Ősz

Ma reggel a munkába menetelkor nem ragyogott a nap. Egyenletesen szürke felhőréteg volt egész Austin felett. Az egyik kolléga bent elkezdte mesélni, hogy náluk reggel 20 perces könnyű eső esett. Pillanatok alatt köré gyűltek a többiek és kifaggatták az eső részleteiről, illetve hogy pontosan hol is lakik ő? Amikor kiderült hogy 50 perc autóútra az irodától, többen legyintettek és továbbmentek. Mindenki abban reménykedett, hogy - némi képzavarral élve - az őszi eső végre beteszi a lábát a városba.

A hosszú hőség okozta sokk után az állatok is visszatérnek a normális viselkedéshez. Amíg 40 fok felett volt a hőmérséklet, nem lehetett madarat hallani. Most midenütt ott vannak, csacsognak, dalolnak, füttyögnek, a fajtájuktól függően. A széles utcák, a házak között hagyott nagy füves terület mind lehetőséget ad a fáknak, bokroknak a terjeszkedésre, így a belváros kivételével midenhol megtalálni a madarakat is.

Macskákat nem nagyon láttam az utcákon, bár az ablakok mögött néhány lakásban csendben figyelnek.A kutyák jólnevelten sétálnak a gazdájuk mellett a füves területeken és csak ritkán hallani a hangjukat. Austinban komolyan veszik, hogy nem szabad mások magánéletét zavarni és egyetlen kutyatartó sem kívánja, hogy valaki bepanaszolja a kutyáját hangos ugatás miatt.

A csendesség azonban nem jelenti, hogy kevés állat lenne, sőt azt hiszem, itt többen tartanak kutyát mint Magyarországon. Erre utal az áruházakban felhalmozott irdatlan mennyiségű állateledel, játékok, kutyaházak is.

A kutyasétáltatók mellett a forróság elmúltával megjelentek az utcákon a reggeli futók, shortban és pólóban, törülközővel a nyakuk körül. Egy közeli, eddig kihalt kosárlabdapályán feltűnt egy - egyelőre magányos - labdapattogtató. Az emberek ki akarják élvezni, hogy nem főnek meg az utcán. Ma, péntek délután 5 óra körül varázsütésre kiürült minden iroda, midenki nagyon el akarta kezdeni a hétvégét. Gyorsan belevetették magukat a délutáni, hazavezető dugóba, ami talán még sosem ment le ilyen gyorsan, mióta itt vagyok