Kirándulás: St. Edwards park

Csütörtökön megint Dallasban volt találkozóm. Reggel 5:30-kor találkoztunk a kollégákkal, 9:30-ra átszeltük a két várost elválasztó síkságot, átverekedtük magunkat a reggeli dallasi csúcsforgalmon (határozottan rosszabb mint Austinban) és mivel még volt egy kis időnk a találkozóig, beültünk egy Sonic-ba.

A Sonic hálózat Texasból indult, és több államon át egyenesen észak felé terjeszkedett, s mostanra már 3500 helyen vannak. Olyanok mint a Frédi és Béni rajzfilmek elején a gyorsétkezde. Egy rikító sárga épület, körbevéve parkolóval. Az épületbe nem mehetsz be, mert bent nincs vendégeknek hely (ezért aztán sokkal kiseeb biztsoítási díjat kell fizetniük, mintha a vendégek be tudnának ülni). Kint a parkolóban beállsz egy helyre, elolvasod a minden parkolóhely melletti rikító tábláról hogy mit akarsz rendelni (hamburgerek, hot dogok mindenféle ízesítésben, üdítők, jégkásás italok stb.), megnyomsz egy gombot a táblán, bmondod a rendelésed, beteszed a bankkártyád a tábla alatti dobozba és ott fizetsz. Néhány perc múlva megjelenik egy "felszolgáló" a parkolóhelyednél egy tálcával, amiről beadogatja neked a kocsiba a rendelt tételeket. Aztán vagy helyben megeszed, vagy elhajtasz vele. Néhány pad is ki van téve azon ritka vendégeknek, akik nem a kocsijukban akarják befalni a hot dogjukat. Aki látni akarja, hogy néz ki egy ilyen, kattintson itt.

Az egész napos találkozó után este 10 körül értünk haza.

Lazításképpen ma elmentem egy közeli természetvédelmi területre egy kis kirándulásra. Újabb olyan hely, amit a nemrég vásárolt kis könyvből néztem ki. A talaj mészkőszikla, rajta a szárazsággal háborút viselő inas, száraz, kemény törzsű növények.

A parkot átszelő folyómederben csak helyenként maradt meg a víz, ide a szarvasok járnak inni, ha nincs a közelben turista.

Kicsit feljebb, egy gátacska mögött, még áll a víz, amiből az esőzések után folyó kellene hogy alakuljon.

Az állatok beássák magukat nappalra, vagy pedig az árnyékban pihennek, mint ez az óriási szitakötő. Ekkorát még nem láttam, legalább 12 cm a szárnya egyik végétől a másikig. Ellazulva pihent, nem bánta hogy fotózom.

Itt a kaktusz természetes tartozéka az aljnövényzetnek.

Jó kis séta volt, érdemes lesz ide visszatérni esőzések után. A parkhoz vezető úton 5 helyen volt áradásümérce felállítva. Mivel az út völgyben vezet, esőzésekkor a feltorlódó víz, amely nem tud leszivárogni a kiszáradt talajba, a föld felszínén alkot rohanó áradásokat. Az út mentén felállított mércéken az áradások szintjét lehet nyomon köevtni, egészen 5 m-es magasságig.