View my new track 
Powered by GPSed.com - Free Mobile GPS Tracking Service
2012. július 27., péntek
GPSed Track "Austin, Texas - Naperville,..."
2012. július 26., csütörtök
Költözés - Holnap indulok
Ma a nap nagy részében pakoltam, holnap indul a költözésem Illinoisba.
A U-Pack nevű céget választottam a költözéshez. Ők tegnap kihoztak két konténert és letették az ajtómhoz közel, a parkolóban. Felmondtam az internet és az áram szolgáltatást, holnap reggel befejezem a bepakolást, lelakatolom a konténereket és elindulok a kocsimmal. A konténereket holnap felveszik és valószínűleg jövő csütörtökön leteszik az új lakcímemen. 3 munkanapom lesz rá hogy kipakoljak.
Az iPad segítégével megpróbálom ezen a blogon megosztani, hol tartok az úton. Van egy GPSed nevű alkalmazás (és több hasonló) amely lehetővé teszi hogy az iPhone-od vagy iPad-od pozícióját "élőben" követhessék. Még nem használtam élesben ezt az alkalmazást, de ha működik, a következő bejegyzésben ezen a blogon lesz egy link, amin kattintva a GPSed web oldalán egy térkép jön fel, mutatva az utamat.
Ha minden jól megy, szombat estére megérkezem.
A U-Pack nevű céget választottam a költözéshez. Ők tegnap kihoztak két konténert és letették az ajtómhoz közel, a parkolóban. Felmondtam az internet és az áram szolgáltatást, holnap reggel befejezem a bepakolást, lelakatolom a konténereket és elindulok a kocsimmal. A konténereket holnap felveszik és valószínűleg jövő csütörtökön leteszik az új lakcímemen. 3 munkanapom lesz rá hogy kipakoljak.
Az iPad segítégével megpróbálom ezen a blogon megosztani, hol tartok az úton. Van egy GPSed nevű alkalmazás (és több hasonló) amely lehetővé teszi hogy az iPhone-od vagy iPad-od pozícióját "élőben" követhessék. Még nem használtam élesben ezt az alkalmazást, de ha működik, a következő bejegyzésben ezen a blogon lesz egy link, amin kattintva a GPSed web oldalán egy térkép jön fel, mutatva az utamat.
Ha minden jól megy, szombat estére megérkezem.
Viharos hazaút
Múlt hét csütörtök este Cincinnatiból (Ohio) egy munkatalálkozó után repültem haza Austinba, és úgy volt hogy éjfélre leszáll ott a gépem. Austin és Cincinnati közt nincs közvetlen járat, át kell szállni valahol útközben. Az én esetemben ez Atlanta volt. A kb. negyven perces atlantai várakozást is beszámítva, az út elméletben négy és fél óra lett volna.
Csakhogy most van a viharok időszaka és a tapasztaltak tudják hogy a rossz idő miatt gyakoi a késés vagz a járatok törlése ebben az évszakban Chicago-tól Dallas-ig. Páran ezért nem is lepődtek meg nagyon, amikor a Cincinnati - Atlanta járat a viharfelhőket kerülgetve egy órás késésbe került, ami azt jelentette hogy három perccel lekéstük (én és a kollégám) az Atlantából Austinba induló gépet.
Az egyetelne jó a dologban az volt hogy a gépről fantasztikus látványt nyújtgottak a felhőtornyokban villódzó villámóriások. Ez a 3 perces video, amit a gép ablakán keresztül készítettem, megpróbál valamit visszaadni belőle.
Nem csak mi jártunk így: a viharok miatt több százan rekedtek éjszakára Atlantában. Hosszú sorokban várakoztak az emberek a 8-9 ügyfélszolgálatos pultjánál, a repülőjárataik másnapi újraütemezésére és hogy éjszakára hotel vouchert kapjanak, hogy a reptéri melletti hotelek valamelyikében eltölthessék az éjszakát.
Nekem ez a sorbanállás mindössze három órát tartott, miután éjjel 10-kor kiderült hogy Atlantában kell éjszakázni. Az ügyfélszolgálatosok mindenkit figyelmeztettek hogy másnap a gépek indulása előtt 2 órával már mindenki legyen a reptéren mert nagy tumultusra lehet számítani.
