen 5 m-es magasságig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)