Karácsony után, vissza az USA-ba

Magyarországról visszafelé, először át kellet esni az ellenőrzésen Ferihegyen. Sorbaállás, övet és cipőt levetni, laptop külön dobozba, átmenni a kapun, mindent visszapakolni. Rövidke 2 órás repüéls Frankfurtba. Ott rögtön kiszálláskor elkülönítették azokat, akik az USA-ba Dallas felé repültek tovább. Ez 16 ember volt velem együtt. Rohamtempóban átsétálattak minket a frankfurti reptér egy másik részébe és egy amerikai biztonsági ember külön egyenként mindenkit kikérdezett: miért megy az USA-ba, hol lakik, hogyan foglalt a jegyét, van-e az USA-ban ismerőse, stb. Sőt azt is megkérdezte, hány éves a bőröndöm. Hogy ezt miért kérdezték, mostanáig nem sikerült rájönnöm. Ez a procedúra extra volt, nem része a szokásos biztonsági szabályoknak. A 16 emberrel jó sokáig eltartott. Utána kidobták a még Magyarországon megkapott beszállókártyáinkat és ott helyben újakat nyomtattak helyettük, ugyanazokkal az adatokkal -számomra a Frankfurt-Dallas és a Dallas-Austin útvonalra. Ezután jött a szokásos része a biztonsági intézkedéseknek: Sorbaállás, övet és cipőt levetni, laptop külön dobozba, átmenni a kapun, mindent visszapakolni. Aztán megint egy soron kívüli extra: közvetlenül a kapunál beszállás előtt még egyszer ellenőrizték a beszállókártyákat és feltették ugyanazokat a kérdéseket amikre fél órával korábban válaszoltunk: Hová megyünk az USA-n belül, mi lesz a cím ahol lakunk, miért megyünk, stb. A repülőről megkonnyebbülve néztem vissza Frankfurtra, hogy végre sikerült túljutni mindezen.
Következett 11 és fé óra repülőút Dallasig. A repülő Németországból Anglián keresztül felkanyarodott északra Izland közelébe, majd egy nagy félkört leírva visszakanyarodott dél felé, berepült az amerikai kontinens fölé, majd majdnem egyenesen dél felé tartva elérte Dallast. Itt jött a szokásos amerikai beléptetés aminek az első lépése hogy még a repülőn mindenki, az amerikai állampolgárok is, ki kell töltsenek egy vámnyilatkozatot arról, melyik országból repülnek be, mit hoznak be az USA-ba, voltak-e élőállat közelében, stb. Megérkezés után sorbanállás, útlevélellenőrzés, vámnyilatkozat leadása, bőröndök felvétele, átgyaloglás az indulási részbe, bőröndök újra leadása, és a már rutinos sorbaállás, övet és cipőt levetni, laptop külön dobozba, átmenni a kapun, mindent visszapakolni. Fél órán belül meg is lehetett kezdeni a beszállást. Dallasból Austin már csak 1 órás repülés volt - alighogy elérte a gép a repülési magasságot, elkezdett készülni a leszálláshoz.
Austinban kellemes 20 fok körüli hőmérséklet fogadott; a reptéren rövidnadrágos, pólós utasok ácsorogtak. A reptéri kis busz kivitt a parkolóba a kocsihoz, innen már csak fél órás kocsiút volt a 183-as autópályán hazáig. És már otthon is voltam.

Hazafelé

Karácsonyra hazamegyek Magyarországra. Holnap indul a repülő, úgyhogy elkezdtem csomagolni. Olvasnivaló, talán az a legfontosabb az útra, hogy legyen mivel tölteni az időt.

Az American Airlines járataival fogok repülni, Dallason és Frankfurton keresztül. Nemrég küldtek tájékozatatást, hogy a hosszabb belföldi és interkontinentális járatokon Samsung tableteket adnak utasoknak (gondolom bérleti díjért, de a díjat nem írták bele a tájékoztatóba), amelyeket teletömtek mozifilmekkel és elektronikus könyvekkel, magazinokkal. Szerintem ez igazán jó ötlet.

Itt most hol napsütéses, hol szeles az idő, 16-20 fok körül van a hőmérséklet napközben, úgyhogy elég kellemes "tél". Az USA délnyugati részén viszont elég kemény hóviharok voltak, több közlekedési figyelmeztetést is kiadtak. De hát az pár száz kilométerre van Austintól, szerencsére az én repülésemet nem fogja zavarni. Itt Texas közepén senki sem számít fehér Karácsonyra.

Vásárlási segítség

Szóval így a karácsonyi időszakban, amikor az emberek várásolják a nagy TV-ket, hűtőszekrényeket, mosó- és szárítógépeket, hogyan jut haza az a sok nehéz cucc?

Az első megoldás hogy interneten vásárolsz, házhozszállítással. A karácsonyi időszakban majdnem minden cég ingyen szállít házhoz. Egyesek megállapodnak veled egy kényelmes, akár hévégi kiszállítási időpontról, másokhoz alkalmazkodni kell és otthon kell ülni a megadott időben. Sok cég akkor választékkal rendelkezik, hogy egyszerűen annyi áru nem fér el a legnagyobb áruházukban sem. Ilyen pl. a Macy's, ami elsősorban ruhákat, de házartási eszközöket, függönyt, ágyneműt ls minden lakberendezéshez szükségeset árul. Az ágyneműválasztékuk (párnák, lepedők, komplett ágygarnitúrák) 5%-a sincs az áruházukban mert nem lenne rá hely. Nézd meg a választékot az interneten és rendeld meg ott tőlük. Házhozszállítással.

Ennek egy variációja a futárszolgálat. Egy, a nyugati parton élő fényképész mesélte, hogy ha a profi fényképezőgépe elromlik, ő mindig New Yorkba viszi javíttatni,mert ott van az a profi cég, akikben megbízik. Egyébként ha a tőle mindössze pár órányira lévő Los Angelesben javíttatná, mondja és közben megvonja a vállát, az van olyan drága mint egy javíttatás New Yorkban meg a futárszolgálat díja, plusz a biztosítás amit arra az esetre köt ha útközben megsérülne / eltűnne a fényékpezőgépe.

Ha magad viszed haza a nehéz ajándékokat, akkor is kapsz azért segíséget. Ott van pl. a Sears. Ha egy nehéz nagy dolgot vásárolsz - legyen például hűtőszekrény - és van kocsid az elszállításához, csak el kell juttatnod valahogy a kocsiig, a következő történik:

A blokkon, amit a pénztárnál kapsz, van egy vonalkód. Először is kimész a kocsidhoz és beállsz az árubepakolásra dedikált parkolóhelyek egyikére, ahol max. 15 percet lehet parkolni. Utána bemész az Árukiadás feliratú kapun, ahol egy magányos doboz árválkodik a falon egy képernyővel. A képernyőn olvashatod a teendődet. A kapott blokkot a doboz alá kell tartanod; ott a doboz leolvassa a blokkon lévő vonalkódot és rögtön tudja, mit vásároltál, mit akarsz elvinni. Ekkor foglalj helyet és várj kb. két percet. A képernyőn - és egyben a fal mögötti raktárhelyiség képernyőjén is - megjelenik a neved és hogy milyen árura vársz. Bent a raktáros felpakolja a már kifizetett árudat egy kis targoncára, kitolja, udvariasan rákérdez a nevedre és hogy melyik kocsi a tiéd a parkolóban. A társával kitolja a kis furgont a kocsidhoz és beteszi az árut. Utána szép napot kíván és diszkréten távozik a targoncával.

Ez egyébéknt nem csak a nagy és nehéz dolgokra működik. Sokkal kisebb árura is, ha előkelő áruházban veszed. Pl. kollégám családja a Nordstromben vásárolt cipőt. Amint fizetsz, az ealdó udvariasan megkérdezi, hol a kocsid, elkéri a kocsikulcsodat, elviszi az árut a kocsidhoz és bepakolja, hogy addig is tovább maradhass nézelődni még az áruházban. Hátha még megtetszik valami.

Zöld Hétfő

A Fekete Péntek nem az egyetlen színes nap Karácsony előtt. Ezen a héten volt Green Monday (Zöld Hétfő) ami nem a környezetbarát életre utal, hanem a dollár zöld színére. A Zöld Hétfő a futárszolgálatok és áruházak egyik csúcs napja. Ugyanis ekkorra unnak bele az emberek a tökéletes ajándékok és az esetleg olcsóbb áruházak keresgélésébe, és az interenet megrendelik azt, ami utoljára tetszett nekik. Az áruházakba ömlik a pénz az interenetes bevásárlásokból és a futárszolgálatok (DHL, UPS, FedEx és a sok tucat kisebb) 24 órás teljes műszakban szállítják ki az áruházak raktáraiból a vásárlók otthonaiba az ajándékokat. Innen jött a Zöld Hétfő elnevezés. Aztán jövő héten, Karácsony előtt még lesz egy roham a futároknál, amikor a távolban vagy legalábbis a másik városban élő rokonoknak, barátoknak megindul az ajándékok küldése.

Apropó, a futárszolgálatok használata sokkal elterjedtebb itt mint otthon. Mindennap megáll az UPS furgonja az apartman irodánknál, minennap jön valakinek valamilyen csomagja - általában internetes bevásárlásból. A cégünknek a FedEx-szel van szerződése: mindennap 2 óráig kell a recepción leadni, amit küldeni akarunk ügyfeleknek, partnereknek: alkatrészeket, papír dokumentumokat és szerződéseket, stb. Minden küldeményhez tartozik egy azonosító szám, ennek a segítségével lehet nyomon követni az interneten, hol tart a kiszállítás. Vagy lehet pl. értesítést kérni a kiszállításról: ekkor egy e-mailt kapsz, amint a címzett aláírta hogy átveszi a küldeményt. Általában másnapra megérkezik a csomag, akárhová küldöd az USA-n belül, mert az éjszaka folyamán ezeknek a futárszolgálatoknak a repülőgépei tömött gyomorral keresztül-kasul repkednek az ország felett.

Levélhullás

A fák hirtelen úgy érezték, itt az idő a lombhullatásra és az elmúlt 3 napban tömegesen dobták le a leveleiket. Nincs rá különösebb okuk, 20 fok Celsius körül van a hőmérséklet és minden nap vagy éjszaka van langymeleg zápor vagy leglábbis szemerkélő eső. Nem csak Austinban van meleg: a TV csatornákon az utóbbi időben minden meteorlógus óvatosan mosolyogva mondja hogy az egész USA-ban a szokásosnál melegebb az időjárás és némelyikük bevallja hogy fogalmuk sincs, ez miért van és meddig tart. Mindenestre vannak akik pulóverben, biciklizve járnak munkába.

Folytatódik a levélhullás a postaládákba is. A karácsonyi reklámözön mindennap teljesen kitömi a valóságos és az email postaládákat is. Minden bevásárlócentrum előtt ragyogó színes égősorokkal díszítették fel a fákat, bokrokat. Egyet fizet kettőt kap, esetleg hármat, 70%-os árleszállítás, csak most 3 napon keresztül szuper olcsó a Chevrolet, stb. A rádióban a country dalszerzők megpróbálják egy dalba sűríteni a mondanivalót a kedvesükről, Texasról és a Karácsonyról. Meg a sörről. Meg persze a jó öreg teherautóról, aminek a dohogása nosztalgiát ébreszt bennük ahogy a vidéki földutakon hajtanak.

A családi házak elé kirakták a karácsonyi díszítést: télapó és rénszarvas figurákat, pingvineket, jászolt kis Jézussal és a Háromkirályokkal. A házak eresze, sarai színes fényben világítanak vagy villognak, a tetők gerincén és az erkélyeken égősorok vagy futófények... És kezdődnek a mulatságos extrémitások is: Az egyik házról illetve előle 700 dollár értékű díszeket és világítást loptak el (olyan klasszikusokat mint Télapónak öltözött Mikiegér figurát, Télapót szánostól és rénszarvasostól, pár száz méter díszégő-sorral együtt) hogy aztán a leleményes tolvajok, aki 5 házzal laktak odébb, kirakják saját örömükre. Miután a károsultak reggel észrevették és bejelentették a lopást, 3 óráig tartott míg rájöttek hogy az egész mindenség pár házzal odébb világít szépen kirakva.

Egy másik sláger a fagyöngy, ami itt különösen népszerű dísz, muszáj hogy minden házban legyen. Egy ember azt a beszerzési módot választotta, hogy a mordályával fagyöngyött lőtt a szomszéd magas fájáról. A rendőrök egy éjszakára bezárták. A TV rermészetesen meginterjúvolta jóembert, aki nagyon jámbor, békés természetű középkorú férfi volt és azt bizonygatta, hogy ha a szomszédok nem lettek volna otthon, ő nem is próbált volna magának fagyöngyöt lőni, mert ő nem olyan ember hogy a más fájára a tulaj távollétében lődözne. A TV kommentátor majd leesett a székéről.

Karácsonyra hazarepülünk Magyarországra. Kíváncsi leszek a repterekre - a becslések szerint Karácsonykor 92 millióan fognak utazni az USA-ban; repülőn, autón, hajón, buszon, vasúton, szánon és egyéb módon.

Ha sport, akkor Longhorns

Texasban az egyik legnépszerűbb csapat a Longhorns, amelyet a hosszúszarvú helyi bikákról neveztek el. Ez a Longhorns emblémája:

Ez pedig a névadó:

Direkt nem pl. focicsapatot mondtam, mert a Longhorns nem csak focival, hanem egy csomó más sportággal is foglalkozik. Longhorns az egész csapat gyűjtőneve itt Texasban, de a központjuk mégiscsak az austini Texas University. Ezért ahogy pl. Dallasban a Dallas Cowboys a népszerű, Austinban minden a Longhornnal van tele. Szó szerint, mert szinte minden üzletben lehet kapni Longhorn-os bögrét, pólót, esőköpenyt, egérpadot, rendszámtábla tartót stb.

Ha valakinek van kedve meglátogatni a www.TexasSport.com oldalt, láthatja hogy a férfiaknál a kosárlabdától a basebaal-on át a golfon keresztül az amerikai fociig, a nőknél az európai focitól a teniszen át a kosárlabdáig egy csomó sportág képviseltetve van a Longhorns-on belül.

Mint minden rendes sportegyesületnek, a Longhorns-nak is van saját dala és kézjele (a bezárt ökölből mereven kinyújtod a kis- és mutatóujjad, bikafejet jelképezve) és ami még fontosabb, stadionja. Itt Austinban a Texas Memorial Stadion a Longhorns-é. Ez pedig nem kis stadion: 110119 ülőhelyével ez az USA hatodik legnagyobb stadionja. A Wikipédiából átvéve, kép a stadionról:

Bent még nem voltam, de időnként elmegyek mellette az autópályán - hatalmas épület. ÉS talán mondani sem kell hogy szinte minden helyi bárban van TV a falon, hogy nyomon lehessen követni a meccseket.

Itt a tél

Ténylegesen megérkezett a tél Austinba. Ma reggel amikor kiléptem az ajtón, napfényes, tiszta idő volt, de dér volt a kocsik ablakán. Ebből az alkalomból pulóvert vettem az ing fölé, hogy megadjam a megfelelő tiszteletet a hidegnek. Ahogy nézem az időjárás jelentést, 12 - 14 Celsius fok lesz a következő napokban nappal, de hajnalban lehet akár még fagy is.

A közlekedésen nem érződik a tél - az utak, autópályák szárazak, mindenki ugyanúgy hajt mint nyáron. Egyrászről nincs téli gumija a kocsitulajdonosoknak, másfelől itt az autókon all-season (minden évszakra jó) gumi van. Kiváncsi vagyok, hogy viselkedik egy ilyen all-season gumi a hóban, lehet-e ténylegesen használni havas télben.

Ha már autógumikról van szó: ma eldőlt hogy a Formula 1 autóverseny 2012 november 18-án Austinban lesz megtartva. 2007 óta nem volt F-1 verseny az USA-ban, ezzel majd visszatér. Austinban építés alatt állt egy versenypálya, legalábbis az építkezés elején, de aztán néhány hétre leállt az építkezés, nem voltak benne biztosak hogy megéri. Most hogy eldőlt, itt lesz az F-1 futam, teljes erőből újra nekifognak az építkezésnek hogy idejében elkészüljön a pálya.

December 7 a Pearl Harborra emlékezés évfordulója is, így ma sok újságban, web oldalon volt szó a megemlékezésekről.

Mikulás napján

Itt nincs Mikulás. A Karácsony az más, a Télapóval és a szánját húzó rénszarvasokkal; azokról rengeteg mese, rajz- és mozifilm szól, amelyek szereplői minden játékbolt kirakatában ott állnak, amelyeket vicces és meghitt hangulatú képeslapokon lehet kapni, és karácsonyfadíszként és bögreként. De a december 6 itt csendesen telik, a Mikulást nem ünneplik.

Ma a CNN és a Fox televízió élő adásba meghívott egy egyetemi professzort, aki azzal keltett feltűnést hogy javasolta, tiltsák be vagy legalább változtassák meg a Télapó szánját húzó Rudolf rénszarvasról szóló mesét. A professzor szerint a mese eleje, ahol a többi rénszarvas a piros orra miatt csúfolja Rudolfot, rossz példaként megtanítja a gyerekeknek, hogy lehet csúfolni, gúnyolni azt, aki más mint a többiek. Ez ma reggel ment élő interjúban a CNN-en. Azért azt hiszem, a mese nem fog változni. Legalábbis idén nem.

A hét végén megkezdődtek a karácsonyi ünnepségek előkészületei. Fredericksburg egy kis város Texasban, kb. két órára Austintól. Két dologról nevezetes: hogy a főutcáján rengeteg kis kézműves üzlet található és hogy jelentős német közössége van. Egy kollégámhoz látogatóba jöttek a szülei egy másik államból és csak egy kívánságuk volt: vigye el őket a fiuk Fredericksburgba, mert a karácsonyi díszkivilágítás bekapcsolásán ott akarnak lenni. Az alábbi amatőr video megpróbálja bemutatni, miért is híres ez a látványosság.


Fredericksburg TX Christmas Lights 2011 by mikestarks

Szombaton este Austinban is megvolt a Karácsony kezdetét jelző esemény: 1967 óta ez a Zilker Fenyőfa kivilágítása. Tualjdonképpen nem karácsonyfáról van szó, hanem 39 fénylő, egy csúcsban összefutó rúdról, amelyek egy 50m magas fenyőfát szimbolizálnak. Pár másodperces amatőr video az idei felfénylésről:

A Zilker botanikus kert decemberben

Voltam fodrásznál. Nem igazán említésre méltó esemény, de amíg hullott a hajam a nyakamba terített kötényre, elbeszélgettem a fodrásszal. Bastropban él, ami egy kis városka Austin tőszomszédságában. Fél óra autóval. Bastrop arról nevezetes, hogy ott puszított legkegyetlenebbül a nyári szárazság idején a tűzvész. A fodrász elmondta hogy az ő házuk és minden ami benne volt, porrá égett. A földjükön, ami egy nagy kert vagy kis birtok, ahogy tetszik, minden elégett, csak fekete hamu maradt a földön. De, mondta vállat vonva,, újra fel fogjuk építeni. Megkérdeztem, fizet-e a biztosító. Ó igen, mondta, miden el van intézve, kifizetik a kárukat. A szomszédok, egy idősebb házaspár igazán rosszul járt, mesélte, mert csak bérelték a házat ahol laktak és nem volt rá bérleti biztosításuk, ami azt jelenti hogy teljes anyagi felelősséggel tartoznak az elpusztult házért és kertért. Ők teljesen tönkrementek. Nem csak hogy a tűzvész elpusztította mindenüket, hanem a teljes megtakarított pénzük elment a kártalanításra és a jövőben is törleszthetik a tartozásukat.

A tűzvész után az Austin környéki füves térség, az erdők nagyon lassan ugyan, de kezdenek magukhoz térni. Ebben segített az utóbbi napok esős időjárása is, ami Austin környékén minden élőlénynek jót tett.

Már említettem korábban a Zilker parkot, illetve a mellette elterülő botanikus kertet. Még most decemberben is zöld és bár nem lehet mondani hogy "virágba borult", de az esők hatására szépen kizöldült. A rózsakertben például most is nyílnak és új bimbókat hajtanak a rózsák.

A botanikus kert nem nagy, de a Texasban honos vadnövényekből, virágokból igazán szép gyűjteménye van. Egy kis konyhakertet is találtunk, mellette a fán 3m magasan csüngő tökökkel.

A terület egy részét "prehisztorikus botanikus kertté" építették ki, természetesen egy dinoszaurusz szobrával középen, körülötte külön kis parkot alkottak a zsurlók, páfrányok, émilliók óta keveset változott fák.

Elhatároztuk hogy tavasszal ide visszajövünk, megnézzük a nagy virágzást.

Kirándulás: Inner Space Covern barlang

Még a múlt hétvégén ellátogattunk az Inner Space Cavern nevű barlangba, ami Austin északi határán fekszik. Az utóbbi évezredekben nem volt volt kijárata a felszínre, az I35-ös autópálya építésekor fedezték fel 1963-ban. Az egyik fúróberendezés hirtelen egy üregbe fúrt bele az 1m átmérőjű fúrójával, egy merész munkás leereszkedett megnézni, miféle üreget találtak, és 3 évvel később megnyitott a közönség számára a barlang.

A barlang több millió év alatt képződött, időnként egy-egy része beomlott, pár ezer évig volt bejárata, aztán az betemetődött, majd néhány tízezer év után máshol omlott be. Különböző állatok maradványait is megtalálták lent, pldául kardfogú tigrisét és mammutét.

Egyszerre több csoport is volt lent a barlanban, de nem zavartuk egymást. A barlangban most is laknak denevérek, ezért a vezetők azt kérték, hogy ahol denevéreket látunk a mennyezeten csüngeni, ne használjunk vakut, ne zavarjuk őket.

A barlang 95%-a most is "él", azaz a cseppkövek növekednek, szépen lassan, nem zavartatva a látogatóktól. A felszíni esővíz 50-60 nap alatt szivárog át a földrétegeken a barlangig, aztán szorgalmasan építkezik a cseppkövekből.

A barlangot néhol színes lámpákkal világították meg, egészen meseszerű környezetet teremtve. A túra kb. másfél órás volt - kiérve a napvilágra, furcsának tűnt hogy ezen az alapvetően lapos tájon ilyen szép cseppkőbarlangok lehetnek a föld alatt.

Hálaadáson túl

Hála Istennek, túl vagyunk a Hálaadáson. Múlt csütörtökön, Hálaadás napján már egyes boltok kinyitottak és megkezdődött a vásárlási láz, de igazán a múlt pénteken és az azt követő hétvégén tombolta ki magát a nép az áruházakban. Ezen az összesen 4 napon 42 millió ember utazott az USA-ban és 52.4 milliárd dollárt (!) költöttek az emberek. A CNN és a többi csatorna nagy évezettel közvetítette, hogyan tapossák és ölik egymást az emberek az árleszállított cuccokért. Egy nő, aki egy 60 dollárról 20-ra leszállított Xmbox játékhoz akart hozzájutni, bors spray-vel lefújta a körülötte tülekedőket, felmarkolta a játékot, fizetett a pénztárnál és elment. Úgy tudom a mai napig nem találták meg, pedig a rendőrség erősen keresi hogy ki volt. Volt néhány rablás áruházparkolókban és egyéb nyalánkságok.

Mi ezt a feleségemmel messzire elkerültük. Inkább Hálaadás napján elmentünk a McKinney Falls parkba, ahol szép idő fogadott minket.

A nap finoman sütött, a teknősbékák előbújtak a vízből és kint napoztak a gerendákon.

A több órás séta alatt minket is egy kicsit megpirított a nap, a vízesésecske körül egész nap családok táboroztak.

A melegben a szitakötők is szárnyra keltek, cikáztak a víz felett vagy lepihentek napozni a turistákhz hasonlóan.

Úgyhogy igazán kellemesen telt a nap. Estére elmentünk egy helyi kis étteremebe (az egyikbe azon pár tucat közül amelyik nyitva tartott Hálaadáskor) és természetesen tradicionális Hálaadás napi pulykavacsorát rendeltünk.A pulykahús mellé enyhén hagmyás resztelt krumplit, reszelt édes sárga tököt, édes krumplit, áfonyát adtak. Az étterem tele volt, szerintem évről évre többen tartanak majd nyitva.

Hálaadás hete

Igen, igen, a Hálaadásról is szó esik időnként, de a többség a Fekete Péntek bevásárló lázában ég. Ebben az évben minden előző évnél korábban elkezdődtek az árleszállítások. Szinte az összes nagyobb áruházlánc beszállt abba a játékba, amit a Best Buy és még egy-két áruház indított, már Fekete Péntek előtt jóval leszállítva az árakat.  Már teljes gőzzel tombolnak a hirdetések az alacsony árakról. Ennek megfelelően volt néhány TV műsor arról, tényleg olyan nagy kedvezmény-e a Fekete Péntek. Nem sok újdonság derült ki a magyar viszonyokhoz képest.

• Fekte Péntek előtt a nagyobb láncok enyhe áremelést csinálnak hogy annál nagyobbnak hasson a kedvezmény. 
• Nem, nem csak Fekete Péntek éjszakáján olcsók az árak, minden raktár fel van töltve és az áruházak elszántan el akarnak majd adni mindent.
• Nem, nem mindig jelent automatikusan jó vásárt az áruházak által kibocsátott hitelkártyákat használata, meg kell nézni a hitel kamatot, a levásárolható keretet, stb.

Szóval folyik a előkészület és az eredeti ünnep, a Hálaadás is már csak mint különböző opciókkal vásárolható termék, organikus vagy hagyományos, ilyen vagy olyan kiegészítőkkel rendelhető pulykavacsora jelenik meg. Rendelheted különféle köretekkel; csak annyira előkészítve hogy a végén te sütheted meg otthon, vagy teljes kész vacsoraként tálalva, házhozszállítással; bio pulykatenyésztő telepről vagy "gazdaságos" megoldásban.

Azt is kiszámították hogy mit jelent az infláció a Hálaadás vacsorára átszámítvaÉ egy komplett pulykavacsora már 45 dollár körüli árban jön ki fejenként, ami több mint 4% áremelkedés tavalyhoz képest.

Fekete Péntek előszele

Már említettem hogy a Black Friday, a jövő heti Hálaadás utáni péntek a karácsonyi bevásárlószezon első napja. Kollégáim biztattak hogy feltétlenül érdemes, már csak a látványért is, ilyenkor körbenézni a városban.

A boltok Hálaadás után éjfélkor kinyitnak és különösen az első órákban óriási kedvezményeket kínálnak. A Fry's itt a legnagyobb elektronikai diszkont áruház; ahogy egyik kollégám mondta, mindent lehet kapni ami konnektorba dugható. A Fekete Péntek a Karácsony kivételével az egyetlen nap, amikor az összes kassza kinyit, hogy kezelni tudják a tömeget. A sorok a kasszáktól olyan messze kígyóznak be a polcok közé, hogy távolról is jól látható lufikat lengető, megafonos áruházi dolgozók informálják a tömeget, hol keressék a sorok végét.

A cégünknél dolgozó fiatalok stratégiát fejlesztettek ki. Hármasával-négyesével indulnak neki az éjszakának, prioritási sorrendben ostromolják meg a boltokat és amint bemennek, az egyikük beáll a kasszáknál a sorba. A többiek gyorsan összeszedik amit előre kinéztek és csatlakoznak a társukhoz a kasszánál. Amint az első közülük befut, lecseréli a sorbanállót, aki kifordul a sorból és elrohan a saját kinézett dolgait összeszedni.

Eyges áruházak, pl. a Best Buy, már elkezdték csábíani a vevőet abban a reményben, hogy lefölözhetnek egy keveset a Fekete Péntekre gyűjtögetők pénzéből. Speciális, "kivételes" akciókat hirdetnek azzal, hogy ne várja a Fekete Péntekre, már most megveheted olcsón amit akarsz. Aki már nagyon meg akarja venni azt az elektronikai terméket amire hónapok óta fáj a foga, lehet hogy már nem bírja tovább, "összeomlik" ezektől a hirdetésektől és elrohan a Best Buy-ba elővásárolni.

Korábban a Hálaadáskor szinte minden becsukott, mindenki otthon vacsorázott a családdal, az otthoni Karácsoyhoz hasonlóan. Az utóbbi években ez kezdett fellazulni, mert az éttermek rájöttek, hogy ilyenkor nagy nyereséggel lehet vendégeket fogadni. Mára már jópár étteremből lehet válogatni, amelyek Hálaadáskor is nyitva tartanak. Csak foglald le a helyet időben.

Kirándulás: Brunn Creek Peserve

Ez egy könnyű, alig több mint egy órás séta volt. Ezt a területet, ahol Austin terül el, 70 millió éve tenger borította. Innen származik a sok mészkőszikla, amit a kirándulások során láttam. Viszont a tengerfenék alól vulkánok bújtak elő, és a mészkő alatt máig is nagy területeken vulkáni bazalt fekszik.

A hely ahol most voltam, úgy alakult ki, hogy aza alulról feltörekvő magma találkozott a felsőbb, tengervízzel átitatott rétegeivel, és egy csinos kis robbanás keretében áformálta a tengerfeneket. A robbanás kürtője pár évmillió alatt a mai szelíd formájára kopott.

A területen most nagy, vastag törzsű fák uralkodnak.

A szárazság miatt teljesen kiszáradtak az itteni patakok. Ez a sziklás vízmosás tulajdonképpen egy csontszáraz patakmeder.

Mivel ez a kirándulás rövidre sikeredett, elmentem még a Zilker parkba, ami, mint említettem, talán leginkább a Népligetre vagy a Margitszigetre hasonlít otthon. Ma délelőtt nagy rendezvény volt, jótékonysági futást rendeztek a mellrák kutatásért. 20 ezer ember gyűlt össze. Sokan nem a futásért, hanem a közösségi esemény miatt mentek el; jópáran rózsaszínű balettruhában vagy más vicces kosztümben futottak vagy kocogtak.

A tudósítást az YNN (Your News Now) csatornán néztem. Ez egy helyi TV, amit a Time Warner Cable, mint internetszolgáltató, most vett fel az interneten ingyen nézhető TV műsorok listájára.

Most délután 5 óra környékén már csak néhányan maradtak a futók családjaiból az óriási zöld mezőn, élvzték a finom meleg, napos délutánt.

Chicago mellett

A feleségem egy Chicago közelében lévő kisvárosban él és ott a munkahelye. 2 és fél óra repülőútra vagyunk egymástól, de ez itt egyáltalán nem szokatlan. Az hogy gyakorlatilag csak egy nagyon gyenge szociális védőháló várja az embert nyugdíjba menetelkor és a munkanélküli segély is minimális, arra sarkallja a munkaképeseket hogy minden pillanatot használjanak ki a tartalékok felhalmozására. Egy nagyobb középosztálybeli háznak csak a kormányzati adója kb. 1000 dollár havonta, bármiféle víz, gáz, villanyszámla vagy étel költség nélkül. Nem csoda ha komoly tartalékokra van szüksége bárkinek, aki gondol a nyugdíjas éveire, vagy éppen csak vissza kell fizetnie az egyetemi tanulmányaira, lakásra, autóra vagy házra a banktól felvett kölcsönt, vagy nyugdíjba készül. Tehát az emberek utána mennek a munkalehetőségeknek, ha az vándorlást jelent is. A repülőjáratok ezért hét elején és végén megtelnek ingázókkal a városok közt.

Chicago belvárosába még nem mentünk be. Elég ismerkednivalót adott nekünk így is a környék. Nagyon szépen rendbentartott, tiszta, gondozott az egész városka, egyenletesre nyírt gyeppel, gondozott tisztásokkal, színes bokor sövényekkel, tavacskákkal amelyekben kis szökőkutak működnek, és szabadon sétálgató, az etetéstől kövérre hízott vadludakkal. A vadludak az autóutak szegélyétől pár centire tépegetik a füvet és ha a vezérük úgy dönt, rendes libasorban átkelnek a hatsávos autóúton a túloldalon lévő tavacskához. Ilyenkor az autósor illedelmesen megáll.

Ősz táján ezen a földrajzi magasságon - Boston, Washington, Cleveland, Chicago - gyönyörű, színpompás élénksárga, sötétbordó és vadpiros színeket vesznek fel a fák levelei. Igazi színkavalkádot látsz ha elmész egy liget mellett. Chicago mellékneve a "Szeles város" és a környékére ez éppúgy vonatkozik mint a város tó mellett felvő, a szeleknek nyitott partvonalára. Az öszi szélrohamok lerázzák a fákról a piros, barna, sárga leveleket, amelyek egy nagy színes szőnyegként terülnek rá a még zöld fűre. Igazán szép látvány.

Halloween után

Végül nem csöngetett senki Halloween estéjén. Másnap egymást kérdezgették a kollégák, kihez hány gyerek csöngetett be a hagyományos csokoládé ajándékokért. Jópárunkhoz senki. Az utóbbi években egyre kevesebb gyerek megy Halloween estéjén körbe. Régen is felnőtt felügyelettel mentek, de mostanra a szomszédok körbejárása helyett inkább biztonságosabb és talán érdekesebb házibulikba mennek.

Az egyik kollégámnak 800 dollár értékű csokoládéja maradt meg. Mondjuk az illető nem éppen filigrán alkat és könnyen elhittem neki, amikor azt mondta, egyszerűen a hűtőbe teszi a csokit és a köveztkező 3-4 hónap alatt majd ő elfogyasztja. A derékbőségét nézve, azt is elhittem volna neki, ha azt mondja, karácsonyra már egy darab csoki sem lesz a hűtőjében.

Egy másik kollégámnál évek óta mindnki ismer mindenkit az utcában, ezért a Halloween az "Menj hozz egy sört apádnak" mondattal társult, ugyanis a gyerekek csokijai mellé a szomszédok más süteményt és sört is küldözgettek egymásnak a gyerekeken keresztül.

Az áruházak Halloween elmúltával egész polcsorokat ürítenek ki, takarítják a töklámpások, faragott tökök, szellem- és boszorkányjelmezek, meg a rengeteg Halloweenra szánt csokoládé helyét. Nem, a Halloween csokoládé nem maradhat a polcokon karácsonyig. Mégpedig azért nem mert speciális Halloween csomagolása van, fekete és narancssárga tökszínű, boszorkány, kalóz, fekete macska vagy szellem képekkel és rajzokkal. Tekintve hogy itt minden egyes csoki darab külön csomagolást kap, el nem tudom képzelni, hogy a több millió darabka csokoládét újracsomagolnák. Akkor viszont vajon kidobják? Azt is nehéz elhinni, tekintve az irdatlan mennyiséget (és értéket).

Azt tudom hogy az irodánkban dolgozók most hónapokra el vannak látva otthon csokoládéval.

Halloween

A hétvégén megcsapott a Halloween előszele, amikor a városban jelmezbe öltöztetett kiskutyákat sétáltattak. Aztán este a TV-ben összesítették a statisztikákat: az amerikaiak idén 300 millió dollárt költöttek háziállataik Halloween jelmezeire.

Ma amikor bementem az irodába, negyven négyzetméternyi irodaterületet műpókháló borított a plafonig, ami alatt alig fért át a csúcsos boszorkánysüvegbe öltözött pénzügyes hölgy. Volt aki zombinak öltözött, ízlésesen elhelyezett vérfoltokkal (a zombijelmez idén népszerűbb volt mint a Batman jelmez), volt akinek a mellkasából egy konyhakés állt ki, volt aki rendőrnek és volt aki futballistának öltözött.

Az étkező összes asztala megtelt a délelőtt folyamán az otthonról hozott, saját készítésű éelekkel és édességekkel. A boltokban vásároltaknak már nem is jutott hely. Délben egy boszorkány (civilben asszisztens) végigkiabálta az irodát, hogy kezdődik az ebéd! Az irdatlan mennyiségű ételnek látható sokéves rutinnal esett neki a társaság. Én egy mexikói, babbal és speciális szósszal ízesített sült darált húst ettem, meg majonézes krumplit texasi fűszerekkel ízesítve és grill kolbászkákkal. Csak enyhén zavart, hogy a szemközt ülő lány valamilyen rovar jelmezt viselt nagy, dülledten bámuló rovarszemekkel, és lassan csócsálta a sajtszószos brokkolit.

Utána előhozták a tortákat, fánkokat.

Munka után, hazafelé menet az autópálya melletti hirdetőtáblák átváltozását lehetett megcsodálni. Mindegyik Halloween díszítést kapott, vigyorgó sütőtökökkel és boszorkányokkal. Az üzletben, ahová betértem vásárolni, szuper-kedvezményes áron lehetett lámpásnak való tököket vásárolni, és szinte a vásárlók kosarába öntötték a csokoládékat és cukorkákat. Nem tudom, az egész napi kajálás után hogy lesz ereje a társaságnak ébren maradni.

Kirándulás: McKinney Falls

A McKinney Falls State Park közel van az austini repülőtérhez. Mivel ma nagyon szép kirándulóidő volt, nekem meg kellett egy kis mozgás, oda mentem el egy kb. 3 órás kirándulásra.

Idáig ez volt a legszebb kirándulóhely. A víz mély gödröket és árkokat vájt a sziklába, és kialakított két nagyobb (pár méteres) vízesést is, az alsó- és a felső McKinney vízeséseket.

Persze az egész nyáron tartó szárazság miatt most alig volt víz. A parkőr azt tanácsolta, jöjjek vissza decemberben, akkor igazán zubogni fog a vízesés. Azért a kis tavacskában most is volt annyi víz, hogy nhányan fürödjenek benne.

Az alsó vízesések körül kellemes kétórás túrára való ösvény vezet a fák közt.

Több min 200 madárfaj él itt, az ágas-bogas száraz erdő megvédi őket, a tó pedig vízet ad. Itt él többek közt Észak-Amerika egyetlen teljesen piros színű madara is, a "chic-bree". Nem sikerült lefényképeznem, de többször átsuhant a fák közt.

A fáknak a szárazság miatt gyér a lombkoronája, alig ad árnyékot. Az erős napsütést csak az apró virágú növények viselik el.

A kevés virágot gondosan kihasználják a pillangók és az apróbb rovarok. Van belőlük annyi, hogy a vízparton tanyázó szitakötők és bőven megélnek belőlük.

A nyári szárazság miatt kiégett levelek a fák dereka körül összetorlódott, megakadt ágakon lógnak. Olyan mintha a fák csak félig vetették volna le a ruhájukat.

A felső McKinney vízezés környéke élénkebb, több a zöld. Itt a sziklákon még horgászok is tanyáznak, a vízesés alatti tóban élő halakat próbálják türelmesen elkapni.

Ez a kis park igazán szép, különösen a naplemente előtti lágy fényekben látványos. Jó hely a kikapcsolódásra.

Bankolás

Az USA bankokban az ügyfél általában egy checking és egy savings számla megnyitásával indít. A checking account a magyarországi folyószámlának felel meg. Erre lehet fizetést utaltatni, erről lehet készpénzt felvenni, víz, gáz, villanyszámlát fizetni, vagy éppen a lakás vagy a kocsi részleteit törleszteni. A savings account egy minimális kamatot biztosító parkolópálya, arra az időre, amikor összegyűlt már egy kis pénzed, de még nem fektetted be semmi komolyabb megtakarításba. A checking és a savings között bármikor azonnal mozgatható a pénz.

Az USA-n belül a számládat két szám azonosítja: az ABA és a számlaszám. Az ABA, vagy más néven routing number, a bankodat azonosítja, a számlaszám pedig a bankon belül egyértelműsíti hogy melyik számláról van szó; például hogy a te checking számládról. A helyzet azonban azért nem ennyire egyszerű. Nagyobb bankoknak több routing száma is van, például földrajzi elhelyezkedés szerint. Mondjuk, külön ABA száma lehet minden államban. Attól is függhet az ABA, hogy milyen helyzetben akarod használni. Például a dél-kaliforniai Bank of America-nak külön ABA számai vannak papír csekkek kezelésére, elektronikus pénmozgatásra és banki átutalásra. Ezeket neked mint ügyfélnek kell tudni. Tehát ha az apartmanod havi bérét papír csekken fizeted, akkor az ahhoz való ABA számot kell használnod (ezt azért előre rányomtatja a bank a csekkeidre), míg ha valakitől banki átutalást vársz, az illetőnek a banki transzferhez használatos ABA számodat kell megadni a számlaszámod mellett.

A checking és a savings account-ok megnyitása után általában hitelkártyát kérsz a banktól. Ehhez egy újabb számlát (account-ot) nyitnak. Ezen jegyzik a hitelkártya  költéseidet. Ha eljön az ideje hogy kiegyenlítsd a költéseket, ezt megtehed azonnal például az ugyannál a banknál lévő checking account-odról (azaz folyószámládról) a megfelelő összeg átmozgatásával  a hitelkártya számládra.

Az ABA számmal csak az USA-n belül azonosítják egymást a bankok. Ha például Magyarországról akarsz egy USA-beli bankszámára pénzt utalni, akkor meg kell tudnod az USA bank SWIFT kódját és az utaláskor célnak a SWIFT kódot kell megadni a bankon belüli számlaszámmal. Itt az bonyolítja a helyzetet, hogy nem biztos, hogy a küldő (mondjuk magyarországi) és a fogadó USA-beli bank közvetlen kapcsolatban áll egymással. Ha megvan a közvetlen kapcsolat, akkor direktben átmegy a pénz a két bank közt, de költsége van a küldő bank oldalán is, meg a fogadó USA bank oldalán is. A Citibanknál például 10 dollárt számítanak fel minden átutalás fogadásáért.

Ha forintszámláról utalsz, akkor még az utalás indításakor a magyar bank elvégzi az átváltást foritnról dollárra, majd a dollárt mozgatja tovább a cél bankig.

Ha a küldő és fogadó bank nincs direkt kapcsolatban, akkor egy olyan "közvetítő" bankot használnak, amellyel mindeketten kapcsolatban állnak. A közvetítő természetesen nem rest közvetítési díjat felszámolni, amit előre nem is biztos hogy tudsz. Tehát az egyszerű szabály, hogy USA és más ország közti átutaláskor minden, a pénz átmozgatásában hősiesen részt vevő banknak fizetned kell.

Édes

Michael Moore az amerikai társadalom elhízásáért a high fructose corn syrup-ot (HFCS) hibáztatja. Ez igen olcsó, kukoricából kinyert édesítőszer. A farmerek támogatást kapnak az amerikai kormánytól a termesztésért, az élelmiszeripar meg a világ legolcsóbb édesítőjét kapja, amit szinte minden ételbe belekevernek,hogy az édessége több vevőt csábítson. Az meg csendben hizlal, ha megeszed. Moore állítását érdekes módon az amerikai kukoricatermesztők szövetsége cáfolja.

Az utóbbi időben egyre több élelmiszerre írják rá, hogy HFCS mentes, így döbbennek rá az emberek - már aki észreveszi - hogy mi mindenben van / volt benne. Az üdítőitaloktól kezdve a konzerveken át a hot dogig nagyon sok ételben megtalálható, akár olcsó cukorhelyettesítőként, akár mint extra édesítőszer. A minap egy kis C vitamin forrásként vettem egy doboz káposztasalátát, de már az első falatnál éreztem, hogy a várt savanyú íz helyett enyhén édes. Megnéztem a doboz oldalát. A gyártó biztosra ment, a káposztasalátában cukor és HFCS is volt.

Az eredetileg egészséges ételnek indult müzlik nagy része, mióta a gyerekek standard reggelijévé váltak, egyre-másra kapják az álcázott vagy kevésbé álcázott cukor vagy édesítőszer adalékokat. Úgyhogy a "HFCS mentes" hirdetés a müzlisdobozok oldalán is elkezdett feltűnni. Átlagosan egy fajtán tizenötből.

Különben is, sosem lehet biztos az ember, egészséges ételt választ-e. 15 éve elkezdtek egyes húsokat zsírmentesként hirdetni. Ezt viszot úgy érték el, hogy a feldolgozás során a zsírsejteket sórészecskékkel "szorították ki" a húsból. Amikor cikkek jelentek meg arról, hogy ez is egészségtelen, elkezdték a só és zsírmentes húsokat hirdetni. Amit úgy "gyártottak" hogy a só helyett vizet használtak zsírtalanításra. Ez még most is működik - amikor megveszed a húst, nem feltétlenül látod a műanyag zacskón át, hogy csöpögősen vizes. Az utóbbi időben, talán mondanom sem kell, elkezdték hirdetni az extra víz nélkül készített, mégis zsírmentes húsokat. Hogy ezt hogyan érték el, nem tudom, de egy-két év múlva biztosan megjelenik az újságokban és akkor el fogom olvasni, hogy ebben mi az egészségtelen.

Amivel biztosra lehet menni, azok az organikus zöldségek. Nem a készételek, mert azokat már feldolgozták, hanem a nyers zöldség, ami "organikus" címkét kap a bio termesztésért. Szép lassan növekszik a terület, amit ezek elfoglalnak az áruházakban.

Repülőjegyek

Beköszöntött a hideg idő. Chicago-ban hideg van, esik az eső és fúj a szél. Austinban ez azt jelenti, hogy reggel fél nyolc táján hűvös van a rövidujjú inghez. Azért napközben még mindig nagyon klassz, napsütéses, tiszta idő van, hétvégéken kiváló a kirándulásra.

Október 31 Halloween lesz, ami, ahogy már említettem, nem olyan jelentős hogy munkaszüneti nap legyen. Viszont november 24 csütörtök, Hálaadás, illetve az azt rögtön követő péntek az egyetlen kétnapos ünnep az USA-ban. Kényelmes módon csütrötök-péntek, így rögtön egybefolyik az azt követő hétvégével.

A Hálaadás utáni pénteket Fekete Pénteknek nevezik. Ez az év legjelentősebb bevásárlónapja, egyben a karácsonyi (!) bevásárlószezon első napja, amikor kora hajnalban kinyit az összes bolt, irdatlan árleszállításokkal, hömpölygő, eszelős igyekezettel vásárló tömeggel. A neve is onnan ered, hogy a hatalmas gyalogos és autóforgalom ezen a bevásárlónapon szinte megbénítja a közlekedést.

Amit ez alkalommal tanultam hogy milyen hihetetlen módon befolyásolja a közelgő kétnapos ünnep például a repülőjegy árakat. Még több mint egy hónap Hálaadásig, de az árak elindultak felfelé megállíthatatlanul.

Vegyük példának az Austin és Chicago közti utat. Az itteniek mesélik, hogy működött itt Austinban egy kis repülőcég, családi vállalkozás, ami mindössze 80 dollárért buszként szállította az embereket oda-vissza a két város közt. Reggel 6-kor indult az első járat, begyűjtötték az utasokat Austinban, mindenkitől beszedtek 80 dollárt és elrepültek velük Chicagoba. Ott vártak fél órát a reptéren, összeszedték az Austinba kívánkozókat, visszarepültek Austinba, majd megint vissza Chichago-ba és így tovább egész nap.

Aztán az egyik nagyobb repülőtársaság úgy gondolta, hogy ez így nem jó. Beindítottak 60 dollárért utakat Austin és Chicago közt, de csak addig, amíg ezzel sikerült a kis repülős céget csődbe vinni. Utána rögtön felemelték az árakat 250 dollárra és a különböző repülőtársaságok nagyjából megállapodtak ezen az árszinten. Kivéve ünnepek környékén.

Mostanra, még több mint egy hónappal Hálaadás előtt már több mint 1000 dollárba kerül egy Austin - Chicago közvetlen oda-vissza repülőút. 400 - 700 dollárért még lehet találni utakat ha nem közvetln járatot választasz, hanem átszállással egy másik városon keresztül. Ez persze a két és fél órás repülőutat sokkal hosszabbá, akár 7-8 órássá is változtatja. És ha hajnalndó is lennél 1000 dollárt kifizetni a jegyért, messze nem biztos hogy van még hely. A mulatság kedvéért megnéztem, hétfőről keddre 1 nap alatt 3 különböző Austin - Chicago repülőjárat vált teljesen foglalttá.

A tanulság, hogy az USA-ban az ünnepek környékére lehetőleg 4-5 hónapra előre meg kell venni a repülőjegyeket.

Választási előkészületek

Szinte hihetetlen, hogy bár mé több mint egy év van az elnökválasztásig, a híreknek már több mint a felét a választási előkészületek foglalják el. Sokan hisznek Obamában, legfeljebb azt kifogásolják, hogy a mostani erélyességét már sokkal korábban demonstraálnia kellett volna. Úgyhogy a demokraták oldaláról nincs kihívó, egyelőre Obama mögött sorakoznak fel - még ha ő időnként több támogatást is várt a saját pártjától.

A republikánusoknál viszont áll a bál - a jelöltjeik mindent bevetve küzdenek egymás ellen azért, hogy a lehető legtöbb republkánus támogatót maguk mögé állítsák. Szerintem a helyzet fura és a demokraták egyelőre nyugodtan hátradőlve nézhetik, hogyan mészárolják le egymást a TV és rádió műsorokban a republikánus vezérek. A texasi kormáynzó, Rick Perry, erősen kezdett, de az utóbbi hónapokban veszít a népszerűségéből. A saját pártjának más jelöltjei rasszistának bélyegezték és az egyik TV vitában nem olyan hevesen állt ki az igazáért mint ahogy várta tőle a közönség. Pillanatok alatt kérdésessé vált a vezető szerepe.

New Jersey kormányzója, Chris Christie, kedélyes, testes ember, nagyon hirtelen lett népszerű. Heteken keresztül kérdéses volt, hogy indulni fog-e az elnökválasztáson. A hívei elkezdtek pénzt gyűjteni, mert anélkül itt semmi nem megy, márpedig egy elnökjelölt rögtön az elején több tízmillió dollárt költ el a gyűlésekre. Aztán Christie végül bejelentette, hogy korainak tartja még az elnökjelöltséget és visszalépett.

A fekete Herman Cain népszerűsége is nő, Rick Perry ellenében, mert egyszerű tervvel és meggyőző indoklással állt elő. Fekete létére a saját pártján belüli ellenfeleitől rögtön megkapta, hogy rasszista, mert túl sokat engedne a fehéreknek Amerika kormányzásában.

Csak abban az egyben értenek egyet, hogy Obama "tönkretette Amerikát". Arról egyikük sem ejt egy szót sem, hogy Obama már a gazdasági válság küszöbén álló országot örökölte meg rögtön induláskor.

A CNN felállított egy külön hírcsatornát, folyamatosan 24 órában követik az eseményeket. Az isten szerelmére, még több mint egy év van hátra! Hihetetlen energiával gyilkolják egymást a republikánus jelöltek, nyilatkoznak, megcáfolják a másikat, megelőző nyilatkozatokat tesznek a múltbeli hibáikról, nehogy valamelyik ellenfelük később egy vitában felhozza és a szemükbe vágja hogy elhallgatták... Elképesztő.

Én megkaptam a végleges jogosítványom, így az egyszerű átmeneti papírjogosítvány érdemei elismerése mellett nyugdíjba vonult a zsebemből.

Steve

Tegnap elhunyt Steve Jobs, az Apple társ alapítója, és ezt most két okból említem meg.

Az egyik, hogy az összes TV és rádió csatorna ma ezzel volt tele, az egykori munkatársaitól kezdve az Apple vetélytárs cégeinek elnökein keresztül Barack Obamáig mindenkit idéztek, meginterjúvoltak ezzel kapcsolatban. Kanadától Hongkongig az emeberek virágcsokrokat, emléklapokat és almákat (Apple) visznek az Apple boltokhoz, hogy megemlékezzenek Steve Jobs zsenialitásáról. Képernyőkön mutatták a Twitter oldalakat, ahol az emberek az interneten kommentálták a hírt: az új bejegyzések a világ minden tájáról olyan gyorsan követték egymást, hogy egy pillanatig nem állt meg, nem lehetett olvasni, folyamatosan pörögtek az új és új hozzászólások.

A másik, hogy nekem is van egy iPad-em, ami a mostani formájában gyakorlatilag az ő szüleménye. A piac már készült rá, érett a helyzet valami ilyen eszközre ami félúton van a laptop és a telefon között, de a versenytársak előtt messze legkorábban ő hozta ki az első igazi tabletet, az iPad-et és ezzel irányt szabott az egész új területnek.

Korábban egy teljes feljegyzést arról írtam, hányféleképpen használom ki az iPad-et és mennyire hasznosnak találom. Én nem ezt akartam eredetileg venni. A Samsung Galaxy Tab 10.1-re vártam, Android 2.3-as operációs rendszerrel. Az Apple-t nem szeretem. A termékei szépek, de a cég különcködése a mesterségesen magas áraival, az állandó pereskedéseivel és agresszivitásával elveszik a kedvemet. Csakhogy a Samsungra hiába vártam. Szükségem volt az új eszközre mielőtt kijövök az USA-ba és több okból is már nem akartam laptopot vásárolni. Amikor elkezdett szorítani az idő, megvettem az egyetlen akkor piacon lévő tabletet, az iPad-et. Nem bántam meg. Az Apple céget nem szeretem jobban, de az iPad nagyon el van találva. Bár ma már van Samsung Galaxy Tab 10.1 a piacon, hogyha most vásárolnék, erősen haboznék hogy melyiket válasszam.

Az egyik cég vezetője azt mondta a CNN-nek, semmi sem bizonyítja jobban Steve Jobs hatását a mindennapokra, mint hogy a halálának a hírét ez a cégvezető az iPad-ján olvasta (én is). A CNN pedig kamera helyett egy iPad videóját használta az interjúk közvetítésére. Elmondták, hogy egy ideje már Irakból is így közvetítenek - közvetítőkocsik és kamerák helyett a riporter egy iPad-del megy ki a terepre és direktben az iPad által vett videoképet közvetítik.

Az Apple cég lecserélta az internetes nyitó oldalát - egy fekete-fehér fotó van ott, Steve Jobs, 1955-2011.

Jogosítványjátékok

Amikor augusztusban átköltöztem a mostani apartmanba, elmentem a jogosítványomon a címváltozást átvezetni, ahogy azt akkor megírtam. Azóta az ideiglenes jogosítványt használtam szépen türelmesen várva, hogy megjöjjön az igazi kis plasztik kártya.