Utána a reptér ingyenes kisbuszára kellett már csak várni, hogy 20 sorstársammal együtt elvigyen a szállodához. Azért kellett várni mert egy-egy ilyen kisbusz 2-3 szállodát szolgál ki, és kb. 30 perc amíg fordulnak egyet. 12 parkoló állás van, a különböző szállodák kisbuszai folyamatosan nyüzsögnek, felszednek egy marék embert és eltűnnek az éjszakában. A szállodához érve láttuk hogy a sor a bejelentkező pulthoz kint áll az utcán - még nem dolgozták fel az előző busszal érkezetteket. A sofőr bekiáltott a recepciósnak, hogy még 2-3 fuvarnyi utasra számíthat. Az visszakiabált, hogy többet ide ne hozzanak mert már tele van a szálloda. Itt 50 perc volt már csak a sorbanállás a bejelentkezéshez, hogy megkaphassam a szobámat. Hajnali 2 után valamivel ágyba zuhantam, 4 óra múlva ébredtem, indultam a reptérre és verőfényes napsütésben délután 1-re szálltam le Austinban.
Csakhogy most van a viharok időszaka és a tapasztaltak tudják hogy a rossz idő miatt gyakoi a késés vagz a járatok törlése ebben az évszakban Chicago-tól Dallas-ig. Páran ezért nem is lepődtek meg nagyon, amikor a Cincinnati - Atlanta járat a viharfelhőket kerülgetve egy órás késésbe került, ami azt jelentette hogy három perccel lekéstük (én és a kollégám) az Atlantából Austinba induló gépet.
Az egyetelne jó a dologban az volt hogy a gépről fantasztikus látványt nyújtgottak a felhőtornyokban villódzó villámóriások. Ez a 3 perces video, amit a gép ablakán keresztül készítettem, megpróbál valamit visszaadni belőle.
Nem csak mi jártunk így: a viharok miatt több százan rekedtek éjszakára Atlantában. Hosszú sorokban várakoztak az emberek a 8-9 ügyfélszolgálatos pultjánál, a repülőjárataik másnapi újraütemezésére és hogy éjszakára hotel vouchert kapjanak, hogy a reptéri melletti hotelek valamelyikében eltölthessék az éjszakát.
Nekem ez a sorbanállás mindössze három órát tartott, miután éjjel 10-kor kiderült hogy Atlantában kell éjszakázni. Az ügyfélszolgálatosok mindenkit figyelmeztettek hogy másnap a gépek indulása előtt 2 órával már mindenki legyen a reptéren mert nagy tumultusra lehet számítani.
Utána a reptér ingyenes kisbuszára kellett már csak várni, hogy 20 sorstársammal együtt elvigyen a szállodához. Azért kellett várni mert egy-egy ilyen kisbusz 2-3 szállodát szolgál ki, és kb. 30 perc amíg fordulnak egyet. 12 parkoló állás van, a különböző szállodák kisbuszai folyamatosan nyüzsögnek, felszednek egy marék embert és eltűnnek az éjszakában. A szállodához érve láttuk hogy a sor a bejelentkező pulthoz kint áll az utcán - még nem dolgozták fel az előző busszal érkezetteket. A sofőr bekiáltott a recepciósnak, hogy még 2-3 fuvarnyi utasra számíthat. Az visszakiabált, hogy többet ide ne hozzanak mert már tele van a szálloda. Itt 50 perc volt már csak a sorbanállás a bejelentkezéshez, hogy megkaphassam a szobámat. Hajnali 2 után valamivel ágyba zuhantam, 4 óra múlva ébredtem, indultam a reptérre és verőfényes napsütésben délután 1-re szálltam le Austinban.
2012. július 15., vasárnap
Sok a víz
Az utóbbi napokban a rendszeres éjszakai esők kezdtek egy kicsit megvadulni és ma ez egy 5 órás felhőszakadásban csúcsosodott ki ami most, este fél tízkor ért véget.
Az utóbbi hetekben kedvelt beszélgetési téma volt az időjárás, mert mindenki megkönnyebbült hogy nem a tavalyi perzselő hőséget kell újraélni, hála a csendes éjszakai esőknek. A növényzet nem égett ki, a fák zöldellnek, a fű is kellemes zöld maradt és a 33 fokos napi csúcshőmérséklet igazán barátságos.
