Vitorlázás

Az egyik lehetséges szórakozás Chicago-ban kimenni a Michigan tóra valamilyen hajóval. Motoros és vitorlás hajókat is lehet bérelni. A motorosokért nem annyira lelkesedek, de egy vitorlással nagyszerű órákat lehet tölteni a tavon. A késő őszi szezonvégben könnyű hajót bérelni, nincsenek nagyon lefoglalva, és a kisebb forgalom miatt kedvezményeket is adnak. A Chicago Sailing például két órányi hajóbérléshez (ami a minimum) ingyen adja a harmadik órát. Az idő ezekben a napokban szép, napsütéses. Reggel tükörként csillog a Belmont öböl szélvédett vize.

A Michigan tó óriási, lehet tervezni akár több napos hajóutakat, amelyek végiglátogatják a part menti városokat illetve az olyan strandokat mint az Indianai Dűnék, amelyekről korábban írtam. Mi csak hétvégi pár órás kikapcsolódásra használjuk a vitorlázást, annak viszont tökéletes. Végig lehet például hajózni Chicago belvárosa mentén.

A Michigan tavon általában elég gyakran változik a szél iránya és erőssége, de van olyan nap is amikor a szél megembereli magát és egyenletes, erős fújásával fél óra alatt mesze visz a várostól.

Ha kattintasz az alábbi videón, talán érzékeltetni tudom egy picike részét annak, milyen jó szórakozás ez.

Érdekes módon itt nem kérnek hivatalos papírt a vitorlázási tudásodról. Jó ha van ilyened, de ha nincs, amikor először az éves szezonban hajót bérelsz, 10 perc alatt kikérdeznek hogy megvannak-e a szükséges ismereteid a hajózásról. Ha igen, viheted a vitorlást - se előleget, se letét nem kérnek. Amikor visszaviszed a hajót a kikötőbe, kifizeted az időt amit a vízen töltöttél - és ennyi. Ez a szolgáltatás is, mint oly sok más, itt bizalmi alapon megy. Egy-két lehetséges csirkefogó miatt nem nehezítik meg a többiek számára a vitorlázást.

Minden hajón persze a felszerelés része a mentőláda, amelyben még gyömbéres cukorka is van arra az esetre, ha az erősebb hullámzást nem bírná a gyomrod. A legkisebb (22 láb azaz 6.7 méter hosszú) vitorlásokon is van csónakmotor. Az egész úgy van kitalálva, hogy a lehető leggyorsabban és problémamentesen de egyben biztonságosan hajózni tujd, ha éppen arra támad kedved.

Állat kert

A nyár végének közeledtével egyre több állat bukkan fel a nyitott hátsó kertben. A már szokásos lakók, mókusok és madarak mellett minden második - harmadik napon lehet látni a konyhaablakból:

Kardinálisokat

Finch-eket:

Chipmunk-okat, a mókusok távoli, kis csíkos rokonait. Ezek villámsebesen száguldanak egyik helyről a másikra, megmerevednek, buzgón szimatolnak és áttúrnak mindent magocskák reményében.

Miután láttunk egy-két kolibrit a távolban helikopterként lebegni a fák mellett, kitettünk egy kolibri-etetőt, speciálisan a kolibrik ízlésére szabott édes sziruppal, amit kis naracssárga műanyag "virágok" lyukain keresztül tudnak a kolibrik kiszippantani. Azóta rendszeres látogattókká váltak.

A méretek érzékeltetésére: a kis narancssárga virág 1 cm átmérőjű.

Végül pedig, az őszre való felkészülés jegyében harkályok vizsgálják át tüzetesen a fákat.

A bokrok árnyékéban vérszomjas nyulak ólálkodnak,

Fanasztikus, hogy mindezek a "barátaink" az ablakunktól pár méterre élik az életüket!

John Hancock Center

Az 1968-ban a világ legmagasabb épületének épült John Hancock Center tagadhatatlanul Chicago egyik legjellegzetesebb épülete. Még jelenleg is a világ hetedik legmagasabbja, 100 emelettel. Fellátogattunk a 94. emeleti kilátóba, ahonnan csodálatos kilátás nyílt minden irányban. Kelet felé a Michigan tó:

Annak idején merész építészeti újdonságnak számított hogy az épület oldalán látszottak az X alakban futó gerendák. Az hogy a merevítés az épület falában volt, azt is lehetővé tette hogy belül támasztó oszlopok nélküli tágas tereket alakítsanak ki.

Észak felé nézve a tóparton kialakított strandok és kikötők sora látszik. A tóba mélyen benyúló földnyelvről néztük a légiparádét.

A legközelebbi strand felülről:

Nyugat felé a síkságon akadálytalanul terpeszkedik és terjeszkedik Chicago.

Dél felé pedig az üzleti negyed felhőkarcolói emelkednek, egymás közeli társaságát keresve.

A legtöbb nagy épület igyekszik bizonyítani környezetbarát voltát, és kisebb-nagyobb teraszokon zöld területeket, parkokat alakítanak ki sok emelettel a föld felett. Néhány épület tetején komoly méretű medencék vannak a kikapcsolódásra.

A magasból jól látszik Chicago egyik legnagyobb (és legcifrább) McDonalds-a is.

A magaslati barátkozás után visszamentünk a belvárosi utcákra, hogy kipróbáljuk a chicago-i magasvasutat. Sugár irányban mindenfelől érkeznek Chicago szívébe a "normális" vonatok mellett ezek a leginkább az otthoni HÉV-re hasonlító szerelvények, amelyek a város belsejében vas pillérekre emelt pályán közlekednek és nem maradhatnak ki egyetlen Chicago-ban játszódó mozifilmből sem. A pálya még alulról, az utca szintjéről is tiszteletet parancsolóan komplex alkotás.

A városközpontban egy olyan körpályát alakítottak ki, amelyen állomásai könnyedén elérhetővé teszik a belváros minden pontját. Az egyes vonalakat színek szerint nevezték el. Ahogy otthon van "piros" és "kék" metró, itt van barna, lila, piros, narancssárga és még jópár egyéb járat. Az állomásokon automatákból vásárolhatod meg a jegyet vagy bérletet. Ezekből többféle létezik az utazási igényednek megfelelően. A bankkártyához hasonló jegyet vagy bérletet forgókaros kapuknál kell az automatába csúsztatnod hogy bejuss az állomás területére. Az állomásokon általában egy-két ember a személyzet, és a vonatok pár percenként jönnek, mindig hangosan és érthetően bemondva, melyik "színű" járat, milyen irányban.

Ahogy a szerelvény elhalad a utcák felett, kb. két emeletnyi magasságból belelátsz az utcák, épületek életébe.

Indianai dűnék

A Michigan tó déli partja, tőlünk kb. egy-másfél órányi távolságra, már Indiana állam területe. A tó a kialakulása óta eltelt évezredek alatt több nagy ütemben visszahúzódott, egyre kisebb lett. Minden alkalommal hegynyi homokdűne sort hagyott maga után, amelyeket lassan befedett egy vékony termőtalaj, megtelepedtek a növények, később erdők. A dűne hegyek közti völgyekben pedig víz állapodott meg, mocsarak képződtek, folyó talált magának utat. Az utolsó dűnesor pedig a tó partjára ereszkedik le, homokos strandot alkotva.

Ez az Indiana Dunes State Park (Inianai Dűnék Állami Park). Több sétaút, ösvény húzódik mérföldeken át a dűnéken megtelepedett erdőkben. Kicsit olyan, mint Magyarországon a Rám szakadék környéke.

A mocsárvilág, a páfrány aljnövényzet békéjét úgy védik, hogy a talaj fölé emelt fa "ösvényen" mehetsz csak.

Panorámakép egy párás, növényzetben dús szakaszról.

A dűnék közti nedvesebb völgyekben egy négyzetcentiméternyi helyet sem látsz, amit ne fedne be a vegetáció, a virágok.

Még a cölöpök, amelyek a talaj fölé emelt fa ösvényt tartják, is miniatűr kertekké válnak.

A folyón átívelő hídon átkelve egyszerre látsz csendéletet és érzed a víz közelségétől ittas növényzet lüktető életét.

Aztán megmászol néhány dűne hegyet és már nem a növényzetre figyelsz, hanem hogy levegőt kapj a süppedős, laza homokhegyek megmászása után. De a jutalom, hogy végül kiérsz a Michigan partjára.

Rengetegen jönnek ide a homokos partot élvezni.

Szó szerint több száz yacht, vitorlás, kisebb és nagyobb motorcsónak "parkol" a part mentén, a családok kint ülnek a strandon, mindenki a napernyője alatt, a hűtőládája mellett, ami tele van sörrel és Colával.

Jó hogy felfedeztük ezt a helyet - most már ugyan nyár vége van, de jövőre visszajövünk ide strandolni! És a parknak még egy fél tucat sétaútvonala van, annak a felfedezése is még hátravan.