Viharos hazaút

Múlt hét csütörtök este Cincinnatiból (Ohio) egy munkatalálkozó után repültem haza Austinba, és úgy volt hogy éjfélre leszáll ott a gépem. Austin és Cincinnati közt nincs közvetlen járat, át kell szállni valahol útközben. Az én esetemben ez Atlanta volt. A kb. negyven perces atlantai várakozást is beszámítva, az út elméletben négy és fél óra lett volna.

Csakhogy most van a viharok időszaka és a tapasztaltak tudják hogy a rossz idő miatt gyakoi a késés vagz a járatok törlése ebben az évszakban Chicago-tól Dallas-ig. Páran ezért nem is lepődtek meg nagyon, amikor a Cincinnati - Atlanta járat a viharfelhőket kerülgetve egy órás késésbe került, ami azt jelentette hogy három perccel lekéstük (én és a kollégám) az Atlantából Austinba induló gépet.

Az egyetelne jó a dologban az volt hogy a gépről fantasztikus látványt nyújtgottak a felhőtornyokban villódzó villámóriások. Ez a 3 perces video, amit a gép ablakán keresztül készítettem, megpróbál valamit visszaadni belőle.

Nem csak mi jártunk így: a viharok miatt több százan rekedtek éjszakára Atlantában. Hosszú sorokban várakoztak az emberek a 8-9 ügyfélszolgálatos pultjánál, a repülőjárataik másnapi újraütemezésére és hogy éjszakára hotel vouchert kapjanak, hogy a reptéri melletti hotelek valamelyikében eltölthessék az éjszakát.

Nekem ez a sorbanállás mindössze három órát tartott, miután éjjel 10-kor kiderült hogy Atlantában kell éjszakázni. Az ügyfélszolgálatosok mindenkit figyelmeztettek hogy másnap a gépek indulása előtt 2 órával már mindenki legyen a reptéren mert nagy tumultusra lehet számítani.

Utána a reptér ingyenes kisbuszára kellett már csak várni, hogy 20 sorstársammal együtt elvigyen a szállodához. Azért kellett várni mert egy-egy ilyen kisbusz 2-3 szállodát szolgál ki, és kb. 30 perc amíg fordulnak egyet. 12 parkoló állás van, a különböző szállodák kisbuszai folyamatosan nyüzsögnek, felszednek egy marék embert és eltűnnek az éjszakában. A szállodához érve láttuk hogy a sor a bejelentkező pulthoz kint áll az utcán - még nem dolgozták fel az előző busszal érkezetteket. A sofőr bekiáltott a recepciósnak, hogy még 2-3 fuvarnyi utasra számíthat. Az visszakiabált, hogy többet ide ne hozzanak mert már tele van a szálloda. Itt 50 perc volt már csak a sorbanállás a bejelentkezéshez, hogy megkaphassam a szobámat. Hajnali 2 után valamivel ágyba zuhantam, 4 óra múlva ébredtem, indultam a reptérre és verőfényes napsütésben délután 1-re szálltam le Austinban.