Ma viszont kora délután megjött az első áradás (flood) figyelmeztetés. Itt a dél területeken, a nyári melegben kiszáradt föld megkeményedik, nem képes elnyelni a vizet hirtelen nagy esőzés idején. Ilyenkor, ha nagy meniségű eső esik, a föld felszínén rohanó áradások alakulnak ki, amelyek teherautókat is képesek lesodorni az útól, sziklákat görgetni az utakra, állatokat, gyalogosokat vagy házakat elsodorni.
A figyelmeztetés (és utána még öt további, óránként) a mobil telefonomra érkezett. Ez itt egy szolgáltatás, ami segít felkészülni az embereknek. Ha ilyen figyelmeztetést kapsz, a telefonod szaggatott, búgó hanggal figyelmeztet és a képernyőn egy vörös kereszt jelenik meg. Az üzenet részletezi hogy miféle veszélyről van szó és mettől meddig tart.
Az utóbbi öt órában szakadt az eső, folyamatosan villámlott, dörgött az ég és mindent betöltött az esőcsatornákból sugárban kiömlő víz zúgása, a csatornák csörömpölése. Nemrég halkult csak el a robaj, csöpögéssé szelídült az zivatar, de itt a környéken még hajnali háromig érényben van az áradás figyelemztetés. Én az Austin széli domboknál lakom, innen 10 perc autóútra van egy sűrűn lakott völgy ahol az út 5 helyen is lebukik patakmedrek közelébe. Akik ott laknak, szinte biztos hogy holnap reggel nem tudnak kijönni a völgyből, amíg el nem vonul az áradás. A patakmedrekben ilyenkor megduzzad és sárosan rohan a víz, befedve a környéket és az autóutat.
Én ebből a szempontból szerencsés helyen, egy domb teteje közelében lakom, itt nem marad meg és nem csinál nagy károkat a víz.
Az utóbbi hetekben kedvelt beszélgetési téma volt az időjárás, mert mindenki megkönnyebbült hogy nem a tavalyi perzselő hőséget kell újraélni, hála a csendes éjszakai esőknek. A növényzet nem égett ki, a fák zöldellnek, a fű is kellemes zöld maradt és a 33 fokos napi csúcshőmérséklet igazán barátságos.
Ma viszont kora délután megjött az első áradás (flood) figyelmeztetés. Itt a dél területeken, a nyári melegben kiszáradt föld megkeményedik, nem képes elnyelni a vizet hirtelen nagy esőzés idején. Ilyenkor, ha nagy meniségű eső esik, a föld felszínén rohanó áradások alakulnak ki, amelyek teherautókat is képesek lesodorni az útól, sziklákat görgetni az utakra, állatokat, gyalogosokat vagy házakat elsodorni.
A figyelmeztetés (és utána még öt további, óránként) a mobil telefonomra érkezett. Ez itt egy szolgáltatás, ami segít felkészülni az embereknek. Ha ilyen figyelmeztetést kapsz, a telefonod szaggatott, búgó hanggal figyelmeztet és a képernyőn egy vörös kereszt jelenik meg. Az üzenet részletezi hogy miféle veszélyről van szó és mettől meddig tart.
Az utóbbi öt órában szakadt az eső, folyamatosan villámlott, dörgött az ég és mindent betöltött az esőcsatornákból sugárban kiömlő víz zúgása, a csatornák csörömpölése. Nemrég halkult csak el a robaj, csöpögéssé szelídült az zivatar, de itt a környéken még hajnali háromig érényben van az áradás figyelemztetés. Én az Austin széli domboknál lakom, innen 10 perc autóútra van egy sűrűn lakott völgy ahol az út 5 helyen is lebukik patakmedrek közelébe. Akik ott laknak, szinte biztos hogy holnap reggel nem tudnak kijönni a völgyből, amíg el nem vonul az áradás. A patakmedrekben ilyenkor megduzzad és sárosan rohan a víz, befedve a környéket és az autóutat.
Én ebből a szempontból szerencsés helyen, egy domb teteje közelében lakom, itt nem marad meg és nem csinál nagy károkat a víz.
2012. július 12., csütörtök
Esők
Az utóbbi napokban lehűlt az idő. Már csak 33 fokig megy fel a hőmérséklet napközben - ugyanúgy szabályszerű redszerességgel mint korábban 42 fokig. Minden éjjel menetrendszerűen esik. Nagyon jólnevelt eső. Éjszaka jön meg, trópusi zivatar formájában, villámlással, felhőszakadással. Reggelig kitombolja magát és csak a tócsák, a meleg pára marad utána. A madarak a reggeli órákban túláradó örömmel koncerteznek, füttyögnek, trilláznak, dalolnak, csicseregnek és csivitelnek. Reggelente megszállják a friss tócsákat és csak isszák, isszák a vizet. Láthatólag így tökéletes nekik a világ.
Napközben csak néha szemerkél egy kicsit, az eső éjszakára tartogatja magát. Az autópályák a munkába menetelkor már szárazak. Nagyon jól meg vannak építve, a víz elvezetés tökéletesen működik, az eső rögtön lefolyik a felszínükről. Tekintve hogy az Austin melletti tavak, víztározók ebben az évben eleve olyan alacsony vízszinttel kezdték a nyarat mint még soha, minden csepp esőt értékelnek a környékbeliek. Nem csak a város ivóvízellátását biztosítják ezekből a tavakból, hanem az öntözővizet a gazdaságoknak. Az ivóvíz biztonsága a prioritás, úgyhogy ha alacsony a vízállás, a farmereknek kevesebb öntözővíz juttatnak.
Napközben csak néha szemerkél egy kicsit, az eső éjszakára tartogatja magát. Az autópályák a munkába menetelkor már szárazak. Nagyon jól meg vannak építve, a víz elvezetés tökéletesen működik, az eső rögtön lefolyik a felszínükről. Tekintve hogy az Austin melletti tavak, víztározók ebben az évben eleve olyan alacsony vízszinttel kezdték a nyarat mint még soha, minden csepp esőt értékelnek a környékbeliek. Nem csak a város ivóvízellátását biztosítják ezekből a tavakból, hanem az öntözővizet a gazdaságoknak. Az ivóvíz biztonsága a prioritás, úgyhogy ha alacsony a vízállás, a farmereknek kevesebb öntözővíz juttatnak.
2012. július 5., csütörtök
Július 4 után
Felirat egy nyitott Toyota sportautón: "I wasn't born in TEXAS, but got here as fast as I could" (Nem Texasban születtem, de amilyen gyorsan bírtam, ide jöttem).
Tegnap volt a Függetlenség Napjának ünnepe. Ebből az alkalomból több újság és internetes hírportál is közzétette a Függetlenségi Nyilatkozat teljes szövegét. Érdekes olvasmány: logikus érveléssel támasztja alá, miért kell az amerikai területeknek önállósodnia, ha a brit uralkodó nem teljesíti az uralkodói kötelezettségeit és megnehezíti az élteüket; majd hosszasan sorolja, mintegy az önállósodási döntés alátámasztására, milyen hibákat vétett a király.
Július 4 nemzeti ünnep, de itt nemzeti ünnepen nem kötelező bezárni a boltokat. A nagyobb áruházláncok, üzletházak szinte kivétel nélkül mind nyitva voltak.
A hagyomány este tűzijátékot diktál, de az utóbbi időszak forró, száraz időjárása miatt, ami szinte az egész USA-ra kiterjed, több száz városban betiltották a tűzijátékot.
Az a kollégám aki a Superbowl-ra meghívta magához a fél céget, most is kitett magáért és grill party-t hirdetett július 4-én délutánra. Mindenki majonézes salátákkal, sült húsokkal és süteményekkel érkezett és pillanatok alatt egy kisebb hegyet halmoztunk fel az élelmiszerekből. A házigazda gondoskodott üdítőkről és sörről, az üvegek 5 nagy, jéggel teli hűtőládában hűsöltek.
A kép készítésekor a társaság nagyobbik része a konyhában falatozott, miután a házigazda a krómozott szuper-profi grillsütőjén kisütött pár tucat kolbászt és minőségi hamburger húst. Egy német feleség készített rendes palacsintát, európai módra, nutellával megtöltve. Ezt külön részletesen el kellett mesélnie a helyieknek, akik roppant egzotikusnak találták a dolgot. Egy amerikai party-n általában egy nagy evészet van (amint elkészül az étel), így a legtöbb itteni megpakolja a tányérját mindennel ami ráfér, majd miután végzett vele, otthagyja az étkezést. Az említett német feleség ezt nem tudta, így felháborodott amikor néhányan a elkezdték a palacsintáit a sült húsaik és hamburgereik mellé a tányérjukra rakni. Türelmesen elmagyarázta, hogy ez desszert, és majd csak a végén szaabad enni. Miután nem mindenki hallotta a magyarázatot és többen tovább próbálkoztak a palacsintákkal, egyszerűen becsukta a palacsintás tálat, aztán eltette azal, hogy majd desszertnek visszahozza. Csakhogy miután az egyszeri falás után senki nem tért vissza a konyhába, a nagy halom palacsinta még a távozásunkkor is megbontatlanul pihent. Több napos készlet a háziaknak.
Naplementéig az idő sörözéssel, beszélgetéssel és a lawn ball nevű játék egy egyszerűsített változatával telt, amit a gyerekek nagyon élveztek (a gyepen egy kisebb fehér golyót kell eltalálni, pontosabban azt elérni, hogy egy kör végén, amikor midenki gurít, az általad guritott golyó legyen hozzá legközelebb).
Mivel ez a nap a lustálkodásról szólt, és a tűzijáték Austin belvárosában volt, este már senki nem vette magának a fáradságot hogy bemenjen azt megnézni. Elég erőfeszítés volt napközben a hűtőládákat időnként jéggel utántölteni és a kajával megbirkózni.
Tegnap volt a Függetlenség Napjának ünnepe. Ebből az alkalomból több újság és internetes hírportál is közzétette a Függetlenségi Nyilatkozat teljes szövegét. Érdekes olvasmány: logikus érveléssel támasztja alá, miért kell az amerikai területeknek önállósodnia, ha a brit uralkodó nem teljesíti az uralkodói kötelezettségeit és megnehezíti az élteüket; majd hosszasan sorolja, mintegy az önállósodási döntés alátámasztására, milyen hibákat vétett a király.
Július 4 nemzeti ünnep, de itt nemzeti ünnepen nem kötelező bezárni a boltokat. A nagyobb áruházláncok, üzletházak szinte kivétel nélkül mind nyitva voltak.
A hagyomány este tűzijátékot diktál, de az utóbbi időszak forró, száraz időjárása miatt, ami szinte az egész USA-ra kiterjed, több száz városban betiltották a tűzijátékot.
Az a kollégám aki a Superbowl-ra meghívta magához a fél céget, most is kitett magáért és grill party-t hirdetett július 4-én délutánra. Mindenki majonézes salátákkal, sült húsokkal és süteményekkel érkezett és pillanatok alatt egy kisebb hegyet halmoztunk fel az élelmiszerekből. A házigazda gondoskodott üdítőkről és sörről, az üvegek 5 nagy, jéggel teli hűtőládában hűsöltek.
A kép készítésekor a társaság nagyobbik része a konyhában falatozott, miután a házigazda a krómozott szuper-profi grillsütőjén kisütött pár tucat kolbászt és minőségi hamburger húst. Egy német feleség készített rendes palacsintát, európai módra, nutellával megtöltve. Ezt külön részletesen el kellett mesélnie a helyieknek, akik roppant egzotikusnak találták a dolgot. Egy amerikai party-n általában egy nagy evészet van (amint elkészül az étel), így a legtöbb itteni megpakolja a tányérját mindennel ami ráfér, majd miután végzett vele, otthagyja az étkezést. Az említett német feleség ezt nem tudta, így felháborodott amikor néhányan a elkezdték a palacsintáit a sült húsaik és hamburgereik mellé a tányérjukra rakni. Türelmesen elmagyarázta, hogy ez desszert, és majd csak a végén szaabad enni. Miután nem mindenki hallotta a magyarázatot és többen tovább próbálkoztak a palacsintákkal, egyszerűen becsukta a palacsintás tálat, aztán eltette azal, hogy majd desszertnek visszahozza. Csakhogy miután az egyszeri falás után senki nem tért vissza a konyhába, a nagy halom palacsinta még a távozásunkkor is megbontatlanul pihent. Több napos készlet a háziaknak.
Naplementéig az idő sörözéssel, beszélgetéssel és a lawn ball nevű játék egy egyszerűsített változatával telt, amit a gyerekek nagyon élveztek (a gyepen egy kisebb fehér golyót kell eltalálni, pontosabban azt elérni, hogy egy kör végén, amikor midenki gurít, az általad guritott golyó legyen hozzá legközelebb).
Mivel ez a nap a lustálkodásról szólt, és a tűzijáték Austin belvárosában volt, este már senki nem vette magának a fáradságot hogy bemenjen azt megnézni. Elég erőfeszítés volt napközben a hűtőládákat időnként jéggel utántölteni és a kajával megbirkózni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)