Amszterdam

Ma vasárnapi programként elmentem megnézni Amszterdamot. Kicsit több mint 3 órás autóútra van Paderborntól. Ifjúkori (még a Zsigulis - Skodás időkből való) emlékeim közt élénken él még, hogy a hollandok annak idején hogyan nyomultak az M1-es autópályán meg a Balaton környékén, kíméletlenül lenyomva maguk elől minden autóst. Hát odahaza Hollandiában a hollandok roppant rendesek. Autópályán a maximális sebesség 120 km/h, és ezt nagyon betartják. Nem tudom milyen büntetéseik vannak gyorshajtásért, de hatásos: egy 50 km hosszú szakaszon, ahol 100-as sebességkorlátozás volt, mind az ötven kilométert a teljes autósor 92 és 96 km/h közti sebességgel hajtotta végig. Soha nem 100 felett és soha nem 90 alatt. Könnyű volt figyelnem, mert egy Renault Scenic-et vezettem, abban pedig digitális a sebességjelző.

A Scenic GPS-e nem ismerte Hollandiát, úgyhogy egy benzinkútnál vettem egy Amszterdam térképet és behajtottam a belváros peremén lévő parkológarázsok egyikébe, ahonnan már sétálva el lehetett érni a központot. Persze csak szűk programot szabtam magamnak, hiszen dél körülre értem a belvároshoz és kb. 5 órát töltöttem csak el ott.

Először is bejelentkeztem egy, a város csatornáit bemutató körhajókázásra. Amszetrdamban még mindig több mint 100 csatorna van a városban és a lakáshiány miatt elég sokan élnek a csatornákon kikötött lakóhajókon. A képek elég gyenge minőségűek, csak az iPad volt nálam, azzal készültek.

Az eső szemerkélt, csepegett, néha pedig komolyan rákézdett. Még jó hogy hajón voltam.
A csatornák ténylegesen az utcák, vagy inkább sugárutak szerepét is betöltik.

Állítólag a világ legkeskenyebb háza ez a mindössze 1 m széles ház.

Ami Amszterdamban nem lehet kihagyni, az a királyi palota. A királyi család ma már nem itt lakik, de a magasrangú külföldi vendégeket itt fogadják és a királynő itt ad minden évben pár száz vendéges karácsonyi vacsorát.

A központi nagyterem padlóját, ahonnan a különböző szobák, oldalfolyosók nyílnak, fehér márványba vésett világtérkép díszíti 1750-ből. Két nagy kör a nyugati és keleti félteképvel, a terem közepén pedig egy harmadik az égbolt csillagképeivel.

A folyosók ridegségét fehár márványszobrokkal enyhítik. A termekben pedig a vastag szőnyegek mellett a drapéria, a faragott fa mennyezet, a gazdag aranyozás és falikárpitok teszik kicsit barátságosabbá a szögletes kőfalakat. Ezt a termet Napóleon annak idején még saját trónteremének rendezte be.

A palota mellett áll a nagytemplom.

A csatornák partján az utak olyan keskenyek, hogy költözéskor még ma is a házak oromzatáról kinyúló gerendára erősített csigán húzzák fel vagy eresztik le a bútorokat. Itt már kisütött a nap és lehetett rendesen sétálni.

Tájkép a fő közlekedési eszközzel, a biciklivel.

A Központi Pályaudvarnál biciklik ezrei parkolnak, a gazdájukra várva. A pályaudvaron naponta 100 ezer utas fordul meg, ebből 60 ezer a csúcsidőben, munkába menet vagy jövet.

Egy nagy körséta után 5 óra előtt pár perccel indultam vissza és este 8-ra megérleztem Paderbornba.

Utazás

Vissza Európa felé az első állomás Dallas volt, ahonnan Frankfurtba repültem tovább. Az amerikaiak - és talán a nagy távolságok miatt a texasiak különösen - gyakran és olyan természetességgel használják a repülőt, mint mi a vonatot vagy buszt. Egy belföldi repülőjegy 200-300 dollár körüli áron van. és ezért az USA egyik nagyvárosából szinte bármelyik másik nagy repülőtérrel rendelkező városba át lehet ugrani. A kisebb városokkal már más a helyzet, onnan először egy nagyobb városba kell repülni és átszállással lehet továbbmenni. Még így is igen népszerű ez az utazási forma.

Austinból Dallasba autóval kb. 3.5 óra az út, repülővel alig több mint egy óra. A repülő felszáll, eléri az utazó sebességét és magasságát, majd nemsokára elkezd fékezni és ereszkedni. A leszálláshoz készülődve, a stewardess bemondja, hogy a dallasi reptér melyik kapujához fogunk megérkezni, majd az átszálló beföldi utasok számára felsorolja, mely kapuktól indulnak tovább a gépek más városokba. A nemzetközi repülőjáratok már bele sem férnek a listájába, ami így is elég hosszú. Kansas City-től Hawaiin át Washington, Seattle, New York mind felsorolásra kerül, az A, B, C terminálok valamelyik kapujától indulva (a D a nemzetközi járatoké).

Innentől idézem a Wikipédiát: Az USA-ban Texas államnak van a legtöbb repülőtere. Ezek közül a dallasi a legnagyobb, 73.15 négyzetkilométeren terül el (Összehasonlításul, a ferihegyi reptér 15 négyzetkilométer). Összforgalmát tekintve a világon a hatodik, az USA-ban a negyedik legnagyobb. 2010-ben közel 57 millió utas használta.

A dallasi reptér öt nagy terminál épülete alaprajzra egy óriási négylevelű lóherét formáz (az A, B, C, D terminálok) egy szárral (az E terminál). Ezeket egy Skylink nevű automata gyorsvasút köti össze. Az én austini belföldi járatom az A terminálon szállt le, de Frankfurtba a nemzetközi D terminálról indultam tovább. A Skylink vezető nélküli, teljesen automatizált vasúti kocsijai 2 percenként érkeznek a terminálokra és közel 60 km/h sebességgel közlekednek. A pályáját betonoszlopok tartják magasan a föld felett. Minden terminálon két megállója van, mivel a terminálok olyan nagyok, hogy legalább két megálló szükséges ahhoz hogy egy Skylink megálló még sétatávolságban legyen bármelyik kaputól. Ezzel csak 5 percbe telt, hogy az A terminálról átjussak a D-be, nem messze a kaputól, ahonnan a gépem indult.

