2013. február 11., hétfő

Csekk és kártya


Itt a csekk teljesen normális, bevett fizetési forma, amitől az átköltözésem után elég sokáig idegenkedtem. Fogsz egy darab papírt amit a bankodtól kaptál (nem is védi hologram vagy bonyolult mintázat, de nem is lenne értelme mert csak egy papír, amire rá van nyomtatva a számlaszámod), ráírsz egy összeget, meg hogy kinek szánod (de csak egyszerű cégnevet, nincs semmilyen azonosító), aláírod, dátumozod és ezzel feljogosítod az illetőt hogy megkapja a bankszámládról a papírra írt összeget. Ezt a fizetési formát mindenhol elfogadják pont úgy, mint a készpénzt, még az élelmiszeráruházak kasszáinál is. Igaz, hogy a sorbanállók morognak, ha nekiállsz a pénztárnál csekket írni.

Az is teljesen normális hogy a csekket akármekkora összegről borítékban feladják. Lehet így fizetni villany vagy gázszámlát, újság előfizetést, autó árát, törlesztő részletét vagy éves tandíjat az iskolának.

A bankkártyád (hitel- vagy debit kártyád) használata is egy magyar számára idegesítően laza. Ha étteremben fizetsz vele, mindig elviszik a szemed elől. De legnagyobb mentális ellenállást akkor éreztem amikor telefonos ügyfélszolgálaton keresztül fizettem internet előfizetést és először kérték el tőlem telefonban a kártyaszámomat és a kártya biztonsági kódját (nem a PIN-t, hanem a kártya hátán lévő 3 jegyű számot). Azóta jópárszor fizettem így, de még most is kényelmetlen érzés. Nincs szükség az aláírásodra, a kártyaszám és biztonsági kód ismeretében elméletileg bármennyit leemelhetnek a bankszámládról. De nem teszik, mert itt ez egy bevett fizetési mód, és a nagyobb kártyatársaságok (például az American Express) garanciát vállalnak arra hogy 100%-ban megtérítik a károdat, ha valaki a jóváhagyásod nélkül próbál a számládról költeni.

Pár hónappal ezelőtt étteremben üzleti vacsorát fizettünk, külön - külön, és a pincér felcserélte véletlenül a céges hitelkártyánkat. A kollégámét adta vissza nekem és az enyémet a kollégámnak. Egyikünk sem nézte meg a nevet a kártyán, egyébként a kártya ugyanúgy nézett ki. Két hétig használtuk a másikét, amíg rájöttünk a cserére. Minden alkalommal amikor fizettem a kártyával, elektronikus képernyőn alá kellett írnom és sehol nem volt probléma, hogy az aláírásom közel sem hasonlított a kollégáméhoz ami a kártyán és a bankban tárolva volt. Az volt a tanulság, hogy ha ellopnák a hitelkártyámat, szinte korlátozás nélkül vásárolhatnának vele, igazából semmilyen elllenőrzése nincs az aláírásnak.


2013. február 10., vasárnap

Hó és jég ellen

Állandó a készültség a havazásra. Ennek két oka van: egyrészt ha elindul a hóesés, 2-3 óra alatt annyi eshet, ami komolyan megbénítja a közlekedést az autópályákon és a város utcáin, másrészt jópár ember megélhetésének fontos része a téli hóeltakarítás.

A feleségem egyik kollégája is egy ideig abból élt, hogy a Ford F-150-es kisteherautójára télen felrakott egy hókotró lapátot, és 20 dolláros áron takarította el a havat a házak autóbeállóiról. November óta a város utcáin hólapátokkal felszerelve cirkálnak maszek és a városnak dolgozó kisteherautók. Amint egy pici hó esik, bőszen nekirontanak és az utolsó hópehelyig kiirtják az autópályák, főutak, utak, utcácskák felületéről, a parkolókat tisztára sikálják és mindent felszórnak jégolvasztóval.

Ez utóbbi érdekes kemikália. Nem sót vagy homokot használnak, hanem pici gömböcskékből álló olyan vegyszert, ami pillanatok alatt olvasztja a havat, jeget, nincs savas hatása, nem korrodálja az autókat, sőt nem káros sem a növényre, sem a háziállatokra. Chicago környékén még nagyon sokan járnak 15-20 éves Honda Civic-ekkel: ha valaki átlagos módon törődik a kocsijával, az nem rozsdásodik át a téli használattól.

Ezt a jégolvasztó ("Ice Melter") vegyszert otthoni használtar is lehet persze kapni, olyan műanyag flakonban aminek a résnyire kinyíló szája egyben szórófej is. Mintha virágoskertet öntöznél, úgy kell vele végigmenni a házad körüli járdán, kocsibeállón, és a szétszóródó kis gömböcskék fél óra alatt jégmentes aszfaltot varázsolnak elő.

2013. február 9., szombat

Vízóra

A háztulajdonos pénteken felfedezte hogy a pincében csöpög a vízóra. Semmi kritikus, lassú, egyenletes cseppek félpercenként, de hát mégsem jó. A cseppek egyértelműen a vízórából jöttek, a vízóra meg a város tulajdona, úgyhogy felhívtam őket. Azt mondták most éppen nincs bent szerelő de amint bent lesz valaki, felhív időpontot egyeztetni. Jó, feleltem, meg tudom oldani jövő héten.

Este negyed nyolckor csengett a telefon. A szerelő volt az, kérdezte hogy beugorhat-e még este. Eléggé meglepődtem, de mondtam neki hogy persze, várjuk.

Fél óra múlva csengetett, hóna alatt minden szükséges szerszámmal. Az ajtóban levette a cipőjét és miután megmutattam neki a vízórát, tizenöt perc alatt végzett a cserével. Kérdeztem hogy ez neki még rendes munkaidő, pénteken este nyolc körül? Nem, mondta mosolyogva, de végzett egy másik helyen, a mi házunk nem volt messze és úgy gondolta segít mielőtt elkezdődik a hétvége. Nagyon köszönjük, mondtam. Semmiség, felelte mosolyogva, végül is ezért fizetik.

Érdekességképpen: A vízórák alján olyan műanyag fedél van, amit kifejezetten úgy terveztek, hogy ha a vízóra a kertben van és elkezd jegesedni, először a műanyag fedél törjön el és egy érdekes megoldással lehetőleg blokkolja a kifolyó vizet.

A vízóra egy hosszú vezetékkel csatlakozik egy mérő fejhez a gázóra mellett a kertben. Minden hónapban a város embere körbejár egy kis készülékkel amit odaérint a mérőfejekhez a házak kertjében és az tárolja a vízórák sorozat számát és állását. Ez a vízóra leolvasás folyamata.

A szerelő csatlakoztatta a vízórát a vezetékhez, összepakolt, feltörölte a három csepp vizet ami a padlóra hullott, mosolyogva jó hétvégét kívánt és mesebeli jótevőként beleolvadt az éjszakába.

2013. február 3., vasárnap

Séta

Az időjárás erősen változó. Pár napja még trópusi zivatar áztatta el a földet, felolvasztva minden kis hófoltot. Utána -10 fokos hideg jött ragyogó tiszta napsütéssel. Tegnap viszont úgy döntött az időjárás hogy visszanyúl a karácsonyi hagyományhoz és szép nagy pelyhekben hullani kezdett a hó.

A havazást megelőző nagy hidegben a Naperville közepén húzódó folyó nagy része befagyott.


A havazással aztán kicsit felengedett az idő, a folyó most szürkén kavarogva árad a jeges partok közt. A parton még mindig orgonasípra emlékeztető hosszú jégcsapok lógnak a növényeken.


A kacsák békésen szundikálnak a jeges vízben. Kinéztek egy olyan pontot a part közelében, ahol nyugodt a folyó, nem zavarja őket a máshol piszkosan rohanó víz.

A madarak ezen a környéken mindig élelemhez jutnak, ezért a téli csupasz bokrokon és faágakon gyakran látni tollas színfoltokat.
 

A hóesés lehetőséget ad a háztulajdonosoknak hogy előhozzák a garázsból a hóeltakarító szerkentyűiket. Én a magam részéről hólapátot használtam, de itt a házaknál gyakori egy porszívó nagyságú szerkezet ami egy forgókefével felszedi a havat a járdáról és oldalra, felfelé kilövi. Ami az itteni porhóval azt eredményezi hogy annak egy része visszahullik a járdára, egy másik része pedig a használójának az orrát - száját tömi tele, de jut a sál alá is. A felsöpört hó egy kis része azonban valóban olyan helyen köt ki ahol nem zavar senkit.
Íme az illusztráció:


2013. február 2., szombat

A Superbowl előestéje

Ismét itt a Superbowl, a nagy amerikai foci döntő, a világ legdrágább TV hirdetéseinek az ideje. Elfogytak a csirkeszárnyak.

A két dolog szoros kapcsolatban áll egymással. A Superbowl-ra, az amerikai futball döntő eseményére, ami holnap, vasárnap este 18:30-kor kezdődik, már az új év első napjától készül a nép. Szervezik a party-kat, vendégségeket, mert a Superbowl-t nem illik egymagadban nézned. Ahogy már írtam, ilyenkor fogy a legtöbb pizza is az országban. Minden pizzasütő illetve házhozszállítással üzemelő étkezde csúcsra jár és tömegével szállítják majd az üdítőkkel és salátákkal körített ételeket a lakásokba, házakba. A fűszeres, csípős szósszal leöntött csirkeszárny nagyon kedvelt étel itt, de idén már odáig fajult a dolog hogy a Superbowl-ra készülés lázában feldolgozták az öszes létező csirkeszárnyat, és amíg - az egyik pizzahálózat vezetőjnek nyilatkozata szerint - ki nem dolgozzák hogyan lehet 4 szárnyú csirkét nevelni, addig előfordulhat hogy kifogynak a csirkeszárnyakból holnap. Itt az USA-ban, ahol egyetlen városban sem tudsz 1 kilométert menni anélkül hogy ne hajtanál el 3 gyorsétkezde előtt.

Ha nem tudnánk, hogy holnap Superbowl nap van, a jelekből könnyű lenne rájönni. Például zsúfolásig tele van a Costco parkolója. A Costco olyasmi mint otthon a Metro áruház: külön vásárlói kártyával kell rendelkezned és nagyker árakon vásárolhatsz, a szokásos áruházakban kapható adagoknál jóval nagyobb tételekben. Például nem tudsz venni 20 dkg felvágottat, csak legalább másfél kilót egy nagy csomagban. Szóval a Costco parkolója tele, az emberek púpozott bevásárlókocsikban tolják ki az autójukhoz a partikellékeket, italt, ropogtatnivalót, sütni való húsokat, stb.

Holnap délután ki fognak ürülni az utcák, az emberek egyik fele vendégségbe megy a másikhoz, és minden ház ablakán a TV fénye fog derengeni.

2013. február 1., péntek

Internet

Néhány napja arról jelentek meg cikkek, hogy azok a szegényebb családból származó gyerekek, akiknek nincs otthon szélessávú internet elérésük, hátrányba kerülnek az iskolákban. Akiknek otthon természetes az internet elérés, azok a délutáni iskolai tanulóidőben megírják az egyéb házi feladataikat, az internetes feladatokat otthonra, estére hagyják. Márpedig kapnak elég feladatot: az életre val felkészítés jegyében blogot kell írniuk, aktívan kell használniuk megadott feladatok elvégzésére az olyan népszerű alkalmazásokat mint a Facebook és a Twitter, hozzá kell szólniuk az egymás által ezeken felvetett témákhoz, stb.

Akiknek nincs otthon internet, márpedig bőségesen akadnak még ilyen diákok az USA-ban, azok kora délután beveszik magukat olyan helyekre ahol ingyenes internet elérést találnak (például a Starbucks kávézók, egyes MacDonalds-ok) és először az intenetes házit végzik el, esetenként többen megosztva egy laptopot. Nekik estére marad a többi tantárgy, miután haza mennek.

Egyik részről tehát annyira a mindennapok része az internet használat, hogy alap készségként tanítják illetve kérik számon, a gyerekek és a felnőttek oktatásában egyaránt.

Másrészről pár órája jelentették be hogy 250,000 felhasználó adatait lopták le a Twitter-ről. Önmagában persze nem eget rengető veszély, hogy valaki a nevedben egy Twitteres hozzászólást ereszt meg, de ha ugyanazt a jelszót használód a Twitteren mint a bankod web oldalán, akkor ez lehet nagyon rossz hír is.

A két talán legfajsúlyosabb újság, a Wall Street Journal és a New York Times majdnem egy időben jelentette be hogy egyértelmű bizonyítékok alapján kínai hacker-ek hatoltak be a rendszereikbe,azt kutatva hogy milyen cikkeket készülnek megkelentetni Kínáról illetve egzes kiváltságos kínai személyiségekről. Ahogy a New York Times IT vezetője mondta, a hackerek már szeptemberben be tudtak lépni a rendszereikbe és akár meg is béníthatták volna a lap működését. Nem tették, csak csndben kutatgatták a cikkeket. Ez alkalommal.

Eric Schmidt,  a Google vezérének áprilisban megjelenő könyve ("Az új digitális kor") szerint Kína veszélyes és rosszindulatú szuperhatalom. A Wall Street Journal már belepillanthatott a könyvbe. Úgy tűnik, Schmidt szerint az USA hátrányban van Kínával szemben, ahol kevésbé szigorú a törvényi szabályozás és minden lépéssel amit a kínai cégek ipari kémkedés révén nyernek, Kína mint nagyhatalom tud terjeszkedni. Tehát az internet egy töltött fegyver Kína kezében a nagyhatalmi törekvéseiben.

Tom Clancy nemrég megjelent regénye is olyan szituációt ír le, ahol az USA-val szemben Kína az interneten indít háborút. Könyvek, videojátékok alapszituációja hogy kínai hackerek megbénítják az USA működését, használhatatlanná teszik az internetes kommuniklációt az országban. Ez az új mumus a hidegháború után, és fenti események csak erősítik enneka képnek valószerűségét, illetve azt mutatják hogy egyelőre békésen, de az ilyen konfliktusok már elkezdődtek. Egy 2011-es kormányjelentés az USA-ban már a kár mértékét becsülgeti, amit az interneten keresztüli ipari kémkedés és a kínai szervezett hacker-ek okoznak.

Túl sok kényelmes szolgáltatást nyújt már az internet ahhoz hogy az átlagpolgár megerőltesse magát extra titkosítások és igazán komplikált jelszavak használatával, nemhogyfeladja az internetes szolgáltatásokat. Úgyhogy egyelőre "a helyzet tovább fokozódik".