Aztán kezdtem türelmetlen lenni, mert csak nem akart megérkezni, az ideglenes papír pedig a lejárati idejéhez közeledett. Felhívtam a Department of Public Safety irodáját, ahol azokat a végtelennek tetsző órákat vártam, de egy automata közölte, hogy csak általános ügyekben adnak felvilágosítást, például hogy mikor vannak nyitva. Ha konkrét problémád van, például elvették a jogosítványod mert engedély nélkül fegyvert tartottál a kocsidban, akkor bizony a Központi Ügyfélszolgálatot kell hívni, az egyes irodák, kirendeltségek nem tudnak segíteni.

Elkezdtem tehát hívogatni a Központi Ügyfélszolgálatot. Ez egy türelemjáték, mert először ott is automata fogadja a hívásod, csak néhány "nyomja meg az X gombot hogyha azt akarja hogy" üzenet után jutsz el oda hogy kiderüljön, minden vonaluk foglalt és próbáld meg később. Nem hívhatod őket 24 órában, csak reggel 7:30-tól 18 óráig. Kipróbáltam: 18:01-kor már nem megy át a hívás. Ezek után rákerestem az interneten, másoknak ez hogy ment, hátha valaki leírt egy trükköt, hogyan lehet hatékonyan eljutni egy ügyfélszolgálatosig. Meglepő mennyiségű frusztrált írást láttam arról, vajon hogyan engedheti meg magának Texas a 21. században hogy állandóan foglalt legyen a vonal, nem lehet senkit elérni, stb. stb. Úgyhogy trükköt nem találtam.

Találtam viszont egy web oldalt, ahol arra biztatott a Department of Public Safety, hogy csak írjam be a jogosítvány azonosítóját meg a születési dátumomat, és azonnal kiírják hogy mi van a jogosítványommal. Bepötyögtem a kért információt, és a rendszer azonnal kiírta, hogy a megadott adatok alapján fogalma sincs, mi van a jogosítványommal, hívjam a Központi Ügyfélszolgálatot.

Ezek után bevetettem a legegyszerűbb dolgot ami itt az USA-ban az adminisztrációs területeken működni látszik: rögtön "nyitásra menni". Mivel 7:30-tól lehet hívni az ügyfélszolgálatot, én 7:31-kor csörögtem. És sikerült! X gomb megfelelő választása után  egy valódi élő ügyfélszolgálatoshoz jutottam el. Elmondtam neki hogy augusztus közepe óta nem jött meg a jogsi. Utánanézett a rendszerben, azt mondta, hogy kiküldték még augusztusban. Biztos nem jött meg? Egyeztettük a postázási címet, rendben volt. Hát, akkor bizony elveszett. Nem gond, mondta, elindít egy új igénylést, és két-három héten belül valószínűleg megkapom a kis végleges plasztik kártyát. Ez rendben van, vetettem közbe, de addigra régen lejár az ideiglenes papírom.

Nem probléma, mondta virgoncan. Azonnal kiállít egy hosszabbítást az ideglenes jogsimhoz és ha megfelel nekem, elküldi e-mail-ben. Azt hittem rosszul hallok, de már megtanultam fapofával reagálni az ilyen helyzetekre. Jó, küldje e-mail-en. És egy óra múlva ott volt a mail-jeim közt a jogosítvány hosszabbítás. Kitöltött egy ugyanolyan szimpla egyoldalas papírívet, mint amilyet ideiglenes jogsiként kaptam, csak lejárati dátumnak megadta december 31-et (hátha még egyszer eltéved a posta), hitelesítésképpen tollal ráírta a nevét, majd beszkennelte a papírlapot és elküldte a mail címemre. Annyit kellett tennem hogy kinyomtattam a cég lézernyomtatóján (eléggé szemcsésre sikerült, mert a szkenneléskor nem valami finom beállítást használt), aláírtam, majd zsebre tettem. Van érvényes jogosítványom. Úgy gondolom, ezt a módszert Magyarországon a következő 500 éven belül nem veszik át.

Kirándulás: St. Edwards park

Csütörtökön megint Dallasban volt találkozóm. Reggel 5:30-kor találkoztunk a kollégákkal, 9:30-ra átszeltük a két várost elválasztó síkságot, átverekedtük magunkat a reggeli dallasi csúcsforgalmon (határozottan rosszabb mint Austinban) és mivel még volt egy kis időnk a találkozóig, beültünk egy Sonic-ba.

A Sonic hálózat Texasból indult, és több államon át egyenesen észak felé terjeszkedett, s mostanra már 3500 helyen vannak. Olyanok mint a Frédi és Béni rajzfilmek elején a gyorsétkezde. Egy rikító sárga épület, körbevéve parkolóval. Az épületbe nem mehetsz be, mert bent nincs vendégeknek hely (ezért aztán sokkal kiseeb biztsoítási díjat kell fizetniük, mintha a vendégek be tudnának ülni). Kint a parkolóban beállsz egy helyre, elolvasod a minden parkolóhely melletti rikító tábláról hogy mit akarsz rendelni (hamburgerek, hot dogok mindenféle ízesítésben, üdítők, jégkásás italok stb.), megnyomsz egy gombot a táblán, bmondod a rendelésed, beteszed a bankkártyád a tábla alatti dobozba és ott fizetsz. Néhány perc múlva megjelenik egy "felszolgáló" a parkolóhelyednél egy tálcával, amiről beadogatja neked a kocsiba a rendelt tételeket. Aztán vagy helyben megeszed, vagy elhajtasz vele. Néhány pad is ki van téve azon ritka vendégeknek, akik nem a kocsijukban akarják befalni a hot dogjukat. Aki látni akarja, hogy néz ki egy ilyen, kattintson itt.

Az egész napos találkozó után este 10 körül értünk haza.

Lazításképpen ma elmentem egy közeli természetvédelmi területre egy kis kirándulásra. Újabb olyan hely, amit a nemrég vásárolt kis könyvből néztem ki. A talaj mészkőszikla, rajta a szárazsággal háborút viselő inas, száraz, kemény törzsű növények.

A parkot átszelő folyómederben csak helyenként maradt meg a víz, ide a szarvasok járnak inni, ha nincs a közelben turista.

Kicsit feljebb, egy gátacska mögött, még áll a víz, amiből az esőzések után folyó kellene hogy alakuljon.

Az állatok beássák magukat nappalra, vagy pedig az árnyékban pihennek, mint ez az óriási szitakötő. Ekkorát még nem láttam, legalább 12 cm a szárnya egyik végétől a másikig. Ellazulva pihent, nem bánta hogy fotózom.

Itt a kaktusz természetes tartozéka az aljnövényzetnek.

Jó kis séta volt, érdemes lesz ide visszatérni esőzések után. A parkhoz vezető úton 5 helyen volt áradásümérce felállítva. Mivel az út völgyben vezet, esőzésekkor a feltorlódó víz, amely nem tud leszivárogni a kiszáradt talajba, a föld felszínén alkot rohanó áradásokat. Az út mentén felállított mércéken az áradások szintjét lehet nyomon köevtni, egészen 5 m-es magasságig.

Ez meg az

A statisztikák szerint az eddig produkált 49 bejegyzésemet 1342 alkalommal olvasták. Örülök, hogyha érdekel/ tetszik/ szórakoztat, további jó olvasást!

Ma hajnalban esett az eső. Enyhén párolgott a föld amikor kiléptem az ajtón reggel. Ez igazán kellemes változatosság volt az elmúlt időszak száraz forróságához képest. Azért mindenhol kibújtak a földből a besüllyesztett öntözőfejek és szorgalmasan permetezték  a környezetüket. Minden apartmantelepen, az irodaházakat körülvevő gyepsávban, a parkokban előre a földbe beásott öntözővezetékek, időzítésre automatikusan előbújó öntözők vannak. A legnagyobb forróság, szárazság idején ezeket nem működtették, mert a levegőben és a kiszikkadt föld felszínén úgyis elpárolgott volna a víz. De most, hogy normalizálódott az időjárás, rendszeresen öntözni kezdtek. A "normalizálódott" azt jelenti, hogy csak 32-36 fok van napközben. De ez igazán kellemes időjárás itt, főként ha van napközben egy kis szellő is. A kis öntözőfejek aztán reggel fél kilenc körül  szépen visszabújtak a földbe.

Délután viszont elkezdett csipogni az iPad-em - időjárás riasztás érkezett rá, azzal, hogy estig Austin felett vihar alakul ki. 7 óra körül jöttem ki az irodából, addigra az egész város fölött sötét viharfelhők ültek, erős szél söpörte az utcákat, aztán nagy cseppekben elkezdett esni az eső. Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Az előrejelzés szerint péntekig vihar és felhőszakadás várható. Ilyet még úgysem láttam itt.

Tegnap pénzt vettem fel egy bankautomatából, a mellett a bankfiók mellett, ahol az ügyeimet intézni szoktam. Ez csak azért érdekes, mert nem a szokásos, falba süllyesztett ATM masina volt. A banképület sarkát úgy alakították ki, hogy az útról az autók több beállósávra kanyarodhatnak be félig az épület alá. Midegyik sávban egy-egy nagydarab, masszív 2 méter magas ATM pénzautomata várja az ügyfeleket. Az ember az utcáról begurul a kocsival az egyik sávba az automatához, és a letekert ablakon át nyomogatja a gombokat és veszi el a pénzt, majd kikanyarodik az utcára.

Egy külön sáv szolgál pénz betételére. Odagörgülsz a kocsiddal, leengeded az ablakod, kihúzol egy borítékot az automatából, a kocsid intim belsejében beleteszed a készpénzt, ráírod a borítékra hogy milyen névre és bankszámlaszámra akarod a pénzt betenni, aztán a borítékot bedobod a gép gyomrába egy masszív acél csapóajtón és elhajtasz a tetthelyről.

Gyalogosokra tervezett, falba süllyesztett ATM nincs is, mert hiszen ki jönne gyalog a bankjához?

Mobilitás

A hét végén egy kollégám által rendezett partin voltam. Német származású és egy kis Oktoberfest ünnepséget tartott. Kollégák, szomszédok, simerősök, kb 50 ember jött össze, családok, gyerekekkel. A házigazda és a felesége kolbászokat és húsokat sütöttek, a vendégek meg rendesen kiettek magukért, hogy a kikészített salátákkal együtt mindent elpusztítsanak. Mivel a vendégek vegyesen amerikaiak és nem-amerikaiak voltak, a beszélgetés természetesen a mindennapi élet különbségeire terelődtek, például hogy mennyire gyakran vált egy amerikai otthont.

Az egyikük csak egyszer költözött életében, Seattle-ből Austinba. Seattle esős, borongós időjárású, és egyszerűen egy naposabb, vidámabb helyre akartak költözni. Mivel a költözésükkor már megindult lefele az amerikai inatlanpiac, de szépen karbantarott házuk volt, csak húszezer dollárt vesztettek a ház vételi árához képest Seattle-ben, amikor eladták. Mások nem voltak ilyen "szerencsések" és akár több százezer dollárt is vesztettek.

Egy másik amerikai vendég 30 év alatt 6 házat vett, 4 különböző városban, ahogy mindig költözött, a munkájának vagy a családi szükségleteknek megfelelően.

Egy szépen kiépített családi ház, semmi különös luxussal, 300-400 ezer dollárba kerül. Általában legalább az ár egyharmadát készpénzben le kell rakni az asztalra, a maradékot meg mondjuk 30 éves részletfizetéssel törleszteni.

Megint egy másik vendég elmesélte, hogy a családja dél-Austin környékén lakik, a több generáció óta birtokolt családi házban. De van egy kisebb házuk északon is, márpedig a cégek többsége és a családfő munkahelye északon van. Vagy naponta kétszer két órát ül autóban, vagy az északon lévő házukban marad hétközben. Ez utóbbbit választotta, többek közt azért is, mert fél tőle hogy elveszti a mostani állását, és akor szinte biztos hogy északon kell új munkahelyet keresnie.

Sokan járnak át Austinba dolgozni. Autóval Houstonból, repülővel Chicago-ból, ami két óra negyven perc repülőútra van. Hét közben Austinban laknak, apartmanban, hét végére hazaautóznak vagy repülnek a családhoz. Jelenleg Texasban több munkalehetőség van mint északon, ezért vállalják a heti repülő ingázást, a 300 dolláros oda-vissza repülőjeggyel. Az egyik vendég egyik kollégája egy egészen bonyolult szisztémát dolgozott ki, hogyan tud hosszú távon legolcsóbban rendszeres oda-vissza repülőjegyhez jutni.

A munanélküli segély csak rövid időre működik, és csak kb. 200 dollár hetente. Egy ember élelmiszerre szüskéges igénye, ha összehúzza magát, legalább 70-80 dollár  hetente, nem beszélve lakbérről, vagy saját lakás / ház esetén rezsiről (100 dollár felett havonta), törlesztendő kölcsönökről (kocsi, lakás), biztosításról (csaka a kocsié 100 dollár felett havonta). A heti 200 dollár így inkább kisegítő összeg hogy a családi bankszámla ne olyan gyorsan fogyjon. Tehát mindenki a lehető leghamarabb igyekszik munkát találni, még ha ehhez úgy is kell utaznia, hogy sok idejébe és pénzébe kerül.

Az egyik vendég indiai kollégái Houstonban laknak a családjukkal. Egy éve négyen Austinban kaptak munkát. Hetente átjönnek Austinba négyen két kocsival, azt a két kocsit osztják meg egymás közt hét közben. Egy két hálószobás lakást bérelnek négyen, megosztva ketten - ketten egy-egy hálószobát.

A vendégek közt is volt munkanélküli, aki két-három címet is összeszedett a partin olyanoktól, akik megígérték hogy utánanéznek, van-e valami lehetőség a cégüknél.

Átkelés

Ma nem sok minden történt a szokásos munkanapi eseményeken kívül. El is bambultam kissé, amikor munka után bevásárolni mentem, és csak a parkolóból az áruházba vezető gyalogátkelő közepén baktatva kaptam fel a fejem.

Biztos jele az amerikanizálódásomnak az, hogy mielőtt erre a sávra léptem volna (ami nem is igazán gyalogátkelő, nikább egy harántvonalakkal sűrűn felfestett nagy terület az áruház parkoja és főfala közt) nem néztem körül és erre csak az átkelő felénél jöttem rá. Ez a sáv ugyanis az egyik olyan hely, ahol a szabályokat minden autós kivétel nélkül betartja. Egészen lelassítanak, mielőtt a sáv közelébe érnek és ha csak megjelenik egy gyalogos a sáv szélének a közelében, azonnal megállnak még mielőtt a sávra rágördülne a kocsi. Ez annyira biztonságos terület, bár a parkoló útjának része, hogy egészen elengedte magát a tudatalattim és nem figyelmezetetett, hogy végül is kocsiúton megyek át. Itt még a kisgyerekeket is el szokták engedni a bevásárlókocsit toló szülők, mert nincs az az autós aki ne állna rögtön meg, ha gyalogost lát.

Az áruházakban most a fagyasztott pizzák és egyéb készételek árleszállítási szezonja van. Miután elkezdődött az iskola, a főiskolások és egyetemisták albérleteket kerestek, majd berendezték ezeket olcsó bútorokkal. Akkor a bútorok ára volt leszállítva. Most az internetszolgáltatók és az áruházak élelmiszerosztályai próbálják meggyőzni a főiskolásokat, hogy nem élet az élet 50 Mbps sávszélességű internet és pizzával megfelelően feltöltött fagyasztóláda nélkül. Nem is sikertelenül. És persze ha MOST váltasz kábeltévé szolgáltatót (mielőtt a nagy őszi TV sorozatok úgy igazán bele nem lendülnek és TV elé nem ültetik esténként a várost), akkor hihetetlen kedvezményeket, ajándékokat kapsz. És egy/ két/ három hónapig ingyen/ féláron/ nagy kedvezménnyel tévézhetsz, internetezhetsz, kapsz mellé ingyen telefont és 10 dolláros áron vihetsz el bármilyen nagy pizzát a Pizza Hut-tól.

Műholdas rádió

Egy érdekes tény hogy az USA túl nagy a hagyományos rádióadók számára. Amíg Európában egy-egy nagy rádióadó átjátszó adókkal lefedi a legnagyobb országok (pl. Németország) területét, adig erre az USA-ban egyszerűen nincs lehetőség, tele kellene szórni az egész országot átjátszóadókkal.

Egyik oldalról ez nem olyan nagy gond. Végül is minden rádióadó a helyi hírekről beszél elsősorban, a helyi időjárás előrejelzést adja. Nem sok értelme van olyan rádióadót hallgatni, ami több száz kilométerre lévő helyi hírekről beszél. Másik oldalról viszont az USA-ban ott volt az igény, hogy ha valaki több ezer kilométert autózik az ország egyik részéből a másikba, akkor ne kelljen minden pár tucat vagy száz kilométernél újra és újra keresgélni a rádióján egy új kedvenc csatornát.

2001-ben volt az első adása a műholdas rádiónak. Ez, mint a neve is mutatja, műholdról sugároz adást, óriási területeket lefedve. Persze speciális készülék szükséges a vételéhez, amit mostanra már szinte minden új autótípusba beépítenek.Például az én autómba is. Az ilyen rádiózás nem ingyenes, előfizetéses alapon működik. Előfizetsz egy hónapra vagy egy, esetleg több évre, és amíg az előfizetés tart, az autórádiód tudja vennia  műholdas rádióadást.2004-től elkezdtek helyi adótornyokat is hozzáadni a rendszerhez, ami egyrészt lehetővé tette hogy parkológarázsokban és egyéb olyan helyen is hallgatni lehessen a rádiót, ahová a műholdas adás em ér el, másrészt olyan helyi szolgáltatást tett lehetővé, mint pl. a közlekedési helyzet, dugók közvetítése az autó pozíciója alapján.

Ennek a bejegyzésnek az apropóját az adja, hogy emlékeztető levelet kaptam a műholdas rádió társaságtól, hogy az autóvásárlásommal kezdődött 3 hónapos ingyen próba periódus hamarosan véget ér, és kezdjek el gondolkodni azon, hogy előfizetek a szolgáltatásra, ha tovább akarom használni.

A műholdas rádió érdekessége, hogy az adás mellett egy csomó plusz információt is sugároznak, amit az autó vevője feldolgozhat. Például a kb. 80 csatorna, ami közülválasztani lehet, kategóriákba van sorolva. Először a rádión kiválaszthatod, hogy híreket, komédiát, sportot, politikát, vallást, stb. akarsz hallgatni, majd ezen belül kiválasztani a konkrét állomást. Például a híreken belül a CNN-t. Emellett a rádió a kijelzőjén azt is mutatja, milyen torlódások, terelések, közlekedési balesetek vannak azon az útvonalon, amelyen megyek, vagy amelyekhez közel vagyok. Austinban ennek nincs olyan nagy jelentősége, mint egy zsúfoltabb nagyvárosban. Ahhoz sem ragaszkodnék, hogy Bostontól San Franciscóig ugyanazt a rádióállomást hallgassam, ha ilyen útra egyáltalán sor kerülne. Az egyetlen, ami miatt meggondolom a dolgot, a tartalom nagy választéka. Austinban igazából eléggé korlátozott számú rádióállomás működik, nem túl gazdag tartalommal.

Nyelv

Immár kéthónapos ittartózkodásom alatt ismét bebizonyosodott, hogy nyelvtanulás szempontjából semmi sem olyan hatékony, mint benne élni az idegen nyelvű világban, hallgatni és beszélni.

Nem állítom hogy egy nagyságrenddel jobb lett az angoltudásom, mióta Austinban élek, de határozottan jobban értem az ittenieket mint az első napokban. Akkor azon volt a hangsúly, megértés szempontjából, hogy mennyire  a brit angolhoz hasonló angolt beszél az, aki hozzám szól. Minél közelebb volt a brithez a kiejtése, annál jobban értettem és minél déliesen texasiabb, annál jobban kellett koncentrálnom a megértéshez. Nem számítottam rá, de az első időszakban a "legérthetetlenebb beszédű ember" díját nálam a beutazásomkor a dallasi repülőtéri útlevélellenőrzést végző hivatalnok vitte el. A beszédhez alig nyitotta ki a száját és egészen fura tájszólásban beszélt. Minden mondatát háromszor kellett kérnem hogy ismételje meg.

Mostanra a fülem hozzászokott a kisebb különbségekhez, de még két dolog késztet nyelvi meghátrálásra: a gyors beszéd, illetve az alaptól nagyon durván eltérő tájszólás.

Az utóbbival főleg a szolgáltatásoknál találkozom: például amikor az ágymatracomat kihozták, udvariasan felhívott a sofőr hogy már úton van és 10 perc múlva megérkezik.Az első ötven alkalommal, amikor újra és újra megkértem hogy ismételje el amit mondott, nem sikerült megértenem. Amikor megérkezett a teherautóval, kiderült hogy fiatal fekete srác volt, a kiejtése elég erősen hasonlított az amerikai filmekben az utcán élő srácok által használt zárt, elnyújtott tájszóláshoz. Mindehhez a telefonhíváskor társult a telefon torzítása és a közlekedés háttérzaja. Élőben sokkal érthetőbb volt.

Sok szerelő, karbantaró mexikói, vagy legalábbis spanyolt beszél. Sokan közülük éppen csak minimális szinten beszélnek angolul, spanyol szavakat kevernek a mondataikba, vagy spanyol kiejtéssel mondják az angol szavakat. Őket sem könnyű megérteni.