Az óceán feletti 10 órás út most kényelmesebb volt, mint júniusban a másik irányba. A hossszútávú repülés két fájdalmas kényelmetlensége az ülés és az állandó zaj. Az ülésen nem tudok segíteni, amíg meg nem nyerem a lottó ötöst és minden repülőútra business class-on nem megyek, de ami a zajt illeti, beruháztam egy zajcsökkentő fejhallgatóba. Ez egyrészt teljesen befedi a fület, másrészt kis mikrofonokkal folyamatosan követi a környezet zaját és olyan hanghullámokat indít a fül felé, amelyek kioltják a külső zaj hullámait. Az hogy zenét vagy egy film hangját is hallgatod rajta, plusz sziolgáltatás, de a zajcsökkentés akkor is működik, ha csak felveszed és bekapcsolod. Be kell vallanom, ég és föld a különbség. Egy kis zaj megmarad és természetesen a repülőgép testének remegését sem lehet kioltani, de a hangos és állandó zúgás 80-85%-át kiszűri ez a fejhallgató. Nagyon sokat segített. Az út végén nem éreztem olyan lestrapáltnak magam és aludni is többet tudtam a gépen.

Paderborn aranyos kis német város. Most szombaton volt pár órám, hogy bejárjam a központját. Tiszta, rendezett, több nagy régi templommal a városközpont körül. A főtéren egyenruhás zenekar játszott (azt hiszem tűzoltók, de nem esküszöm meg rá). A belváros sétálóutcáiban nyüzsögtek a helybeliek és a turisták. Kicsit olyan volt mint otthon a Váci utca egy hétvégén. A texasi forróság után számítottam egy kis változatosságra, de a csütörtök - péntek rekord meleg volt itt is. Mondjuk több a fa, erdő, mint Texasban, és a növényzet nem annyira sínylette meg a forróságot, mint ott. Aztán péntek este pont a munkaidő végére beborult, és felhőszakadás zúdult a városra. Még szombaton is borús maradt az idő.

Most szombaton 5 óra után megjelentek az első napsugarak.

Mosás, mozi, utazás

Az új apartmanban, mielőtt mosó- és szárítógépet bérelnék, kipróbáltam a közösségi mosodát. Ez egy kisebb helyiség az egyik apartman épület oldalához építve, ahol hat mosógép és hat szárítógép van beépítve, amelyeket bárki használhat pénzbedobás ellenében. Egy mosás 1.25 dollár (kb. 244 Ft), egy szárítás szintén, tehát kevesebb mint 500 Ft-ból jön ki egy nagy adag ruha mosása-szárítása. Ha ez beválik, lehet hogy nem fogok havi 30 dollárért külön mosó- és szárítógépet bérelni.

A gépek - mint majdnem minden pénzbedobós automata az USA-ban - 25 centes érmékkel működnek. Hogy ne egyesével kelljen bedobálni, az 5 db 25 centest egy 5 érmetartóval rendelkező sínre kell tenni, majd egy mozdulattal betolni a gép belsejébe. A gépeket láthatólag jól karbantartják, tisztítják, és az első alkalommal nagyon szépen kimosták a ruháimat.

A 25 centesek némi nosztalgiát ébresztettek bennem, abból az időből mikor még turistaként első alkalommal látogattam az USA-ba és rá kellett jönnöm, hogy minden 25 centes érmével működik. Egyes motelekben a TV-t 25 centes bedobásával tudtad nézni, az autópályákon a fizető kapuk automatáiba 25 centes kellett dobni (emlékeztek az egyik Bruce Willis filmre, ahol úgy jön rá, hogy a rosszfiúk autópályán akarnak elmenekülni, hogy szépen összekészített 25 centes gurigákat talál?) A mosó- és szárítógépek már akkor is 25 centtel működtek s még nem volt mobil telefon, az utcai telefonfülkék pedig szintén 25 centeseket nyeltek el, nem is beszélve a parkolóórákról. Az élet szerves része volt a 25 centesek gyűjtögetése. Mára már csak néhány terület maradt meg ebből, mint például az itteni mosógépek.

Mielőtt az iskolaszünet véget érne, 2 új mozifilmet jelentettek meg óriási hírverés és reklám közepette, azt hiszem kifejezetten az ifjúságot célozva meg mindkettővel. Az egyik Conan, a barbár kalandjainak újrafeldolgozása, ez alkalommal Schwarzenegger helyett egy hawaii származású színésszel. A másik témája olyan, mintha nyolcéves kisfiúkat kérdeztek volna meg, mit szeretnének moziban látni: Cowboyok és Idegenek. Igen, az 1800-as évekbe vetítve vadnyugati cowboyok háborúznak gonosz földönkívüliekkel. Hogy egyáltalán bármilyen szinten is komolyan lehessen venni a filmet, a főszerepeket Harrison Fordnak és Daniel Craig-nek meg egypár más ismertebb színésznek adták, meg persze a legújabb és legdrágább technikát alkalmazták a történet megjelenítésére. Nem láttam még egyik filmet sem, inkább a témájuk miatt említem őket, meg persze azért mert a csapból is ezek reklámja folyt az elmúlt hónapban.

Eljött az idő hogy meglátogassam a cégünk európai központját, ami Paderbornban, Németországban van. Az elkövetkező másfél hetet ott fogom tölteni, lélekben már készülök a tizenvalahányórás útra odafelé. Úgyhogy legközelebb Németországból jelentkezem.

iPad

Ha megint neki kellene kezdeni elölről az USA-ba költözésnek és csak egyetlen tárgy lehetne nálam a kezdéshez, habozás nélkül az iPad-et választanám.

Az utazás alatt ezen voltak az út részletei, az összes dokumentum és adat. A repülőút részletei, az átszállások adatai a terminálokkal, stb. Az útlevél és többi irat fényképe és adatai jelszóval védett adatbázisban, arra az esetre ha bármelyiket elveszteném. Olyan dokumentumokat, amelyeken az aláírásom volt, még otthon bescanneltem, azok is az iPad-en voltak.

A repülőn az idő egy részét elektronikus könyvek és magazinok olvasásával töltöttem, amelyeket még otthon az iPad-ra töltöttem

Az első napokban az iPad térképén kerestem meg, hová kell a városban menni a jogosítvány megszerzéséhez, hol vannak bankok, üzletek a közelben és egyáltalán milyen néven keressem Austinban az egyes üzleteket. Az autós navigációval el is vezetett az üzletekhez.

Közben az otthoniakkal a Facetime illetve a Skype használatával videotelefonos kapcsolatot, másokkal az email kapcsolatot ezen tudtam tartani.

A munkába lépés előtt az iPad-be jegyeztem a kérdéseimet, majd később a válaszokat amiket kaptam rájuk. Amíg nem lett munka laptopom, az iPad-en böngésztem apartman lakások és autók adatait, kerestem ágyat, néztem összehasonlításokat bútorokról és háztartási eszközökről. Mivel nem ismertem az itteni gyártókat, a mikrosütő, porszívó, vasaló és egyebek vásárlásakor az iPad nálam volt az üzletben, és ha kedvemre való árut láttam, ott helyben 2-3 perc alatt megnéztem, mit mondanak róla vásárlók, hogyan értékelik. Emiatt nem Shark vasalóm van most.

