Indianai dűnék

A Michigan tó déli partja, tőlünk kb. egy-másfél órányi távolságra, már Indiana állam területe. A tó a kialakulása óta eltelt évezredek alatt több nagy ütemben visszahúzódott, egyre kisebb lett. Minden alkalommal hegynyi homokdűne sort hagyott maga után, amelyeket lassan befedett egy vékony termőtalaj, megtelepedtek a növények, később erdők. A dűne hegyek közti völgyekben pedig víz állapodott meg, mocsarak képződtek, folyó talált magának utat. Az utolsó dűnesor pedig a tó partjára ereszkedik le, homokos strandot alkotva.

Ez az Indiana Dunes State Park (Inianai Dűnék Állami Park). Több sétaút, ösvény húzódik mérföldeken át a dűnéken megtelepedett erdőkben. Kicsit olyan, mint Magyarországon a Rám szakadék környéke.

A mocsárvilág, a páfrány aljnövényzet békéjét úgy védik, hogy a talaj fölé emelt fa "ösvényen" mehetsz csak.

Panorámakép egy párás, növényzetben dús szakaszról.

A dűnék közti nedvesebb völgyekben egy négyzetcentiméternyi helyet sem látsz, amit ne fedne be a vegetáció, a virágok.

Még a cölöpök, amelyek a talaj fölé emelt fa ösvényt tartják, is miniatűr kertekké válnak.

A folyón átívelő hídon átkelve egyszerre látsz csendéletet és érzed a víz közelségétől ittas növényzet lüktető életét.

Aztán megmászol néhány dűne hegyet és már nem a növényzetre figyelsz, hanem hogy levegőt kapj a süppedős, laza homokhegyek megmászása után. De a jutalom, hogy végül kiérsz a Michigan partjára.

Rengetegen jönnek ide a homokos partot élvezni.

Szó szerint több száz yacht, vitorlás, kisebb és nagyobb motorcsónak "parkol" a part mentén, a családok kint ülnek a strandon, mindenki a napernyője alatt, a hűtőládája mellett, ami tele van sörrel és Colával.

Jó hogy felfedeztük ezt a helyet - most már ugyan nyár vége van, de jövőre visszajövünk ide strandolni! És a parknak még egy fél tucat sétaútvonala van, annak a felfedezése is még hátravan.