Koncert a szabadban

Visszajöttünk szabadságról és már bele is rázódtunk a munkás hétköznapokba. Még válogatjuk a szabadságos képeket, hamarosan írunk róluk.

Addig is elmentünk egy igazi kulturális élményre, a Chicago-i Szimfonikus Zenekar koncertjére amit a Morton Arborétumban tartottak. 3 estén keresztül más-más műveket adtak elő. Mi kiválasztottuk azt az estét, amikor a programon a következők voltak:
Brahms: Magyar Táncok
Bruch: Hegedűkoncert  No.1.
Dvorak: 9. (Új Világ) Szimfónia

A koncert szombat este 19:30-kor kezdődött. Másfél órával korábban "nyitották a kapukat" és 20 perc alatt (amikorra mi odaértünk) már feltelt az Arborétum nagy parkolója. Onnantól a kocsisort az aborétum útjain egy nagy rétre irányították, ahol az integető parkőrök szép sorokat formáltak az érkező autókból. Még magasan volt a nap az égen, de a koncert vége az estébe nyúlt, úgyhogy a réten nagy hordozható lámpaoszlopokat állítottak fel, amelyeken az erős fényszórókat a lámpaoszloppal egybeépített generátor táplálta. Parkőrök sora és kirakott táblák sora biztosította hogy ne tévedj el a koncert rét felé.

Az elkerített óriási rét végében egy kb. három emelet magas óriási fedett emelvény volt a zenekar számára. A rét már tele volt emberekkel akik a hordozható kemping székjeikre telepedtek, takarókat terítettek le és sorba álltak a hatalmas sátornál ahol szendvicseket, édességet, üdítőt, sört és bort lehetett kapni (alkoholt egyébként nem lehetett behozni). Kaja nélkül nincs igazi kikapcsolódás. A családok élelemmel és üdítőkkel teli hűtőtáskákkal, komplikált kemping asztalokkal vonultak fel, amit pár perc alatt zsúfolásig feltöltött terülj-terülj asztalkámmá varázsoltak.

Minden meg volt szervezve. A szabadon hagyandó utakat krétával rajzolták a fűre, egyébként bárhova telepedhettél. A mező egyik nagyon távoli végében hordozható WC-ket állítottak fel, kb. 2 tucatot. A park emberei folyamatosan járkáltak az emberek közt hátha valakinek kérdése van vagy segítségre szorul. A kaja sátor teljes kapacitással működött. Ahogy közeledett a koncert, ötször figyelmeztettek a hangszórókból a hátralévő percekre, a telefonok és egyéb ketyerék kikapcsolására és a fényképezés, videózás tiltására a koncert alatt.

Az amatőrök egypár kemping székkel és hátizsákkal jöttek. Egy tipikus profi család a következő felszereléssel rendelkezett: kemping székek; leteríthető sátrolap (a gyerekeknek, akiket egyáltalán nem érdekelt a koncert; hasravágták magukat a sátorlapon és lenémított videojátékokat játszottak a telefonjaikon); kerekeken guruló nagy hűtőtáska dugig élelemmel, gyümölcskosarakkal és üdítőkkel; kemping ebédlőasztal; különféle extra ruhaneműk hátizsákban; kis lebegő lufi ami jelzi a családtagoknak hol van a táboruk, ha elkóborolnak a WC vagy az kajás sátor felé (szerencsére ezeket a koncert kezdetekor leszedték); szúnyogirtó; fényképezőgép a család megörökítésére a koncert előtt.

Az emelvény volt olyan hatalmas hogy könnyedén befogadta az egész zenekart.

A koncertert az arborétum igazgatója nyitotta meg egy bevezetővel.

Az 5 tétel Brahms Magyar táncaiból még inkább olyan bemelegítés volt. Még érkeztek késésben lévő családok, még vitték a bort a sátorból. A mező lassan tiszteletteljesen elcsendesett. A még lengedező esti szellő időnként elvitte a mély hangokat (mi távolabb ültünk a hangszóróktól). Nem egy koncerttermi élmény volt hangminőség szempontjából, de az arborétum mint környezet kárpótolt.