A megismert emberek, cégek adtait, címét az iPad-re töltöttem, mert így bármikor elérhetem, hívhatom őket, vagy a címükre navigálhatok. Az iPad pedig állandóan egyeztette a Google szolgáltatásaival  a kapcsolati adatokat, mail-jeimet, naptáramat, stb.

Mivel van iPad-em, nem is vettem TV-t vagy fizettem elő TV csatornákra. A TV-n híreket, időjárást és filmeket néznék meg. Az iPad-en ott van a nagyobb hírügynökségek, CNN, Reuters és mások alkalmazásai, ahol ott vannak a hírek. Egy tucat alkalmazás kínál folyamatos időjárás jelentést, óránkénti előrejezéstől 10 napra előre, Austinra vagy a világ bármely más területére, beleértve Magyarországot is - úgyhogy követem, milyen otthon az időjárás. Itt úgyis elég egyhangú.

A kis városi kirándulásaimnál, amikor nem volt kedvem rendes fényképezőgépet magammal vinni, vagy csak éppen nem volt nálam, az iPad-del készítettem fotókat. Itt a blogon is a legtöbb fotó az iPad-del készítettek közül való.

A Netflix és a Hulu szolgáltatás használatával az iPad-en nézek mozifilmeket, TV sorozatokat tetszés szerint. Egy-két mozifilmet, ami ezeken nem volt elérhető, az Apple-en keresztül megvettem és az iPad-re töltöttem, ezeket majd repülőn is tudom nézni, ahol nincs internet elérés. Több ingyenes program van, amivel a magyar és az itteni rádióállomásokat tudom hallgatni. Az internet szolgáltatással, amit az apartmanba bevezettem, a Time Warner Cable ingyenes internet TV szolgáltatást is ad iPad-re. Alapból kb. egy tucat csatornát, vegyesen hír- és filmcsatornákat. Úgyhogy nézhetem az austini helyi TV-től kezdve a CNN-en át az History, USA, Syfy és más csatornákat az iPad-en.

Mindehhez az iPad elég kicsi hogy könnyen bárhová magammal tudom vinni, és még a legaktívabb használattal sem merítettem le az akkumulátorát napközben; elég egy éjszakai töltés ahhoz, hogy újra készen álljon. Óriási segítség és hosszabb távon sokat megspórol nekem.

Tejtermékek

A tejtermékek itteni választéka némileg különbözik az otthonitól. A tejet leginkább gallonos (3.8 L) műanyag flakonokban árulják. Már említettem hogy van "teljes" tej, amiből nem szűrik ki zsírt, aztán van 2%, 1% és 0% zsírtartalmú tej. Ami a gyártókat illeti vannak farmok (leginkább bio tejekkel), vannak "tejgyárak" és vannak az áruházláncok (pl.HEB) saját márkás tejei. Itt a tej gallonja 3.5 - 5.5 dollárba kerül (utóbbi a bio tej), azaz literje 180 - 280 Ft közt.

A tej nagyon fogy, része a mindennapi étkezésnek. Pl. megemlítik, hogy a John F. Kennedy anyahajón, ahol 4642 ember szolgál, 1000 gallon (3800 L) tej fogy naponta, 800 vekni kenyér és 10000 tojás mellett.

Nagyon nagy a választék gyümölcsjoghurtokban, a természetes joghurtoktól a látszatra minden természetességet nélkülöző, áttetsző piros színű cukrozott műzselékig. A Danone erőteljesen jelen van, fit és zsírszegény joghurtkínálattal. Ez utóbbin nagy betűkkel hirdeti hogy zsíszegény, cserébe sokkal kisebb betűkkel az összetevők közt ott a cukor. De hát a legalább enyhén édes íz nélkül nehéz eladni itt ételt.

Túróból csak helyenként van egypár féle, bár elég népszerű a cottage cheese, ez az átmenet a túró és tejföl közt, ami otthon is kapató.

A sajtok sajnálatosan szegényes kínálattal szerepelnek. Mindenütt van a szendvicsbe való szeletelt sajtból és háziasszonyoknak az előre lereszelt, olaszos ételekhez passzoló, nejlonzacskókba csomagolt keményebb sajtokból. Aztán van a különböző gyártóktól származó "Pepper Jack", ami egy borsos, enyhén csípős ízesítésű sajt, van "Swiss" (svájci) elnevezésű - ez utóbbi a valóságban annyi féle sajtot jelent ahány gyártótól származik. Egyeseké az ementálira hasonlít, másoké egészen puha, általában előre szeletelt sajtocska, teljesen eltérő ízekkel, a közös név ellenére. A legtöbb boltban és áruházban van még mozarella és parmezán, inkább  kiegészítőként olasz ételekhez mint önálló fogyasztásra. Ezen kívül még néhány sajttípus ugyan van, de a választék meglepően szegényes. A színeket a skálán az Európából áthozott sajtok jelentik. Van itt például President Brie, mint secialitás. A sajtpultok az áruházakon kívül megtalálhatók még a borokat kínáló boltokban, pl. az itteni Spec's áruházban, ahol a név a speciális ételekre és finomságokra utal. Na ott aztán van választék. A világ minden részéről származó borok, polc polc után, legalább 6-800 féle egy helyen. Akit érdekel a választék, kattintson itt. És a borok mellett a sarokban ott egy hosszú sajtpult, "aláfestésnek", főleg külföldi sajtkülönlegességekkel.

Költözés után

Nehogy valaki azt gondolja hogy itt közben ősz lett. A meteorológusok minden TV csatornán fásultan ismételgetik napról napra, hogy napközben 100 F felett lesz a hőmérséklet, ismét (június közepe óta) és a közeljövőben ez így is marad, milyen nagyszerű is hogy minden nappal újra és újra megdől a leghosszabban tartó hőség rekordja itt Austinban.

Egy hete még szó volt róla, hogy bevezetik a gördülő áramszünetet, lekapcsolva az áramot egyes kerületekben kb. 20 percre napközben, de ez egyelőre lekerült a napirendről. A város energiaellátására nagyon komoly terhet rak a délután 3-tól este 7-ig tartó időszak; ilyenkor az irodákban, munkahelyeken még teljes gőzzel megy a légkondicionálás, de már az emberek egy része is hazaér a munkából vagy iskolából és a lakásokban is elkezdik fagyosra állítani a levegőt. Itt a szokásos napi rituálé része, hogy amikor egy család elmegy otthonról, az utolsó aki távozik 80 F-re vagy a fölé állítja a termosztátot, hogy napközben ne fogyasszon annyit a klímaberendezés, majd délután az első hazaérkező lenyomja 70 F-ra (direkt Fahrenheit-ben adom meg a hőmérsékletet, legyen egy kis agymunka, ne mindig csak én számolgassak oda-vissza).

