Chicago mellett

A feleségem egy Chicago közelében lévő kisvárosban él és ott a munkahelye. 2 és fél óra repülőútra vagyunk egymástól, de ez itt egyáltalán nem szokatlan. Az hogy gyakorlatilag csak egy nagyon gyenge szociális védőháló várja az embert nyugdíjba menetelkor és a munkanélküli segély is minimális, arra sarkallja a munkaképeseket hogy minden pillanatot használjanak ki a tartalékok felhalmozására. Egy nagyobb középosztálybeli háznak csak a kormányzati adója kb. 1000 dollár havonta, bármiféle víz, gáz, villanyszámla vagy étel költség nélkül. Nem csoda ha komoly tartalékokra van szüksége bárkinek, aki gondol a nyugdíjas éveire, vagy éppen csak vissza kell fizetnie az egyetemi tanulmányaira, lakásra, autóra vagy házra a banktól felvett kölcsönt, vagy nyugdíjba készül. Tehát az emberek utána mennek a munkalehetőségeknek, ha az vándorlást jelent is. A repülőjáratok ezért hét elején és végén megtelnek ingázókkal a városok közt.

Chicago belvárosába még nem mentünk be. Elég ismerkednivalót adott nekünk így is a környék. Nagyon szépen rendbentartott, tiszta, gondozott az egész városka, egyenletesre nyírt gyeppel, gondozott tisztásokkal, színes bokor sövényekkel, tavacskákkal amelyekben kis szökőkutak működnek, és szabadon sétálgató, az etetéstől kövérre hízott vadludakkal. A vadludak az autóutak szegélyétől pár centire tépegetik a füvet és ha a vezérük úgy dönt, rendes libasorban átkelnek a hatsávos autóúton a túloldalon lévő tavacskához. Ilyenkor az autósor illedelmesen megáll.

Ősz táján ezen a földrajzi magasságon - Boston, Washington, Cleveland, Chicago - gyönyörű, színpompás élénksárga, sötétbordó és vadpiros színeket vesznek fel a fák levelei. Igazi színkavalkádot látsz ha elmész egy liget mellett. Chicago mellékneve a "Szeles város" és a környékére ez éppúgy vonatkozik mint a város tó mellett felvő, a szeleknek nyitott partvonalára. Az öszi szélrohamok lerázzák a fákról a piros, barna, sárga leveleket, amelyek egy nagy színes szőnyegként terülnek rá a még zöld fűre. Igazán szép látvány.