A víz alól...

Mostanra áttöltöttük a Kaua'i-n a víz alatt készített fotókat és videókat a kis Olympus fényképezőgépünről. Itt egy kis válogatás.

Amikor a május 9-diki túránkon a hajónk megérkezett az aprócska Lehua sziget melletti szonerkelező helyre, a hajó mellett rögtön kidugta a vízből az orrát egy kíváncsi fóka, aki szaglászott egy kicsit és felbámult ránk a vízből, mintha azt kérdezte volna hogy megyünk-e játszani vele. Később, amikor bementünk a vízbe, a sötétkék mélységből hirtelen újra felbukkant. Egyenesen odajött hozzánk egy-két méterre, ismerkedni.

Pár perc után hirtelen lemerült, elment ebédelni. Nem telt bele 10 perc, egy teknős úszott fel méltóságteljesen a sziget függőleges sziklafala mellett.

Közben a legkülönbözőbb halrajok siettek a dolgukra.

Egy másik alkalommal az Anini strandon sznorkeleztünk. A lapos tengerfenéken a sziklák és korallok közel voltak a vízfelszínhez, és minden üregben lakott valaki.

Anini strand, Kilauea világítótorony

Ma volt az utolsó teljes napunk, így csak laza programot csináltunk. Először dél felé, a Kalapaki strandra ruccantunk le, de csak egy kis időre. A szigetnek ez a része akkor válik mozgalmassá, amikor nagy kiránduló hajók érkeznek és a turisták hada elözönli a környéket. Reggeli után felmentünk az északi partra, az Anini strandra, amely békés, szépen hullámzó óceánnal és ragyogó idővel fogadott.

Foglalásunk volt a Kilauea világítótorony megnézésére 12:30-ra. Ahogy említettem, a legtöbb nevezetesség megnézéséhez több napra előre kell időpontot foglalni (és fizetni). A sziget egyrészt így tartja kontroll alatt a turisták tömegeit, másrészt így kerülik el a parkolási nehézségeket - csak annyi jegyet adnak ki amennyi kocsi elfér a parkolójukban.

A világítótorony mostanra persze már nem üzemel, de az épületet rendbetették, és a környékét átalakították tengeri madarak menedékhelyévé. A környező sziklákon százával fészkelnek védett madarak, többek közt albatroszok is.

A torony mellett mindenki aki hozzájárult adománnyal a rendbehozatalához, kap egy emlék téglát a földön.

A környező hegyeken kívül ez a kis sziget is a madarak védett birodalma.

Természetesen Hawaii állami madara, a Nene sem hiányozhatott a társaságból.

Egy jó órás látogatás után visszamentünk az Anini strandra, naplementéig.

Vacsorára visszamentünk a Tahiti Nui étterembe, ahol tegnap is olyan jót vacsoráztunk.

Amíg a teraszon vacsoráztunk, többször is leszakadt az ég, rövid záporok formájában. Még sosem láttunk ilyet korábban: az étterem teraszának másik végén olyan zápor zuhogott mintha vízesés lenne, ahol mi ültünk, miden száraz volt. Az udvaron volt egy asztal ahol senki sem ült, az asztal egyik fele szárazon állt, a másik ázott a felhőszakadásban.

Ezzel búcsúzom, holnap pénteken kora délután száll fel a gépünk és szombaton hajnalban érünk haza New York-ba.

Limahuli kert és Haena Beach

Szokásunk lett hogy a reggelt egy sétával kezdjük a szállodánk melletti parton. Ma különösen szép reggelt kaptunk ajándékba.

A mai utunk első állomása egy hindu monostor volt. A szigeten sokféle vallás sokféle temploma megtalálható, ezt az egyet meglátogattuk.

Számunkra a legszebb egy “meditációs banyan-fa” volt, egy hatalmas fa ami önmagában egy labirintus, egy ökoszisztéma és egy meditációs hely. 

Innen a sziget északnyugati részén lévő Limahuli kertbe mentünk (garden and preserve). Az északi part közepe tájától az autóút elvékonyodik, az óceánba ömlő patakokon és folyókon csak egysávos, kis hidak vezetnek át. Úgyhogy türelmesen várni kell amíg minden szembe jövő autó átjön a hídon, és akkor mehetsz te.

A kertben a Covid óta nincs idegenvezetés, de adnak egy térképet részletes füzettel. Itt is mint a legtöbb helyen, legalább egy nappal előre kell foglalni a látogatásod, és nincs nyitva minden nap. Ez a hely a legcsodálatosabb kert volt amit valaha láttam. A legkülönbözőbb vad- és termesztett növények, a kihalás szélén álló ritkaságoktól a gyömbérig, zöldhagymáig, és a virágok (különösen a Hawaii jelképének számító hibiszkuszok) mind megtalálhatók itt, egy csodálatos vulkáni talajú hegyoldalban.

A kerthez közel található a sziget (szerintünk) egyik legszebb strandja, a Haena Beach, egy meredek, óriási szikla / hegy tövében.

Az óceán megtévesztő szelídsége ellenére komoly erőfeszítés volt bemenni a vízbe és kijönni a vízből, olyan erősen húztak-nyomtak a part menti hullámok. Csodálatosan ragyogó maradt az idő a naplementéig. Hanalei-ben a Tahiti Nui étterem teraszán vacsoráztunk, isteni kókuszos bundában sült rákot és ahi carpaccio-t szolgáltak fel (ez utóbbi hajszálvékonyra szeletelt nyers hal színhús, majonézes-wasabi-s mártással, kapribogyókkal és pirítós kenyérrel). A naplemente még Hanalei-ben ért minket, innen kb. egy óra út volt vissza a szállodához.

Na 'Aina Kai kert, Ho’opi’i vízesés

 A mai fő programunk a Na ‘Aina Kai botanikus kert volt. A sziget északkeleti részén egy hatalmas területet egy visszavonult milliomos házaspár olyan erdővé alakított, ahol őshonos és máshonnan behozott fák, teak- és bambusz erdők, szobrok és vízesések, mesterséges tavacskák és gyerekeknek kialakított játszó kert mind megtalálható.

Az ilyen magán vagy állami parkokba előre kell foglalni jegyet, legalább egy pár napra előre. A túránkat egy nyugdíjas néni vezette aki ezt önkéntes ingyenes munkaként végzi. Nyolcunkat vitt körbe egy kis nyitott mini buszon, 3 órán át folyamatosan bemutatva a kert újabb és újabb részeit - és ez alatt közel se jutottunk a teljes park megnézéséhez. A rengeteg látnivalóból itt csak néhány bemutatására van lehetőség.

Egy albatrosz pár a kertben rakott fészket és a januárban kikelt fióka júniusra lesz képes repülni. Egyelőre az ideje nagy részében egy helyen gubbaszt, és hozzászokott hogy a látogatók két méteren belül is megközelítsék és megcsodálják.

A papa és mama éppen távol voltak ebédért, és akkor jöttek meg amikor éppen otthagytuk a fiókát.

A kert a hegyoldalról lenyúlik egészen az óceánig.

Szivárvány-eukaliptusz fák színes törzzsel:

Bambusz erdő:

Az egyik szobor: gyerekek megmentenek egy fán ragadt cicát. A tulajdonos megrendelésére híres szobrászok készítettek ilyen és hasonló egyedi szobrokat a kert számára.

Vegyes képek a kertből:

Néhány a szobrok közül:

“A horgász meséje”:

“Boksz edző”:

“Három kismalac”:

És sokak kedvence a kertben: “Valentin nap”, egy banyan-fa (indiai fügefa) alatt:

Egy óriás banyan-fa és egy gumi fa:

Néhol egészen őserdős volt a kert:

Megnézhettük a házat is ahol eredetileg a milliomos házaspár lakott. A férj már elhunyt, de a feleség, túl a 90-edik évén, még aktívan bővíti a kertet. Jogi okok miatt ki kellett költözniük a kert területéről (nem lakhatnak ugyanabban a kertben amit a nyilvánosságnak megnyitottak, de semmi gond, építettek egy új házat egy új birtokon), de az eredeti ház csodaszép.

A házhoz csatlakozó kert is tele van virágokkal:

A tó partján Hawaii állami madara, a nene (vadlúd) néhány egyede élvezte a környezetet.

A tó fölé magasodó kis domb tetejére egy japán teaházat építettek, sziklakerttel.

A túra után hal- és rák ebédet ettünk az egyik food truck-nál, majd hogy lesétáljuk az ebédet, elautóztunk a  Ho’opi’i vízeséshez vezető ösvény kezdetéhez. Igazi őshonos, meleg, nedves és párás erdőben vitt az ösvény.

Végül leereszkedtünk a vízesés tetejéhez.

Nagyon jól esett, amikor végül a párásan forró erdőből visszaértünk a levegős óceán partra és a légkondicionált szállodába.