Az irodában ahol én dolgozom, persze automata hőmérsékletszabályozás van. Ez egy általam nem ismert okból reggel 8 és 9 közt, amikor beérnek az emberek, olyan hideget teremt az irodában, hogy még nekem is jól jön a hosszúujjú ing, pedig bírom a hűvös időt. A nők magukra terítik és összehúzzák magukon a kardigánjukat. Közben kint a forróságtól remeg a levegő.

De amiről ma írni akartam, az a postai címváltozás kezelése, amiről első (saját) kézből szereztem most tapasztalatot. A postai szolgáltató a US Postal Service, azaz USPS. Amikor az ember költözést tervez és az új címre akarja irányíttatni a leveleit, ezt regisztrálhatja ingyen a legközelebbi postán, vagy az interneten kemény 1 dolláros díj ellenében. Ha az internetet választod, meg kell adni az adataidat, a régi címed, meg persze az újat, valamint a bankkártya adataidat, hogy levonhassák az 1 dollárt. Azt a dátumot is meg kell adnod, mikortól akarod a régi címre érkező leveleidet az új helyre kézbesíttetni. Az átirányítás alapból nem minden levélre vonatkozik (akkor továbbítaniuk kellene a heti 3 tonnányi reklámújságot és "csak neked" szóló ajánlatokat is), hanem a prioritásos levelekre, küldeményekre.

A megadott költözési nap előtt kb. egy héttel még kapsz az USPS-től egy levelet a régi címedre, amiben közlik hogy kaptak egy felkérést a nevedben a küldemények átirányítására: ha valóban ezt akarod, nem kell semmit tenned. Ha valaki szórakozott az adataiddal, hívd fel őket vagy menj be egy postahivatalba és töröltesd az átirányítást.

A költözés után egy héttel az új címeden is kapsz tőlük egy egy oldalas levelet; ebben udvariasan köszöntenek az új helyen, még egyszer leírják a régi és új címet és kérik, ha probléma van az új címzéssel, hívd fel őket vagy... már tudod. Nekem például az apartman számomat lehagyták az új címről (azért megtalált a levél), ezért holnap felhívom őket.

Mivel a posta ilyen módon tud a költözésekről, a legkülönbözőbb cégek használják ki az alkalmat és ugyanabba a borítékba, amiben az új helyen az USPS egy oldalas levelét megkapod, belepréselnek kb. két és fél kiló reklámanyagot, amelyek mind lakberendező és bútorcégek, közeli pizzériák, éttermek és áruházak ajánlatai arra nézve, hogy az új lakhelyedet kétségtelenül az ő boltjukból vagy áruházukból tudod a legjobban berendezni, majd a bevásárlás után ezeket az éttermeket és étkezdéket érdemes rögtön felkeresni egy gyomorfeltöltésre és kis sziesztázásra.

A folyamatos és nagy intenzitású reklámdömpng magyarázata, hogy a néhány nagy ismert cég mellett több ezer helyi kis cég működik minden városban. Mérföldeken keresztül vezethetsz úgy, hogy tipikus földszintes lapostetejű üzletek végeláthatatlan sora mellett hajtasz el, mindegyikben két-három kiszolgáló várja, hogy valaki betévedjen. Műkörmös, fodrász, képkeretező, jógatanár, thai étterem és mobiltelefon szaküzlet, biztosító kirendeltség és tisztítószalon egymás hegyén-hátán.  Ezek az üzletecskék névtelen észrevétlenségben maradnak hacsak nem kiabálnak, reklámoznak, nem jelennek meg pár másodperces rádióreklámokban, szórják tele szórólapok ezreivel a környéket azért, hogy néhány vevővel több jöjjön be. Az alatt a pár másodperc alatt, ami figyelmet egy útmenti reklámra vagy egy rádióreklámra fordítasz, megpróbálják elérni, hogy megjegyezd őket.

Például a rádióreklámokban az üzletek, szolgáltatások telefonszámát mindig háromszor ismétlik meg, jól artikulálva. Próbáld ki. Ha háromszor hallasz egy telefonszámot egymás után, elég jó eséllyel legalább pár órára a fejedben marad, ha nem is akarod.

A posta és az üzletek szimbiózisban élnek; a posta engedi, hogy reklámcélokra használják a név- és címtudását, cserébe pedig majdnem minden élelmiszer vagy egyéb üzletecskében lehet kapni az összes méretben postai borítékokat és csomagoló anyagokat. Hátha bevásárlás közben kedved támad valamilyen postai csomagot is feladni.

Átköltöztem

Tisztelt Olvasóm! Visszatértem! Eddig a költözés foglalt le, de mostanra, kedd este 19:50-re itteni idő szerint, az utolsó lépéseket is befejeztem.

Az első fázis az előkészület volt (a nulladik fázis a lakóhely kiválasztása). Az előkészület alatt

A) Be kellett jelentkeznem az itteni elektromos műveknél és szerződést kötni, hogy adott időponttól én fizetem a kiválasztott apartman villanyszámláját. Ez gyakorlatilag a weben bonyolódott.

B) Utána biztosítást kellett kötnöm, emlékeztetőül: egyrészt hogy az apartman tulajdonosát védje az én vandalizmusomtól, másrészt hogy az én személyes holmijaimra valamilyen biztosítás legyen, ha betörnek a lakásba. Az apartmanlakásokban riasztó nincs, 1 azaz egy darab közönséges zár védi az apartmanok 99%-át (Ha valaki akar, a saját pénzén szereltethet fel riasztót, de meg kell beszélni az apartman menedzsmenttel, hol akarja kifúratni a falat). Az ablakokon és teraszajtókon standard, elfordítható fémlemezke akadályozza meg, hogy kintről bárki besétáljon. Tulajdonképpen ezt pozitívumként kell felfognom, ennyire gyenge védelem is elegendő az itteni bűnözési kedv csillapítására.

C) Ágyat kellett találnom és úgy megrendelnem, hogy időben megérkezzen az új helyre, hogy már ott tudjak aludni. Végül is ez nem volt nagy probléma, a MattressFirm nevű cégnél nagyon jó minőségű matracokat és ágyakat árulnak. Időben kihozták, mivel jó előre (már 6 nappal a költözés előtt!) megrendeltem. Az általam mutatott helyre tisztelettudóan letették, majd távoztak, egy szem mentolos cukorkát és egy  kis táblácsát hagyva az ágyon, amelyen a MattressFirm kellemes alvást kívánt az új szerzeményemen.

D) El kellett intéznem a szerződést az új hellyel, előleg és adminisztrációs díj fizetését, stb.

A második fázis maga az átköltözés volt.

E) 3 nap alatt részletekben áthordtam a holmimat az új helyre.

F) Megvettem az új lakásban azonnal szükséges alapvető dolgokat, a felmosótól kezdve az evőeszközökön át a vasalóig. Namármost egyszerű felmosót nem lehet már venni. Kipusztult és az evolúció továbblépett. A legegyszerűbb amit találtam, egy olyan, hosszú nyélre szerelt felmosófej, amely egy bizonyos pozícióban eltekerve "kicsavarodik" és szépen kipréseli magából a felmosóvizet. Láthatólag a találékonyság hihetetlen skáláját vetették itt be, hogy olyan felmosórendszereket alkossanak, ahol a felmosást végző embernek semmilyen fizikai érintkezésbe nem kell kerülnie az undorító felmosóvízzel. A vasaló nagyon klassz. Vannak persze itteni márkák a háztartási eszközökben (pl. Shark), aztán vannak olyan márkák amelyek, bár otthon ismertek, itt szélesebb termékválasztékkal vannak jelen (pl. itt elismert márka a Black&Decker vasaló), de a pálmát ebben a német technológia viszi: a győztes a Rowenta. Nem mindegyik típusa persze, de a Pro Master vasalója csillagos ötös a vásárlói értékelésekben. Ezért meg kellett küzdenie: olyan vasalót fejlesztettek ki, amelyik a talpán 400(!) kicsi lyukon fújja a gőzt és van benne csepegésgátló, hogy a vasalóból ne csöpögjön ki a víz a ruhára. Egyébként itt elég népszerűek még a gőzölők is, porszívó nagyságú, gurulós berendezések, hosszú csővel - ezzel gőzt fújnak a lógó ruhára, és el lehet felejteni a vasalást. Az itteni meleg éghajlaton tényéeg kevés a vasalt fehér inget visleő ember, a legtöbben trikókban, pólókban, vászon- vagy hawaii ingekben járnak, azoknak meg tökéletesen elég egy gőzölés.

Ezen a ponton meg kell nyugtatnom mindenkit, hogy nem lettem vasalómániás, de érdekesnek találtam a dolgot, amikor egy kicsit beleástam magam a vasalótechnológiába. Ezt pedig muszáj volt megtennem, mert az itteni kínálat mellett szinte bármilyen termék vásárlásakor az embernek elég jó esélye van rá, hogy egy csak találomra kiválasztott termék pont egy gyenge minőségű, hamar elromló példány lesz. Ugyanis a piacon mindenki annyira erősen akar valami újjal feltűnni, hogy a gyártó neve sem garancia: lehet, hogy a neves gyártónak pont azt a termékét veszed le a polcról, amelyiknél az egyik részalkatrészt mondjuk titánból kezdték el gyártani és ez viszont három hónap után tönkreteszi magát a terméket. A gyártó azt mondja, semmi gond, kipróbáltuk, nem jött be, váltunk másik technológiára. Te meg, ha megvetted, csak bánhatod. Ezért az itteni termékválaszték mellett tényleg érdemes elolvasni a neten a termékek vásárlói értékeléseit. Nyilván nem mindegyik objektív, de kap az ember egy általános képet arról, melyik termék vált be és melyik nem.

G) Kitakarítottam a régi apartment és kiköltöztem, leadtam a kulcsot. Ennyi volt.

H) Beindíttattam az internet szolgáltatást az új helyen. Ezt csak mára sikerült megoldani mivel egész Austin internet bővítési lázban ég az iskolakezdés előtt. De mostanra megvan, ennek megünneplésére írom ezt a blog bejegyzést. Kijött a Time Warner Cable szolgáltatótól a szakember, szakértő szemmel felmérte, hol jön ki a falból az antennacsatlakozó, merthogy abban lakik az internet szelleme, és bruttó 4 percnyi munkával csatlakoztatott egy kis kábelmodemet az ilyetén felmért fali csatlakozóhoz. Még nyomogatott néhány gombot a bombabiztos, katonai standard-ek szerint készült laptopján, hogy kijöjjön a fali csatlakozómra a szellem, megadta nekem a router adatait és ezzel készen volt. E munka elvégzéséhez kb 13 percet töltött előtte a céges furgonjánál, a beöltözéssel. A már említett laptopon kívül, ami fémházas volt, rugalmas gumi bordákkal ellátva leesés ellen, ez a spanyolos kinézetű 2 méteres, nagydarab emberke a kocsijánál még magára öltött egy komplett szerelőövet, amelyről csavarhúzók, ampermérők, krimpelő és blankoló fogók lógtak; egy kisebb válltáskát további olyan eszközökkel amelyekre nem volt szükség; valamint behozott egy nagyobb műanyag dobozt, amelyben sok felesleges cucc mellett ott lapult szerényen a kis router, amelyet installált.  Kicsit Schwarzeneggerre emlékeztetett, midőn egy nagyobb mészárlás előtt kéjesen telepakolja magát gépfegyverekkel, gránátokkal és lőszerrel. Ezek után jött a 4 perces szerelés, majd elköszöntünk egymástól, kiballagott a furgonhoz (amelynek a tetején 2 létra is volt, egy sárgára festett és egy nyers alumínium) és "leszerelt" mindössze 10 perc alatt, visszapakolva a kocsiba (amely 6 méterre állt az ajtómtól) mindazt amit előtte behozott. Nem hibáztatom, biztosan így volt a szakkönyvben leírva.

I) Ami feltette a koronát a költözésre, hogy át kell íratnom a jogosítványomon a lakcímemet. Mivel ma az egyik nem túl távol eső Department of Public Safety iroda este 7-ig tartott nyitva, oda is elmentem, előre felkészülve lelkiekben a várakozásra. Már másfél óra után sorra kerültem. Bemondtam az új címem, csináltak egy új fotót (mindig újat csinálnak, bármit is kell változtatni a jogosítványon) aláírtam pár papírt és kész volt. A szép, "első" texasi jogosítványomat egy ollóval "érvénytelenítették" és az új címemmel adtak egy már ismerős, átmeneti jogosítványt, ami, mint ahogy írtam korábban, egy szimpla fekete fehér lézernyomtatóval nyomtatott papír két aláírással - az enyémmel meg az ügyintézőével. 3 héten belül küldik az átírt, végleges jogsit a címemre.

Egy fontos pont, hogy amíg ez a hivatalos átírás meg nem történt, addig a hatóságoknál még a régi címem szerepelt, ezért az apartmanba való dolgok bevásárlásánál egyetlen áruháznál sem tudtam magamnak kedvezményes vásárlói kártyát kiváltani. A kártyákkal spórolhattam volna az árból áruházanként kb. 20 dollárt, de a kártyaigényléskor mindig ellenőrzik az adataimat és összevetik a központilag tárolt adatokkal. Pl. a Sears áruház kártyájának igénylésekor, amint megadod az adataid, azokat a számítógépről elküldik a központi egyeztetésre. A központban nyilván még a régi címem volt (költözés után 30 napon belül vagy köteles a jogosítványodat kiállító hatóságnál címet változtatni), viszont az áruházban már az új címem próbáltam megadni, hiszen a réginek nem lett volna értelme. Mivel a két cím nem egyezett, automatikusan elutasításra kerültem az áruházi vásárlókártyáknál, így nem sikerült megtakarítanom a vásárlásokon.

Viszont most megtanultam értékelni az Ikeát. Tekintve hogy gyakorlatilag nincs bútorom, az új lakást néhány lámpával akartam elsősorban barátságossá tenni. Körbenéztem és 50-től 400 dollárig (kb. 10,000 Ft-tól 80,000-ig) találtam elég nagy, de meglehetősen csicsás választékot. Az itteni lámpa design nagy része a hagyományos déli lakberendezéshez alkalmazkodik, ami a gazdagon díszített, régi ültetvényes paloták stílusát idézi, kis bronz kacskaringókkal. Az Ikeában egyszerű, de barátságos és szép lámpák már 20 dollártól (kb 4,000 Ft) voltak. Úgyhogy most egy ilyen lámpa fényénél írok.

Apartman nap

Ma munka után elmentem az új apartmanom irodájába, aláírni a szerződést és átvenni a lakás kulcsait. Átolvastam a sok sok sok oldalas szerződést. Néhány kulcs pont amire figyelni kell:
- Kié az anyagi felelősség, ha a feletted lakó nyitva hagyja a csapot és eláztatja a lakásod, úgy hogy az javítást igényel? A helyes válasz természetesen: az apartman menedzsment kell hogy rendehozza a lakásod, a költséget részben bevasalva a gondatlan lakón, míg téged csak a saját tulajdonú elázott dolgaid rendbehozatala kell hogy érdekeljen. Erre meg kellene hogy legyen biztosításod.
- Kicserélték a zárakat az előző lakó után? Az árnyékoló tetős parkolóhelyek ingyenesek, vagy fizetni kell érte? Mi a telefonszám ahol 24 órában be lehet jelenteni a hibákat / problémákat? Az apartmanod levelezési címe megegyezik az apartmaniroda címével? (Megtalálja  postás az apartmanod?) Átveszik a nevedre érkező csomagokat / leveleket az irodában? (igen) Mennyi a "büntetés", ha a szerződéses időszak előtt ki akarsz költözni? Mik pontosan a havi lakbér befizetési dátumok és mennyi a büntetés, ha lekésted (ezt szigorúan veszik és naponta egyre emelkedő büntetési díjat kell fizetni, ha késlekedsz a fizetéssel)? Mi van ha bogarat találsz a lakásban és rovartalanítást akarsz (minden héten jönnek a környékre, csak kérned kell hogy hozzád is nézzenek be)? Van-e külön szemétdíj (nincs)? stb. stb.

Ezek után ünnepélyesen átvettem a kulcsot lakáshoz, egy kulcsot a közös edzőteremhez, és három műanyag karszalagot a közös medencék használatához (egyet magamnak és hozhatok nem több mint 2 vendéget). Kaptam egy kérdőívet, amit 48 órán belül ki ell töltenem és visszajuttatnom az irodába. A kérdőíven a lakásban esetleg általam talált problémákat kell felsorolni. Amint a kérdőívet leadom, akkor kapom meg a kulcsot a postaládámhoz.

Ezek után elsétáltam a lakáshoz és jó alaposan átnéztem. Az egyik leendő szomszédom kint üldögélt a lépcsőn, mivel nem volt nála a lakáskulcsa és várta a feleségét. Bemutatkoztam, elbeszélgettünk. Ő is dicsérte a környéket, hogy nyugodt, kedves hely. Az apartmankomplexum 30 éve épült, ezért, ahogy már írtam, nem a legmodernebb, meglátszik a kora. Cserében jó helyen van, kellemes környéken. A szomszéd neve Jessie, foglalkozására nézve autószerelő, másfél éve lakik a lakásában. Figyelmeztetett, hogy jobb ha a hálószoba redőnyét mindig szorosan zárva tartom, mert a napsütéstől nyáron úgy átforrósodik az ablak, hogy nem lehet az üveghez nyúlni.  Ezen nem nagyon csodálkoztam, ma döntött ugyanis rekordot Austin: 22 napja minden egyes áldott nap 100 Farenheit (38 Celsius) fölé megy a hőmérséklet. A 21 napos rekordot eddig a 2001-es év tartotta. Ráadásul még legalább a jövő hét elejéig biztos hogy folytatódik a további rekorddöntés, naponta 100F feletti hőmérséklettel.

Megkínáltam Jessie-t vízzel, de azt mondta, a műhelyben a forróságban folyamatosan vizet isznak, úgyhogy ezt éppenséggel nem kért. Elbúcsúztam tőle, majd  bepakoltam az első adag cuccot a lakásba. Majd holnap folytatom az áthurcolkodást munka után. Holnap hozzák az ágyat is, majd csak 2 nap múlva költözöm ki véglegesen az előző helyről.

Az új autó egész nap finoman, halkan dorombolva vitt egyik helyről a másikra, nagyon tetszik. Ma az iroda parkolójában készítettem róla az alábbi képet, itt jól látszik a két szomszédos kocsi közt, hogy nem az az irdatlan méret, mint némelyik kollégám munkába járós autója.

A gyári specifikáció szerint 27-32 mpg (11-13 L/100 km) körüli fogyasztás várható tőle, ezt majd meglátom a gyakorlatban. Mindenesetre az egyik biztosító társaság ügynöke, aki ajánlatot adott az autó biztosításra, kissé irigykedve jegyezte meg, hogy az ő terepjárója (amivel csak a városban jár) bezzeg 15 mpg-s fogyasztású (16 L/100 km). A benzin ára meg 3.5 dollár (normál benzin) - 3.8 dollár  (szuper benzin) körül van gallononként, azaz 3.8 literenként. Tehát a normál benzin ára 0.92 dollár, azaz kb. 178 Ft literenként. Háborog is mindenki a drága üzemanyag miatt. Úgy hallottam, kb. 20 éve még 40 cent körül volt a gallononkénti ár Texasban, lévén olaj-állam. Aztán hoztak valamilyen törvényt, hogy az USA egyes államaiban nem térhet el egymástól túlságosan az üzemanyag ár csak azért, mert történetesen itt-ott olajmezők vannak. Azóta a texasi üzemanyagárak nagyjából megegyeznek a más államokban található árakkal.

Autó

Ma ünneplek! Hosszas utánajárások után ma megvettem Az Autót. A hosszas utánajárást azért mondom, mert meg kellett értenem (vagy kellett volna) a biztosítási fajtákat, a lízingelés és vásárlás közti összes különbséget, mikor jár büntetés a részletfizetés elmaradásáért és mikor nem, stb. De a lényeg, hogy ma egy Nissan Juke boldog tulajdonosa lettem. És most jöjjenek a részletek:

A Juke-nak 3 különböző felszereltségű fajtáját gyártják, de mindegyik ugyanazzal a motorral jön: 4 hengeres, direkt befecskendezéses 1.6 literes, turbó motor 188 lóerővel. Amit vettem, az elsőkerék meghajtásos (van összkerék meghajtásos is, elsősorban annak, aki a Sziklás hegységben él).

Fokozatmentes automata váltója van. Az érzésem és tesztelésem szerint határozottan jobb, mint a hagyományos automata váltó, amelyik, szerintem, túlságosan "csúsztatja a kuplungot" a lehetőségek szerinti finom váltásokhoz. A motornak, a váltónak és a kocsi többi berendezésének (felfüggesztés stb.) 3 működési módja van: "gazdaságos" (ilyenkor fogyaszt a kocsi a legkevesebbet), "normál" és "sportos". Azért, ha az ember mégiscsak kézi váltást akar, lehet vele "fel" és "le" váltani. Ilyenkor az autó úgy tesz, mintha hagyományos kézi váltója volna, és "fokozatonként" egy adott sebességtartományban tartja magát. Egyébként elméletileg, a katalógus szerint, lehet tényleg kézi váltóval is kapni, de tudtommal az olyan ritka, hogy egész Texasban, de még dél Kaliforniában sincs kézi váltós.

"Intelligens" kulcsa van, ami annyit jelent, hogy a kulcsot elég a zsebedben tartani és úgy megnyomni egy kis gombot az ajtó kilincsén. Ez nyitja illetve zárja az autót. Ha beültél, a kulccsal a zsebedben egy indítógombot kell megnyomni ahhoz, hogy beinduljon a szerkezet.

Maga az autó belülről elég tágas, kívülről kisebb mint minden más terepjáró. Ez talán látszik az alábbi fotón, a többi autó közt.

Az otthoni választékhoz képest, bevallom, nekem szemkápráztató, amivel ez a kocsi fel van szerelve. De az elmúlt hetekben annyi hirdetést illetve kocsit láttam, hogy elég egyértelművé vált, itt az új kisautókban (pl. Ford Fiesta) is sokkal több automatika és számítógépes vezérlés van, mint amit otthon megszoktam.

Szint mindegyik típusú újabb kocsin, a gyártótól függetlenül, az alábbi dizájn látható. A sebességmérő és a fordulatszámmérő szinte egy-egy csőben van, a kettő között pedig minden más információt összezsúfolnak.

A középső konzolon van a GPS navigáció, rádió, és egy I-CON nevű vezérlőrendszer. Ez egyik állásában a klímát, másik állásában a kocsi fent említett viseledését vezérli (normál, gazdaságos vagy sportos üzemmódban). Az alábbi képen a felső képernyő a rádiót mutatja, alatta pedig az I-CON rendszer az üzemmódokat. Éppen normálra van állítva.

Itt pedig a felső képernyő a navigációt mutatja, alatta az I-CON pedig a klíma vezérését.

A különböző tesztek és autós magazinok eléggé kételkedve fogadták a fokozatmentes automata sebességváltó és egy turbó motor összeházasítását, mondván, hogy egy turbóhoz sokkal jobban illik a kézi váltó. De a tesztekben sorra elismerik, hogy a fura házasság ellenére a Juke-ban ez a megoldás valahogy jól működik. Eléggé dinamikus, sportos; a méretei miatt nagyon fodulékony és könnyen, kis ívben lehet vele kanyarodni.

Megnéztem a Juke-ot a magyar Nissan web oldalakon is, érdekes módon ott teljesen más felszereltséggel (pl. többféle motortípussal) kínálják. És határozottan drágább, mint itt.

A külsejéről írva abban mindegyik cikk egyetértett, hogy elég egyedi. Sokan azt mondják, olyan az eleje, mint egy béka. Az egyik helyi cikk jobb híján "funkly"-nak hívta, a "funky" (eredeti, ötletes) és az "ugly" (csúnya) szavak összevonásával. Egy másik cikk szerint bizonyos, hogy a Nissan földönkívüliekkel terveztette a kocsit. Amikor először láttam, még Magyarországon, nekem is eléggé "funkly" érzésem volt. De az igazság az, hogy valahányszor újra megpillantottam, mindig egyre jobban tetszett. Most pedig boldog vagyok vele.

Meglepetés az autómosóban

Az automata autómosóban, ahogy az autód bevonódik a mosó épület belsejébe, az első áztató vízfürdő után a mosóberendezés színes samponcsomagokat lő az autóra úgy, hogy a kocsit a rátapadó csomagocskák teljesen beborítják. Belülről olyan, mintha paintball csatában lennél és sok száz találatot kapnál. Utána megindul a zuhany, és a kocsira tapadt kis lila, piros és kék samponpamacsok feloldódnak. Színes habfolyam lesz belőlük, és sokszínű habpatakokban folynak le a kocsi üvegein. Nem tudom elképzelni, hogy ennek a vevők becsábításán kívül valami gyakorlati haszna lenne, de kétségkívül látványos.

Először regisztrálj

Amikor az interneten szolgáltatást keresek, nem mindig könnyű a helyzet. Olyan mértékű a verseny  a cégek közt, hogy nem akarják megoszatni az áraikat az interneten. Például, most az apartmanba, ahová költözni fogok, keresek mosógépet és szárítógépet bérletre. Elméletben tudom már másoktól, hogy ezek bérlete kb. havi 30 dollárba kerül. Megjegyzem, a szárítókötél fogalma ezen a környéken ismeretlennek látszik, a mosógép mellé mindenki vesz szárítógépet is.

Szóval, elkezdem keresni az Austinban mosó- és szárítógép kölcsönzéssel foglalkozó cégeket. Van egypár az interneten és kemény versenyben vannak minden vevőért. Tehát nem teszik ki az áraikat. A legelső lépés mindig, hogy meg kell adnod a web oldalukon az irányítószámod, hogy meghatározzák, mely boltjaik vannak elfogadható távolságra tőled. Utána mutatnak néhány mosógépet és szárítógépet az oldalaikon, mint termékválasztékot - de ár nélkül, megjegyezve, hogy a készleteik függvényében egyáltalán nem garantálják, hogy az ott mutatotthoz akár csak hasonló gépet kapsz. Rögtön ezután kérik a neved, címed és minden olyan adatot, amelyek segítségével a bankodnál ellenőrizhetik a hitelképességed.

Amikor megkapod az USA-ban a Társadalombiztosítási számodat (Social Security Number), figyelmeztetnek rá, hogy ezt aztán tartsd titokban és csak a megfelelő felhatalmazással rendelkező intézményeknek add meg, mert ehhez a számhoz van kötve minden adatod a bankokban és állami intézményekben.

Ehhez képest az első dolog amit a cégek kérnek tőled a kölcsönzőktől kezdve az apartman gondnokokon át bármilyen olyan intézményig, ahol kölcsönözni, bérelni, előfizetni vagy részletre fizetni akarsz (tehát az összes olyan alkalommal ami nem egy egyszerű leteszem a pénzt, fogom az árut és távozom akció), az a Társadalombiztosítási számod. Ha nem adod meg, nem engednek tovább.

Miután minden információt megadtál magadról a web oldalon és ráadásul megadtad két referencia személy adatait az elérhetőségeikkel, akik tanúsítani tudják hogy mennyire vagy megbízható, akkor kerülhetsz csak arra az oldalra, ahol végre megtudhatod, egyáltalán mennyibe kerülne a szolgáltatás. Ha úgy döntesz, nem tetszik, persze otthagyhatod. De mostanra már a telefonszámod, a mail címed, a címed és minden olyan adatod, amivel a pénzügyeidről információkat lehet lekérni, egy olyan cég adatbázisába került, akikkel nem is akarsz már kapcsolatba kerülni. És megindul a postaládádba és a mail címedre a kéretlen ajálataik áradata és felhívnak hogy biztos nem őket akarod-e választani, mert most féláron egy kakukkos órát is adnak a szolgáltatásuk mellé.

A magyar Alkotmány 59. paragrafusa a személyi adatok védelméről, itt az USA-ban szerényen összehúzná magát a sarokban és reménykedne, hogy senki sem veszi észre a cégek tülekedésében.

Kávé

A tegnapi dallasi út után (reggel 4-kor keltem hogy 8-ra Dallasba érjünk, és éjfélkor kerültem ágyba) ma a kávé tartotta bennem a lelket egész nap az irodában. A kávéfőzésről már írtam. Az irodai kávézás az  egyik csodája az edobható műanyag eszközök tárának és a következőképpen  néz ki:

Ha nincs saját bögréd, elveszel egyet az eldobható hőtartó polisztirol poharakból. Beletöltöd a kávét és kihúzol egy kis zacskó cukormentes édesítőt a dobozból (van igazi cukor is, de az nem fogy szinte egyáltalán), belerázod a fehér port a kávédba. Utána választasz egyet a kis kávétejes (ami otthon a Maresi) műanyag kapszulákból, lehámozod a fóliát és beleöntöd a máanyag kapszulából az ízesített műtejet a kávéba. Az irodában a kávéfőző melletti kis kapszulák a Nestlé termékei és a "klasszikus" mellett van mogyorós, francia vanília és ír krémlikőr ízesítésű műtej. Majd a kávé felkeveréséhez húzol egyet az eldobható kis színes műanyag keverőpálcikákból. Miután elkészültél a kávéddal, a képződött műnyag- és fóliahalmot besöpröd a szemetesbe, és a cukormentes mogyoróízű polisztirolpoharas kávéddal elégedetten visszaballagsz a munkahelyedre. Ha megittad és nem kívánod újra használni a poharat, kidobod a műanyag szemeteskosaradba, ami nejlonzacskóval van kibélelve, amit naponta kidobnak, kicserélnek. Ennyit most a kávézásról.

Austinban és általában Texasban a németeknek nagy szerepe volt és van. Sok a kis település Austin körül német névvel (Hirschler, Walburg, stb.) ami az egykori német telepesekre és bevándorlókra emlékeztet. Manapság pedig sko a német befektető az USA-ban. Amellett hogy állandóan lehet hallani a filmiparba történő Hollywoodi beruházásaikról, a legnagyobb austini vízipark például a Schlitterbahn. A Schlitterbahn egy vízipark hálózat: 3 nagy parkjuk van Texasban és 1 Kansasban. A forró, sivatagos éghajlat alatt a Schlitterbahn parkjaiban bonyolult csúszdarendszerek, medencék, hullámfürdők, folyók, pancsolók és egyéb attrakciók üzemelnek, olyan nem igazán őshonos amerikai nevekkel, mint Blastenhoff, Surfenburg. Kissé furcsa hallgatni a TV-ben az állandó reklámjukat, amelyben egy country együttes azt énekli, hogy "Texas legmenőbb, legjobb helye a Schlitterbahn".

Költözési előkészületek

Holnap megint Dallasba megyünk, ezzel el is fog menni a napom nagy része. Közben a költözésemre készülök. Jövő hét kedden veszem át a kulcsot az apartmanhoz, amelybe aztán szerdán átköltözök.

Már írtam, hogy a 'Tramor at the Arboretum' nevű apartmankomplexumba fogok költözni. A bérleti díjon felül, amit csekken kell fizetni nekik, a havi költségbe beletartozik a víz és (ahol van) gáz díja is. A teljes apartmankomplexum fogyasztását elosztják az ott lakó emberek számával, és a rád eső részt kell fizetned.

Az elektromos áramra a szolgáltatási szerződést nekem kell megkötnöm az Austin Energy nevű céggel. Ezt megtehettem az interneten, jelezve hogy mikortól fizetem én az adott apartman elektromos áram díját.

Internetre is szükségem lesz. Azt már jelezték az apartman menedzserei, hogy a ők a Time Warner Cable-el állnak általános szerződésben, tehát én csak tőlük kérhetek az apartmanba internet szolgáltatást. Ezt egy kb. 15 perces telefonba telt lebonyolítani. A Time Warner Cable ügyintézője elnézést kért, de mint mondta, egész Austinban teljes erővel folyik az  internet kérelmek kielégítése, ezért csak 16-dikán, a beköltözésem után egy héttel tudnak jönni a szolgáltatás bekötésére.

Biztosítást is kötnöm kell. Ennek két fő célja van: egyrészt fedeznie kell azt a kárt, amit esetleg én okozok az apartmanban a tulajdonosoknak, másrészt fedezi az apartmanban található saját tulajdonú dolgaimat (fényképezőgép, bútor, stb.) betörés vagy egyéb kár esetére. Ez utóbbit minimum 5,000 dollárra kell kötni, nem lehet kevesebbre becsülni a saját dolgok értékét. De ugyanígy azt is fedezi a biztosítás, ha valaki az én gondatlanságomból az általam bérelt apartman területén sérül meg. Például ha nem takarítom el a havat az ajtóm elől, valaki elcsúszik és eltöri a lábát. Mondjuk ez a havas példa Austinban elég extrémnek számítana.

Közben attól a pár kereskedéstől, ahol voltam autót nézni, 3-4 naponta hívnak vagy mail-t írnak, hogy esetleg nem kívánok-e már visszamenni hozzájuk és vásárolni egy új autót, amiben a legnagyobb segítőkészséggel segédkeznének, hiszen úgysem találnék megfelelőbb és alkalmasabb pillanatot egy új autó vételére, mint éppen most. És ezt tényleg úgy értik, hogy most. Ma. Azonnal menjek el hozzájuk, ők készenlétben várnak, csak aláírom a papírokat, fizetek és vigyem már azt az autót. Hát ezzel még egy picit várok.