Csekk és kártya

Itt a csekk teljesen normális, bevett fizetési forma, amitől az átköltözésem után elég sokáig idegenkedtem. Fogsz egy darab papírt amit a bankodtól kaptál (nem is védi hologram vagy bonyolult mintázat, de nem is lenne értelme mert csak egy papír, amire rá van nyomtatva a számlaszámod), ráírsz egy összeget, meg hogy kinek szánod (de csak egyszerű cégnevet, nincs semmilyen azonosító), aláírod, dátumozod és ezzel feljogosítod az illetőt hogy megkapja a bankszámládról a papírra írt összeget. Ezt a fizetési formát mindenhol elfogadják pont úgy, mint a készpénzt, még az élelmiszeráruházak kasszáinál is. Igaz, hogy a sorbanállók morognak, ha nekiállsz a pénztárnál csekket írni.

Az is teljesen normális hogy a csekket akármekkora összegről borítékban feladják. Lehet így fizetni villany vagy gázszámlát, újság előfizetést, autó árát, törlesztő részletét vagy éves tandíjat az iskolának.

A bankkártyád (hitel- vagy debit kártyád) használata is egy magyar számára idegesítően laza. Ha étteremben fizetsz vele, mindig elviszik a szemed elől. De legnagyobb mentális ellenállást akkor éreztem amikor telefonos ügyfélszolgálaton keresztül fizettem internet előfizetést és először kérték el tőlem telefonban a kártyaszámomat és a kártya biztonsági kódját (nem a PIN-t, hanem a kártya hátán lévő 3 jegyű számot). Azóta jópárszor fizettem így, de még most is kényelmetlen érzés. Nincs szükség az aláírásodra, a kártyaszám és biztonsági kód ismeretében elméletileg bármennyit leemelhetnek a bankszámládról. De nem teszik, mert itt ez egy bevett fizetési mód, és a nagyobb kártyatársaságok (például az American Express) garanciát vállalnak arra hogy 100%-ban megtérítik a károdat, ha valaki a jóváhagyásod nélkül próbál a számládról költeni.

Pár hónappal ezelőtt étteremben üzleti vacsorát fizettünk, külön - külön, és a pincér felcserélte véletlenül a céges hitelkártyánkat. A kollégámét adta vissza nekem és az enyémet a kollégámnak. Egyikünk sem nézte meg a nevet a kártyán, egyébként a kártya ugyanúgy nézett ki. Két hétig használtuk a másikét, amíg rájöttünk a cserére. Minden alkalommal amikor fizettem a kártyával, elektronikus képernyőn alá kellett írnom és sehol nem volt probléma, hogy az aláírásom közel sem hasonlított a kollégáméhoz ami a kártyán és a bankban tárolva volt. Az volt a tanulság, hogy ha ellopnák a hitelkártyámat, szinte korlátozás nélkül vásárolhatnának vele, igazából semmilyen elllenőrzése nincs az aláírásnak.