Költözés lesz

A munkahelyemen megállapodtunk, hogy július végén átköltözöm Texasból Illinoisba. Ez egyfajta családegyesítés lesz, hiszen mint egy tavaly novemberi bejegyzésben említettem, a feleségem egy Chicago melletti városkában él és dolgozik. Az én munkám olyan hogy se kliensünk nincs Austinban, se a munkámban olyan funkció amit ne mail-en vagy telefonon intéznék. A cégünk USA alkalmazottainak a túlnyomó része különben is szétszórva él az USA-ban, hiszen mindenütt szolgáltatunk az ügyfeleknek, csak a központi irodánk van Austinban. A költözés még segít is, mert az O'Hara reptérről Chicago-ból sokkal könnyebben repülök ügyfélhez mondjuk North Carolina-ba, mint Austinból. Austin relatíva kis város, enek megfelelően a repülőforgalma is olyan, hogy általában először el kell repülni egy nagy reptérre (tipikusan Dallas vagy Chicago) és ott át kell szállni a célállomás felé, legyen az az USA-ban vagy külföldön. Chicago-ból egy röppenéssel célba érhetek. Két dolog fog csak hiányozni Illinois-ban: a texasi időjárás (abból is csak a február-május közti rész ami gyönyörű) és az hogy Texas-ban nincs állami adó, míg Illinois-ban van.

A fentiek miatt nem meglepő, hogy egyik kollégám sem ütközött meg a költözésem hallatán, majdnem mindenki "együtt"dolgozik olyan munkatársakkal, akiket még sosem látott, mert valahol máshol élnek.

A költözés egyik államból a másikba itt nem ritka, és kicsit hasonlít ahhoz, mintha az EU-n belül költöznél egy msáik országba. A kocsimat majd Illinois-ban kell regisztrálni, ott kap új rendszámot. Nekem le kell cserélnem a texasi jogosítványomat újra, és ehhez majd ott ismét le kell tenni a vizsgát. Más lesz az adózás, ehhez majd Illinois-ban ki kell töltenem néhány papírt. Na és persze ott van a költözés maga.

A költözés fizikai részét három elég gyakori módon oldják meg errefelé. Ha nincs túl sok holmid és lehetőleg nem túl messze költözöl, akkor besétálsz egy olyan céghez mint pl. a U-Haul, bérelsz magadnak egy kis teherautót - esetleg olyan trélerrel amelyikre fel tudod tenni a kocsidat - bepakolsz, elvezeted a célállomáshoz, ott lepakolsz és a teherautót leadod a legközelebbi U-Haul-nál. Mindenütt ott vannak úgyhogy ez kényelmesen megoldható. Ha túl sok a holmid, bérelhetsz tőlük kis raktárhelyiséget is. Mivel magad vezetsz és pakolsz, ez a legolcsóbb megoldás. Számomra kissé kényelmetlen lenne, mert az út több mint 1800 km, két vagy három napig fog tartani, és a teherautót vezetve a kocsimat is vontatnom kellene egy trélerrel.

A skála másik vége az, amikor költöztető céget használsz. Ők ha akarod segítenek már az előkészítésben is (szétszedik ami szétszedhető, becsomagolják neked mindazt amit kijelölsz nekik), felpakolnak, szállítanak és a célállomáson behordanak mindent az új lakásodba vagy házadba és összerakják amit kell. Ha akarod, szállítják a kocsidat is, és akkor egy kézitáskával kell csak átrepülnöd az új otthonodhoz. Meg pár készlet tiszta ruhával, mert a költöztető cégnek az út több napig is eltarthat, tehát a holmidra valószínűleg várnod kell. Ez a legdrágább megoldás.

A kettő közt van az amit én választottam, ennek a megoldásnak az egyik képviselője a U-Pack ("magad pakolsz") nevű cég. Megbeszélt dátumra kihoznak neked egy vagy két konténert, ott hagyják pár napig míg bepakolsz mindent, majd amikor hívod őket, felveszik a konténert és elviszik az általad megadott cél címre, leteszik (egy konténer egy parkolóhelyet foglal), otthagyják 3 napra míg kipakolsz, majd elviszik a konténert. Miután bepakoltam és elvitték a konténert, beülök majd a kocsimba és nagyjából észak - északkeleti irányban 2-3 nap alatt kényelmesen átszelem az USA-t, majd megvárom míg meghozzák a konténeremet (ezen a távolságon ez 4 munkanap lesz) és kipakolok.

Ezt az egészet július utolsó hétvégéjén fogom lebonyolítani, úgyhogy július 29-dikén vasárnap már biztos hogy a feleségemmel fogjuk ünnepelni az áttelepülésemet és augusztus 6-ra a konténeremet is meghozzák.

Van néhány dolog amivel segítik a költözést: pl. a U-Haul-nál, a U-Pack-nál vagy a hasonló cégeknél meg tudod venni mindazt a csomagolóanyagot, dobozt, ragasztószalagot, kötelet, dobozjelölő címkét, kanapé-takaró huzatot ami csak kellhet a csomagoláshoz. Egységcsomagokat is árulnak, pl olyan készletet amiben van 10 kicsi és 10 közepes doboz az összes bele- és hozzávaló csomagolóanyaggal. A másik hogy nem kell egészen pontosan kiszámolni, hány konténerre lesz szükséged. Nekem pl. ki fognak hozni kettőt, de ha egybe beleférek, egy szó és fillér költség nélkül elviszik a másikat. Csak azért kell fizetnem hogy hány konténert fognak effektíve fuvarozni, azért még nem hogy hányat kérek a pakoláshoz.

Aki idáig elolvasta, az most velem együtt ünepelhet, mert ez pontosan a SZÁZADIK bejegyzésem a blogba mióta elkezdtem, azaz mióta átköltöztem az USA-ba. Éljek és virágozzak soká, és velem együtt mindenki a családban, mindenki az ismerősök, barátok közül és midenki aki csak olvasta valamelyik bejegyzésemet!

Évforduló

Most már szinte minden nap 40 fok felett van a hőmérséklet (árnyékban). Ha kint vagy a napon, olyan erős a száraz, forró napsütés mintha egy átforrósított párnával masszíroznák az arcod. Utána amikor bemész a légkondicionált szobába, úgy érzed mintha párologna az arcbőröd.

A hírekben azt mondták, az USA több mint 200 városában dőltek meg az eddigi hőmérsékleti rekordok a múlt hét folyamán, úgyhogy nem csak Austinban van meleg. Napközben már nem énekelnek a madarak, minden állat elbújik a hőség elől.

Tegnap este volt egy éve hogy a bőröndjeimmel megérkeztem az USA-ba. Az évfordulót sajtos-áfonyás palacsintával ünnepeltem, ami nem tévedésből van ilyen alkotóelemekből összerakva, hanem hasonlóan kreatív ízesítésű variációkban készen lehet az áruházban kapni. Be kell rakni a sütőbe, felforrósítani és kész. Nagy betűkkel van az 5 szépen felgöngyölt palacsintát tartalmazó csomagolásra ráírva, hogy nincs benne semmi tartósítószer vagy mesterséges ízesítő. Nem is áll el sokáig, általában naponta cserélik a készletet.

Az évfordulóm alkalmából Austin városa azzal köszöntött hogy új regisztrációs matricát küldtek a kocsimhoz. A matrica egy évre szól és jelzi hogy a kocsid rendesen regisztrálva van és részt vehet a forgalomban. Hétvégén  majd felragasztom a szélvédőmre, miután ünnepélyesen lekapartam az eddigit.

Korrekció

Mint ahogy "king4aday" megjegyzésében helyesen rámutatott, valóban csak amost következő vasárnap, 17-én lesz Apák napja. Annyira bennem volt - tévesen - hogy június második vasárnapján ünneplik, hogy már azt hittem, túl vagyunk rajta, miután számlálatlanul dobtam ki az ezzel kapcsolatos reklámokat. De valóban, az USA (is) június harmadik vasárnapján ünnepel. Miután megírtam az előző bejegyzésemet, mindössze 12 óra kellett hogy rájöjjek a tévedésemre amikor újra elöntött a reklámözön.

Texas fürdik a nyári melegben, közeledik az iskolaszezon vége, az meberek egyre jobban érzik hogy jön az éves szabadság. Kicsit olyan itt most, mint ahogy az egyik népszerű country nóta refrénje mondja: "Isten nagy, a sör jó, az emberek meg bolondok". Élénkebben ünneplik a születésnapokat a cégnél (az ünepelt mindig hoz egy nagy adag cukros habos tortát, amit az étkezőben egy kis "boldog szülinapot" éneklés után felhabzsol a jelen lévő 10-20 ember, a maradékot meg délután azok, akik későn jöttek rá hogy szülinapozás van), a madarak késő éjjelig vagy inkább hajnalig ébren vannak és hangos cserregéssel násztáncot járnak a relatíve hűvösebb éjszakában, a benzinkutak és autómosók tele vannak mert mindenki megy valahova és csillogó autóval akar odaérni. Szóval megélénkült az élet.

Az ingyenes városi újság mindig közli, hogy a környéken mely cégek mentek tönkre, melyek költöztek vagy nyitottak új boltokat. Mostanra egy kicsit beállt a helyzet: akiknek gyengén ment a téli forgalom, feladták, a helyüket átvették a nyári vásárlásokra éhes új boltok és nyitási akciókról szóló röplapokkal árasztották el a környéket. Ez persze arra sarkallta a környékbeli "régieket" (McDonalds és hasonlók) hogy ők is röplapokkal emlékeztessék a nagyérdemű ásárlóközönséget a legújabb akcióikra.

Az egyik ilyen "régi motoros" a környéken a Cavender's nevű cég, amelyiknek tekintélyes bolthálózata van Texasban és western ruházatra szakosodott. Cowboy ingek, farmer nadrágok, cowboy kalapok a 40 dolláros szalmából préselt változattól az 1000 dolláros Stetson kalapig, bőrövek és nagy cowboy övcsatok és persze csizmák minden mennyiségben, fajtában és méretben. Marha-, kígyó- vagy krokodilbőrből, varrott vagy bőrből szabott díszítéssel, vagy éppen ezüst, esetleg nőknek gyöngy berakással; minden elképzelhető van. Jó szórakozás volt csak végignézni a boltot. Olyan volt mintha egy nagy western film kelléktárát járnám be.

Megjött a texasi nyár

Megérkezett az a texasi nyári idő, amibe 1 évvel ezelőtt megérkeztem. Most már kb. egy hete egyenletes a forróság napközben, 35 fokos hőmérséklettel. Ez száraz forróság, nem izzadsz át tőle, de úgy érzed mintha egy nagy vasalót nyomnának a ruhádhoz.

A szárazság, ha jön, még később lesz - ma délután óriási felhőszakadás áztatta el a hazafelé tartókat.

A hivatalos nyár kezdetén egyebek mellett, vasárnap megvolt az Apák napja, ami tulajdonképpen egy újabb jó alkalom a vásárlásra. 3 hétig tele voltak az újságok, a TV, rádió reklámokkal, mégpedig sokkal intenzívebben, mint Anyák napján. Mert igazán az apáknak lehet tényleg drága de nem luxuscikknek számító dolgokat eladni. Autót, vagy a legújabb elektronikus kütyüt. Némileg álszent módon a hirdetések a gyerekeket szólították meg, valahogy így: "Ugye a Te papád a legjobb a világon? Akkor a legjobbat érdemli! Szerezd meg neki Apák napjára a legjobb 60 collos LCD TV-t, csak most 1600 dollárért!" Igazán bájos - a részleteket, hogy az 1600 dollárt a gyerek a mamától kéri kölcsön, vagy a legjobb szándékkal a csillogó szemű apukát győzi meg arról hogy kell az új TV, a hirdetés már nem részletezte. Az áruházak kapui meg voltak rakva kedvezményes árú kerti grillsütőkkel, merthogy az is egy kiváló ajándék, ha idén nem akarsz kocsit vagy TV-t venni Apák napján. Grillsütők, abból a fajtából ami hőmérsékletszabályzós, áramvonalas fekete lecsukható felsőrésszel, többfunkciós, és két ökröt egymás mellé fektetve kényelmesen meg tudsz sütni rajta. De hogy az egész család örülhessen, most az Anyukák is leszállított áron vásárolhattak ékszert. És konyhafelszerelést. Vagy luxus órát.

Most hogy ezen túlvagyunk, megindultak az előkészületek a július 4-i Fügetlenség Napjának az ünneplésére. A kollégám aki annak idején a Superbowl-ra meghívta a fél céget a házába, most is kitesz magáért és 80 embernek kiküldte a meghívót, szívesen lát mindenkit délután 2-től, sörrel és egyéb italokkal, meg nagy terített asztalokkal. Nehéz vele versenyre kelni, mert a ház akkora hogy a 80 embert gond nélkül elnyeli.

Hosszú hétvége Floridában

Miami kb. két és fél óra repülőútra van innen, két hete egy hosszú hétvégét ott töltöttünk. Illetve Miami-ból lementünk Key West-re, ami a floridai félszigetből dél felé az óceánba nyúló szigetlánc legdélibb tagja.

Miami, mint nagyváros, továbbra is meglehetősen unalmas; a TV sorozatokban inkább Miami Beach-et mutatják, azt a kerületét ami egy félig-medig mesterséges hosszú szigetnyúlványon strandok. üzletek és szállodák végtelen sora.

Miami Beach északi része valóban szinte semmi másból nem áll mint toronyházszerű szállodák katonás sorából a homokos tengerpart mentén. Ahol az élet van, az Miami Beach déli része, ahol a szállodák kicsik, csak pár emeletesek, szinte mindegyiknek az aljában étterem vagy bár üzemel. Ennek a környéknek is talán a legéltettelibb és ezért legnevezetesebb utcája az Ocean Drive, ami közvetlenül a homokos strand mellett húzódik. Külön képek helyett inkább álljon itt egy kollázs.

Az utca mindig zajos, zene, kiabálás, motorok zaja tölti be. Délután 4-től másnap hajnalig tömöttek az éttermek és bárok, éjjel színes kivilágítást kapnak az épületek. Reggel kb 7-től 10-ig van egy csendesebb időszak, amikor főleg a part menti sétányon futók kocogók, biciklizők, gördeszkázók és az éttermeket takarító és felkészítő személyzet uralja a környéket, aztán kezdődik minden elölről.

Miami Beach-ről Key West-re egy bő 4 órás autóúttal lehet lejutni, a szigetek közti hosszú hidakon átívelő autópályán. Van ugyan repülőtér is egyik-másik szigeten, de csak átszállásokkal és elég drágán lehet oda repülni, így általában jobb Miami-ből leautózni. Meg persze ott van a látvány is, a szigetek közt az óceán felett feszülő hidak sorozata. Ott filmezték pl. Schwarzeneggernek a True Lies című filmjét, ahol az egyik emlékezetes epizódban az egyik ilyen hídon vettek fel egy nagy üldözéses jelenetet. 

Key Westen békésen megférnek a tizenkilencedik-huszadik századi házak, a pálmafák, bárok, vendéglők és a hotelek. Sokan, hozzánk hasonóan csak egy hétvégére vagy pár napra jönnek ide kikapcsolódni, ezért minden nap "buli nap", legfeljebb hétvégéken többen vannak.

A szigeten néhány kisebb ingyenes szabad strand van, a part nagyobbik része szállodák privát strandja, a vízbe nyúló stégekkel, hajókikötőkkel.

A vízisíeléstől a az ejtőernyős motorcsónakos vontatásig - amit ki is próbáltunk - minden elképzelhető víyi szórakozási lehetőséget meg lehet itt találni. Esténként pedig kisétálnak az emberek a mólókra naplementét néyni, vagy még inkább, bemennek a kis sziget fő utcájára, a Duval Road-ra, vacsorázni és bulizni.

A legújabb vízi őrület hogy egy, a hátadra erősített rakéta hátizsák nagy erővel vizet fúj ki, ezzel emel fel maximum pár méter magasra a levegőbe.

A vizet egy vastag csövön pumpláják a hátizsákodba, ezért eléggé helyhez van kötve, nem lehet vele száguldozni.

Key West-en van egy gyönyörű melegház is, ahol párás, meleg környezetben, egzotikus növények közt számtalan óriási, színes pillangót tartanak. A Pillangó Háznak mindig sok a látogatója, és az egyetlen kikötés, hogy távozás előtt ellenőrizd, nem viszel-e ki egy potyautas pillangót a hátadon.

Ahogy jön az este, a Duval utca egyetlen nagy kivilágított üzlet- és étterem sorrá alakul.

Miután megvacsorázol, mondjuk valamilyen tengeri fogást vagy minőségi marhahúsból steak-szerűen elkészített hamburgert, pár sörrel ott maradhatsz a helyi együttesek élő műsorán, vagy még mindig vásárolhatsz egyet a szinte folyamatosan nyitva tartó boltokban.

AZ együttesek repertorája pár saját számon kívül leginkább a híresebb - de még nem túl bonyolult - számok feldolgozásából áll, de a közönség szereti és némi borravaló fejében bekiabálhatod, milyen számot kívánsz. A fenti képen, igen, jól látod, a mennyezet egydollárosokkal van kitapétázva. Egyébént a falak és a kerítés is. Ez az étterem ezzel próbálta felhívni magára a figyelmet.

Egy ilyen éjszaka után már csak arra kell ügyelned, hogy időben elindulj a 4 órás kocsiútra visza Miami felé, hogy elcsípd a haza induló repülőt.