Az 50 méteres hajó óvatosan manőverezett a helyére a kikötőben. Ahogy motoros jachtok húztak ki a kikötőből, sodró hullámaik nem könnyítették meg a hajó beállását a móló mellé.
A ki- és beszállókat ügybuzgó kalózok segítették.
Ahogy a hajó lassan kihúzott a kikötőből, szép panorámát kínált a városra és a mólóra,
Majd következett egy igen élénk, viccekkel átszőtt történelmi áttekintés a Michigan tavi kalózkodás történetéről.
Érdekes volt például megtudni, hogy mivel Chicago egy évszázadon keresztül a leggyorsabban fejlődő város volt és a bővüléséhez végtelen étvággyal nyelte a fát mint építőanyagot, ezért annak idején jövedelmező foglalkozás volt beállni a fa-szállítmányokra lecsapó kalózok közé. Egy-egy hajó elfoglalása után ezek a fába égetett vagy vésett tulajdonosi jeleket "átírták", az elfogott legénységet kivégezték - hiszen a rablás tanúi voltak -, az elfogott hajót, miután átrakodtak róla, elsüllyesztették, a rablott fa rakományt pedig eladták a városnak.
Történetesen a kirándulásunk idején készült a város a chicago-i hokicsapat, a Blackhawks nagy mérkőzésére, ezért a hajónkra a fekete-fehér kalózzászló mellé felhúzták a Blackhawks zászlaját is.
Ahogy visszaindultunk a kikötőbe, elhaladtunk a hullámtörő végébe épített régi világítótorony mellett.
És elhúztak mellettünk a kifelé tartó kiránduló hajók. Azon például, ami a képen látható, garantált hogy vizes leszel, ha nem a középső sorban ülsz.
Miután visszaérkeztünk, besétáltunk a nagy króm "babhoz" amiről korábban írtam, aztán visszamentünk a kocsihoz és a délebbre lévő Ellis parkba mentünk, egy gospel fesztivált meghallgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése