Állati hozzáállás

A konyhaablakunktól 5m-re, a hátsó udvarban emelkedik egy 50 éves fa, amely kiteríti a koronáját az udvar és részben a ház fölé. Pár méterre a földtől a fa törzse szétágazik és pont ott egy nagyszerű odú van a fában, láthatóan ideális fészeknek vagy mókus odúnak. Be is költözött két mókus, akik az sem zavar, hogy a garázsunkhoz vezető út pont a lakásuk mellett vezet.

Nem ritka hogy vadállatok jelennek meg a házak között, mivel általában nincsenek kerítések, szabadon lehet a házak közt kóborolni a bokrok és fák közt.

Egyik reggeli kávézás közben láttunk egy prérifarkast ahogy átsétál a hátsó kertünkön. A szájában egy élettelen mókus himbálódzott. A szomszédunk már korábban emltette hogy hidegben vadállatok jönnek a vársoba élelmet keresve, különösen a csendesebb zöldterületi házak környékén. Ilyenkor nincsenek fenntartásaik a forgalommal kapcsolatban, vagy hogy ez a terület kevesebb mint 2 km-re van a városközponttól.

A madarak és mókusok közt dúl a háború az élelemért. A madarak csapatokban fésülik át a környéket, 20-30 percet töltenek egy kertben és igyekeznek minden felcsíphető élelmet összeszedni. A mókusok magányos gerillaháborút vívnak, már reggeltől amint egy kicsit felmelegszik az idő, portyára indulnak a területükön és szintén minden ehetőt összeszednek. Plusz, rendszeresen frissítik a mókusoduban az "ágymatracot": száraz leveleket hordanak fel a szájukban, begyömöszölik az odu nyílásán, majd bemennek utána és szépen elrendezik.

A legádázabb a küzdelem a madáretetőkbe kitett élelemért. Sokféle kistestű madár lakik a környéken és jópáran raknak ki madáretetőt. Csakhogy az élelmes mókusok minden madáretetőhöz  megtalálják az utat, és kieszik a magvakat az etetőből. Az áruházakban ezért lehet "mókusbiztos" madáretetőket is kapni, olyan szűk etetőnyílással amihez a mókus feje nem fér hozzá, vagy olyan trükkös billenőzárral, ami csak akkor enged hozzáférést az élelemhez ha egy kismadár áll rá az etető rúdra.

Az egyik megoldás a madáretetőt kifüggeszteni egy hosszú rúd végére. Csakhogy a mókus könnyedén átugrik egy méter körüli távolságokat és nem zavarja ha ezt a föld felett több méterre kell tennie. Íme a történet, ahogy egy baráti vendégségben lezajlott, fényképekben elmesélve:

Először is a terasz korlátjáról szemrevételezi, hogy milyen trükkel akarják távol tartani a madáretetőtől.

Könnyedén átugrik a teraszról a madáretetőre és felméri az élelmet.

Megkapaszkodik a hátsó lábaival a madáretető tetején, és kommandós módra belógatja magát az élelemhez, kissé kicsavarva a testét hogy a szűk helyen hozzáférjen.

Amikor elég magvat a szájába vett, kényelmesen "kilógatja magát" és fejjel lefelé elropogtatja.

Ezt addig folytatja amíg van elérhető mag. Utána átmegy lógni az etető másik oldalára.

Amikor mindent megevett, rábámul a fényképészre és megkérdezi: "Van még?"

Általában csak azok építenek kerítést akik nem akarják hogy a háziállataik elkóboroljanak. A szomszédunkban a feleség egy állatmenhelyen dolgozik, 3 kutyájuk van. A prérifarkas rossz hír a kutyatartóknak, mert a kisebb kutyákat a farkasok széttépik ha találkoznak velük.

A karácsonyra készülve, novemberben a házakat a környéken sorra feldíszítették. Az egyszerűbb díszítés csak egy koszorú az ajtón, karácsonyfadíszekkel, és díszek az ablakban. A következő szint amikor a házat az eresze mentén lámpasorokkal díszítik, vagy állatfigurákat, Télapót, szánt raknak a kertbe. Aztán vanaki ezt nagyon komoly – és költséges – projektbe fordítja, és pompás lámpafüzéreket rak ablakokra, ajtókra, kis történetet kerekít a kertbe rakott figurákkal és kivilágítja őket, fenyőágakkal díszíti az ablakokat, ereszt, zöld koszorúkat függeszt az ablakok közé és így tovább. Láthatólag nincs határa az ötletességnek és a díszítésnek.

Esténként a lámpafüzérek fehér vagy arany fénysorokkal rajzolák meg a házak körvonalát, a kertekben piros, lila vagy más színekben ragyognak a bokrok, fák.