A háztulajdonos pénteken felfedezte hogy a pincében csöpög a vízóra. Semmi kritikus, lassú, egyenletes cseppek félpercenként, de hát mégsem jó. A cseppek egyértelműen a vízórából jöttek, a vízóra meg a város tulajdona, úgyhogy felhívtam őket. Azt mondták most éppen nincs bent szerelő de amint bent lesz valaki, felhív időpontot egyeztetni. Jó, feleltem, meg tudom oldani jövő héten.
Este negyed nyolckor csengett a telefon. A szerelő volt az, kérdezte hogy beugorhat-e még este. Eléggé meglepődtem, de mondtam neki hogy persze, várjuk.
Fél óra múlva csengetett, hóna alatt minden szükséges szerszámmal. Az ajtóban levette a cipőjét és miután megmutattam neki a vízórát, tizenöt perc alatt végzett a cserével. Kérdeztem hogy ez neki még rendes munkaidő, pénteken este nyolc körül? Nem, mondta mosolyogva, de végzett egy másik helyen, a mi házunk nem volt messze és úgy gondolta segít mielőtt elkezdődik a hétvége. Nagyon köszönjük, mondtam. Semmiség, felelte mosolyogva, végül is ezért fizetik.
Érdekességképpen: A vízórák alján olyan műanyag fedél van, amit kifejezetten úgy terveztek, hogy ha a vízóra a kertben van és elkezd jegesedni, először a műanyag fedél törjön el és egy érdekes megoldással lehetőleg blokkolja a kifolyó vizet.
A vízóra egy hosszú vezetékkel csatlakozik egy mérő fejhez a gázóra mellett a kertben. Minden hónapban a város embere körbejár egy kis készülékkel amit odaérint a mérőfejekhez a házak kertjében és az tárolja a vízórák sorozat számát és állását. Ez a vízóra leolvasás folyamata.
A szerelő csatlakoztatta a vízórát a vezetékhez, összepakolt, feltörölte a három csepp vizet ami a padlóra hullott, mosolyogva jó hétvégét kívánt és mesebeli jótevőként beleolvadt az éjszakába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése