Az úton mindig akadt valami különlegesség, valami szép ami miatt muszáj volt megállnunk. A negyedik alkalom után megfogadtuk hogy most már nem állunk meg amíg el nem érjük a Grand Tetont. Aztán jött ez a gyönyörű hely, ferdén kitüremkedő rozsdaszínű szikláival és persze megálltunk.
Aztán jött Dubois kis romantikusan vadnyugatias városkája és persze megálltunk megnézni.
A járda pallóiba beleégették a helyiek névsorát. Az aprócska park szobrai egyszerűen, tisztán mutatják a helyiek preferenciáit. A városka nem csak kinézetében vadnyugati, ténylegesen indián terület közepén terül el.
Érdekességként ráakadtunk egy "Opportunity" boltra - a "Lehetőségek boltja" ahol ruhát, gyűjteményeket, "antikvitásokat" és háztartási cikkeket azaz mindenfélét árulnak.
Ezek után ismét megfogadtuk hogy már nem állunk meg a Grand Tetonig. Aztán 10 percen belül beletapostam a fékbe, amikor az autóút feletti domboldalon megláttunk egy grizzly medvét, aki érdeklődve szemlélte az utat.
Ezek után már csak egyszer álltunk meg, hogy megcsonáljuk a hegyeket a késő délutáni fényben...
és hipp-hopp, máris megérkeztünk következő romantikus gerendaház szállásunkra a Grand Teton Nemzeti Parknál. Miután lepakoltunk, még beutóztunk a nemzeti park keleti bejáratán hogy szép naplementét lássunk olyan este fél kilenc - kilenc felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése