Nem volt semmi "bemelegítés" lassabb dalokkal: ahogy egy csoport felment a színpadra, rögtön teljes fordulatszámon vágtak bele teljes lendülettel az éneklésbe. A tömegben sokan ismerték a dalokat vagy legalább egy részüket, együtt énekeltek a színpadon lévőkkel; mások énekelve ringatóztak a dal ütemére a kempingszékükben, volt olyan aki napszemüvegben, két Coca colát himbálva, hátrafelé haladó tánclépésekkel ment a családjához a tömegben, miközben tele torokból énekelte a dalt a kórussal, amely teljesen átadta magát az éneklésnek.
Erre a gospel fesztiválra az USA minden részéből jöttek. Két fellépő közt az egyik műsorvezető sorolni kezdte az USA államait és a közönségből nagy üdvrivalgással válaszoltak akik az éppen szólított államból jöttek. Michiganből, Texasból, Kaliforniából...
Voltak egyedül fellépő énekesek is, meg sztár szólisták a kórusokon belül.
Két fellépő csoport közt alig volt valami szünet, olyankor a tömeg egy része elsietett a park szélén felállított sátrakhoz, ahol gyorsételektől az üdítőkön át a fagylaltig mindent lehetett kapni. Ha valakinek a kezéből kikapta a szél az üres papír tányért, 2 percen belül egy arra járó park őr felszedte. Az irdatlan tömeg ellenére nagyon tisztán tartották a rétet, 20 méterenként voltak nagy, tiszta, műanyag zsákokkal bélelt szemetes konténerek és ezek nem csordultak ki a szeméttől. Tányérokkal, jeges italokkal sietek vissza a nézők a helyükre. Amint kezdődött a következő csoport fellépése, a tömeg közelebb tömörödött a színpadhoz.
Már a második - harmadik percben az eksztázis határáig átadták magukat az éneklők a dal ritmusának, dallamának.
Mi az esti program kezdetén, amikor az emberek elkezdtek átáramlani az éjszakai színpadhoz, elindultunk hazafelé, de még órákig hallottuk a fejünkben visszhangzani a dalokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése