Ahogy az ősz a végét járja, egyre jobban látszik hogy mely fák nem fogják a környéken túlélni a telet. Az utóbbi hetekben a háztulajdonosok sorra bérelték fel a fakivágásra vállalkozókat, attól tartva hogy a várható hideg, száraz télben a fagyban megroppanó, lezuhanó elhalt faágak kárt fognak okozni a házakban, kocsikban.
Nem olcsó mulatság egy fa kivágása ilyen sűrűn lakott kertvárosban, akár 1500 dollárt is elkérnek egy-egy fa eltüntetéséért. A feleségem egyik ismerőse nemrég költözött egy erdő szélén álló házba, elképzelték hogyan fogják rendbehozni a ház körüli ligetet, de igazán elképedtek amikor meghallották az árat és elhalasztották a tereprendezést.
A hátsó kertben a konyhaablakunk előtt álló fa is megérett a kivágásra. Idén már szinte semmi élet nem volt benne, alig hajtott valami kis zöldet. Nagy, súlyos ágainak a nagy része teljesen halott volt. Miután eldőlt a sorsa, egy fakivágó csapat kb. 6 óra alatt tüntette el.
Köteleket kötöttek a faágra, amin éppen dolgoztak; miután egy darabot motoros fűrésszel lemetszettek, óvatosan leengedték a földre és elvitték a "darálóhoz", egy igen hangos és erőteljes géphez ami gyakorlatilag fűrészport csinált az ágakból amivel etették.
Sorra került a nagy elágazás is, az egykori madár- és mókus odúval.
A végén már csak a fatönk maradt. Szép széles, mint egy nagy kerek asztal a mókusoknak. A munkások még összeszedték az ágakat, gallyakat, feltakarították az udvart és mire elmentek, a fának csak a tönkje emlékeztetett rá hogy itt eredetileg nem lapos kert volt.