Na Pali part és Lehua

Reggel 6-kor indult a hajó túra Port Allen-ből. Kb. 40-en voltunk, a Holo Holo Charters katamaránján. Megreggeliztettek bennünket, miközben a sziget nyugati partja mentén felhajóztunk a vad és nagyrészt járhatatlan Na Pali part hegygerincei mentén. A nap éppen felmászott az egyik hegy csúcsára, mire odaértünk.

A csúcsok lélegzetelállító látványt nyújtanak az óceánról.

A parton kisebb barlangok, átjárók, vízesések szabdalják a sziklákat.

A zuhany ingyen (és direkt) volt:

A Na Pali part után egy órás hajóúttal átmentünk a Niihau sziget melletti Lehua kráter sziget mellé, egy órás sznorkelezésre. Niihau tiltott sziget, csak külön engedéllyel lehet meglátogatni, mert egy, a régi szokások szerint élő népcsoport lakja. Lehua félhold alakú szigete mellett viszont nyüzsög az óceán az élettől.

Magának a szigetnek a legismertebb látványossága a “kulcslyuk” hasadék.

Abban a pillanatban ahogy a hajónk az egyik előkészített horgonyzóhelyhez csatlakozott (tilos horgonyt használni, letörné a korallokat), a hajó oldala mellett felbukkant egy játékosan fújtató fóka. Láthatólag az érdekelte hogy hoztunk-e enni illetve akarunk-e játszani.

Miután belecsobbantunk a vízbe, ugyanez a fóka hirtelen felbukkant a mélyből, odajött Dórihoz és hozzám, de amikor megbizonyosodott róla hogy nincs nálunk hal, pár perc után odébbállt. Közvetlen a sziget mellett 3-5 méter mély volt a víz, távolabb függőleges sziklafalakkal szakadt le 40-50 méter mélyre.

A fenéken főleg szürkés-lilás korallok feküdtek, kisebb halrajok úszkáltak körülöttük, többek közt Hawaii nemzeti hala, a Humuhumunukunukuapua’a. Készítettünk víz alatti képeket, de azokat csak majd az otthoni számítógépemen tudom feltölteni.

Az eygik sziklafal mentén a mélyből méltóságteljes lassúsággal felúszott hozzánk egy teknős is, de ő láthatólag nem akart semmit, csak arra vitt az útja.

A túra utolsó szakasza következett: két órás hajóút vissza Port Allenbe. Az elején ebédet szolgáltak fel, majd jól elraktak mindent, mivel az út széllel és hullámokkal szembe vitt. Ezt a nem kis katamaránt a hullámok méterekre felemelték, időnként teljesen ki is emelték a vízből, hogy utána métereket zuhanjon egy hullámvölgybe. Ez igen zajos szórakozás volt, beleérte a motorok felbőgését és elhalkulását ahogy a hullámokkal küszködtek.

Összeségében jól elfáradtunk, Port Allenből vissza,entünk a szállodába (kb. 35-40 perces út) és a délután maradékát ott töltöttük.