Meg persze naplementekor. Ilyenkor a tulajdonosa az apályban átsétált a sekély vízben a mi "hotelünk" éttermébe hogy felhajtson egy-két üveg sört és elbeszélgessen a vendégekkel.
A szigetének a partja barátságtalanul csipkézett sziklákkal és egy kevés szép homokos stranddal várt.
Nem csak az óceánban töltöttük a napot, elmentünk kirándulni a szigetünk, Mangrove Cay belseje felé. A néhol tüskés, keskeny ösvényeken küszködve az erdő belsejében vadon növő orchideákat találtunk.
A talajt nagyrészt nem föld,. hanem az eróziótól átlyuggatott szikla alkotta.
Néhányszor elbicikliztünk a sziget más részeire is. A magam részéről a sziget legbájosabb épületének a reptér közelében álló, karácsonyi díszekkel feldíszített, Barbi-rózsaszín rendőrségi épületet találtam. Mintát lehet venni róla, ennél kevésbé marcona rendőrőrs szerintem nincs a világon!
A biciklis túrákkal a sziget további szép, festői részeit is sikerült felfedeznünk.
És hát a bázisunk, a part ahol a kunyhónk állt már önmagában is jó kedvet és vakációt sugárzott, ahogy reggel az ember kilépett az ajtón; a trópusi növényzettel, kókuszpálmákkal, a bármikor kivihető kajakokkal.
A tulaj előzékenyen kint hagyott egy méteres rozsdás machetét, hogy akinek kedve van, vágjon fel magának a lehullott kókuszdiók közül. Hát én felvágtam egyet (csak a kókuszdiót borító vastag, sűrű szálas "bundát" levágni volt vagy 5 perc) és két napig csemegéztünk a friss, vakító fehér kókuszbélből. Sokkal jobb ízű volt mint az üzletekben kapható!
És hát mindennapi programunk a környékbeli "blue hole"-ok látogatása volt. Felejthetetlenné vált mindegyik.
Végül pedig az utolsó kép - a vakációnk és egyben az év utolsó napja, December 31, búcsú a szigettől. Kora reggel indult vissza a kis gépecske Nassau-ba, hogy néhány óra repülés után visszatérjünk a fagyos, havas Chicago-ba, ahol az érkezésünk után pár nappal az utóbbi évek leghidegebb napjait mérték.
Végül. ha meg akarod nézni a Google térképén, hogy hol volt mindez, kattints itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése