Ma az újságok, a TV szinte csak az utolsó útjáról visszatérő Atlantisz űrsiklóval foglalkoztak. Lezárult az USA űrsikló repüléseinek 30 éves története. A TV csatornák közvetítették a leszállást, a kapitány beszédét, a legénység távozását, a NASA embereinek gyűlését. Mivel nincs hivatalos kormányprogram, ami a következő űrprojekttel foglalkozna, azt harangozzák az újások hogy mostantól kommercializálódik az űrkutatás - már nem az USA mint ország, hanem a privát cégek veszik át a kezdeményezést az űrrepülésben. Ezért vannak akik úgy érzik, nem csak az űrsikló korszak zárul le, hanem az az időszak, amit Kennedy elnök híres beszéde indított el, kitűzve a holdraszállást mint célt, és ami "felturbózta" az amerikai kormány által felkarolt űrkutatást. A privát vállalatok boldogan veszik át a pályát. A hírek szerint már 2012-től lesz 2 cég, amelyek utasonként kb. 20 millió dollárért vállalnak "űrutaztatást".
Az Atlantis utolsó útjának lezártával megindul a NASA ezzel foglalkozó szakembereinek az elbocsátása is. Van köztük aki egész élletében csak ezen dolgozott, hiszen 30 éve megy a program. De hát ezt a zárást előre lehetett tudni, az emberek felkészültek, nincs is sírás miatta. Már eddig is, ahogy a program a végéhez közeledett, az USA-ban öszesen 9500 alvállalkozótól váltak meg. A most következő hétvégén kb 1500 ember kapja meg a "rózsaszín cédulát" (pink slip) ami az USA-ban a elbocsátási dokumentum. Azután ahogy az űrsiklókat véglegesen elhelyezik múzeumokban és más nem lesz tennivaló, megválnak az utolsó 2000 embertől is; mérnököktől, technikusoktól, karbantartóktól és takarítóktól. A hangulatot jól jellemzi az egyik mérnök nyilatkozata: büszke rá hogy részt vehetett ebben a történelmi projektben, éveken át többet volt a NASA-ban, aminek nincs párja a világon, mint otthon - most hazamegy a családjához, és füvet fog nyírni egy ideig. Az Atlantis leszállása után, amíg az űrsikló kint parkolt a hangárja előtt, a NASA emberei kisereglettek köré és tartottak egy utolsó nagy ünnepséget.
Austinban ma ismét szemerkélt az eső. A munkából hazafelé menet élvezte a város a forró esőcseppeket, amelyek már a hőségtől felmelegedve landoltak a forró kövön, talajon, aszfalton, autókon és azonnal vékony párában kezdtek felemelkedni. Az előrejelzés szerint folytatódik a forróság az USA egész középső és keleti területén, és az amerikaiak kezdik egyre kevésbé viccesnek találni a dolgot. Megy a tanácsadás a TV-ben, rádióban olyan tudományos megközelítésben, hogy igyunk eleget, legyünk árnyékban, hány ember kapott hőgutát államoként és összesen, százalékos összehasonlításban stb. Mind többen függesztenek madáritatókat a fákra, a kisállaok beljebb merészkednek a városokba ivóhelyeket keresve, és az autópályák melleti nagy elektronikus hirdetőtáblákon villog a felirat: "Rendkívüli a szárazság, takarékoskodj a vízzel".
A tegnapi bejegyzésemhez ma kaptam egy érdekes adalékot. Az egyik kollégámmal beszélgettünk Austinról annak az apropóján, hogy megkérdezte, találtam-e már apartmant. Elmondta hogy ő Chicago-ból költözött ide, és megfigyelte Austinnak azt a sajátosságát, hogy pályakezdőknek mennyire nehéz itt elhelyezkedni. Ugyanis a város egyetemén tanuló 50,000 diák között sokan vannak, akik az itt töltött évek alatt annyira megszeretik Austint, hogy úgy döntenek, itt telepednek le, még ha eredetileg az Államok teljesen más részéből jöttek is. Ez azt eredményezi, hogy többdiplomások, doktorátussal vagy MBA-val rendelkezők is kezdő állásokban helyezkednek el, ezzel nagyon megnehezítve azoknak a munkakeresést, akik csak "szimpla" egyetemi diplomával rendelkeznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése