2014. január 26., vasárnap

Husky hétvége

Ma elmentünk a Morton Arborétumba egy havas sétára. Ki akartuk használni a derült, enyhén napos időt egy kis kirándulásra, mert ma csak -5, -3 fok körül volt a hőmérséklet, de holnaptól ismét nagyon csúnyán hideg lesz. A TV-ben a meteorológusok nagy térképeket használva elmagyarázták, hogyan örvénylik az északi sark körül a hideg levegő, és hogyan szakad le időnként egy-egy nagyobb hideg levegő nyúlvány ebből az örvényből, végigsöpörve az USA-n. Holnap már -25, -30 fok lesz a környéken. Ahol csak lehet a munkahelyek értesítették a dolgozókat hogy otthonról dolgozzanak hétfőn és kedden mert kutya hideg lesz. Apropó kutya, kiderült hogy ezen a hétvégén a Morton Arborétumban husky napokat tartanak. Ezek a Szibériából illetve Alaszkából származó szánhúzó kutyák, amelyek kifejezetten élvezik az itteni időjárást.

Volt husky simogatás, szánhúzó bemutató és örökbe is lehetett fogadni gyönyörű szép husky-kat. Ez utóbbit nem tettük meg, de a többit igen.

Azok a kutyák amelyek nem vettek részt a szánhúzó bemutatón, a bejárat környékén fogadták a látogatókat. Bár igen barátságosak voltak, izgatottságuk tisztán mutatta hogy inkább futnának a hóban minthogy látogatók simogassák őket. Azért a barátságosságuk átsüt az alábbi fotókból.


Az ideiglenesen az arborétum fái közt kijelölt szánhúzó pálya felé sétálva két mókusba botlottunk, akik pár méterrre az emberektől, orrukat a hóba fúrva próbáltak makkot találni a tölgyfák tövében. Kis tengeralattjárókként a hó alá bukva fúrták előre az orrukat a hideg fehérségbe.

A szánhúzó pálya szélén fiatal husky-k voltak kikötve a gyerekek nagy örömére. Ezek a szép állatok tartózkodó érdeklődéssel figyelték hogy mi történik körülöttük, és óvatosan megpróbálták kikerülni a gyerekek simogató kezeit. A felnőttektől nem tartottak.

A szánhúzó bemutató előtt egy kislány és egy fiatal husky segítségével egy szakértő előadást tartott a szibériai és alaszkai husky-król.

Ahogy közeledett a szánhúzás ideje, a kutyák kezdtek izgatottak lenni és a gazdáikhoz fordultak, mintegy kérdezve őket hogy "na, mi lesz?"

Amikor elindul egy tréner síléceken, egy mindössze pár éves husky-tól húzva, a többi kutya megértette hogy itt az idő.

Lassan felsorakoztatták őket és elkezdték egyesével befogni a hámba. Minden kutyának megvan a szerepe, ettől függően fogják be előre vagy hátrébb; az intelligensebb "kormányozza" a csoportot, a többi elsődlegesen húz.

Ekkorra a kutyákkal már alig lehetett bírni. Futni akartak! Vonyítottak, ugattak, "beszélgettek", húzogatták egymás szíjait. Az emberek több szánt készítettek elő; ezeket hátul kikötötték más járművekhez, nehogy az izgatott kutyafalka elrohanjon valamelyikkel. Az alábbi videón látni is és hallani is kutyák a türelmetlenségét.

Ez a vezető kutya fel-felugrált a levegőbe, rángatta a társa szíját, nagyon kész volt már menni.

És végre! Elindult az első szán! Innentől kezdve minden kutya elcsendesedett, igazi profik módjára a versenyre koncentráltak.

A Fox TV csatornától és az ABC-től is kint voltak, filmezték az eseményt.

Az elsőnek indított szán az arborétum erdejében kijelölt útvonalán végigmenve, néhány perc múlva feltűnt a célhoz vezető egyenesben.

Egymás után indultak a szánok és tűntek elő az alábbi kanyarban, a felsorakozott gyereke, fotózó szülők és kirándulók sorfalának nagy örömére.



A "kutyázás" után még sétáltunk egyet a parkban. A hidegben a hókristályok nem olvadtak össze, homokszerűen söprődő csillogó buckákat alkottak.

Még minden alszik a hótakaró alatt.

A Morton Arborétumban lehet cross-country sífutó elszerelést is bérelni, és az arborétum hosszú ösvényein bóklászni.

Végül visszaértünk a bejárat közelében lévő tóhoz, amely most egyetlen havas síkság.

A husky-kat csak egy évben egyszer hozzák el ide; amikor jövőre jönnek, biztos hogy megint eljövünk!

2014. január 23., csütörtök

A vakáció vége

Ez az utolsó bejegyzésem a vakációnkról, mindenfélét összeszedtem benne. Sokszor megbámultuk a közeli szigetet, ahol a szigettulajdonos barátunk éldegélt. Az időjárástól, napszaktól függően sokféle arcát láttuk a szigetnek, de a legfestőibbnek mindig a késő délutáni esőfelhők alatt mutatott.

Meg persze naplementekor. Ilyenkor a tulajdonosa az apályban átsétált a sekély vízben a mi "hotelünk" éttermébe hogy felhajtson egy-két üveg sört és elbeszélgessen a vendégekkel.

A szigetének a partja barátságtalanul csipkézett sziklákkal és egy kevés szép homokos stranddal várt.

Nem csak az óceánban töltöttük a napot, elmentünk kirándulni a szigetünk, Mangrove Cay belseje felé. A néhol tüskés, keskeny ösvényeken küszködve az erdő belsejében vadon növő orchideákat találtunk.


A talajt nagyrészt nem föld,. hanem az eróziótól átlyuggatott szikla alkotta.

Néhányszor elbicikliztünk a sziget más részeire is. A magam részéről a sziget legbájosabb épületének a reptér közelében álló, karácsonyi díszekkel feldíszített, Barbi-rózsaszín rendőrségi épületet találtam. Mintát lehet venni róla, ennél kevésbé marcona rendőrőrs szerintem nincs a világon!

A biciklis túrákkal a sziget további szép, festői részeit is sikerült felfedeznünk.

És hát a bázisunk, a part ahol a kunyhónk állt már önmagában is jó kedvet és vakációt sugárzott, ahogy reggel az ember kilépett az ajtón; a trópusi növényzettel, kókuszpálmákkal, a bármikor kivihető kajakokkal.



A tulaj előzékenyen kint hagyott egy méteres rozsdás machetét, hogy akinek kedve van, vágjon fel magának a lehullott kókuszdiók közül. Hát én felvágtam egyet (csak a kókuszdiót borító vastag, sűrű szálas "bundát" levágni volt vagy 5 perc) és két napig csemegéztünk a friss, vakító fehér kókuszbélből. Sokkal jobb ízű volt mint az üzletekben kapható!

Kb. minden második estén homárt vacsoráztunk salátával, mert homár bőségesen volt a környéken, mindenkinek volt kézi lándzsája - némelyik vendég társunknak is - és napi 20 perc vadászatot senki nem sajnált hogy előteremtse a betevő homárt többünknek is.

És hát mindennapi programunk a környékbeli "blue hole"-ok látogatása volt. Felejthetetlenné vált mindegyik.














Végül pedig az utolsó kép - a vakációnk és egyben az év utolsó napja, December 31, búcsú a szigettől. Kora reggel indult vissza a kis gépecske Nassau-ba, hogy néhány óra repülés után visszatérjünk a fagyos, havas Chicago-ba, ahol az érkezésünk után pár nappal az utóbbi évek leghidegebb napjait mérték.

Végül. ha meg akarod nézni a Google térképén, hogy hol volt mindez, kattints itt.