A hegedűkoncertet már teljes odaadással figyelte a több mint ezer ember. Elena Uriosta csodálatos hegedűjátéka teljesen lekötötte a közönséget. Az először 1868-ban előadott darab fantasztikus volt. Ahogy sötétedett, nagy felhők vonultak át felettünk (korábban volt egy nyári zápor is) és szentjánosbogarak rövid kis fényívei jelentek meg a levegőben. Szünet következett, majd a zenekar újra felvonult.

Az Új Világ szimfónia az egyik kedvencem. A Chicago-i Szimfonikusok lendületesen, átérzéssel, fantasztikusan adták elő. Az égbolt, a rét átformálta magát és új színeket vett fel, hogy megfelelő hátteret adjon ehhez a műhöz.

A szimfónia végén a tömeg állva ünnepelte a zenekart. Kifelé menet a kis fénykardokkal felszerelt parkőrök gondosan mutatták az utat a ragyogóan kivilágított rét-parkolóhoz, onnan pedig a kocsiknak a kapuhoz vezető utat. Nagyon szép élmény volt az este.

Vitorlás szezon

A hosszú tél és a bizonytalankodó tavasz után most már végre itt a jó idő.  Nem a 33 fokos hőség, mint Magyarországon, de napsütéses 28 fok, hetente egy nagyobb felhőszakadással.

Április elején hivatalosan beindult a Michigan tavon a vitorlás szezon, de akkor még a gyakori rossz idő miatt csak kevesen mentek ki a tóra. Most a jó idő mindenkit előcsalogatott - minket is - és a hétvégéken általában a Chicago Sailing minden bérelhető vitorlása foglalt. Mi is megejtettük 2014-es első vitorlázásunkat.

Chicago kikötői mentén nagy a forgalom; vitorlások, turisták tömegeit a tóra kivivő hajók (drágább, elegáns turistahajók sötétített üvegekkel és vacsora kínálattal; olcsó, 1 órás sétahajókázásra szakosodott hajók és olyan nyitott, gyakorlatilag óriás motorcsónakok, ahol az élmény nagy része hogy a száguldásban mind a 200 utas csuromvizes lesz) és persze a kikötők rendbetételét, bővítését, a hajóforgalmat segítő munkahajók.

A parttól olyan 3 km távolságra több, a város vízellátását segítő zömök építmény is üldögél a tóban. Ezek egyben automata világítótornyok is, ember csak ritkán jön ki, ezért a madarak kedvenc tartózkodási helyei.

Chicago-nak több kikötője van, mi a Belmont öblöt használjuk a vitorlázásokhoz. Itt hétvégén mindig nagy a közösségi élet. A partot és a part menti utakat, ösvényeket ellepik a kocogók, biciklizők, gördeszkázók. Ezeknek minden úttesten abszolút elsőbbsége van átkeléskor, az autók türelmesen kivárják, amíg rés nyílik az emberek forgatagán át.

A tópart mentén több sétány is húzódik, amelyek mellet olyan érdekességeket találni mint például ez a totemoszlop

vagy a "madár-lakótelep": a környék madarainak a város profi lakótelepet szerkesztett, több madáretető-házzal egy oszlopon, az oszlop tetjén kényelmes ülőrudakkal. A madár-apartmanokat a rendszeres tisztításhoz egy csörlővel le lehet ereszteni az oszlop tövébe. A part mentén több ilyen lakótelepet is felszerelt a város.

A kikötő közelében bérelhető teniszpályák

és publikus golf-pálya található:

A golf pálya szélén templomra emlékeztető épület őrködik, de közelebbi megszemlélésekor kiderült, hogy tulajdonképpen ez egy golf bolt, és WC a pályán játszóknak. Azért ilyen külsővel stílusosabb.

A golf pálya mentén több publiksu baseball és más pálya is áll, a szülők és gyerekek hét végi közös játszóhelye. Pár szülő hozza a hot dogot és jégbe hűtött üdítőket a többieknek és általában valaki felállít egy kis hi-fi tornyot hogy valami jó ritmusos zene is legyen a gyerekek játékához.

Mondani sem kell, az összes parkolóhely tele van ilyenkor a tó mentén. Egy napra a parkolócédula olyan 12 dollár körüli összegbe kerül.

Shedd akvárium

A Shedd akvárium méltán népszerű és látogatott. 1930-ban nyitott meg, John G. Shedd 2 millió dolláros adományából, ami akkor (még inkább) irdatlan nagy összeg volt. Shedd viszonozni akart valamit a városnak a saját felemelkedéséből, rakodó fiúból az akkor óriási Marshall Field & Company elnökévé. Azt látta hogy az európai nagyvárosoknak mind van saját akváriumuk, ezért alapított Chicago számára egyet.

Chicago látképe az akvárium bejáratától:

Illinois állam törvényeinek megfelelően, mivel nem akarják hogy odabent fegyverrel járkálj, az épület minden bejáratán ott kell legyen az alábbi figyelmeztetés:

Az épület bejárata felett a lobogók megosztoznak a kiállítás és a szponzorok hirdetésén.

Az akvárium a világ legnagyobb beltéri medencéjével rendelkezik, vannak itt delfinek, fehér beluga bálnák, tengeri vidrák.

Édesvízi kiállítása a Nagy Tavak élővilágát mutatja be. Naponta 4-5 alkalommal rendeznek bemutatót a delfinekkel és belugákkal.

A kapcsolódó épületben 3D mozit vetítenek a tengerek ősi élővilágáról, a tengeri dinoszauroszokról. A 10 év alatti gyerekeknek sokkoló: a tengerből az arcod felé kiemelkedő ragadozó dinoszaurusz, tűhegyes fogai látszólag centiméterekre az arcodtól zárulnak rá a még vergődő áldozatra, miközben a mozi speciális berendezései rázzák a székedet és vizet spriccelnek az arcodba, hogy növeljék az élményt. A film végén sok szülő távozott hüppögő, síró kicsikkel. A tíz év felettiek már láthatólag élvezték.

Külön szekció mutatja be a medúzák színes fajait.

Lapos, hosszú medence  a rája-simogató. Kb 50-60 ember fér el a medence szélénél, amelyben egy tucat sima bőrű, izmos rája siklik és időnként úgy döntenek, hagyják az embereket hogy végigsimítsák a hátukat.

Könnyedén el lehet itt tölteni egy egész napot. Igazán lárványos maga a kiállítás és rengeteg információt mutatnak be plakáton, papíron, számítógépen a kiállított fajokról, az élőhelyükről, szokásaikról, furcsaságaikról.

Osztálytalálkozó és visszaút

Amíg Magyarországon voltam egy hetet, kedves program volt hogy újra találkozhattam a volt általános iskolai osztálytársaimmal - legalábbis 15-tel az egykori 35-ből.  Egy budai étteremben ültünk le.

Érdekes volt ahogyan több évtized után, annyifelé kanyargó sorsokkal, külföldön és Magyarországon, Budapesten és vidéken, családokon, sikereken és bukásokon át megint egy helyen futottak össze az életünk szálai. Mivel az ez előtti találkozón nem voltam ott, le voltam maradva jópár ember sorsának követésében, volt mit bepótolni. Jó társaság, jó beszélgetés, szép este volt.

Vasárnap indult vissza a gépem. A lengyel légitársasággal repültem, Varsón keresztül Chicago-ba.  A ferihegyi repülőtéren 2 órával indulás előtt nyitják a check-in pultot. Addig nincs kiírva, hogy melyik check-in pultnál melyik járatot fogják kezelni. Ezért elég komikus volt, hogy valahányszor megjelent valaki a pultok mentén a reptéri személyzet egyenruhájában, 200 ember kezdett a csomagjaival együtt végighurcolkodni a pultok mentén, hátha az illető megáll valamelyik pultnál és elkezdi a beszállítást.

A varsói reptér nagyon szép. Hatalmas üvegtáblák gyakorlatilag keresztül süt az épületen a nap. Modern, jól felszerelt épület, 30 perces ingyen wi-fi, udvarias személyzet. A LOT, a lengyel légitársaság, nemrég a Boeing 787 Dreamliner-erekkel újította fel a flottáját, úgyhogy a Varsó-Chicago 8 órás útvonalat modern és relatíve kényelmes géppel tettem meg. A 7 órás időeltérés miatt hely idő szerint még aznap este Chicago-ba értem.