Azt hogy a gyors beszéd megértésében hol tartok, leginkább a televíziós sorozatokon tudom lemérni. Amikor egy sorozatban a szereplők a munkájukról vagy egy adott helyzetről társalognak, akkor "normális" érthető sebsséggel beszélnek. Ha viszont elkezdenek egymással viccelődni, élcelődni, akkor gyorsabb beszédre váltanak - na ez az, amit még nem tudok mindig követni. Aztán vannak a kifejezetten komikus TV sorozatok, ahol a komikum része a gyors beszél, a másik mondandójára való azonnali reagálás, lecsapás a poénokkal. Egyik példája a Frasier című sorozat. Ebből általában még többet nem értek, mint amennyit igen. Persze a szituációt és a mondanivalót megértem, de a célom hogy szó szerint minden kifejezést, szót pontosan felismerjek, értsek és ez még odébb van. Ugyanez a sebesség probléma van a hírműsoroknál is. A normális híreket értem, sőt a drámai híreknél még le i lassítanak és kihangsúlyozzák a mondanivalót. Pompás.  A sporthíreket a sebesség miatt érteném, csak nem mindig van meg a sportos szókincsem hozzá. De aztán jön a meteorológiai jelentés, ahol a meteorológus 10 másodperc alatt eldarája az egész világ időjárási helyzetét, a trendet, meg egy-két viccet hogy feldobja egy kicsit a hangulatot. Na ezeket követni néha fejfájást okoz egészen rövid idő alatt.

Azért ez ne ijesszen el senkit az USA-tól, az emberek 99 %-ával gond nélkül meg tudod értetni magad. Ráadásul a multikulturális keverék miatt senki sem sértődik meg, ha megkérik hogy ismételje meg újra, amit mondott. És még egyszer mert ismét nem értettem. Most már csak még egyszer, mert már csak a mondanivalója három kulcsszavát nem értem. Aha, hogy tilos itt parkolni...

A szókincs bővítéshez jó eszköz az elektronikus könyv. Az ember letölt könyveket a számítógépére, az iPad-jére vagy más ketyeréjére és már rögtön szótárazhatja is az ismeretlen szavakat, hiszen a szótárprogram is rögtön ott van a gépen. Én általában az Amazontól vásárolok elektronikus könyvet, annak a Kindle olvasó programja elég fejlett és jól működik az iPad-en. Ráadásul elég az ujjad rajta tartani egy ismeretlen szón, és máris mutatja hozzá a szótári bejegyzést. Ilyenkor az iPad-en általában készítek egy bejegyzést a szóhoz, beírva az angol eredetijét és a magyar fordítást. Ezen a módon, mire végzek egy könyvvel, tele van elektronikus jegyzetekkel az ismeretlen szavakról, ezeket újra és újra végigolvasom.

A probléma csak annyi, hogy az angol nyelv rettenesetesn élő, változékony. Ha egy író nem akarja, hogy ódivatúnak tartsák, folyamatosan újszerű kifejezéseket használ az írásában. Nem egyszer olyan szó helyett, amire hat-hét szinonimát gond nélkül tud mondani mindenki aki tanult angolul, a kortárs író olyan kifejezést szúr be, aminek még a szótár szerinti negyvenkettedik jelentése sem stimmel össze azzal ahogy az író használta. Egy kis szleng - amit valaki kitalál és ami nyom nélkül eltűnne egy-két hónap alatt - ha bekerül egy népszerű író könyvébe aki "fűszerezésként" használja, pillanatok alatt hónapokig divatos kifejezésként él. aztán eltűnik. Vagy átalakul megint egy másik jelentéssé. Egy amerikainak ez csak szójáték - de egy idegen nyelvűnek, mint én, sokszor hosszú keresgélést jelent a szótárban, aztán némi csendes értetlenkedést, hogy ez mit akar itt jelenteni... vagy hogy hogy a bánatos életbe jutott eszébe pont ezt a szót használni itt, amikor egyetlen szótár sem említi ennek a szónak még a közelítő használatát sem ilyen helyzetben. De hát "a jó pap holtig tanul". Na ezt szótárazza ki egy amerikai...

Ünnepek

Szabadságokból nincs sok. Egy tipikus amerikai cégnél évi 10 vagy 15 nap szabadsággal kezd az ember. Aztán  ez 5 évente néhány nappal megnövekszik.  Tulajdonképpen nem szabadságos napokat kap az ember, hanem órákat, általában fizetési periódusonként. A fizetés nem feltétlenül havonta történik, hanem elég tipikus például a fél havi. Nézzünk egy példát. ha a fizetést fél havonta kapod, és pl. fizetési periódusoknként kapsz 5 óra fizetett távollétet (PTO = Paid Time Off), akkor az év folyamán 24 fizetési periódusod van, és összegyűjtesz 24 x 5 = 120 óra fizetett távollétet (azaz szabadságot). Ha kevesebb mint 5 éve vagy a cégnél, ennél többet nem gyűjthesz össze. A 120 órát úgy válthatod be szabadságos napokra, hogy 8 óra felel meg egy munkanap megváltásának. Tehát az év folyamán 120 / 8 = 15 napra mehetsz fizetett szabadságra.

A magyar rendszertől ez még két dologban különbözik. Egyrészt a 120 órát nem feltétlenül munkanapokban, hanem akár 2 óránként is felhasználhatod. Másrészt ha betegen fekszel otthon, az ebből a 120 órából ketyeg. Nem csoda, ha mindenki egészséges próbál maradni.

A fizetett órák számának nincs köze ahhoz, hány éves valaki - ha nyugdíj előtt pár évvel megy át valaki egy új céghez, ott elölről kezdi évi max. 10-15 nap szabadsággal.

Az ünnepnapkból sincs túl sok - már az olyanokból, ami nem munkanap. Először is, van egy csomó hivatalos ünnepnap, de ezek listája minden államban kissé eltér egymástól. Ugyanazt a napot az egyik állam ünnepnek fogadja el, más államok nem. Például október második hétfője Columbus nap, Amerika felfedezésének tiszteletére. Texasban munkanap. Hawaii viszont nem ezt ünnepli, hanem azt a napot amikor a polinéz őslakosok elérték a Hawaii szigeteket. Hawaiin kívül még egy állam van, Dél-Dakota, amelyik nem ünnepli a Columbus napot. Hogy miért, foglalmam sincs. Aztán ezek az ünnepnapok általában munkanapok. Az ünnep jellegétől függően lehet, hogy csak egy vallási megemlékezés történik aznap, más ünnepeken egyes kormányhivatalok korábban bezárnak vagy ki sem nyitnak. A kormányhivatalok közül is, a szövetségiek (az államok felett álló, az egész Egyesült Államokat összefogó) lehet hogy zárva tartanak, az államiak (amelyek Texas kormányzatához tartoznak) pedig dolgoznak, vagy csak korábban mennek haza. Az iskolák egyeseken rendesen működnek, másokon tanítási szünetet tartanak. Szóval elég nagy a kavarodás.

Az USA-ban tulajdonképpen nincsenek szövetségi szinten meghatározottt ünnepek. Csak az államok szintjén. És amelyeket minden állam egyformán elismer, mint például a Függetlenség napja július 4-dikén, vagy a Hálaadás, azok a nemzeti ünnepek.

2011-ben Texasban 45 hivatalosan elismert ünnepnap van, ezek között olyanok mint például a Zászló napja, aztán a Texasi Zászló napja, a zsidó Új Év, az iszlám Új Év, a Nagyszülők napja, a Fegyeveres erők napja, stb. Egy jó kis lista található itt. A 45-ből csak 8 munkaszüneti nap. Úgyhogy gazdálkodni kell.

Kirándulás

Már régen voltam egy jó kis kiránduláson, a lábam el is felejtette, milyen az. Úgyhogy ma elmentem egy kis sétára. A célpontot egy kis túrakönyvből néztem ki, amit egy közeli Barnes an Noble könyváruházban vettem.

Mindössze 10 percre a lakásomtól van egy szép kis természetvédelmi terület, a neve Wild Basin Wilderness Preserve. Miután eldöntöttem hogy megnézem, átöltöztem kiránduláshoz, elővettem a fényképezőgépet, kiléptem az ajtón - és a legnagyobb meglepetésemre esett az eső! Csendesen, de sűrűn, kitartóan, rendes eső! 83 napja vagyok Austinban és ez az első alkalom, hogy esik! És pont akkor amikor kirándulni indulnék... Visszabújtam a lakásba, de a csendes eső szerencsére nem tartott sokáig. Egy óra múlva újra kiléptem az ajtón és elindultam friss levegőt szívni.

Egy ilyen természetvédelmi területre eléggé vigyáznak, több szabályt is be kell tartani. Nem lehet az ösvényekről letérni, tilos állatot (még pórázon is) bevinni és általában, ahogy mondják, "csak a lábnyomodat hagyhatod hátra". A park bejáratánál egy dobozból húztam egy ismertetőt a park növányvilágáról, egy kis térképpel együtt. Ezért és a belépésért "becsületkassza" van kitéve: mindenki annyit dob bele, amennyit akar. Azért van rajta egy felirat, ami elmondja hogy ha az emberek legalább 3 dollárt dobnak be, az lehetővé teszi  a park önfenntartását. Az ösvények mellett 60 kis tábla jelöli az érdekesebb helyeket, növnyeket, mindegyikről kis leírás a füzetkében. Emellett egyes növények mellett külön kis címke mutatja a nevüket. A kisebb ösvényeket időnként lezárják, áthelyezik, hogy a növényzetnek természetes módon legyen lehetősége regenerálódni. Szóval az egész terület szépen rendben van tartva és vigyáznak rá.

A terület mészköves, kicsit olyan volt mintha Budán a Hármashatár hegyen sétáltam volna. Főleg a növényzet emlékeztetett a különbségekre.

A terület közvetlenül az autópálya, a "Capital of Texas Highway" mellett fekszik, amelyre az emelkedőkről rá is látni.

A szárazság miatt a patakmedernek éppen csak az alján csillog egy kis víz.

A kiszáradó, inas fák belseje száraz, kemény. Évekbe telik, míg egy-egy fatörzs lebomlik ilyen kis maradékra.

Az egyik cserje mellett befordulva legnagyobb meglepetésemre majdnem beleütköztem egy mókusba, ami egy fatörzsön fejmagasságban kapaszkodott. Egy dermedt pillanatig 60 centiről farkasszemet néztünk. Tudtuk hogy a következő pillanat eldönti kettőnk közt, ki győz. Ő egy tizedmásodperccel gyorsabban mozdult. Mire a fényképezőgépet felemeltem, átpördült a fa túlsó oldalára, majd lecsúszott a földre és átrohant a következő fához.

Az USA-ban az összes állat közül messze a mókusnak van a legnagyobb esélye, hogy összetalálkozol vele, hiszen mindenütt ott élnek, még a nagyvárosok közepén is (pl. New Yorkban a Battery Parkban). Itt is inkább a találkozás váratlansága okozta a meglepetést mindekettőnknek. Zaj nélküli, lassú mozdulatokkal mutattam neki hogy nem kell tartania tőlem, úgyhogy pár percig tisztes távolságból barátkoztunk.

Utána még jó másfél órát barangoltam a parkban.