A város közepét a Chicago folyó öleli körbe, pont úgy mint Budapesten a Nagykörút. A folyó tulajdonképpen párhuzamosan fut a Michigan tó partjával, elválasztva a központot a nyugatabbra eső részektől, de van egy csatornája is, ami a tóba torkollik. A folyó és a csatorna nyugatról és északról, a Michigan tó keletről határolja a város közepét. Ez a célunk.
A városközpontba tartó autópályákról, ahogy elérik Chicago határát, egyre több a leágazás, de maguk az autópályák rendületlenül tartanak a központ felé és csak a belváros határánál mosódnak be 3-4 sávos utcákként az észak-déli és kelet-nyugati irányú, a térképen sakktáblára hasonlító utcahálózatba.
Keressünk egy parkolóhelyet. A parkolás drága, az első óra ára akár $20 (4400 Ft) körül is lehet, és óránként nő, majd megáll a napi $33 - $40 (6600 Ft - 8800 Ft) körül. Azt is figyelembe kell venni hogy a csúcsidőben nehéz egyáltalán parkolóhelyet találni és az óriási, néptelen garázsokban bizony előfordul, hogy feltörik a kocsikat. A hely biztosítására több nagy garázs lehetőéget ad rá, hogy indulás előtt otthon az intereten megváltsd a parkolójegyed. A nagy irodaépületek - figyelem, Magyarországon is felhasználható ötlet jön - hétvégén megnyitják az irodaépületek alatti garázsokat mindenki számára. Biztonsági őrök úgyis vannak minden iroda földszintjén hétévégén is, így legalább van némi bevételük az egyébként üresen álló parkolókból.
Miután a Chicago folyó csatornájához közel feljövünk a garázsból és a biztonsági őr egy gombnyomással kienged az utcára, kelet felé, a Michigan tó irányába fordulunk.
Itt sorakoznak egymás mellett a színházak, ez Chicago Színházi Negyede.
Egy pár utasarok után már el is érjük a parthoz közeli utcákat, ahol nagyáruházak több házblokknyi helyet foglalnak el. Ez itt a legnagyobb Macy's áruház amit valaha láttam:
Itt fut a házak közt az oly sok filmben szereplő magasvasút is.
Innen már csk két sarok és kiérünk a belváros házai által közrefogott parkba, ami a tó partját szegélyezi. Itt egy igen népszerű jégpálya található.A kép jobb oldalán a jégpálya felett az az óriási króm "csöpp", kültéri szobor látható, amelynek a hivatalos neve Cloud Gate (Felhőkapu). Az alakja miatt, ami egy, két ponton a földre támaszkodó ívelt babszemre hasonlít, Bean-nek (Babnak) is hívják, vagy Tiffany Bean-nek (Tiffany Bab) mivel a Tiffany készít ilyen alakú ezüst ékszert.
Itt van közelebbről a Bab, a teraszon, de látszólag a jégpálya felett lebegve.
Tetemes, türelmetlen tömeg tülekedik tettrekészen a jégpálya bejáratánál, a kapuk nyitására várva. A korcsolyák már felcsatolva, a lábizmok megfeszülnek, lassú de állandó a nyomakodás a kapu felé.
És... a nyitás boldog pillanata. A pálya szélén álló szülök és turisták fényképezőgépei kattognak és bippelnek.
Ha besétálsz a Bab, vagy fennköltebb nevén a Felhő Kapu alá, a króm ív mindent megsokszoroz körülötted, mint egy elvarázsolt kastélyban.
A Bab tövéből órákig el lehetne nézni a korcsolyázókat. Nekem elég volt 10 perc.
Tovább sétálva a parkban a tó felé, kicsit jobb képet kapunk a Babról.
A tó szürke, sima, egyenletes, felette borult az ég, szürke, sima, egyenletes. Ideje visszafordulni a garázs felé, közben esetleg betérni egybe a tucatnyi Starbucks közül, egy kávéra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése