Berepülés

A repülőút hosszú. Nagyon hosszú. Ha az ember letelepedett az óceán átrepülésére készülődő repülőgép gyomrában, onnantól kezdve a legjobb, ha úgy kezeli a dolgot, mint a rutinosok többsége: mint egy hosszú busz-utat.A 9-10 órás, Európa és USA közti úton a létező összes testhelyzetet felveszed a turistaosztály egymásra zsúfolt ülései közt, elolvasol félig egy könyvet (nem végig, mert nem tudsz már koncentrálni a monoton motorzúgás és a nagy utastérben a legkülönbözőbb helyekről egymásnak válaszolgató kisgyerekek panaszos kiabálása és sírása miatt), 1-2 órára lekötöd a figyelmed a TV-ben vetített filmekkel, és persze megpróbálsz szundítani is. Ebben minden ember más más sikerrel jár. Meg aztán ki kell tölteni a vámnyilatkozatot, az első USA reptérre megérkezés előtt vagy megérkezéskor. Ebben le kell írni minde USA-ban élőnek, hogy mit vásárolt, mekkora értékben, az USA-n kívül, mit visz be. A turistáknak pedig, hogy mekkora értéket visznek be magukkal.

2011 áprilistól elindult a napi közvetlen járat Budapest és New York közt. Ez sokszor megkönnyíti a dolgokat, mert már nem kell Hamburgba vagy Frankfurtba  repülni először, hogy az ember átszálljon egy, az USA-ba tartó gépre.  Nekem sajnos ez csak az USA-Európa irányban segít, ugyanis én Austin-ban (Texas) élek. A Budapest - New York járat pedig 10 perccel később érkezik meg New Yorkba, mint ahogy a New York - Austin járat elindul. Tehát egy éjszakát New Yorkban kellene aludnom, hogy az egyszeri átszállást élvezzem. Enélkül marad a jól bevált 2 átszállás. Budapestről először egy európai nagyvárosba, ahonnan még úgy indul gép az USA-ba hogy ott még aznap tovább lehessen indulni Austin felé. Egy tipikus útvonal tehát pl. Budapest-Frankfurt-Dallas-Austin. Vagy mondjuk Budapest-Hamburg-Houston-Austin. És ennek még jópár vairációja, különböző árakon.

Összességében, az átszálló reptereken való 1-2 órás várakozással együtt, a Budapest-Austin út átlagosan 18 és fél órát tart.Ennek ellenére, az időeltérés miatt, technikailag még ugyanazon a napon megérkezel amin elindultál. Pl. egy budapesti reggel 8 órás indulással ugyanazon a naptári napon este 7 körül ér az ember Austinba.

Austin 7 órával jár Magyarország mögött az időben. Tehát a déli 12 óra Austinban az este 19 óra Budapesten.

Az út egyik kulcspontja a belépési ellenőrzés az USA-ba, amit elég komolyan vesznek. A repülőút első USA-beli repterén (tehát a fenti példák szerint Houston-ban vagy Dallas-ban) mindenkinek fel kell vennie az összes csomagját, átmennie egy határellenőrzésen, majd újra feladnia a csomagjait a célállomásra.Ez elég nagy sorbanállással és csomagtologatási gyakorlatokkal jár. Mivel a csomagokon ott lógnak a reptéri címkék, az újrafeladás azért nagyon egyszerű, csak ado kell adni a bőröndöket az ott várakozó rakodóembereknek.

A belépéskor az iratokat a CBP (US Customs and Border Protection) egyenruhásai végzik, hosszan egymás mellett sorakozó bódékban. Egy ideje "biometrikus ellenőrzést" is bevezettek az USA-ban élőknek, ami gyakorlatilag az ujjlenyomatuk ellenőrzése egy elektronikus eszközzel.

A fentiek után igazi megkönnyebülés, amikor az ember Austinba érkezve felveszi a csomagjait, kilép a reptér kapuján a késő délutáni napsütésbe 32 fokos hőmérsékletbe, fog egy taxit és hátradől a légkondicionált kocsi ülésében. A taxisokkal elég elétrő tapaszalataim voltak. Volt köztük gyakorlott profi, aki csak bólint, amikor bemondod a címet, és szakértő módon siklatja a taxiját a 4 sáv közt az autópályán, időben a megfelelő sávba sorol be a városban, ha egy mérföld múlva kanyarodni akar, stb. Meg volt újonc is, aki megkérte, ismételjem meg a címet amíg beüti a GPS-be; utána morgott hogy a GPS nem találja hol vagyunk, mert a taxi éppen egy kinyúló árnyékoló tető alatt állt; tehát előrébb ment száz méterrel, megkönnyebülve látta hogy legalább a GPS tudja, hol vagyunk, majd bizonytalankodva végigvezetett az autópályák és uták összefonódó és szétágazó sávrengetegén a célállomásig, meredt szemmel a GPS képrnyőjére meredve; majd a célállomásnál nem látta meg a főbejárat ásító nagy bejáratát, és araszolva elvitt a hátsó gazdasági bejáratig. Megkértem hogy kerülje meg az épületet és vigyen a bejárathoz. Kedvesen és előzékenyen végig kalauzoltam, hogy ehhez merre menjen.

Hát, ennyit az utazásról. Az alábbi "location" Austin repülőterét mutatja a térképen.