Na 'Aina Kai kert, Ho’opi’i vízesés

 A mai fő programunk a Na ‘Aina Kai botanikus kert volt. A sziget északkeleti részén egy hatalmas területet egy visszavonult milliomos házaspár olyan erdővé alakított, ahol őshonos és máshonnan behozott fák, teak- és bambusz erdők, szobrok és vízesések, mesterséges tavacskák és gyerekeknek kialakított játszó kert mind megtalálható.

Az ilyen magán vagy állami parkokba előre kell foglalni jegyet, legalább egy pár napra előre. A túránkat egy nyugdíjas néni vezette aki ezt önkéntes ingyenes munkaként végzi. Nyolcunkat vitt körbe egy kis nyitott mini buszon, 3 órán át folyamatosan bemutatva a kert újabb és újabb részeit - és ez alatt közel se jutottunk a teljes park megnézéséhez. A rengeteg látnivalóból itt csak néhány bemutatására van lehetőség.

Egy albatrosz pár a kertben rakott fészket és a januárban kikelt fióka júniusra lesz képes repülni. Egyelőre az ideje nagy részében egy helyen gubbaszt, és hozzászokott hogy a látogatók két méteren belül is megközelítsék és megcsodálják.

A papa és mama éppen távol voltak ebédért, és akkor jöttek meg amikor éppen otthagytuk a fiókát.

A kert a hegyoldalról lenyúlik egészen az óceánig.

Szivárvány-eukaliptusz fák színes törzzsel:

Bambusz erdő:

Az egyik szobor: gyerekek megmentenek egy fán ragadt cicát. A tulajdonos megrendelésére híres szobrászok készítettek ilyen és hasonló egyedi szobrokat a kert számára.

Vegyes képek a kertből:

Néhány a szobrok közül:

“A horgász meséje”:

“Boksz edző”:

“Három kismalac”:

És sokak kedvence a kertben: “Valentin nap”, egy banyan-fa (indiai fügefa) alatt:

Egy óriás banyan-fa és egy gumi fa:

Néhol egészen őserdős volt a kert:

Megnézhettük a házat is ahol eredetileg a milliomos házaspár lakott. A férj már elhunyt, de a feleség, túl a 90-edik évén, még aktívan bővíti a kertet. Jogi okok miatt ki kellett költözniük a kert területéről (nem lakhatnak ugyanabban a kertben amit a nyilvánosságnak megnyitottak, de semmi gond, építettek egy új házat egy új birtokon), de az eredeti ház csodaszép.

A házhoz csatlakozó kert is tele van virágokkal:

A tó partján Hawaii állami madara, a nene (vadlúd) néhány egyede élvezte a környezetet.

A tó fölé magasodó kis domb tetejére egy japán teaházat építettek, sziklakerttel.

A túra után hal- és rák ebédet ettünk az egyik food truck-nál, majd hogy lesétáljuk az ebédet, elautóztunk a  Ho’opi’i vízeséshez vezető ösvény kezdetéhez. Igazi őshonos, meleg, nedves és párás erdőben vitt az ösvény.

Végül leereszkedtünk a vízesés tetejéhez.

Nagyon jól esett, amikor végül a párásan forró erdőből visszaértünk a levegős óceán partra és a légkondicionált szállodába.